– Nem maradhatok sokáig, professzor. Blaise nem tudja, hogy itt vagyok – mondta Hermione, miközben Harryre nézett, aki megint a földön játszott. Már három hét telt el a fiú Sirius és Dumbledore miatti kiborulása óta, de továbbra sem történt nála javulás. Poppy tartott neki még néhány terápiás foglalkozást, de Harry emlékei nem kerültek közelebb a felszínhez. Perselus három levelet is kapott az Egészségügyi Minisztériumtól, melyekben azt kérdezték tőle, hogy Harry teherbe esett-e már. Lucius Malfoy balhét csapott, mint mindig, Perselus pedig tudta, hogy meg kell majd próbálkozniuk a dologgal, méghozzá hamarosan. Azt remélte, bárcsak egy ép elméjű Harryvel csinálhatná inkább.

– Úgy látom, jól szórakozol, Harry. Mit játszol? – kérdezte Hermione, és Harry cipőjére pillantott, amit a fiú ide-oda tolt a földön. A cipők voltak a kedvencei, hiába állt egy doboz játék Poppy szobájában.

– Autók – mondta Harry. Körbetologatta őket, és közben kidugta a nyelvét a szája sarkán, ahogy koncentrált.

– Ó, az jó.

Harry felnézett, és rábámult Hermione dudorodó hasára.

– Mi van odabent? Egy labda?

Hermione szomorúan rámosolygott Harryre.

– Nem, egy baba.

– Tényleg? Egy igazi baba van benned?

– Igen. – Hermione rátette a kezét a hasára, és megsimogatta a gyermekét. – Szeretnéd megérinteni a babát, Harry?

– Meg szabad? – kérdezte Harry lelkesen, és Perselusra pillantott engedélyért. – Perselus, szabad?

– Ha Hermione megengedi, igen.

Harry odanyújtotta a kezét, és gyengéden megsimogatta a domborulatot.

– Ó! Ó, megmozdult! Perselus, megmozdult! A baba megmozdult! – Harry olyan izgatott volt, hogy fel-le rugózott a lábujjhegyén, Perselus pedig nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon a lelkesedésén. – A nagynéném azt mondja, hogy az apukának egy magot kell elültetnie az anyukában, és aztán a baba egy kertben fog nőni az anyuka hasában.

Hermione elvörösödött.

– Valami olyasmi, igen. Most már tényleg mennem kell. Örülök, hogy újra láthattalak, Harry.

Harry felállt, és odatartotta a kezét Hermionénak.

– Köszönöm, hogy meglátogattál. Biztonságos utat kívánok hazafelé. – Hermione zavartan ment el, előtte pedig hevesen megölelte Harryt. Csak Perselus vette észre, hogy a fiú összerezzent. Harry egy kicsit még mindig bizalmatlan volt az érintésekkel szemben, ha azok nem Perselustól vagy Poppytól származtak. Azután a bántalmazás után, aminek Perselus tanúja volt a fiú elméjében, és amiről a naplójában olvasott, egyáltalán nem lepődött meg.

Perselus leült a kanapéra, és megpaskolta a helyet maga mellett, amikor úgy tűnt, Harry vissza akar ülni a földre.

– Szeretnék egy kicsit beszélgetni veled, Harry, aztán visszamehetsz játszani.

– Oké – mosolygott a fiú, és odaszökkent a kanapéhoz, mint egy lelkes kiskutya. Leült, kezét a combjára tette, és komoly arckifejezéssel Perselusra nézett.

– Szereted a babákat, Harry?

– Ó, igen! Egyszer megkérdeztem a nagynénémet, hogy lesz-e neki még egy, hogy lehessen egy Dudleynál kedvesebb unokatestvérem is, de visszaküldött a gardróbba. Az rossz dolog, ha valakinek babája van?

– Nem, Harry, egyáltalán nem. Néha azok az emberek, akik nagyon szeretik egymást, babát akarnak, hogy kimutassák, mennyire szeretik a másikat. Én nagyon szeretlek téged, Harry.

– Én is téged – mondta a fiú. – Ó, ez azt jelenti, hogy nekünk is lehet babánk? Lehet, Perselus? Légyszi! Légyszi!

– Szeretnél tőlem egy babát?

– Ó, Perselus, igen! – Harry kihúzta magát, és összecsapta a tenyerét. – Lehet? Ó, légyszi, mondd, hogy lehet babánk! Szeretnék egy babát!

