Az elmúlt 2 hónapban sok minden történt velem. Amióta megkérte a Krisi a kezemet mindenkinek aki fontos elmondtam, hogy összeházasodunk. Két hónapja rendezzük az esküvőt és ez a nap is eljött, hogy végre hozzámegyek életem szerelméhez. Az esküvő itt Pesten tartjuk meg. Minden családtagért elmentünk, ha nem tudtak feljönni. Jön tőlem Az egész család: anya, apa, nevelő apum, mostoha anyum, mostohanővérem és annak barátja, öcséim, unokatesóim, nagyszülők. Anyumékra visszatérve mikor 14 voltam akkor ugye elhagytak, de mikor betöltöttem a 19-et hívott, hogy visszaköltöztek. 

Na, de a mai nap életem legjobb napja. 

-Bogi nem gondoltuk volna, hogy az osztályból, te házasodsz meg először - mondta a Lilla aki a sminkemet csinálta. Túlzásba nem vitte, mert azt nem szeretem.

-És az osztályból van a férjed is - mondta a Rebeka aki meg a hajamat csinálta meg, de az is csak be lett göndörítve.

-Boldog is vagyok vele, de nagyon, de akkor jöhet a ruha nem? - kérdeztem.

Miután felszenvedtem a ruhát, jött értem nem sokkal apám is. Igen nemtudom, hogy miért, de templomi az esküvő, pedig nem vagyok megkeresztelve.

-Mehetünk? - kérdezte apum.

-Igen - belekaroltam és indultunk.

Az én tanúm Nagy Ádám lett, mert ő a kedvencem a csapatból, meg miért is ne. A Krisi tanúja, meg a Szalai Ádám lett. Hihi, a két Ádám. Pedig a mai napig nem tudtam, hogy ő lesz a tanúja.

Miután kimondtuk a boldogító igent elindultunk kifele a templomból ahol egy LIMUZIN (??!!) várt ránk mi és a tanúink ültünk bent, míg a többi vendég  és a csapat pedig ki-ki autójával jöttek utánunk. Ezután valamilyen szórakozó hely féleség felé vettük az irányt, ahol volt vacsora süti és utána természetesen tánc is.

Három torta volt, de ez mellet még sok-sok süti. A torták rendelve lettek, de a sütiket a szüleink, nagymamáink és a barátok sütötték, de sokan sütöttek az osztályból is.  Vacsora után átöltöztem egy kényelmesebb szoknyába, mert már nem volt kényelmes a menyasszonyi ruha. Természetesen menyasszony szöktetés is volt mikor  mindenki jött sorba velem táncolni. Na az én drága csapat kapitányomnak, Dzsudzsinak sikerült is, de hamar megtalált az én férjem. Hajnali egykor elmentek a szülők és már csak az osztály és a csapat maradtak. A fiúk jól összebarátkoztak míg én a lányokkal beszélgettünk. A zenét youtube-on keresztül szolgáltattuk. A Krisi laptopját behoztuk és arról szólt. Mindig odament valaki és elindította vagy csak hagytuk, hogy magától szóljon. Hajnali kettőkor ment az osztály vissza a hotelba, mert nekik holnap megy vissza a vonatuk és ki kell magukat pihenni. 

De azért hajnali fél négykor mindenki elment minket is beleértve, mert mi addig pakoltunk össze, mert a helyet sajna úgy kellet "átadnunk", hogy kitakarítjuk. Sikeresen hazaértünk hajnali négykor. 

-Drága feleségem ilyen álmos vagy? - kérdezte a Krisi, mikor én már az ágyban feküdtem, pizsamában és már majdnem el is aludtam.

-Igen, drága férjem - na ezen nagyot nevettünk - Gyere ide mellém - mondtam és sok nem is kellett neki már mellettem feküdt és átkarolta a derekamat, közelebb húzva magához.

-Jó éjszakát! - mondtam és kényelembe helyezve magamat elaludtam.

A mai nap volt életem legjobb, legszebb és leghosszabb napja. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is a Kristóf  lesz a férjem aki amióta az osztályukba kerültem tetszett nekem és mindig is jóban voltunk. Amikor megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője, ami öt éve volt, még nem gondoltam volna, hogy egyszer feleségül is vesz, de szerencsére ez is megtörtént. Akik számítottak itt voltak: a családom, a családja, az osztályunk és a csapat. Már teljesen boldog vagyok. Remélem egyszer majd gyermekem is születik tőle és remélem, hogy ő is szeretne és nem csak én. 

"A remény hal meg utoljára."