Hétfő reggel négy óra van, de csak én keltem fel a Krisit hagyom aludni még egy ötig, hisz neki kell sokat vezetnie és nem nekem. Kimentem csináltam kávét és elkezdtem összerakni valami ételt, hogy az úton tudjunk enni.

-Édesem kelni kéne. Lassan indulunk. - keltettem fel.

-Még öt perc. - kérlelt.

-De csak, mert szeretlek.

-Köszönöm.

Mentem mégegyszer megnézni, hogy mindent elraktam-e, de Minden megvolt.

-Na mostmár kelj fel.

Szegényről lehúztam a takarót és erre legalább felkelt.

-Fent vagyok. - ült fel az ágyra.

-Látom. - kezdtem el nevetni.

Lassan összepakoltunk mindent. Semmit sem hagyok remélem itthon. A legfontosabb dolgok helyét megnéztem, mert ha nincsenek ott akkor biztos, hogy elraktam és minden megvolt.

-Na indulhatunk? - kérdezte.

-Igen. - megfogta a kocsikulcsot. Kimentünk és bezártam az ajtót.

Beültünk a fekete Audiba, beállítottuk a GPS-t és elindultunk. Az út egy darabig csendben telt, de már nagyon is csendben. Én azon gondolkoztam, hogy vajon, hogy fogadnak majd minket meg ilyenek.

-Min gondolkozol? - kérdezte a Krisi.

-Csak azon, hogy hogyan fogadnak majd minket és ilyenek.

-Ne aggódj be fognak fogadni minket. Nálad aranyosabb lánnyal nem találkoztam még és szerintem ők sem.

-Köszönöm. Megállunk a benzinkútnál? - kérdeztem.

-Meg, mert tankolni is kell.

Megálltunk a kúton, tankoltunk meg vettünk inni, mert hát meleg van ez tény. Majd újra útnak eredtünk.
Az út egyelésénél mikor egyenesben voltunk beférhettem a Krisi kezét a combomon, automatikusan elmosolyodtam és összekulcsoltam az ujjainkat, majd ránéztem és ő is egy pillanatra levette a szemét az útról.

-Mi van min mosolyogsz?

-Semmi érdekesen. Csak örülök annak, hogy most itt lehetek veled és annak, hogy most nem suliban ülünk hanem megyünk a Magyar Válogatotthoz.

Háromnegyed kilencre már a ház előtt parkoltunk le. Az ajtón egy cetli volt, hogy a kulcs a lábtörlő alatt van.
Felvettem és benyitottam a házba.
Nagyon szép volt. Alul egy konyha étkezővel és egy nagy nappalival meg egy mosdóval kiegészítve.
Az emeleten volt két szoba és mind a kettő szobához tartozott egy-egy fürdő is.
Lepakoltunk az egyik szobába és leültünk a kanapét mikor egy üzenetem jött.

Lilla: Szia Bogi. Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy merre vagytok? ( megengedte a tanár, hogy írjak neked.)

Bogi: Szak hát mi Pesten vagyunk, mert naaaa.... Bocsi ez hosszú a lényeg, focival kapcsolatos, de ha megkérdezed a Patrikot mond meg neki, hogy nyugodtan mondja el, hogy miért vagyunk Pesten. Ő az egyetlen aki tudja.

Lilla: Okés, köszi. Szia.

Bogi: Szia.

Elraktam volna a telefonomat, de hát miért is ne keressenek pont most.

-Haló. Mihalik Boglárka. - köszöntem, de nem volt ismerős a telószám.

-Szia Bogi. Bernd Storck vagyok. Csak azt szeretném kérdezni, hogy itt vagytok e már Pesten? - kérdezte a szövetségi kapitány persze angolul.

-Igen. Nemrég érkeztünk meg.

-Az szuper. Öt kör van edzés és előtte egy órával korábban nem tudnátok ide jönni Telkibe?

-De igen el tudunk menni.

Elmondta a címet, hogy hova kell elmennünk, majd bontottuk a hívást.

-Ki volt az? - kíváncsiskodott a Krisi.

-Először. - kezdtem és közben beleültem az ölébe. - a Lilla, hogy hola fészkes fenében vagyunk.

-Azt megértem.

-Mondtam neki, hogy kérdezze a Patrikot.

-Igen és utána.

-A szövetségi kapitány volt, hogy itt vagyunk e már és, hogy egy órával korábban menjünk el a helyszínre.

-Akkor mikor kell, hogy induljunk. , kérdezte.

-Mivel négyre kell ott lennünk ezért elindulunk negyed négykor.

-Olyan korán? - kérdezte.

-Igen, de én vezetek szóval ne nyavalyogj.

-Jó rendben.

Ezt megbeszéltük felmentem a szobába és az edződ táskámba elkezdtem minden edzős cuccot elrakni. Egy kicsivel később a Krisi is feljött és ugyan így tett.

Negyed négykor el is indultunk Telkibe. Én vezettem, míg a Krisi hátra hajtotta az ülést és úgy pihent.

-Nem alszunk. - ütöttem rá egyet a lábára.

-Na ez már fájt.

-Bocsi, de ne aludjál már el.

Hamar oda értünk. Mondtuk a biztonságinak, hogy miért jöttünk aki beengedett minket és megmutatta, hogy hol van a kapitány irodája. Felmentünk és bekopogtunk majd kiszóltak, hogy menjünk be.

