33.
Péntek van ami annyit tesz, hogy ma megyünk utoljára itt iskolába. Nem szeretném őket itt hagyni, de a foci az első.nálam, ha választani kéne. Tudom ez úgy hangzik, hogy nem fontosak számomra a barátok, dirigens fontosak, de valahogy a család, a foci és a barátok.
Még javában alszok mikor megérzem, hogy valaki puszilgatja az arcomat. Hát persze, hogy az a én barátom. De ez csoda, hogy ő kelt fel hamarabb általában én szoktam, de nem is baj.
-Jó reggelt! Tudom, hogy fent vagy. - puszilgatja tovább az arcomat.
-Jó reggelt! - ásítottam.
-Felkészültél a mai napra?
-Többé kevésbé. - mondtam és kitártam a karjaimat egy ölelésre.
Értette a célzást és velem szembe, engem átölelve bujt hozzám, de úgy, hogy az államat rántottam rakni a feje tetejére.
Elkezdtem hajával játszani, míg ő csak szorosan ölelt magához.
-Na gyere keljünk fel. - kibújtam az öleléséből és elindultam felöltözni.
Visszaértem a fürdőből a szobába és ült az ágyon lehajtott fejjel és gondolom pihent. Felemeltem a fejét így már rám nézet. Most ő tért a ki karjait, kénytelen voltam megölelni. Beleültem az ölébe és szorosan megöleltem.
Hogy több időt lehessünk ma az osztállyal így hét óra után mi felmentünk a terembe és én írtam a csoportba.
Bogi: Osztályban találkozunk, mi már itt vagyunk, de persze csak akkor ha szeretnétek még többet beszélgetni mielőtt elmegyünk.
Patrik: 5 perc és ott vagyok.
És még a Patrikéhoz hasonló válaszok jöttek. Ebből látszik, hogy mennyire szerettek minket. Lehet, hogy én újonnan jöttem még két éve, de más is jött velem. Még rajtam kívül 2 lány. Őket nem szeretik enyire. És látszik, hogy új vagyok? Nem. Mindig is úgy kezeltek mintha már 1000 éve azt osztály tagja lennék. És ami a pláne, hogy még a Kristóf is engem választott ki barátnőjének és nem valamelyik másik lányt az osztályból.
10 perce ülünk az osztályteremben természetesen a padon. Hallom valaki jön. Látom nála az 5perc az 5 perc. Tényleg ennyi idő alatt ért ide a Patrik.
-Sziasztok. -köszönt lihegve.
-Szia. - köszöntünk egyszerre.
-Hallod tesó, hogy lehetsz elfáradva? - kérdezte a Krisi.
-Mert futottam? - értetlenkedett a Patrik.
-De ennyitől elfáradsz? Chh. Én múltkor 2 órás "edzést" kibírtam és utána még versenyt futottam a többiekkel, hogy ki a gyorsabb. - kezdtem el a monológomat.
-És még utána egy órát levezetett és nem fáradt el. - fejezte be a Krisi.
-Na jól van az te vagy.
-Pedig tudtommal a lányok nem szokták bírni az ilyenek. - oltottam be.
Erre csak egy puszit kaptam a Kisitől és a Patrik meg lepacsizott (???) velem. Ezek szerint értette.
Sokan megérkeztek az osztályba. Kis körbe ültünk és úgy beszélgettünk. Úgy mindenről.
De sajnos ma azért még tanulnunk is kellett.
Suli után beszélgettünk 3 órát a suli előtt aztán ment mindenki haza.
-Krisi. Nagy gond lenne ha azt mondanám, hogy holnap nyolcra jöjjenek át és akkor még el tudnak tőlünk búcsúzni?
-Nem hívjad csak őket.
Bogi: Ha gondoljátok, vagy aki szeretne még tőlünk elbúcsúzni akkor holnap nyolcra jöjjön át hozzánk.
Niki: Mindenképpen ott leszek.
Lilla: Még szép, hogy ott leszünk.
Pepe: Oké, de az olyan korán van.
Bogi: lesz másfél óránk beszélgetni.
Patrik: miért csak annyi?
Krisi: Mert utána jönnek a költöztetők és indulunk Pestre.
Rebeka: Akkor már értjük.
Elraktam a telefonomat és megnéztem, hogy mindent elraktunk-e. Csak egy-egy bőrönd volt és a holnapi ruhánk meg egy nagy takaró. Már mindent elraktunk vagy az autókban van, vagy itt a lakásban, de azt a költöztetős kocsi fogja vinni.
-Min gondolkozol? - kérdezte a Krisi mellém ülve az ágyon.
-Cska, hogy itt éltünk x éve és most új életet kezdünk egy másik városban.
-Ne aggódj, ugyan úgy szeretni fognak ott is ahogy itt is.
Leült az ágyra én meg az ölébe, de bele szembe.
-Tudom, de ha te velem vagy akkor nem lehet nagy gond. - csókoltam meg aztán szorosan megöleltem.
Már majdnem elaludtam az ölében mikor lefektetett maga mellé, hogy nyugodtan tudjak aludni. El akart menni, de elkaptam a kezét ezzel késztetve, hogy mellém feküdjön vissza. Visszafeküdt és az álmoknak adtuk magunkat.
Sziasztok! Tudom azt mondtam, hogy már a héten nem rakok ki részt, de most van egy kis netem és előre megirt rész így ma kirakom. Jó olvasást.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro