Péntek

Reggel korán felébredtem. Nem tudtam visszaaludni ezért kimentem a konyhába és csináltam kávét. Nem sűrűn szoktunk kávézni, de ha igen akkor biztos, hogy nagyon korán fent vagyok és nem tudok aludni. Megcsináltam a kávémat és visszamentem a szobába.
-Jó reggelt!- ébresztettem fel a Krisit.
-Jó reggelt! Én is kérek kávét.
-Üljél fel és kapsz az enyémből, mert nagy bögrébe csináltam. -
hamar fel is ült az ágyra, elvette a bögrémet és elkezdte inni - Héé!! Nekem is hagyjál.

Megittuk a kávét és felöltöztünk. És egy sötétkék farmert vettem fel egy fehér pólóval és egy fekete cipővel. Mivel nem tudtam, hogy milyen idő lesz így elraktam a táskámba egy pulcsit.

A teremben
-Sziasztok- köszöntem. Sorban megöleltem mindenkit és a Rebekával beszélgettem. Közben a Lilla is odajött.
-Ti tudjátok, hogy mi van? - kérdezte a Lilla - Most nem azért. Senki nem bírja, tudom, de tegnap nem volt vita.
-Szerintem az anyja megnevelte szerdán suli után. - mondtam mosolyogva.
-Ezt honnan gondolod.
-Mikor kimentünk az öltözőbe szerdán, hogy lenyugodjak akkor írtam az anyjának, hogy mit mondott. Én csak ebből gondolom. - meséltem, hogy.mi történt.
-Mondasz vele valamit. - csatlakozott a Rebeka is.
Mikor becsengettek órára gyors mentem adtam egy puszit a Krisinek és indultam órára.

Angolon semmi érdekes nem volt azon kívül, hogy szó dolgozatot írtunk, de mivel tudom a szavakat így nem volt nehéz.

Óra után a padon ülök és hallgatom mit beszélgetnek a Patrikék, mikor rezegni kezd a telefonom. A Krisi aki eddig mellettem ült és átkarolta a derekamat -furcsán nézett. Elővettem a zsebemből és elolvastam.

Petra: Tudom, hogy írtál anyámnak, hogy mit mondtam. Igen és azért nem voltam "aktív" tegnap. Ne aggódj majd meglátogatlak én a szünetben és akkor mindent megbeszélünk.

Na ezt nem bírtam tovább. Sírva odaadtam a telefonomat a Krisinek, hogy olvassa el. Elolvasta és odaadta a Patrik aj onnan meg ment a Pelének. Mikor visszakerült hozzám  becsengettek.

Kémia után nagyon nem volt kedvem kimenni a teremből, mert a szerelmem egy kicsit sem volt ideges. Egész órán vagy a kezemet vagy a combomat fogta, de akkor nagyon szorította. Láttam, hogy nagyon ideges. Mielőtt kimentem volna odamentem a Patrikékhoz.

- Ha fel megyünk akkor biztos, hogy neki esik. le tudnátok fogni ha kell? - kértem meg őket erre csak bólintottak. Tudtam, hogy számíthatok rájuk.

Visszamentem a Krisihez és felmentünk az osztályba és tudtam én, hogy szólnom kell a Pepééknek.

- Nem hiszem el, - rontott neki a Petrának a Krisi  - hogy nem lehet minket békén hagyni. Mikor csináltunk mi olyat, hogy ezt keljen csinálnod. - eztmár szinte kiabálta

Ekkor a Patrik és a Pepe lefogta. A termünket úgy kell elképzelni, hogy van egy kb. 1 méter széles hely. Ott az egyik oldalán ablak a mások oldalán megy egy szekrény van. A Petra a szekrényeknél állt míg négy paddal hátrébb a fiúk.

- Kristóf fejezd már be. Jó??? - kezdtem nyugtatgatni, de nem nagyon használt...

- De nem. Nem bírom már, hogy folyton miatta vagy olyan rossz kedvű.

- Nyugodj meg. Tudom jól, de ez akkor sem megoldás. Figyelj üljünk le és majd szólunk Ildikó néninek. Jó??