* * *

Perselus nem áltatta magát, miközben együtt fürdött Harryvel aznap este. Harry csak úgy vágyott babára, mint ahogy egy gyerek kiskutyára. A fiúnak fogalma sem volt az ezzel járó felelősségről, vagy arról, hogyan is történik egyáltalán a fogantatás. Perselus tudta, hogy Harry nem lenne képes egy gyerekre vigyázni, nem, amkor ő maga is olyan, mint egy gyermek, de azt gondolta, átkozott legyen, ha okot ad Lucius Malfoynak vagy a Minisztériumnak, hogy elvehesse tőle Harryt vagy a babát.

Harry kuncogott, amikor Perselus a mellkasát mosta és a finom szőrszálakat csiklandozta. Egy vastag csík futott le a köldökétől az ágyékáig; a teste egy férfié volt, még ha az elméje nem is.

– Ma fogod elültetni a magot a hasamban, Perselus? – kérdezte Harry elfúló hangon.
Perselus megállt.

– Azt tudod-e, hogy hogy fogom csinálni, Harry?

A fiú megrázta a fejét.

– De meg fogsz csókolni. Az anyukák és apukák csókolóznak, ugye?

Perselus bólintott, és folytatta Harry mosdatását, miközben a farka keményedni kezdett, amint arra gondolt, hogy Harryt csókolja és még több mindent is csinál vele.

– És elülteted bennem a magodat. Fájni fog?

– Először még lehet, de egy kis idő után kellemesnek fogod találni.

– Tudom, hogy nem direkt fogsz fájdalmat okozni.

– Nem, Harry, olyat nem tennék. – Perselus megmosta Hary haját is, mielőtt ő is befejezte a fürdést, aztán kiszállt a kádból, majd kiemelte Harryt, és beburkolta a fiút egy nagy, bolyhos törölközőbe. Harry élvezettel nyögött, miközben szárították, és végig mosolygott Perselusra. Amikor Perselus a lába közt dörgölte a törölközővel, a férfi érezte Harry kezdődő merevedését. Lehet, hogy végül mégsem lesz szükségük az afrodiziákumra. Perselus tudta, hogy neki nem fog kelleni. A vágy már attól átjárta a testét, hogy pusztán csak rágondolt, mit fognak tenni.

– Ohh – sóhajtott Harry. – Furcsán érzem magam.

– Furcsán, hogy?

– Olyan, mint a csiklandozás, de ez bennem van. Jó érzés.

– Annak kell lennie – mondta Perselus, aztán előrehajolt, és megcsókolta Harry mellkasát, miután befejezte a szárítását. Mindkettejüket sebhelyek borították, de Perselus ezen az éjjelen megpróbált nem gondolni rájuk. Akarta Harryt, de belülről emésztette az emiatti bűntudat. Akárhonnan is nézte, kihasznált egy kiszolgáltatott fiatalembert. Az a tény sem tudott teljesen könnyíteni a lelkiismeretén, hogy mindezt azért csinálja, hogy valami sokkal rosszabtól megmentse őt; olyantól, ami Lucius Malfoynál várna rá.

Perselus ölbe vette Harryt, aztán elvitte az ágyhoz. Lefektette rá, és maga is odafeküdt mellé; mindketten meztelenek voltak a fürdő után. Harry mellkasán a két halvány rózsaszín bimbó csak arra várt, hogy Perselus kivirágoztassa őket. Perselus odahajolt, és megcsókolta a balt, a hozzá közelebb esőt. Harry teste megrándult, de a fiú nem szólt Perselusnak, hogy hagyja abba.

– Ez kellemes érzés – mondta Harry.

Perselus felnézett, aztán le, Harry ágyékára. A fiú farka merevedni kezdett; Perselus régebben, a fiú Ginnyvel kapcsolatos emlékei alapján arra gondolt, hogy Harry impotens, de talán csak nem tudta elengedni magát a lány társaságában, vagy úgy általában a lányok társaságában.

Jobb úgy, ha Harry izgalomban van, Perselus pedig elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy ez az egész annyira élvezetes legyen a fiú számára, amennyire csak lehetséges. Végigcsókolta Harry mellkasát, majd a kulcscsontját is, közben hallotta a fiú nyögéseit. Harrynek tetszett a dolog, még ha nem is egészen tudta, hogy mi ez.

– Csókolj meg, csókolj meg – mondta Harry. – Nem lesz babánk, ha nem csókolsz meg.

– Csókollak – felelte Perselus, miközben végighaladt Harry nyakán, és az állkapcsát kezdte csókolni.

