Rosszat álmodtam az éjjel és szerencsére felriadtam. Semmit nem vett észre a Krisi, reméltem én. Háton feküdt és a keze a feje alatt volt.
Szorosan hozzábújtam átkaroltam a hasánál és a fejemet a mellkasára tettem. Éreztem, hogy a keze már a hátamat simogatja.

-Nincs semmi baj, itt vagyok. - suttogta.

Erre csak elmosolyodtam, felnéztem rá és adtam neki egy puszit, és visszaraktam a fejemet a mellkasára.

Reggel 8 kor keltem fel, de nem volt mellettem senki. Szépen lassan lementem a  konyhába, de nagyon finom illatok jöttek onnan.

-Jó reggelt hercegnőm. - fordult meg a Krisi a gáztól.

-Neked is hercegem. - mentem oda hozzá és adtam egy puszit az arcára, de visszarántott egy csókra - Mi finom készül? - érdeklődtem.

-Palacsinta és kávé, de menjél csak ülj le. Mindjárt viszem.

Leültem az asztalhoz, vártam, hogy megjöjjön a reggelim. 2 perc múlva már hozta is megreggeliztünk és én elmentem felöltözni.

-Jó napot Stork. Bogi vagyok. - Hivtam már fel a szövetségi kapitányt.

-Szia. Miben segíthetek?

-Esetlek találkozni nem tudnánk valahol a továbbiakat megbeszélni?

-Ma lesz edzés, ha gondoljátok és annyira nem vagytok fáradtak. Tudom, hogy vasárnap van, de ma kivételesen van, mert jövőhéten lesz egy meccs.

-Rendben akkor 3 kor a stadionnál? Megfelel önnek?

-Igen. Akkor 3-kor. Szia. - köszönt el és már bontotta a hívást.

Bementem a házba, mert eddig a teraszon voltam. Krisit sehol nem találtam. Várjunk csak.... megy a tv. Akkor nappali. És az említett helyiség felé vettem az irányt.

-Kettőkor indulunk.

-Minek? - nyavajgott és az ölébe ültem oldalasan.

-Azért, mert ma lesz edzés vasárnap lévén és mondta, ha szeretnénk mi is beállhatunk, ha annyira nem vagyunk fáradtak, mert tudja, hogy tegnap hosszú napunk volt.

-Akkor már értem.

Hamar eltelt az a pár óra, mert már az edzős cuccaimat pakolom el. Ahogy látom a Krisi megelőzött és ő  már elpakolta.

-Kinek a kocsijával megyünk? - kérdezte már a konyhában.

-Tieddel, mert az áll kint a ház előtt.

-Rendben. Indulhatunk?

-Igen. - mentem oda hozzá és megcsókoltam.

Beültünk az autóba és elindultunk Telkibe.
Az út csendben telt, de a keze  combomon volt és néhe egy kicsivel feljebb csúszott a kelleténél, de nem szóltam rá.

Megérkezdünk, kiszálltunk és indultunk az irodába.
Már várt minket. Megbeszéltük, hogy akkor rendesen járunk a fiúkkal edzésre a jövőéktől, de az iskolába is járunk majd rendesen. Elvileg rendezett nekünk egy iskolába helyet és egy osztályba fogunk járni, de csak két hét múlva kezdünk.

Most már az öltözőben agyunk és öltözünk át. Végeztünk és egy labda kíséretében kimentünk kapura rúgni. Beálltam és mindent kivédtem.

-Bogiii, Krisiiii!! - üvöltött Böde mikor meglátott minket.

-Bödeee. - utánoztam.

Jött az egész csapat és mindenkit megöleltem.

-Löttök nekem kapura?? - kérleltem őket, mert ma megint hiperaktív vagyok.

-Gyertek fárasszuk le egy kicsit. - mondta Dzsudzsák.

Felállt mindenki és beálltam a kapura. Sorba lőttek:  Nagy, Szalai, Krisi, Dzsudzsi, Böde, Gera, Priskin, és sorban mindenki.

Annyira nem, de az edzésen sem fáradtam el. Voltak szép védéseim, mert mondta Kriály is és, ha ő mondja akkor biztosan szép volt.

-Még mindig nem vagyok fáradt. -mondtam az ülő fiúknak.

-Na gyere csak ide. - húzott az ölébe a Krisi és elkezdett csikizni, ráadásul a két Ádám is segített neki.

-Nahh hadjátokhh abbahh.

-De, mert csak szeretünk. - mondta Nagy.

-Köszönöm. Imádlak titeket.

Mondtam és már csak ültem a földön.
Még fél órát beszélgettünk a földön ülve/feküdve. Aztán mindenki ment fürödni, öltözni és haza.
Elköszöntünk mindenkitől és beszélve az autóba indultunk haza pihenni.

Otthon már cska tv-ztünk, pihentünk. Elmentünk fürödni és aztán aludni, mert mind a ketten nagyon fáradtak vagyunk.