Hétfő

Reggel fél nyolckor keltem fel. Ami nagyon fura volt így a  Krisit keltettem fel.
- Jó reggelt! -puszilgattam az arcát mire csak annyit válaszolt, hogy:
-Jó reggelt! De miért keltettél fel?? Nincs ma első óránk.
-Ja - mondtam majd felültem az ágyra - ugye két héttel ezelőtt mikor nem mentem suliba. Mikro itthon hagytak... - felült mellém. Nem tudtam befejezni amit mondtam, mert elkapott a sírás.
- Ssshhh.... Nyugodj meg - mondta miközben szorosan magához ölelt - nincs semi baj itt vagyok melletted.
- Tudom és köszönöm. Na, de azóta nem tudom, hogy milyen hét van, mert akkor volt az, hogy nem volt első óránk ezek szerint.
Mivel korán volt ezért bekapcsoltuk a tv-t és azt néztük. Szerencsére már fel voltunk öltözve, mert valaki csengetett. Mikor.megláttam, hogy nyolc órakor a Patrik és a Pepe áll az ajtóban meglepődtem.
-Sziasztok.
-Szia- mondták egyszerre.
Beljebb mentünk a szobába és drága szerelmemhez fordultam akivel most fogott kezet a két reggeli jómadár.
- Kicsim. Nekem asszem valamit elfelejtettél mondani - mutattam a két fiúra.
- Ja igen bocsi. Elfelejtettem szólni, hogy ma reggel jönnek.
Elmentem a konyhába mintha megsértődtem volna rá. Igazából nem voltam rá mérges, mert ők azok akikkel jól értem magam. Természetesen jött utánam. Az ablakból néztem ki mikor két kezet éreztem a derekamon.
- Ne haragudj. Tudod milyen feledékeny tudok lenni.
Megfordultam és a szemébe néztem. Majd megcsókoltam tudatva vele, hogy nem haragszom rá.
-De induljunk, mert találkozom a Rebekáékkal. Ti meg menjetek el boltba venni valami reggelit. Majd én felmegyek a lányokkal.
Csak bólogattak. Meg hozzáfűzték, hogy "Igen is főnök". Ezen viszont jót nevettünk.

Elmentem a suli elé ott vártam a többieket. Sok idő nem is kellett, mert hamar oda értek.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Szia - köszöntek egyszerre. Majd mindenkit megöleltem.
Beszélgettünk egy 10 percet és felmentünk az osztályba.

Fent a Lorinával beszélgettem, mikor bejöttek a fiúk. Lerakta a Krisi andráskáját majd köszöntötte a lányokat. Nem vagyok az a féltékeny típus, de tudom, hogy szeret és, hogy nem hagyna el. Főleg az a két dolog után ami velem történt.
-Hoztam neked is reggelit. - jött oda hozzám és hozott nekem....... kakaós csigát.
- Köszönöm. - mondtam.és a nyakába ugrottam. Tudtam, hogy nincs ma az ügyeletes tanár így meg is csókoltam. A többiek csak "húúú"-task egy sort. Aztán becsengettek.
Matek. Megkaptuk a dolgozatokat. Az enyém 5-ös lett. Sokat nem tanultam rá, viszont órán figyeltem.
-Hányas lett?- hajtottam a fejem a vállára, mert a tanár a jegyeket írta be a naplóba.
- Négyes lett. Ja és köszönöm a segítséget. - És egy puszit nyomott az arcomra.
- Szívesen.

Az irodalom és a nyelvtan elment, mert filmet néztünk. Senkit nem érdekelt a film. Talán csak az olyan tanulókat akik nem szoktak otthon filmezni.
Egész végig a kezemet fogta és nem engedte el. Én a fejemet csak a vállára hajtottam mikor már nem bírtam tartani a fejemet.
Angol után egy lyukas volt és mehettem át tesire.
Gyors átöltöztem és írtam a Krisinek, hogy mikor jön.
2 perc múlva már jöttek is ketten.
A Patrik futott felém, mert én meg feléjük futottam. Kikerültem szegény Patrikot és a Krisi nyakába ugrottam.
- Hozzám már ide se jössz? - kérdezte szomorúan a Patrik.
- Tudod ha majd lesz barátnőd akkor megtudod, hogy milyen az érzés mikor hozzád fut először és nem a barátodhoz.- kezdte "kioktatni" legjobb haverját.
- Na gyere ide. Te is kész egy ölelést.
Oda mentem hozzá és őt is megöleltem.
Tesin nem volt semmi érdekes.
Kimentünk csak a pályára. Mi öten fociztunk. Én álltam természetesen a kapuban. Passzolgattak majd kapura lőttek.
Sokszor nem ment be nekik, de sokat ki is védtem. Utána 2 vs 2 lett volna egy kapussal. De megjött az egyik hatodikad osztály. Természetesen 4+1-ben álltunk ki ellenük és ők is így álltak ki. Egy sima 5-0-ás nyereség után hazamentünk.

Tanultam holnapra. Földrajzot meg kémiát. Ezt is csak gondoltam, hogy majd én tanulni fogok. Mikor kezdtem volna tanulni a kémiát csak azt vettem észre, hogy elsöpri a nyakamtól a hajamat és elkezdi puszilgatni.
- Lenne egy jobb ötletem mint, hogy tanuljunk.
- Csak okosan, mert még megbánod.- mondtam neki.
Magához fordított, mert én a széken ültem ő meg állt. Megcsókolt. Felálltam és az ölébe ugrottam. Így a derekára fontam a lábam ő meg a fenekemnél fogva tartott. Elmentünk az ágyig és leült. Még mindig az ölében voltam mikor levegő hiány miatt elszakadtunk egymástól. Homlokát az enyémnek támasztotta és így ültünk kb. 15 percet.
- Kéne menni tanulni.- mondtam pedig semmi.kedvem nem volt.
-De o olyan jó nekem így. - mondta és egy kicsit közelebb tolt magához és a fejét a mellkasomnak döntötte. Még így ültünk 10 percet és mentünk tanulni.

Este nyolckor elmentünk külön-külön fürödni. Mikor é  végeztem befeküdtem az ágyba és beszélgettem a Lorinával.

Tesó:  Na, hogy vagytok?

Nővérkém:  Köszi jól vagyunk. Most fürödtem én le. Már hulla fáradt vagyok. Elfáradtam tesin. Várj most jön ki a Krisi.

Kijött és befeküdt mellém. Átkarolta a derekamat és elaludt.

Nővérkém: Vagyok még egy kicsit.

Tesó fényképet küldött.
Tesó: Te is küldj, de ne csak te legyél rajta.

Megcsináltam a képet és elküldtem neki.

Te fényképet küldtél.
Nővérkém: De én most már megyek aludni. Szia. Puszi.

Tesó: Rendben szia. Pussszancs.

Elraktam a telefonomat. Közelebb bújtam a Krisihez. Így aludtam el majdnem mikor éreztem, hogy egy puszit nyom az arcomra és a fülembe súgja, hogy "Jó éjt szívem !".
-Jó éjt kicsim!
Végre elaludtam olyan tíz óra fele, de megérte.