Vasárnap délelőtt 11 van. Huu egy kicsit elhúzódott a tegnap este...
Felkeltem elvégeztem a reggeli teendőimet és mentem vissza ébresztőt fújni.

-Jó reggelt!

-Csak még egy kicsit, légyszíves. - könyörgött.

-Rendben. Addig megyek pakolni.

-Nem mész te sehova. - kezemnél fogva rántott maga mellé.

Fejemet a mellkasára raktam, hasánál átöleltem és szorosan bújtam hozzá. Ő is szorosan ölelt csak két kézzel szorított magához.

10 perccel később már indultunk ebédelni, majd pakolni. Ma indulunk haza, hogy össze tudjunk pakolni, de előtte elvileg még találkozunk a fiúkkal a stadionnál ahol edzeni szoktunk. Játszunk egy kicsit és indulunk haza. A stadionhoz én vezettem, mert hazafele kedves barátom fog. 

Stadionnál már mindenki ott volt a csapatból. Mikor meglátták, hogy egy fekete Audi tart feléjük furán néztek, hogy ki megy oda ilyenkor. De mikor kiszálltunk az autóból leesett az álluk.

-Bogi nem is tudtuk, hogy nektek ilyen jó autótok van. - mondta Dzsudzsi és közelebb mentünk hozzájuk.

-Nektek is sziasztok. És igen ilyen kocsink van. Ez a Krisié az enyém otthon van, de azzal jövök majd fel, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor jó, ha van két autó.

-Hallod nemcsak, hogy jó csajod van, de még jó autód is van. - karolta át a vállát Szalai.

-Hát igen. Én választottam mindkettőt. - mosolygott a Krisi.

-Naa, de akkor játszani jöttünk, vagy arról beszélni, hogy milyen jó autót és barátnőt választott a Kristóf?! - vetette fel az elméletét Gera.

-Tényleg! Na gyertek menjünk. - mondta Böde.

Bementünk az öltözőbe, átöltöztünk és kimentünk egyet játszani. Csináltunk egy labdatartásos feladatot párokban. Én Nagy majd a Szalai Ádival voltam párban, utána Gera, Böde és Dzsudzsi jött hozzám. Király mérte az időt, 2 perc volt mindenkinél. Balázst leszámítva mindenkinél megtartottam a labdát. Ketté szedtük a csapatot és játszottunk és az a csapat nyert ahol én voltam. 

-Ez jó volt. - mondtam mikor elvileg leültünk inni a végén. én álltam, mert nem fáradtam el.

-Hogy a francba nem fáradtál el? - nézett rám Nagy.

-Ádám erre az a válasz, hogy ő a legfiatalabb. - adta meg a Krisi Ádinak a választ.

-Hát, de te is annyi idős vagy, mint ő nem? - kérdezte Lang.

-Nem egy évvel idősebb nálam a Krisi. - mondtam.

-Akkor a két legfiatalabb fusson egy sprint versenyt. Csak egy hossz. Nézzük meg ki a gyorsabb.

-Okés. Gyere szívem.

Felálltunk a pálya széléhez. Királynál volt síp és elindultunk mikor megfújta. Természetesen én nyertem. Visszasétáltam a fiúkhoz. 

-Ügyes voltál kicsim. - pusziltam meg a homlokát a barátomnak - Amúgy ki a leggyorsabb a csapatban?

-Én. - tette fel a kezét Guzmics.

-Futunk? - felálltunk és megint sípszó. És igen ezt is megnyertem. - miért van az, hogy egy 18 éves lány lefutja a nála idősebb férfit is aki még a csapat leggyorsabb futója is.

-Nem tudjuk. - mondták egyszerre.

Leültem a Krisi és a Nagy Ádi közé és kivettem a Barátom kezéből a vizet.

-Bogi ahogy nézem most te vagy a csapat leggyorsabb és a legfiatalabb is. - hallottuk meg Stork hangját. mindenki oda fordult, hogy hogyan kerül ide. 

-Ez igaz. - helyeselte Király.

Még beszélgettünk, de nekünk el kellett indulnunk. 

Gyorsan elindultam a vezető oldal felé beszálltam és vártam, hogy barátom is így tegyen. Lassan, de beszállt és furcsán méregetett.

