Szerda

Reggel felkeltünk, elkészültünk az iskolába. Suliba menet elváltak útjaink egy negyed órára. Míg én bementem a suliba addig a Kristóf elment legjobb barátja (Patrik)  a buszmegállóhoz.

Az osztályba érve mindenki csodálkozott, hogy miért egyedül mentem be. Sokan hallották, hogy miről beszélgettünk a tanárral tesi után.

Becsengetéskor lementünk az igazgatóhelyettesi iroda elé. Mikor ajtót nyitott az igazgatóhelyettes bementünk majd leültünk.

-Gondolom tudjátok, hogy miért vagytok most itt?!- kezdte az igazgató, de én csak bólintottam majd folytatta- Bogi édesanyád felhívottjai a szándékkal, hogy ti használhassátok a telefont szünetekben az iskolában. Ezt megengedem, de CSAK is a szünetekben. Elmesélte, hogy mi történt és mivel tudjuk, hogy ti nem az a fajták vagytok akik ezt kihasználják.
-Rendben, köszönjük-mondtuk szinte egyszerre.
- A tanároknak is elmondtuk akik tanítanak vagy ügyelnek az osztályotoknál, hogy ebből probléma ne legyen. Mostmár visszamehettek órára.
- Rendben, viszlát- köszöntünk el majd visszaindultunk lassan az osztályba mert csak negyed óra volt az óra végéig.

Óra után mindenki odajött megkérdezni, hogy mi volt a helyettesiben. Elmondtuk és mindenki tátott szájjal hallgatta mikor eljutottunk addig, hogy " használhatjuk szünetben a telefonokat ".

A nap további része hamar eltelt. Este elmentünk egymás után fürödni majd befeküdtek az ágyba.
-Krisi.
-Hmmm...- mondta félig már aludva.
-Nem vettél valami furcsát észre?
-Mire gondolsz?- fordult felém majd átkarolta a derekamat és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Arra, hogy mikor elmondtuk, hogy volt első órában a Petra nagyon -furcsán nézett rám. Olyan fejlett vágott, hogy biztos sajnáltatom magam ez miatt.
-Jajj, Bogi ne gondolj ilyenekre. Ti legjobb barátnők vagytok. Ilyenen nem veszhettek össze.
-Lehet, hogy igazad van, hogy nem kéne ilyeneket gondolnom-mondtam, de akkor is furcs a volt nekem az egész nap- Meg hallotam mikor már kimentem az öltözőből, hogy mondja a magáét a többieknek.
-Figyelj - fordított mags felé kényszerítve engem arra, hogy a szemébe nézzek - ha ezen parázol beszélek vele ha kell. Megkérdezem tőle, hogy mi volt a baja vagy beszéljél a többi lánnyal hátha ők tudnak neked segíteni.
- Lehet az lesza legjobb. Beszélek a többiekkel. Köszönöm.
- Szívesen- mondta majd megcsókolt - na aludjunk.
- Jólvan. Jó éjszakát. Szeretlek.💗💗
- Neked is. Én is szeretlek.

Szorosan mellé bújtam és tudtam, hogy ha newsletter van akkor nagy baj nem történhet. Így aludtam el azzal a tudattal, hogy lehet az elvileg legjobb barátnőm utál vagy én nemtudom.

Itt a következő. Tudom azt mondtam, hogy most kettőt rakok fel de sajnos iskola 😥😥van és tanulni kell.😥😥 De kárpótlásképp holnap is kaptok egy új részt.

Ha szeretnétek egy olyat ahol egy kicsit a szereplőkről írok pár sort akkor írjátok meg kommentben.😘😘