Szombat

Jajj ne... Krisi ne hagyj el. 

- Bogi, szíven kelj fel-ezt hallottam és fel keltem. Szorosan odabújtam barátom mellé akit nagyon megijesztettem - Rosszat álmodtál??

- Igen- elkezdtem sírni mert nem tudtam, hogy most mi lesz.

- Sssss..... Ne sírj. Nem foglak elhagyni. Tudod, hogy szeretlek. Soha nem hagynálak el.

- Szeretlek - csak ennyit tudtam mondani.

- Én is téged- - mondta és megcsókolt.

Visszaaludtunk és 9 órakor keltünk fel. mára nem terveztünk nagyon semmit. De én azért is kitaláltam valamit.

-Krisi??

- Mondjad! Mit találtál ki?- kérdezte nevetve

- Ha mára már nem találtunk ki semmit. Elmegyünk focizni?

- Elmehetünk, de hova?

- Gondoltam ki az Angerra, de szólj a Patriknak és a Pepének is - mondtam. elővette a telefonját. 

- Bogi? Megvan neked a Pepe telefonszáma?

- Nincs.- mondtam elvette a telefonomat. Beütötte a számot.

- Te hívd őt. Én hívom a Patrikot.- bólintottam és mondtam neki, hogy azt mondja háromkor találkozzunk az Angeron. 

Kimentem a konyhába és hívtam drága osztálytársunkat.

- Szia Bogi vagyok.

- Szia. Honnan van meg a számom? - kérdezte, de szerintem nem esett le neki, hogy ha nekem nincs meg, de a barátomnak megvan akkor megadja nekem. De mindegy is.

- Krisi adta meg. Na de nem ezért hívtalak. Délután Angerra kijössz focizni??

- Persze ki nem hagynám. Mikor talizunk?

- Háromkor, Angeron.- mondtam neki. Furcsa volt, hogy eljön. De minél többen vagyunk annál jobb.

- Oké. Szia.- köszönt el és lerakta.

Visszamentem a szobába ahol  a fiúk még mindig beszélgettek. Mivel a Krisi az ablakkal szembe, nekem meg háttal állt így oda mentem halkan hozzá. Hátulról megöleltem mire csak megfordult. Rám mosolygott és megcsókolt.

-Patrik megyek. Majd háromkor az Angeron. Csááá.

-Azt hittem soha nem rakjátok már le.- kezdtem nevetni 

- Tudod milyen a Patrik - kezdte magyarázni, hogy miért beszélgettek ilyen sokáig - ha valami story van akkor nem vár addig amíg nem találkozunk. Neki el kell mondania amilyen hamar csak tudja.

- Az igaz.

Délután 14:30

-Bogi gyere. - hívogatott a Krisi csak én a Lorinával beszélgettem. Elköszöntem tőle s már indultam is.
Egy táskába raktam vizet, a stoplijainkat, egy pulcsit hah ideg lenne mikor jövünk haza. Soha nem.lehet tudni, hogy meddig akarunk focizni. Ja és a legfontosabb  dolog a labda. Mivel mi pontosabban én találtam ki, hogy menjünk el így a labdát is mi visszük. A másik kettőnek csak annyit mondtunk, hogy hozzanak maguk stoplit.

14:45

Mi már a kapu előtt voltunk mikor megjött a Pepe.
-Szia. - köszöntem neki majd megöleltem.
-Sziasztok. -köszönt majd visszaölelt és kezett fogott a Krisivel.
- Te Krisi hány órát mondtál annak a jómadárnak?
- Hármat, de szerintem késik a busza. - mondta.
-Szerintem meg ott jön. -szólt közbe a Pepe mert ő látta, hogy jön.
A Petrikot is megöleltem és kezett fogott a fiúkkal.

