Szerda

Reggel egyeltalán nem keltem fel nyugodtan. 1 tudtam, hogy ma már jön iskolába. 2 biztos, hogy ma csinál velem valamit aminek nagyon nem fogok örülni.

A gondolataimból a Krisi hangja rázott vissza a jelenbe.
-Jó reggelt! Min gondolkoztál ennyit??
-Jó reggelt! Semmi különösen.
- Ne hazudj. Tudom mikor hazudsz ismerlek már. - ekkor közelebb húzott magához és átkarolta a derekamat míg én a szemébe néztem. - Na akkor min gondolkoztál??
-Cdak, hogy ....... milyen lesz a mai nap. Tudod nem.igazán akarok suliba menni az a sok furcsa üzenet után.
-Figyelj tudod  jól, hogy bármi van én pontosabban mi melletted leszünk. Nem vadjuk, hogy bántson majd talán egyszer le fog kopni rólunk.
- Remélem is.

Tegnap megbeszéltük a többiekkel, hogy kicsit korábban felmegyünk az osztályba és ott fogjuk várni.

A teremben még csak mi négyen (Krisi, Patrik, Pepe, én) voltunk fent, de lassan jöttek a többiek is. Úgy döntöttünk, hogy a terem másik végében fogunk beszélgetni míg meg nem jön. Ha meg megjön és elkezd hozzám beszélni akkor viszont visszavágók  neki.

A várva várt pillanat. Felért a terembe bejött, de nem egyedül. Várjunk csak jól látók. Azok ketten együtt vannak. Azt a rohadt....
-Na mi van? Látod. Itt vagyok és nem félek tőletek. Tudjátok. Okosabb vagyok nálatok. Ti még anyit sem tudok amennyit én.
- Drága virágszálam. Te rohadtul nem vagy okos. Lehet, hogy most megbántottalak, de figyu.... ez van. Ezt kell szeretni.- kezdtem el.
-És mi látjuk, hogy nem vagy egyedül. Hoppá... csak, hogy 10 a 2 ellen az nem túl jó arány. És mi itt összefogunk. Megvédjük egymást. - Folytatta a Rebeka.
- Nem érdekel, hogy ti mennyien vagytok. Én legalább nem vagyok az a nyalizógép mit ő ott. -igen itt rám mutatott mivel egymással szemben álltunk. Látta rajtam a Krisi és szinte mindenki, hogy a sírás és a mindjárt kinyírom őt között állok.- Olyan ember áll ott  mellettetek aki minden tanárnak megy nyalizni, mert elhagyták. - Megszorította a Krisi kezemet amit amióta bejött nem engedett el.
- Csak, hogy tisztában legyél a dolgokkal. - kezdte most a Patrik, de előtte rám nézett. Gondoltam, hogy azt akarja mondani így bólintottam, hogy mondja csak - Szegényt egyedül hagyták otthon. Hogy lehetsz ilyen..??
- Jajj ne védd már ennyire. Jó? Kösz.
-HA AZ ÉN CSALÁDOMAT MERED A SZÁDRA VENNI AKKOR ELÖTTE JOL GONDOLD MEG, HOGY KINEK MONDOD ÉS MIÉRT. NEM VAGYOK OLYAN AKI NYALIZIK. MOST IS CSAK A SZÜLEIM MIATT LETT AZ MEGKÉRVE AMI VAN. RENDBEN? ÉRTVE VAGYOK?? NEM HALLOTTAM. -ezt már kiabálva mondtam.mert nem bírtam tovább. Amikor végeztem a mondókámmal pont akkor.csöngettek be így leültünk a helyünkre.

Nagyon ideges voltam. Ezt sajnos a tanár is észrevette.
Jelentés után oda is hívott magához miután kiadta a többieknek a feladatot.
- Bogi gyere ide egy picit. - felálltam, de még szorított egyet a kezemen a Krisi.
- Mi a baj? Látom, hogy nincs valami rendben.
-Tanárnő csak egy kicsit ideges vagyok, mert az óra előtt felhúztak.
- Értelek, de akkor semmi komoly.
Bólintottam és a helyemre mentem.

