Nem hiszem el, hogy ennek is velem kell történnie. Komolyan mondom, ha nincs ott a Krisi nem hiszem el. Mindig velem történi az ilyen, de az elejétől.

Reggel a Krisi karjaiban ébredtem, de mikor fel akartam álni nem engedte.

-Jó reggelt! - köszöntem.

-Neked is. Hova szöknél? - kérdezte csukott szemmel.

-Csak kávéért.

-Ha elengedlek én is kapok. - kérdezte azzal az észveszejtö mosolyával.

-Hát ha jó fiú leszel.

Elengedett és kimentem kávét csinálni, telefonnal a kezembe.
Lefőtt a kávé és töltöttem neki is meg nekem is.

-Kész a kávé.

Nem kellett több már a konyhában is volt.

Csütörtök van. Ilyenkor én megyek matekra ő meg a Patrik elé.
Elváltak útjaink a sulinál.
Matek után mentem angolra onnan meg tesire.
Itt nem is kellett több.

Szépen játszottunk. Pontosabban én a fiúkkal fociztam a többiek meg kosaraztak vagy a lányok röpiztek. Egyszer csak egy labda találta el a fejemet, de olyan erősen, hogy azonnal elájultam és a földre estem. És itt képszakadás.

A kórházban (péntek):

A kórházban ébredtem. Nem tudtam, hogy mennyi idő van. A gépek csipogása volt az első amit meghallottam. De hogy kerültem ide. Kinyitottam lassan a szemeimet és megláttam a mellettem alvó Krisit aki a kezemet fogta.
A szobában az ágyammal szemben volt egy óra. 7:34-et mutatott.

-Krisi. - mondtam szinte halkan. Fájt még a fejem egy kicsit.

Lassan felemelte a fejét és mikor.meglátta, hogy nem álmodja az ébrenlétemet azonnal feláll és megcsókol.

-Bogi már azt hittem, hogy soha nem kellsz fel. - mondta könnyes szemmel.

-De felkeltem.

Odajött és szorosan megölelt. Egy 5 perc múlva egy orvos jött be. Megvizsgált azt mondta, hogy szerencsés vagyok, hogy csak egy fél napig voltam komában és intézte a papírjaimat majd mehettem haza.
Semmi különöset nem mondott csak, hogy nincs két hétig tesi. A kötést a fejemből nővér levette. A mai nap első három órájára kaptunk igazolást és a tegnapi napra is. Igen a Krisinek is adott, mert mégis csak ő a hozzátartozóm és tudja, hogy iskolások vagyunk.

Hazamentünk bepakoltuk azokat a tanszereket amilyen óráink még vannak.

Suliban:

Mentünk fel a lépcsőn mikro az ofővel találkoztunk.

-De jó, hogy felébredtél. Gyertek úgy is az osztályba indultam megyek veletek.

Fent az osztályban ugyan az a hangzavar fogadott, mint mindig.

-Gyerekek üljetek le. - mondta az oszi. - Mint látjátok a Bogi felébredt ami nagyon jó. -kezdte a magyarázást - Ezek után jobban figyeljünk a társainkra. Üljél le.

Eddig a tábla előtt álltam a tanár mellett. De szófogadóan mentem a helyemre a Krisi mellé.
Az a rossz, hogy most a szünetünket vette el, hogy azt magyarázta mi van velem meg, hogy mire figyeljenek velem kapcsolatban.

Nem is kellett több következő szünetben odajöttek hozzám a lányok egy része. Persze csak az a része akit birok is.

-Szia. Hogy vagy? - kérdezték.

-Sziasztok. Köszönöm mostmár egy kicsit jobban, de még nem teljesen. Sajnos most két hétig nincs nekem tesi, de ugyan úgy jövök suliba meg minden.

-Szerinted minden tanár tudja?

-Szerintem igen. Mondták, hogy ha valami bajom van csak szóljak vagy nyugodtan menjek ki a folyosóra vagy ilyesmi, de csak az elkövetkezendő 3 hétben. Utána már sajna nem.

A maradék óráink is elmentek. A tanárok  közül volt olyan aki azt mondta,hogy mindenki foglalja el magát, de azért hozzám odajött és megkérdezte, hogy hogy vagyok.

Délután háromnegyed hat van. Most indulunk edzésre. Inkább csak a Krisi, de én elkísérem meg szólok az edzőmnek, hogy most 2 hétig nem tudok jönni.

-Megyek szólok az edzőmnek. Addig menj öltözz át. - mondtam a Krisinek.

-Okés. - adott egy puszit és elment.

Nem kellett nagyon keresnem szegény edzőmet. Hamar megtaláltam.

-Jó napot!

-Szia.

-Csak azt szeretném mondani, hogy most két hétig nem tudok edzésre jönni.

-Rendben, de mi történt?

-Kómában voltam fél napig, mert az osztálytársam fejbe talált labdával és direkt meg nagyon erősen dobott.

-Jobbulást. Amikor már jöhetsz akkor gyere csak.

-Rendben. Majd látni fognak, .ret a barátomat meg elkísérem edzésre így itt leszek néha.

Utána már nem beszéltünk, mert irt a Krisi, hogy kész van és menjek, mert látni akar az edzője.

Semmi extra nem volt csak az állapotomat akarta megnézni. Végignéztem az edzésüket. Jó volt, de rossz érzés volt, hogy én csak ott vagyok és gyakorlatilag semmit nem csinálok.

Hazamentünk és hamar bedőltünk az ágyba. Olyan tizenegy óra fele tudtunk csak lefeküdni, mert a drága Patrik és a drága Pepe úgy döntöttek, hogy ma este egy kicsit edzés után átjönnek, de nekem a kutya nem szolt.
Nem haragudtam rájuk. Bírom őket így nem lehet rájuk haragudni. Na de tízkor elmentek utána indultunk sorban fürödni és mentünk aludni.

______________________________________

A hétvégén semmi érdekes nem történt. Az osztály összeült egyet délután az Angeron, de csak azok akiket bírunk. Kb 10-en voltunk összesen. Nem többen. A fiúkkal vittünk ki labdát így ők fociztak én meg beszélgettem a lányokkal. Néha az is kell. Egyszer ültek le a fiuk pihenni amiből az lett, hogy végig mellettünk ültek.
Amikor leültek a Krisi elfeküdt a  fűben és a fejét az ölembe hajtotta. Akkor elkezdtem a hajával játszani, de hagyta szerencsére. Amúgy nem szereti, de nekem engedi.
Ez volt szombaton.

Vasárnap csak tanultunk, mert sok dolgozat vár ránk az elkövetkezendő hetekben. Tanultunk és tanultunk és tanultunk majdnem egész nap, de legalább okosabbak leszünk. Vagy legalábbis én. Na jó ez gonosz volt, de ez van.