– Nem ott, te buta – kuncogott a fiú. – Szájon.

– Így? – kérdezte Perselus, és az ajkát lágyan hozzányomta Harryéhez.

– Erősebben.

Perselus engedelmeskedett; nem esett nehezére, hogy szenvedélyesen csókolja Harryt. Minden szerelmét, minden vágyakozását beleadta a csókba, ahogy erősen hozzáfeszült Harry szájához, de a fiú nem vett részt aktívan. Perselus elhúzódott.

– Nyisd ki egy kicsit a szád, Harry. Utánozd, amit csinálok.

Harry bólintott, láthatóan lelkesen tett eleget a kérésnek. Perselus könyörtelenül félresöpörte azt a kevés megmaradt bűntudatát is. Harry a férje, neki pedig teherbe kell őt ejtenie, vagy Lucius Malfoy fogja megerőszakolni, nincs köztes megoldás. Perselus megint a Harryére tapasztotta az ajkát; most, hogy a fiú is benne volt, szórakoztatóbbá vált a dolog. Perselus farka kemény lett; a férfi már attól is el tudott volna élvezni, hogy pusztán csak csókolja Harryt, de ez nem segítette volna elő azt, hogy a fiú mihamarabb teherbe essen.

Perselus Harry mellkasát simogatta, és összecsippentette a fiú mellbimbóit, míg azok keményekké nem váltak. Harry egész teste megrázkódott, miközben belenyögött a férfi szájába. Perselus abbahagyta a fiú ajkainak csókolását, hogy szájával a mellkasát és az ágyékához vezető szőrcsíkot fedezze fel.

– Pers'lus! Fáj! – nyögte Harry.

– Mi fáj? – pillantott fel Perselus a fiú arcára.

– Itt, itt fáj – mondta Harry, és szégyellősen mosolyogva a farkára mutatott. – Adsz rá puszit, hogy ne fájjon?

Ha Perselus nem tudta volna jobban, azt képzelte volna, hogy Harry flörtöl vele, és hogy ez egy kölcsönös csábítás. A férfi lehajtotta a fejét, és szájba vette Harry makkját. Édes és sós íze volt a fürdőjük után.

– Jobb? – kérdezte Perselus tele szájjal. Merlinre, milyen régóta álmodott már arról, hogy a szájában van ez a farok. A valóság még a fantáziánál is sokkal jobb volt. Harry csípője egyszerre mozdult azzal, ahogy Perselus szopott. A férfi a nyelvével is körözött a farka hegyén, a fiú pedig nyöszörgött az élvezettől, amivel Perselus megajándékozta.

Harry farka édesebb volt, mint bármely nyalánkság, amit Perselus valaha megízlelt. Már gyöngyözött a vége, és a férfi tudta, hogy nem kell már sok ahhoz, hogy Harry elélvezzen. Perselus nyalta és szopta Harry férfiasságát, mint egy cumizó gyerek, a saját farka pedig lüktetett, mint egy második szívverés az ágyékában. Azt akarta, hogy a fiú elmenjen; azt akarta, Harry hogy annyira élvezze a dolgot, hogy ne féljen attól, ami következni fog. Perselus a szájával a hegyétől a tövéig elnyelte Hary hímvesszőjét; mélyen beleszippantott Harry fanszőrébe, és szopni kezdett. Erősen.

Harry felkiáltott, miközben elélvezett; a teste ívben elemelkedett az ágytól, amint megajándékozta Perselust egy korty meleg, édes spermával. Perselus olyan buzgón nyelte minden cseppjét, mint ahogy egy fuldokló a levegőt.

– Perselus! – nyögte Harry. A férfi vonakodva engedte el a farkát, miután egy apró csókot nyomott a hegyére, egy kis ondót kenve szét rajta ezzel.

– Tetszett, Harry?

– Igen, vicces érzés volt.

– Jó vagy rossz módon volt vicces?

Harry rávigyorgott, az egész teste ellazult, az arca pedig kipirult az élvezettől; jól állt neki.
– Jól. Mint egy nagyon, nagyon vicces csikizés. Én... én azt hittem, hogy pisilni fogok, de másmilyen érzés.

– Igen, Harry. Az a magod volt, ami kijött.

– Szóval akkor így lesz babám? Beleteszed a magodat a számba?

– Nem, Harry. A magomat ide fogom tenni. – Perselus felhúzta Harry lábát, és kényeztetni kezdte a fenekét, egy ujjal az ánuszát csiklandozva.