Törin nem volt semmi érdekes úgy ahogy rajzon meg angolon sem.
Na, de jöhetett a tesi..
Rohadtul nem vártam.
Gyorsan átöltöztem és mentem ki a az öltözőből. Hallottam, hogy még utánam.mond valamit, de nem értettem. Ja és a lányok mondtak neki valamit.
Bementem a terembe.
- Ildikó néni kaphatok egy labdát míg nem.jönnek a többiek??
És kaptam egy labdát. Elkezdtem kapura rúgni. Az elején csak enyhén, de a végére már szinte olyan erővel úgtam ahogy csak tudtam. Erre jött be a Krisi és a Patrik. Mivel a terem hátsó felében voltam így sírva futottam hozzá.
Mikor oda értem hozzá gyor ölelésbe vont. Nem kérdezett semmit csak leültünk a földre oda ahonnan a tanár nézett minket.
- Fiuk mi a baja?
-Mi sem tudjuk. - válaszolta a Patrik.
- Nekem van egy sejtésem. - súgta a Krisi a Patrik fülébe.
Mikro bejött mindenki még akkor sem nyugodtam meg.
- Rebeka gyere ide légyszíves. Hárman menjetek be az öltözőbe. Nyugtassátok meg a Bogit légyszíves itt a kulcs.
Elvették a kulcsot és bementünk az öltözőbe. Én egyből a földre ültem le.
-Bogi mi a baj?? Áruld el. Csak ketten vagyunk rajtad kívül.
-Krisi!? - kezdte a Rebeka.
- Mondjad?!
-Miután a Bogi kiment az öltözőből a Petra mondott neki valamit. Mi a lányokkal csak visszaszóltunk a Petrának, hogy azért ezt nem kéne mert már így össze van törve szegény. És akkor a Bogi kiment. És onnantól meg már tudod.
- Mit mondott neki??
- Hogy egy kúria, ribanc vagyok. És, hogy te csak azért vagy velem, mert csak arra kellek neked.
- Sssshhhh ne sírj. - ölelt meg a Krisi. Csak szorosan hozzábújtam és jól beszívtam az illatát amit annyira szeretek. Ha nem lenne mellettem akkor nem is tudom, hogy élném túl.
-Csak az a baj ez a csaj nem fogja fel, hogy ezzel mit ártott.- mondta a Rebi.
- Valaki oda adná a telefonomat. -Krisi kivette és feloldotta nekem. Egy üzenetet írtam a lány anyjának, hogy ma mi volt erre csak annyi volt, hogy most ezt már nem hagyja annyiban és még mint mindig köszöni, hogy szóltam neki.
- Vissza raknád. - kértem meg.

Vissza mentünk órára. Mindenki csak nézett, hogy mi miért nem voltunk ott. Oda jött a Patrik meg a többiek, de csak annyit mondtunk, hogy majd elmondjuk.
Óra után rohantam átöltözni. Mikor kimentem csak.meglökte egy kicsit a vállamat jelezve, hogy ennek még nincs vége. Én mag csak lazán  megmutattam neki.

Kimentem. A Két fiú is jött egy 10 perc múlva. Ildikó el is engedett minket. Tudta, hogy már nem.Nagyon szeretnénk ott lenni.
- Szia Patrik. - öleltem meg a buszmegállóban. A Krisi is elköszönt tőle majd indultunk haza.

15:49
Ekkor jöttek meg az unokatesóim.
-Sziasztok. -köszöntek. Engem megöleltek és a Krisivel kezet fogtak.
- Tessék itt van amit az anyukád küldött.- mondta a Gergő és odaadta a borítékot.
- Két hét múlva jönnek viszont a lakás tulajunk is.
Na erre megőrültem. Tudtam, hogy akkor végre lvágathatom a hajamat mert már egy kicsit hosszú.
-Okés.

Este már semmi lélekről nem volt.
Befeküdtem az ágyba és csak néztem magamé mikor eszembe jutott, hogy mit ígértem én a többieknek. Gyors elővettem a telefonomat és leírtam a közös csopinkba, hogy mi történt. Mikro az utolsó betűket írtam majdnem elkezdtem sírni.
- Ne sírj. Nyugodj meg. Itt vagyunk veled. Segíteni fogunk.
-Jó, de akkor is. Nagyon idegesít.
Na és  ekkor tört ki belőlem a sírás. Nem bírtam tovább magamban tartani.
Mivel a Krisi ölében ültem a derekamnál.Egy kicsit szorosabban húzott magához mint eddig és egy  puszit nyomott a nyakamra miután elsöpörte a hajamat. Mivel csak 3-4 centivel magasabb nálam így a vállamon pihentette az állát és így nézte, hogy mit csinálok. Idő közben lenyugodtam.
- Jó éjszakát!
- Jó éjszakát kincsem!
Lefeküdtünk a Krisi a hátára míg én a fejemet a mellkasára tettem.

Elnézést, hogy ebben  a fejezetben sok káromkodás van, de sajna ez az élet. Majdnem szó szerint. Jó olvasást.