Reggel most magunktól keltünk. A tesó még aludt. Így halkan keltem ki az ágyból. Már nyolc óra van.

-Jó reggelt!

-Neked is szívem. Hogy aludtál? - kérdezte a megszokott reggeli rekedtes hangján.

-Jól és te? - kérdésre kérdés a válasz.

-Ha mellettem vagy akkor jól. - válaszolt és magához húzva megcsókolt.

Lementünk a többiekhez reggelizni. Már mindenki lent volt kivéve a legkisebb családtagot.
Reggeli után jött a dilemma, hogy meddig hajuk öt aludni.
Indultunk felfele mikor apa utánam szólt.

-Bogi ha már fel mentek akkor felkeltenétek a Mátét?! - kért meg minket.

-Igen fel.

Gyors felmentünk és felöltöztünk, mert hát nem utána kéne mikor már nem hagy minket békén.
Bementem a tesóhoz a másik szobában hagyva  Krisit, hogy ő is felöltözhessen.

-Jó reggelt! - kezdtem simogatni a kicsi hátát.

-Jó reggelt Bogi! - mondta. Amikor így kel fel, hogy nem nyöszörgés akkor jó napja lesz. Megéreztem két kezet a vállalómon ugyanis én a földön ültem az ágy mellett. Leült mellém a Krisi és csak nézte, hogy mikor veszi észre a tesóm, hogy már hárman vagyunk a szobában. Sok idő nem kellett neki hamar észrevette.

Lementünk úgy, hogy a kezemben volt a Máté, mert nem akart a saját lábán menni meg amúgy is úgy kellett kivennem az ágyból. Pedig már nincs kiságya.

Ebéd után még játszottunk egy kicsit a tesómmal. Én olyan egy óra körül átmentem a szobába összerakni a ruhánkat és mentem vissza még egy kicsit játszani.

Fél kettőkor indultunk vissza. Mikor haza értünk bedőltem az ágyba és lecsuktak a szemeimet, hogy egy kicsit pihenjek. És ekkor feküdt rám a Krisi.

-Szívem muszáj volt!? - kérdeztem.

-Csak nem akarom, hogy aludj.

-Miért is??? - kérdeztem tőle.

Felém hajolt és megcsókolt. Levegő hiánya miatt elváltunk.

-Mind egy.

Este még beszélgettem a többiekkel. Tíz órakor gondoltam egyet és mentem aludni. Olyan fél tizenegy lehetett mikor megéreztem egy kezet a derekamon ami jó erősen magához húzott, és így aludtam el.

________________________________________________________________________________

Hétfő lévén viszonylag korán keltem. 5:45-öt mutatott az óra. Nem akartam hangoskodni így megkerestem a telefonomat és kimentem a konyhába. leültem a székre és megnéztem, hogy keresett-e valaki. Igen méghozzá nagyon sokan. A csoportunkban. mármint nem az osztálycsoportban, hanem abban amiben a lányok egy része van benne és a fiúk. Mindenki minket keresett, hogy hol vagyunk, mert, hogy nem válaszolunk.

 A suliban:

Hamar beértünk. Még sokan nem voltak az osztályban csak egy-két lány akiket bírok, de inkább a Rebekáékkal vagyok meg ugye a fiúkkal.

-Sziasztok. - mentem oda a lányokhoz.

-Szia Bogi. - jöttek oda hozzám egyesével és megöleltek - már azt hittem, hogy valami bajotok esett.

-Hát pedig jó vagyunk, mint látjátok.

-Téged látunk, de hol a Krisi? - kérdezte a Lilla.

-Biztos a fiúkkal van, mint mindig. - válaszoltam.

Óra kezdetéig beszélgettünk a szünetről, hogy Kinek milyen volt. Mindenkinek jól telt. De még melyen jól.

Kezdetét vette a fizika, de nagy örömünkre helyettesítés volt, de senki nem mehetett el a helyéről így beszélgettünk.

A többi óra is lement és már csak egy tesi maradt vissza. 

A teremben leülve elkezdtünk beszélgetni, mert a a tanár mondta, hogy menjünk be mert neki van még elintézni valója.

-Bogi tudod min csodálkozom? - kérdezte a Krisi.

-Na min? -kérdésre kérdés.

-Hogy ma még nem vitáztatok. - mondta boldogan.

-Hidd el én is örülök neki. Remélem megtanulta, hogy velem ne játszon. 

-Jó, hogy ilyen talpraesett barátnőm van.

Ezután bejött a tanár és a 'foglaljátok el magatokat' kijelentéssel leült a padra és elkezdte nézegetni a naplót. Gondolom, hogy a jegyek miatt.

Óra után kézen fogva sétáltunk ki a suliból és a Petra előtt is úgy mentünk el. Észrevette, de már nem mert nekünk beszólni. Végre megtanulta a leckét.

Délután tanultunk, mert a héten sok dolgozat vár ránk, sajnos. 

 Este:

Már az ágyban feküdtünk és néztük a TV-t. Amikor megcsörrent  a telefonom. Éljen este fél kilenckor ki a f*****m zaklat már megint. Ismeretlen szám. Biztos, hogy nem veszem fel. Még háromszor felhívott, de mind  a hármat leraktam.

-Ki volt az kicsim? - kérdezte a Krisi.

-Nemtudom, de nem is akarom megtudni, hogy ki az a marha aki este 9-kor hívogat.

-Jól van. Ne húzd fel magad. Gyere ide.

Odabújtam hozzá és biztonságban éreztem magam. Igazából, ha ott van mellettem vagy csak egy helyiségben vagyunk már akkor biztonságban érzem magamat. De, hogy ki hívogatott az nem hagy nyugodni. Érezte, gondolta vagy én nem tudom, de a Krisi tudta, hogy ezen gondolkozok vagy valami hasonlón, mert közelebb jött hozzám és szorosabban ölelt.