Az elkövetkezendő egy hetem probléma és zökkenőmentesen telt.
Kedd van és a Krisit tegnap haza kellett vinni, mert lebetegedett így most otthon lábadozik, de minden délután megyek hozzá. Szegényem, nagyon sajnálom, hogy most nem lehet itt.

A suliban:

Már a padon ülök  teremben és várom, hogy írjon.

-Sziasztok. - jitter be a lányok és a Patrik.

-Szia. Hogyvagy? - kérdezték.

-Hát megvagyok, de a Krisi nélkül úgy érzem, hogy nem vagyok teljes és, hogy biztos történni fog valami.

-Ne aggódj. Itt vagyunk melletted és nem hagyjuk, hogy bántsanak. -ölelt meg biztatóan a Pepe, aki idő közben beért.

Zaza: Jó reggelt! Jelentem felkeltem és, hogy jól vagyok. Mizu a suliban??

Mihi: Jó reggelt szívem! Jól vagyunk mi is. Nincsen semmi különös.

-Gyertek álljunk össze egy képre. A Krisinek küldöm.

Gyorsan összeálltam és elküldtem neki.

Zaza: Jó látni így titeket.

Mihi: De a legjobb lenne, ha te is itt lennél.

Ezzel a lendülettel be is csengettek aminek nem öeültem. Mindegy, ugyanis az egész napom hamar lezajlott. És végre eljött az az idő, hogy jöjjön a buszom, hogy mehessek a drága szerelmemhez.

-Jó napot! - köszöntem az édesanyjának.

-Szia. Nyugodtan tegezhetsz. Fent van a szobájában.

-Rendben. Köszönöm. - levettem a cipőmet és felmentem az emeletre. - Szia kis betegem. - köszöntem neki már a szobájába érve.

-Szia jó, hogy itt vagy. Segíts!

-Neked bármiben. Mond. , kezdtem aggódni.

-Van egy csaj facebook aki nem haj békén és nem hiszi el, hogy van barátnőm.

-Gyere ide és add a telefonod.

Elvettem az említett tárgyat, beállítottam fotózásra. Odahajoltam a beteghez és most nem érdekelt, hogy beteg csak az, hogy békén hagyja a csaj. Odahajoltam és megcsókoltam közben egy képet is csináltam.

-Így jó lesz? - mutattam neki a képet, mire bólintott. - Küld el neki.

Elvette a telefont és elküldte. Leültem mellé. Egy ideig csak élveztük egymás társaságát, de az édesanyja bejött.

-Gyerekek nem kértek valamit?

-Bogi, te kérsz valamit? - kérdezte a Krisi.

-Nemkérek semmit köszönöm. - anyja kiment és folytattam. - Nem kérek semmit csak téged. -mondtam a betegnek.

-Drága vagy. Én is csak téged.

Felnéztem rá és megcsókoltam. Még ott voltam egy kicsit, de utána haza kellett mennem, mert pihennie is kell és nekem is még be kell pakolnom holnapra.

______________________________________

Még jó, hogy az orvos már péntekre nem adott neki igazolást így ma már teljes létszámmal voltunk iskolában. Most nagyon fáradtan ülök az iskolában. Igaz, hogy kivételesen a széken ülök és nem a padon. Arra inkább ráhajtottam a fejemet és úgy pihentem.

Egyszercsak két kezet éreztem a vállamon, gondoltam, hogy szórakoznak így nagyon nem foglalkoztam vele. De amikor már a derekamon volt akkor igenis érdekelt, hogy ki az aki itt engem zavarni mer.

-Csak nem felébresztettelek? - kérdezte a Krisi.

-Végre. - felugrottam a székből és egyből szorosan megöleltem. Hiányzott az ölelése, hiányzott a csókja. Tudom, hogy csak pár napig volt beteg, de addig is ezeket nem tudtuk csinálni nehogy én is beteg legyek. Minden nap voltam nála, de nem lehettem ott sokat.

-Hiányoztál. -súgta a fülem de, hogy csak én halljam.

-Te is nekem. - súgtam vissza és egy csókkal köszöntöttem még.

Elkezdődött a nap tanulós része ami nem volt jó. Hat órát kellett végig szenvednünk. Köztük egy kémia és egy biosz, na és az elmaradhatatlan töri. Ezek viszik a prímet pénteken.

Már suli után vagyunk szerencsére és az ágyon fekszek. Amikor a Krisi megtöri a csendet.

-Ma itthon leszek veled?

Csak furcsán néztem rá. Tudja, hogy ma nem.mentem voln edzésre, mert fáj a lában, de hogy ő miért nem megy azt én nem értem.

-Az orvosomat kérdeztem és azt tanácsolta, hogy ma még nem kéne mennem edzésre majd csak a jövőhéten.

-De jó.

-És mit csináljunk? - húzta perverz mosolyra a száját.

-Nemtudom. Pihenjünk neked sem kéne még magad megerőltetni.

-Rendben. Amity sem gondoltam másra.

-Aha. - mondtam olyan tudom én, hogy mit akarsz alapon.

Délután csak beszélgettünk mindenféléről, hogy mi történt a héten, hogy nem volt gond. Hogy a Petra sem piszkált aminek különös képpen őrültem.

Este fél tízkor persze még a többieknek még kellett egy csoportos videohivást indítaniuk. A Krisi beszélgetett velük én addig csak feküdtem mellette az ágyban. Nem volt kedvem beszélni most velük, de hamar be is aludtam.