El sem hiszem, ha nem a saját szememmel látom. Annyira belemerültem a tanulmányaimba, hogy észre sem vettem? Már hajnali 4 van. Reggel korán kell kelnem, hogy tudjak találkozni még Szofival, a legjobb barátnőmmel a suli előtt.

Reggel úgy keltem fel, mintha arcon csapott volna a másnaposság. Pedig nem, ez csak a szimpla alváshiány. Felkeltem, és bementem a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe, és egy szörnyű felismerés fogadott. A hosszú vörös hajam kócos, a bőröm sápadt, a kék szemem beesett, a régi lepkeszárnyaim pedig most inkább hasonlítanak valami autó szélvédőjére tapadt lepke szárnyaira, mint sem egy élettel teli szárnyakhoz. Fél óra alatt elkészültem, rendbe tettem magam, végre kinéztem úgy ahogy.

Mire a sulihoz értem Szofi már ott ült az egyik padon, és persze tündökölt. Az arany szőke haja lófarokba felkötve, kék szeme ragyogott, miközben a telefonját bámulta. Na meg persze a szárnyai. Bár ő sosem látja, elég egy pillantást vetnem rájuk, hogy féltékeny legyek. Neki vannak a legnagyobb szárnyai, amit eddig láttam, és persze ragyognak. Fehérek akár a hó, és olyan dúsak a tollak, mintha ő fésülné őket mindennap. Tudtam, hogy Szofi jó választás legjobb barátnak. A legkedvesebb és legerkölcsösebb személy, akit valaha ismertem.

- Néztél ma tükörbe? - Kérdezte Szofi, az ő szokásos vihogó negatív nélküli hangnemében.

- Nagyon vicces. Alig aludtam valamit az este. Tanultam Mr.Donovan irodalom témazárójára.

- Oh, hát azt én már 2 hete fejből tudom. Ha gondolod segítek majd pár válasszal.

- Az nagyszerű lenne! Tényleg te vagy a legjobb barátnő, akit csak kívánhatok Szofi. - Szomorúan mondtam ezt, mert tudtam bár ő a legjobb barátnőm, egyenlőre ő sem tudhatja a titkomat. Túl veszélyes lenne neki.

Amint bementünk az iskolába kapásból észleltem. Valami új. Vagy valaki? Egy új diák, még nem láttam. A kinézete alapján velem egyidős, de nem ide valósi...

A barna haja mely beteríti a srác fél szemét eléggé megbotránkoztató, de mégis van benne valami titokzatosan vonzó. A piercing az orrán, a szemöldökén és a fülein csak még lázadóbbá teszi az összképet. Viszont amit ezután részletesebben megfigyelek elborzaszt. A szárnyai nem feketék, hanem hamusak. Hamuvá égettek. Eddigi tapasztalataim alapján 2 dologra tudok következtetni. Vagy az őrangyala teljesen lemondott róla, mert menthetetlen, vagy megpróbált már öngyilkos lenni. Egyik sem éppen a legkedvezőbb. Viszont a logikámat bevetve próbáltam összeállítani a darabokat. Odakint meleg van, ő mégis hosszú ujjú pólóban van. Ez jelentheti azt is, hogy valamit rejteget a karján. Talán hegeket. Itt az alkalmam, hogy megváltoztassam valaki életét. Miért is ne kezdhetném vele?