Hétfő

Végre nem kell suliba mennünk. Így ezért keltünk csak 10 órakor.
- Jó reggelt kincsem! - kelte vetett a Krisi (!!!)

Na jó most leet fucsáljátok, hogy ő kelt fel engem és nem pedig fordítva. Az -esetek többségében én szoktam hamarabb felkelni, mert én nem tudok aludni, de most csoda történ. Ki tudja?? Lehet, hogy most egy évvel idősebb mint én ( nem sokáig már csak egy hónapot kell rá várni) így ő kelt engem.
-Jó reggelt! - felültem az ágyra és megkapta a reggeli csókját. - Ma pakolnunk  kell.
-Tudom. És holnap szerinted hány óra fele indulunk?
- Fogalmam sincs. Majd ma fel hívom őket.

Felöltöztünk, reggeliztünk meg mindent megcsináltunk amir reggel szoktunk általában. Elkezdtem összepakolni amíg a Krisi haza ment, mert nem volt elég nagy táska. Igaz én is adhattam volna, de csak kicsi volt az meg nem elég. Én megpakoltam egy nagy utazó táskát és és egy kicsivel kiseb táskát. Ezekben benne volt minden. Ruha, szépségápolási cuccok, laptop, töltök, naptej, törölköző és még sorolhatnám.

-Megjöttem. - ért haza.
-Oké. Én megyek telefonálok. -erre már csak láttam, hogy bólint egyet.

Hívtam először szeretett unokatesóimat.
-Szia Gergő. Holnap hány óra fele indulunk??
- Szia. Hát jó lenne időben, hogy legyen nagy forgalom. Szerintem olyan tíz óra fele. És akkor ki is vigyelek titeket a nyaralóhoz??
-Rendben. Hát az jó lenne, de előtte a mamáékhoz be szeretnék menni. Legalább addig a Viktort kirakjuk ott.
-Oks akkor holnap tízkor a kocsinál. - elköszöntünk és leraktuk.

Akkor most jött a dilemma. Melyik kulcs a nyaralóé. Oda mentem a kulcsoshoz és elkezdtem gondolkozni. Sok kulcs van ott így nehéz eldönteni. De végül tíz kerek percembe telt mire megtaláltam.

13:00-kor rájöttünk, hogy kéne valamit ebédelni. Ja jókor.
-Rendeljünk valamit?? - kérdezte a Krisi.
- Rendeljünk, de mit?
- Pizza?? - mikor kimondta felcsillant a szemem. Régen ettem már valjuk azért be.

Megrendeltem a pizzát és egy óra múlva már meg is hozták.

Patrik: Szia. Nem jöttök el focizni. Tudom, hogy holnap mentek el és úgy sem találkozunk hétfőig.

Bogi:  Szia. Pill megkérdezem a Krisit.

- Krisiiii! Kimegyünk focizni a Patrikkal??
-Igen. Kezdek akkor pakolni a táskába. De hol van a stoplink??
- A szekrényben.

Bogi: Megyünk. Angeron egy óra múlva?

Patrik:  Rendben akkor ott.

Az Angeron fociztunk vagy két órát. Jó volt, mert kijött a  Pepe is és tudni kell róla, hogy ha nem kell akkor is elesik. Így jól éreztük magunkat. Addig amíg a csaj nem jött oda. Igen kijött. Nem tom, hogy honnan tudta meg, de sajnos ott volt. Mikor megláttam egyből mentem a Krisiékhez, mert és ugye a kapuban voltam és nem akartam nagy balhét, de hát el kellett kezdenie valahol. És nem volt egyedül a hülye kis barátja is jött. És ha ők ketten vannak akkor igazából magy gond nincs. Az az srác semmit nem ér.
Ha ő lenne az utolsó pasi a világon sem lennék vele.

- Na mi van meglátsz és futsz a fiúkhoz. -kezdte már megint.
- Bocs, de nekem van életem. Engem szeretnek, kedvelnek. Nem taszítok el magam mellől senkit. Cska hozzá tenném, hogy lehet azt hiszed, hogy menu vagy, de el kell, hogy szomorítsalak, mert nem. Ha nem tetszik el lehet menni.

Igen ennyi kellet neki, mert utána.káromkodott egy sort és elment. Nem.értem, hogy miért keresi mindig a bajt, de tényleg csak azt keresi. Soha nem volt egy normális napja sem amikor nem a bajt keresi. Talán akkor mikor csak hatodikad ok voltunk. Akkor még szoba lehetett vele állni. Bár ha jobban belegondolok nem mindig. De ez van ha valaki nem bízhat meg a másikban.

Hazamentünk és még egyszer én átnéztem, hogy minden meg van-e. Nem szeretnék semmit itthon hagyni.
Ja meg még azon gondolkodtam, hogy most ez neki mire volt jó, hogy kijön és elkezd csesztetni. Gondolkodásom közepedte a Krisi ült be mögém ugyan is én az ágy közepén ültem.

- Mind gondolkozol. -puszilt bele a nyakamba.
-Semmi különös.
- De látom rajtad, hogy valami nem kóser. Mond el.
Fátra ült, hogy a falnak tudja támasztani a hátát és én az ölébe ültem.
- Hát nem hagy nyugodni a csaj. Nem bírom már tovább, hogy mindenhol ott van. Rohadtul idegesit. -Az utolsó mondatot már sírva mondtam és szoros ölelésbe vontam szerelmemet.
- Nyugodj meg. Lesz egy hét. Kipihenjük magunkat és meglátod nem lesz semmi gond.
-Ha velem vagy akkor semmi gond nem lehet. - mondtam a szemébe nézve. Kábé két percig néztük egymás szemét majd lágyan megcsókolt. Visszacsokoltam. Nyelve bejutásért kért amit megadtam neki. Levegő hiánya miatt elváltunk. Homlokomat az övének támasztottam és vártunk míg egyenletesen nem vettük a levegőt.
Elindultam fürödni. Mikor kész voltam kimentem és befeküdtem az ágyba. A Krisi is elment fürödni majd követte az én példámat. Mivel tudtam, hogy holnap korán indulunk ezért ma nem voltunk fent sokáig. Legalábbis én, mert kilenc órakor elaludtam. Nem tudom a Krisi mikor aludt el. Biztos nem korán, mert szerintem sokáig -beszélgetett a fiúkkal.