-Tudom, hogy elfáradtál. A legközelebbi benzinkútnál cserélünk.

Megköszönés képen csak egy csókot kaptam. Elindultunk. Egy benzinkútnál megálltunk tankolni és valami kaját venni. A maradék 2 órát a Krisi vezette le. Addig hátra hajtottam az ülésemet és pihentem. Mikor a kezét éreztem a kezemen elmosolyodtam és rákulcsoltam ujjaimat. 

Egyszer csak megszólalt a telefonja.

-Vedd föl légyszíves. Vezetés közben nem tudom. Ki az?

-Szia Patrik, Bogi vagyok.

-Szia. Kris merre van? - kérdezte.

-Itt van mellettem csak vezet. Most tartunk haza fele Budapestről.

-Igen azt tudtam. Figyu csak annyit akartam kérdezni, hogy, ha hazaértek átmehetek hozzátok? Meg mondta valamelyik tanár, hogy mindenképpen adjam oda nektek a leckét.

-Persze. Hívunk ha nálatok vagyunk, mert akkor kocsival jössz hozzánk. Mi fölviszünk.

-Rendben, akkor majd tali. Szia.

-Szia. - köszöntem el és bontottam a hívást. - Tudod, hogy hol lakik a Patrik?

-Igen, menni kéne érte kocsival, mert hozzánk akar jönni.

-Pontosan úgyhogy majd úgy menny légyszi, hogy érte is bemegyünk, de onnantól én vezetek.

Még egy óránk volt, hogy a Patrikékhoz érjünk. A faluban felhívtam, hogy ott vagyunk és már kin várt minket a kapu előtt. Kiszálltunk és köszöntöttük.

-Sziasztok. - jött oda hozzánk engem megölelt, Krisivel kezet fogott.

-Azt mondtad, hogy valamit oda akarsz adni, de azt nem mondtad, hogy az egész iskola táskádat hozod. - nevettem.

-Jaa nem. Ebbe még más is van. - nézett a szerelmemre.

-Szívem nem kell mindenről tudnod. - -mondta nekem.

-Tudjátok mit. Menjünk. - beültem a volán mögé, mellém a Krisi és hátul, középen pedig a Patrik foglalt helyet.

-Mi történt az asszony vezet. - viccelődött a Patrik.

-Te Tóbi. Ha még élni akarsz akkor abba hagyod. - néztem rá a visszapillantóból.

-Hallod tesó jobb, ha nem cukkolod. Ma csak két órán keresztül futott és nem fáradt el. Mellesleg meg ez mellé másfél órát vezetett a összesen eddig.

-Jó abbahagytam. 

Mikor hazaértünk én elmentem megfürödni és nem érdekelt, hogy két fiúval vagyok otthon. Addig beszélgettek minden féléről én csak a tv-t néztem. Meg a lányokkal beszélgettem. Elvileg nekünk még nem kell holnap suliba mennünk, mert tudják, hogy ma jövünk haza és a biztonság kedvéért kikérőt is kaptunk egész napra. Csak majd csütörtökön kell mennünk, mert addig szól a kikérő, hogy legyen időnk összepakolni és elrendezni mindent a költözéshez.

Kilenc fele indult a Patrik is. Megölelt és elment. De természetesen a Krisi ki kísérte. Ő is elment fürödni  majd befeküdt mellém és átölelt.

-Jó éjszakát! - adott egy puszit a nyakamra.

-Neked is. - és közelebb bújtam hozzá már amennyire lehetett.

⚽⚽⚽⚽⚽

Csütörtök reggel van. Az elmúlt három napban csak pakoltunk és intéztük a dolgainkat amit kellett.

Nagy nehezem kikeltem az ágyból, mert azért be kell mennünk ma meg holnap iskolába, de szombaton már indulunk Pestre.  Elvileg a jövő héten keresünk magunknak ott iskolát ezért holnap megyünk elvileg az igazgatóhoz, hogy a papírjainkat elkérjük ami kellhet a másik iskolába.

6:45 van már és még.Mindig az ágyban fekszünk én ébren vagyok, de a Krisi alszik.

-Ébresztő. Jó reggelt! - puszilgattam az arcát.

-Neked is. Máskor is kelthetnél így.

-Tudod jól, hogy szinte mindig így keltelek.