– Ó – mondta Harry tágra nyílt szemmel, de nem húzódott el Perselus érintése elől. A férfi gyengéden simogatta, amíg Harry combjai elernyedtek, a lábai pedig szétnyíltak. Egy kézzel még mindig Harry bejáratát kényeztetve, Perselus odahajolt az éjjeliszekrényhez, és elvette róla az olajos tégelyt.

– Olajat kenek az ujjaimra, Harry, és aztán beléd csúsztatom őket, hogy kitágítsalak, oké? Az olajtól síkos lesz, hogy könnyebb legyen.

Harry bólintott, az egész testében felvillanyozódott. Perselus megbizonyosodott, hogy alaposan bekente-e az ujjait; nem akarta felsérteni vagy megrémiszteni Harryt. Egy ujjal kezdte, lágyan hozzányomva a gyűrűsizomhoz, aztán egy apró, pukkanós hanggal eltűnt Harry testében.

Perselus felpillantott; Harry még mindig mosolyogtt, majd egy pár pillanat múlva hozzáfeszült Perselus ujjához, és nagyokat sóhajtott.

– Két ujj következik, Harry – mondta Perselus, és becsúsztatta a második ujját is, aztán mindkettővel a fiú belsejét kezdte masszírozni, miközben az izmok ráfeszültek. Merlinre, milyen jó érzés lesz majd a farka körül érezni ezt?

Perselus odahajolt, és rengeteg csókot adott Harry csípőjére, combjára, amint olajos ujjakkal tágította a fiút, remélve, hogy ez nem fogja őt a nagybátyjára és az erőszakra emlékeztetni.

– Nézd, Perselus! Megint játszani akar – modta Harry elfúlva, és megújuló erekcióját simogatta.

Perselus abban a percben kis híján elveszett; de sikerült megragadnia a farka tövét, hogy megállítsa az orgazmusát. Harry a csípőjét ringatta, ahogy felnyársalta magát a férfi ujjain. Őrülten verte a farkát, és közben nyögdécselt. Perselus megragadott egy párnát, és Harry csípője alá helyezte. Miután saját férfiasságát is beolajozta – jóval többet használt, mint amennyi elegendő lett volna –, megfogta Harry csípőjét, és áthatolt a szűk izomgyűrűn; a fiú lélegzete elakadt.

– Fáj – nyöszörögte.

– Tudom, Harry. Sajnálom. Próbálj meg kinyomni, engedd el az izmaidat.

Beletelt pár másodpercbe, míg Harry megtette, aztán Perselus érezte, hogy a farka még egy pár centit beljebb csúszik. Merlinre, a tágítás ellenére Harry annyira szűk volt. Perselus farka lüktetett, ahogy közrefogták a bársonyos falak, és pont annyira nem tudta visszatartani az élvezetteli nyögéseket, mint amennyire a napot sem tudná visszatartani attól, hogy felkeljen. Változtatott a szögén, mire Harry felkiáltott.

– Ó! Varázslat! – nyögte Harry, és az erekciója nőni kezdett, most, hogy Perselus eltalálta a prosztatáját.

Valóban varázslat volt. Perselus végre együtt volt azzal a férfival, akit szeretett, végre együtt volt Harryvel. Érezte, ahogy legördül egy verejtékcsepp a lapockái közt, mialatt a valaha látott legzöldebb szempárba nézett. A fiú láthatóan teljesen le volt nyűgözve attól, ami történt, mintha nem is teljesen hinné el, hogy ez valóság. Perselus megragadta Harry csípőjét és erősebbeket lökött előre.

– Megint simogasd a farkad – nyögte Perselus. – Elégítsd ki magad.

– Elégítsem?

– Az a jó érzés, ami volt. Gyerünk, csináld.

* * *

Egy kicsit fájt, amikor Perselus először tette be a farkát, de Harry most már csak nagyon, nagyon kitöltve érezte magát. Egy kicsit mozgatta a csípőjét, hogy megint megtapasztalhassa azt a varázslatos dolgot, mint amikor Perselus megérintett valamit ott bent. Ó! Ez volt az, ő pedig felsikoltott az élvezettől. Ez sokkal jobb szórakozás volt, mint autókkal játszani! Perselus arca eltorzult, mintha fájna valamije, de ugyanolyan hangokat adott ki, mint ő, és már Harrynek sem fájt. Csak nagyon, nagyon jó volt. Perselus ki-be mozgott benne, egy pöfögő vonatra emlékeztetve Harryt, és a képtől a fiúnak nevetnie kellett. Harry a farkát simogatta; tett már ilyet ezelőtt is, de amikor csak egyedül csinálta, sosem volt ennyire jó.