-Jó napot! - köszöntünk illedelmesen.

-Sziasztok. Kérlek tegezzetek. A fiuknak is mindig mondom.

-Öööö..... Rendben válaszoltam. - gáz, hogy csak én tudok angolul, de a Krisi is tud, de csak egy kicsit. Amúgy meg németül is beszélhetnénk, mert azt mind a ketten megértjük.

-Akkor ma lesz edzés. Ugye mind a ketten külön-külön kaptatok egy levelet, de ez nem azt jelenti, hogy külön fogtok edzeni. - kezdte a mondandóját.

-Akkor, hogy? - kérdeztem.

-Mind a ketten a fiúkkal fogtok. Tudom nem sok helyen csinálnak ilyet. Amikor voltam egyszer egy edzéseteken megnézni titeket akkor láttam, hogy te Bogi - mutatott rám - a Kristófékkal edzel. Remélem ez nem gond, hogy nem a lányokkal leszel. Tudom, hogy amugy lány csapatból jössz.

-Nem egyeltalán nem gond. - mondtam és közben fordítottam a Krisinek.

-Akkor szerintem menjetek el és öltözzetek át. A két öltöző egymás mellett van. Vagy öltözöl a fiúkkal?

-Nekem nem gond. Egy embert leszámítva fiúkkal vagyok körül véve.

-Rendben. Akkor majd a pályán találkozunk.

Kimentünk az irodájából egyenesen le az öltözőkbe. Átöltözünk és kimentünk a pályára. Kibírtja vizet és én a kapus kesztyűmet is hátha beállhatok majd oda is. Sokat nem kellett várnunk és Storck is megérkezett.

-Mindjárt jönnek a fiúk is csak öltöznek.

Bólintottunk. 15 percet vártunk a fiúkra. Azt hittem gyorsabbak lesznek.
Mikor kiértek kezdődhetett a bemutatkozás. Egyeltalán nem voltam zavarban pedig a kedvenc játékosaim vannak előttem.

-Fiúk ma két új emberrel bővül a csapat. - kezdte angolul. - Bemutatom nektek Bogit és Kristófot.

-Na végre lesz nálunk egy lány is. - mondta Dzsudzsi.

-Milyen posztón játszotok? - kérdezte a szövetségi kapitány.

-Én hátvéd és kapus. A Kristóf meg középpályás vagy csatár. - mondtam.

-Akkor van ki a nyomdokaimba lép. - mondta Király. Na ezen mindneki nagyot nevetett.

-Remek. Akkor még beszélgessetek egy kicsit 15 perc és edzés.

Ezzel elment Storck és otthagyót minket a fiúkkal.

-Nagy Ádám vagyok. - jött oda hozzánk Nagyi bemutatkozni.

-Szia Bogi vagyok. Ő meg a barátom Kristóf.

- Jól védsz? - kérdezte Király.

-Ha Storck megengedi akkor majd megmutatom.

-Okés.

Beszélgettünk, de sajnos kezdődhetett az edzés. Nem volt az a nagyon kemény, de az a nagyon laza sem. A felénél két fele vált a csapat, de ugyan azt csináltuk.
Én az egyik míg Gabi a másik kapuban állt, de ugyan azt a feladatot kapta mindenki. Mi, hogy védjünk és ők, hogy rúgjanak kapura.
A Krisi is oda került ahova én így láthatták, hogy hogyan rúgják a bőrt egy lánynak.

Ahol én voltam ott volt még Gera, Szalai, Nagy, Böde, Dzsudzsák, Priskin és még Lang.

-Ennél egy kicsit erősebbet is rúghattok. - mondtam, mert mindenki volt egyszer, de mind gyengén rúgták meg.

-Jó, de azért mégis csak lány álla kapuban. - mondta Böde.

-Böde hidd el öt nem kell félteni. Tapasztalatból mondom. - mondta a Krisi.

-Miért? - néztetek mind, de attól még ment a feladat. Amúgy Nagyi kérdezte.

-Mert volt, hogy úgy megrúgtam a labdát kb 4 méterről, hogy kivédte és nem fájt neki.

-Na meg mikor kórházba kerültem utána is folytattam a focizz és most itt vagyok.

Mindegyik fiúnak tátva maradt a szája. Majd jött az edző és jöhetett egy kis szünet. Ittunk és persze beszélgettünk. Majd jöhetett még egy órás edzés. Utána mentünk az öltözőbe.

-Nanana miért jösz ide? - kérdezte Szalai.

-Baj, hogy egy lány is itt öltözik? - néztem rá.

-Nem, de attól te még lány vagy és mi meg.... hát... érted... - próbálta magyarázni Szalai.

-Értelek és nem gond nekem és Storck is beleegyezett.

Itt már több kérdés nem volt. Mentem lezuhanyoztam. Felöltöztem miután mindenkit végigmentem és elköszöntünk tőlük indultunk haza.

-Ki vezet? - kérdi a Krisi.

-Te. - mentem gyorsan az anyósüléshez.

Otthon már csak átvettem a pizsamámat és mentünk aludni. Tetszett az edzés és szerintem itt fogok maradni. Kedves volt velünk mindenki, de mikor gyakorlatilag beoltottam őket, hogy gyengén rúgnak és meglepődtek az tetszett, meg az is mikor a Krisi mondja, hogy a 4 méteres lövését egy hang nélkül kibírtam.

Ilyen és ennél szebb gondolatokkal aludtam el.