-Tudom. - kitárta a karjait, hogy feküdjek mellé, odafentem és még egy kicsit beszélgettünk.

Majd elindultunk felöltözni és elvégezni a reggeli teendőinket.
Utána indultunk is az iskolába. Ma korábbra fel kell mennünk, mert egy kis megbeszélés lesz velünk és azokkal a tanárokkal akikkel a maradék két nap lesz óránk, hogy nem feleltessenek és irattassanak minket, mert, hogy van másfél hét kihagyásunk.

-Mehetünk? - kérdezi a Krisi már az igazgató helyettesi iroda előtt állva.

-Igen. - bekopogtam és kiszóltak, hogy "szabad".

Már Minden tanár és az igazgató is ott volt. Bementünk és egy háromnegyed óra alatt megbeszéltünk mindent. A papírjainkat és a bizonyítványainkat ma megkaptuk.

Az első óránk magyar volt. A tanár kérdezte, hogy szeretnénk e -beszélni a többieknek, hogy mi történt az elmúlt egy hétben velünk. Meg mondta, hogy öt is érdekli, mi meg rávágtuk, hogy persze. Legalább húzzuk az órát.

A tanár kíséretében mentünk fel a terembe nehogy lerohanjanak minket.

-Sziasztok - köszöntünk egyszerre a tanárral a többieknek akik cska néztek, hogy mi mit keresünk ott, kivéve a Patrik hisz ő tudta az egész történetet. - Gyerekek üljünk körbe a teremben ott oldalt. - mutatott a helyre.

Mindenki körbeült várva, hogy most mi fog történni. Bólintott a tanár, hogy elkezdhetjük a "mesélést".
Nekem kellett mesélnem az egészet, mert a Krisi elvolt a fiukkal, de rám is figyelt.

-Sziasztok. Mint látjátok újra itt vagyunk. Három héttel ezelőtt felkerestek minket a Magyar Válogatottól és a multhéten voltak minden nap edzések és azon a héten eldönthettük, hogy maradunk e itt vagy átigazolunk oda.

-És akkor most mi lesz? - kérdezte a Niki.

-Tudom nagyon nem örültök neki, de átigazolunk oda... - ls innen  Egy kicsit átvette a barátom a szot, mert látta, hogy nem bírnám végigmondani.

-... ami azzal jár, hogy Pestre költözünk és ott is fogunk tanulni.

-De amikor csak tudunk jövünk látogatóba. A Krisinek itt a családja, az enyém meg hát aki olyan az tudja a történetet.

-Engem miért nem hívtak? Hisz a Krisivel ugyan ott edzünk. - kérdezte a Patrik.

-Mert benne megtalálták a tehetséget benned meg nem. - oltotta le a Pepe.

Ezen mindenki egy nagyot nevetett. A nap hátralevő részében körben ülve beszélgettünk a szünetekben. Órán persze tanultunk. Így hamar elment a nap.

Otthon már csak bepakoltunk holnapra. És még egy-két dolgot elraltunk. Ja meg hívnom kellett a költöztetőket.

-Jó napot kívánok. Költöztetést szeretnék szombat tíz órára a .... - mondtam a comet a költöztetőknek.

-Rendben. Viszlát. - köszönt el az ürge és bontotta hívást.

-Ki volt az? - ült le mellém az ágyra barátom.

-Csak költöztetőt hívtam szombatra.

-Jól van.  - és kaptam egy csókot amiből az lett, hogy már az ölében ülök és nincs rajtünk póló, de hamar észbe kaptunk, hogy még nincs este.

Délután még dobozokat pakoltunk le az autókba. Igazából mind a ketten megyünk igye autóval, hogy mind kettő Pesten legyen ha valami lenne. Soha nem lehet tudni mikor kell kettő autó.

Este elmentünk fürödni, esti rutinunkat elvégeztük és mentünk aludni, tudva, hogy már csak egy nap a suliból amit itt töltünk és, hogy egy új életet kezdhetünk Budapesten.

Sziasztok. Köszönöm szépen azt a sok voteot és, hogy ha nem is sokan, de olvassátok a történetemet. Nézzétek meg a többit és olvassátok el vagy olvassatok bele.

Puszi: Bogi17😘😘