- Rendben. - adta be a derekát. Bólintottam egy kicsit a fiúknak, hogy most már elengedhetik. - Ezt még nem fejeztük be. - mondta még gyorsan vissza.

Megfogta a kezem és leültünk a helyünkre. Persze a fiúk is na meg a lányok is jöttek. Nem akartam elmesélni, hogy mi volt. A lányoknak is csak annyit mondtam, hogy  majd délután megírom nekik.

A maradék 3 óra hamar és gondmentesen elment. De jött az osztályfőnöki. Ott sem volt semmi érdekes csak utána.

- Ildikó néni kérdezhetek valamit??

- Persze mondjad. Csak nem valami baj van???

- De igen baj van. Ma kaptam egy üzenetet a Petrától suli idő alatt és olyanokat írt amivel egy kicsit nagyon megbántott minket. Na és ezt mi már nem bírjuk. Lehet vele valamit csinálni? - miközben ezt elhadartam a Krisi is mellettem állt. Szorosan fogta a kezemet. De mikor elmondtam Ildikó néninek a gondunkat még rá pillantottam nyugtatóan és egy kicsit engedett a szorításából.

- Először is csak nektek lehet a telefont használni, de ezt a szabályt nem tartotta be így mindenképpen ebszélek vele. Megoldjuk. Ne aggódjatok. Lesz egy hét szünet. Pihenjetek. Majd 2 hét múlva ha jövünk suliba megbeszéljük.

Bólintottunk és lementünk a kapuhoz. A Patrikék ott vártak minket. Elmondtuk nekik is, hogy mi volt és hazamentünk.

- Menjünk ma edzésre? - kérdeztem, mert nem tudtam, hogy most mi legyen.

- Menjünk. Semmi kedvem most amúgy sem itthon maradni. Idegesít ez az egész. Majd én nézem a te edzésedet. Az enyémet meg meglátjuk, hogy ma mit csinálunk és akkor ha gy van akkor beállsz.

- Rendben. - egyeztem gyorsan bele még mielőtt gyorsan kitalál valamit - Gyere ide.

Oda jött hozzám és megcsókoltam, hogy egy kicsit legyen nyugodt. Sikerült is. 

Az én edzésem végül elmaradt. Nem jött az edző. Pontosabban kiírta, hogy nem lesz ma edzés. Felhívtuk a Patrikot, hogy nem-e jönne ki egy kicsivel előbb és akkor hozzon ki magával labdát míg nem kezdődik az edzésük. Hamar kiért. Passzolgattunk és kapura is rúgtak. Mikor  védtem és a Krisi rúgott éreztem, hogy a megszokottnál egy kicsit erősebben rúgja a bőrt.

Az ő edzésükre viszont beálltam. Csak 7-en voltak így bemelegítés után kapura lőttek és utána jöhetett a játék. 

Miután hazaértünk elmentünk fürödni. Mikor végeztem befeküdtem az ágyba és megírtam a lányoknak, hogy mi volt.

Bogi: És igen ez volt.

Titanilla: Küld el az üzenetet is, hogy mit írt.

Fényképet küldtél.

A képre 2-3 perc múlva jött is válasz.

Rebeka: Ez nem normális. Csak életeteket teszi tönkre.

Viki: Ez igaz nem normális.

Egészen este 11-ig beszélgettünk. Persze közben a Krisi is jött és befeküdt mellém az ágyba. 

- Kivel beszélgetsz?

- Csak a lányokkal. - válaszoltam.

Erre csak bólintott és felült mögém. Így el tudta olvasni, hogy mit beszélgetünk.

- Na neeee. Én sem olvasgatom, hogy mit beszélgettek.

- Na. Léééégysziiiii.

- Nem.

- Mit mondtál? - láttam azt a mosolyt az arcán amitől minden lány elájul. Elvette tőle a telefonomat, eltette és elkezdett csókolgatni.  Egészen hajnali egyik fent voltunk. Beszélgettünk meg volt más is mint beszélgetés. ) nem kell rosszra gondolni csak szólok). 

Úgy aludtunk el, hogy az én fejem a mellkasán volt és hallgattam, hogy szuszog.