Reggel négy óra.

Eddig tétován éltem egyszerű kis életemet Londonban. Szokás szerint esős idő volt mikor beleszívtam a cigarettámba.

Megint egy átkozott nap. Kezdődik minden elölről majd. Nyomozás, lóti futi... nem biztos hogy akció. 

Ez lenne a jellemző egy Keddi napra. Ez az élet rendje. Az idő pénz. A szó igazi értelmében. 

Idő kéne de helyette pénzt kapsz. Vagy ha pénzed van időt vehetsz. 

Sok mindent elvesz tőlünk maga az élet s a fennmaradáshoz szükséges kelléke. De hogy minden napnak van valami alap tanulsága az is Szent. 

Most szentül megfogadtam például magamba hogy befejezem a rohadt cigarettát és elkedek jógázni. 

Hát tudtam hogy nem fog bejönni, de legalább ezt is elhatároztam. Új nap új célok. Fene az elmélkedésem... 

Amint előre indultam az úton még sokminden megfordult a fejemben. Jó vagy rossz azt nem tudom... talán jó dolgok. 

Hogy enni kellene valamit. Vagy este felhívni Vallencet hogy van. De ez gyorsan kiment a fejemből. Vallance egy idióta. - Gondoltam magamban. - És amúgy is szokatlan lenne a beszélgetés vele. Annyi év távlatából megint megkeresni őt. Azt hinné még elfogadom a bocsánat kérését. 

Hideg eső esett, s a víz szúrós cseppjeit a barna kabátomon keresztül is megéreztem. 

Mikor érek már be az őrsre? Nincs kedvem késni.. nem tudom. Olyan jól elbeszélgettem magammal, észre sem vettem hogy mennyire. 

Egy a számtalan rossz szokás közül. Valaki egy gyerekkel van megoldva, én meg saját magammal.. de jó...

Dörgött az ég, s felkaptam a fejemet rá.. egy villám cikázott keresztül. S a fények közt az elnéptelenedett utca végén láttam valakit: magas alakot, szokatlan nyújtott fejjel. 

Biztos hogy nem álmodom? Kissé eldöbbenve néztem magam elé, miközben kirázott a hideg, s bujkált bennem egy érzés hogy kiáltsak. Kapargatta a lelkem mert a valami rám nézett. Egyenesen a szemembe.  

- Jack! - Hallottam meg hirtelen a nevemet magam mögül. Ahogy a vállam felett Gracere pillantottam majd vissza az előbb látott jelenségre, pislogtam egyet. 

Semmi nem volt ott, semmi. Csak az utca, s a félhomály szemezett velem. Talán a kuka kinevetett gonoszan. 

Képzeltem csak vagy álmodtam? Mi a franc van velem? 

Mit láthattam? 

Ahogyan Grace fecsegett halkan én csak egyre tudtam gondolni: talán.. az ördögöt láttam...