Emlékezett, hogy a kórházban mérgesek lettek, amikor mások előtt tette ezt, de Perselus nem volt rá mérges. Perselus akarta, hogy csinálja. Perselus azt akarta, hogy kijöjjön a magja.

– Harry! Ó, Harry! – kiáltott fel Perselus fölötte, és Harry belseje megtelt nedves melegséggel. A fiú megint azt a vicces, csikis érzést tapasztalta lent a hasában, és ő is felkiáltott, a keze és hasa pedig maszatos lett a magjától.

– Perselus! Perselus!

A férfi lehajolt, és újból szájon csókolta Harryt. A fiúnak tetszett, és remélte, hogy még egy kicsit folytatják. Hosszú ideig csinálták, mintha Perselus nem tudna betelni Harry ízével. A fiú belenyögött a fölötte levő szájba; a farka megint sajgott, és Perselus hasához feszült. Perselus elhúzódott, és lepillantott rá.

– Megint? – mosolygott, és megcsókolta Harry orrát. – Szeretnéd, hogy megint adjak rá puszit?

Hary lelkesen bólogatott; igazán jólesett, amikor Perselus az előbb csinálta. Miközben Perselus végigcsókolta Harry mellkasát, a fiú visszafeküdt a párnákra, és megragadta a lepedőt maga alatt. A szíve rettentő gyorsan vert, ő pedig zihált, mintha csak most jött volna egy futóversenyről. Perselus a nyelvével körözgetett Harry makkján, a fiú pedig szinte elolvadt a matracon. Csodálatos érzés volt!

– Kérlek! – könyörgött Harry; azt akarta érezni, amit az előbb.

Perselus parázsló szemmel nézett fel rá, mielőtt lehajtotta a fejét, és teljes hosszában elnyelte Hary farkát. A fiú képtelen volt egy helyben maradni; vonaglott az ágyon, a farkát pedig ki-be húzta Perselus szájában, a fantasztikus érzések annyira erőteljesek voltak, hogy attól tartott, elájul.

– Ó! Ó! Piton! – kiáltotta, és erősen belemarkolt a férfi hajába, amint a gyönyör hullámai átjárták a testét, ő pedig újra és újra a volt professzora szájába lövellte a magját.

– Maga meg mi a szart csinál? – kérdezte Harry, a vállánál fogva eltolva a férfit. – Szálljon le rólam!

– Harry?

– Mi a franc folyik itt? Hol vagyok?

– A Roxfortban vagy, Harry.

– Ez nem a pince – mondta ő, és végignézett a függönyözött ablakokon meg a falakon lévő színes képeken. Képeken, melyeken ő volt, Ron és Hermione. – Mit akar maga a barátaim fotóival? – kérdezte Harry. – Ők hol vannak? Mit művelt velük?

– A barátaid jól vannak, Harry.

– Rendben! Ez valamiféle trükk, ugye? Úgy tesz, mintha biztonságban lennék a Roxfortban, hogy átadhasson a mesterének! Nem vagyok hülye, Piton! Tudom, hogy maga egy áruló!

– El kell vigyelek Madam Pomfreyhoz – felelte Piton nyugodt hangon.

– Magával nem megyek sehova! Stupor!

Pitonnak sikerült kivédenie az átkot, de az visszapattant, és eltalálta Harryt a mellkasán. A fiú nem esett el a varázslattól, de a melléhez kapott, és elejtette a párnát, fájdalmasan felkiáltva, amint a bűbáj megégette a húsát.

– Mit művelt velem? – ordította. – Ez nem kábító átok volt!

– Allergiás vagy a mágiára, el kell mennünk Madam Pomfreyhoz. – Piton meglendítette a pálcáját, hogy felöltöztesse magát, aztán egy takarót csavart Harry köré. Hogy ne vesztegessen több időt, felemelte a fiút, és a vállára lendítette, mint egy zsák krumplit. Harry a gyengélkedő felé menet egész úton a férfi hátát öklözte, és kiabált.

– Perselus! Mi történt? – kérdezte Madam Pomfrey.

Ez tényleg Madam Pomfrey vagy csak Voldemort egy szolgája a százfűlé-főzettel átalakítva, hogy úgy nézzen ki, mint az asszony? Harry bármit el tudott képzelni a halálfalókról. De mire jó nekik, ha elhitetik vele, hogy a Roxfortban van?

– Visszatért, Poppy. Harry visszatért.