Bementünk a pályára. Felvettük a stoplit és elkezdtünk egy kicsit passzolgatni.
- Cicázzunk.
- Jajj szívem. Ne most jusson eszedbe ilyen. - nézett rám, de tudta jól, -hegyire gondolok.
- A legmagasabb lesz a cica. Patrik bocs, de te vagy a legmagasabb.
- Mi?? Én?? Ha a haját is nézzük akkor a szerelmed a legmagasabb. - verbosity fel a Patrik.
-De most azt nem nézzük. Na gyere kiscica áll be.
Be állt a Patrik nagy nehezen és elkezdtünk cicázni. Kb a második kör ment amikor a Pepe jött szépre, de nem sokára, mert már a Krisi ment be. Hozzám került a labda és velem szembe állt meg a mi kis "cicánk".
-Na Bogi. Velem is kiszúrsz?? - kérdezte.
- Most játszunk úgyhogy igen. - majd elrúgtam mellette a labdát. - Inkább üljünk le egy kicsit inni.
-Jó ötlet.
A fiúk már a fűben ültem mikor odaértem hozzájuk. Kivettem a táskából a vizet és elkezdtem inni. Le akartam én is ülni, de a Krisi az ölébe húzott így oda ültem. Csináltunk pár képet is.
- Kér valaki szőlő cukrot.
- Én!!!- kiáltották mi d a hárman egyszerre.
Még egy kicsit kapura rúgtak. Mivel kapus vagyok így én álltam be a kapuba.
18:35-kor indultunk haza. A Patrikot elkísértük a buszmegállóig, a Pepéért meg jöttek kocsival az Angerra.

Este hamar elnyomott az álom. Jó ötlet volt tőlem,hogy menjünk ki focizni. Szerintem mindenk jól elfáradt. Mg a Krisi is hamar álomba szenderült. Nem kellet neki két perc és már aludt is mellettem. Adtam egy puszit az arcára mire elmosolyodott. Ebből látszott, hogy még nem alszik. Lefeküdtem mellé. A fejemet a mellkasára tettem és így aludtunk el.

Vasárnap

Reggel 8-kor keltem fel, de nem akartam felkelteni, mertt tudtam, hogy nagyon fáradt. Kimentem  konyhába miután felöltöztem meg rendbe szedtem magam. Mivel volt otthon minden így elkezdtem fél tízkor ebédet csinálni. Tudtam, hogy szereti a krumplis tésztát így azt csináltam. Tizenegykor elmentem felkelteni, mivel ebéd az kész ,cot, demo idő mire felkel.
- Ébresztő álomszuszék. - mondtam neki és leültem az ágy szélére.
-Jó reggelt! Mennyi az idő??
- Tizenegy óra múlt. - mondtam neki és már láttam gyönyörű szép szemeit amit ha meglátok el tudnék ájulni.
- És mi lesz az ebéd?
-Krumplis tészta.
- Tudod, hogy szeretlek. Köszönöm hogy olyat főztél amit szeretek, de hol tanultad meg. - beljebb feküdt az ágyon és maga mellé fektetett. Fejemet mellkasra fektettem és mégegyszer megkérdezte - Na és akkor elmondod honnan tudsz főzni és hogy honnan tudod, hogy kell megcsinálni??
- Hát sokat segítettem anyukámnak régebben a konyhában. Volt olyan amikor ő mondta, hogy mit csináljak és én meg megcsinál, de volt olyan is mikor ketten csináltuk. Mert mondjuk olyan ebéd volt. Ugye most meg muszály megtanulnom. Igaz amikor tud akkor az unokatesóm is főz, de ha nem tud akkor nekem kell. - mondtam neki és végig figyelmesen hallgatott. A hajamat simogatta amitől el tudtam volna aludni.
- Azta. Nem baj az. De én éhes vagyok, eszünk???
- Igen. Gyere menjünk.- adtam egy csókot és mentünk enni.

Ebéd után nekiálltam tanulni mert tudtam, hogy felelés háhn felelés lesz.
- Mit tanulsz? -éreztem meg két kezet a vállamon.
- Hát mindent. Igazából csak föcit és kémiát. Mást nem.
- Akkor nekem is kéne. - ekkor már maga felé fordított.
-Hét nem ártana.
- Akkor megyek tanulni. - mondta. Adott egy csókot és elment tanulni.

Este nyolckor hagytam abba a tanulást. Természetesen volt másfél óra mikor nem tanultam. Nem volt akkor kedvem.
Elmentem megfürödtem, fogat mostam és lefeküdtem aludni. Éreztem a kezét, hogy a derekamra rakja. Belepuszilt a nyakamba. És csak annyit mondott, hogy "Jó éjt hercegnő!". Majd elnyomott mi d a kettőnket az álom.