Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

14.fejezet

A földön fekszem. Gyomromból kiálló kés azt hiszem artériát talált. Elvérzem.

Nagy fényt látok a szemeim előtt. Lerogyok a földre. Ezt elszúrtam. Várom a halált. Vajon gyors lesz? A távolból még mindig Walter kuncogása ivódik a hallójáratomba. Már itt is van. A sötétség egyre erősebb. Teljesen elfed. Végül csak a sötétséget látok és álomba szenderülök.

...

- Ébredj kicsim. - Egy lágy hang szól hozzám.

Kinyitom a szemem. Hol vagyok? Talán a mennyország? Minden fehér és ragyog. Anyát látom magam előtt. Gyönyörű és ragyog. Mint aki még most is élne.

- Fel kell ébredned kicsim. Ez nem a valóság.

Anya. Csak most találkoztunk újra! Ne küldj el kérlek. Még annyi kérdésem van!

- Harcolnod kell az emberekért! Ez a te feladatod. Nem uralkodhat el a gonosz. Menj vissza és mutasd meg nekik ki az a Kathrin Syrum. A lányom.

Anya...

...

Felriadtam. Walter épp készült volna belém még egy kést szúrni. A végső döfést. Még mindig érzem az előző kés okozta fájdalmat. Talán ha használom az erőm. Nem jutott eszembe semmi, ezért maradt a legmeggondolatlanabb erő amit elképzelhettem. 3. szem nyitva. Érzéstelenítés. Gyomor. Fájdalomreceptorok kikapcsolás. Meg is történt. A fájdalom elmúlt, mintha nem folyt volna eddig ki legalább 2 liter vérem a földre, mintha nem lenne a kés a gyomromba. Minden erőmet összeszedtem. Ha el is bukom Waltert magammal viszem a halálba.

Fényesség. Tisztító tűz. A purgatórium maró fénye. Megidéztem a sötétséget elnyomó fényt. A szárnyaimból izzott. Bevilágította az egész szobát. Ekkor Walter felgyulladt. A tükörmágiájával sem tud a fény elől elbújni. Nincs menekvés Walter. Te itt elbuktál.

Walter a földre rogyott, majd mikor a tűz elaludt, úgy ő is. Örökre.

Érzem ahogy az erőm felhagy. A földre rogyok, de mielőtt arcom a földhöz csapódna érzek egy kezet. Valaki elkapott. A karjában tart. Lerogy mellém. Érzem, ahogy remeg. Talán már zokog?

- Te idióta...

Luke az, már a könnyeit is érzem, ahogy rám esnek...

Majd belém nyílalt az újabb fájdalom. A fájdalom kikapcsoló visszaállt. A vérhiány is beütött. A sötétség ismét átveszi a helyet. Végül teljesen sötét lesz. Már Luke-ot sem hallom. Hát ennyi lenne? Legalább Szofi jól van... Őt sikerült megmentenem.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro