" Ezt nem hiszem el. " őrjöngtem magamban és elkezdtem rángatni a csuklómat, de minden próbálkozás hiába. Csak magamnak okozok sebeket, ám hirtelen kattant a zár, én pedig összerezzentem.

Mivel nem tudom, hogy kire és mire kell számítanom, annyira amennyire csak tudtam, összeszorítottam a lábaimat.
Az ajtó becsukódott, én pedig próbáltam leplezni az idegességet és nyugodtabban venni a levegőt.
A lépteket egyre közelebbről hallva pulzusom méginkább az egekbe ugrott. Az a valaki, aki remélem, hogy Andy, a hátam mögé sétált és eloldozta a zsákot összekötő madzagot.
Innen már csak idő kérdése, hogy lekerüljön a fejemről ez a szar és végre lássam hol vagyok.

- Jó reggelt, Csipkerózsika. - a mély és reszelős hang tulajdonosa valóban Andy volt. Egy részem megnyugodott, mert nem valami idegen pali az, de közben mégis félek, hisz szemrebbenés nélkül ölte meg Scottot.

Hirtelen lerántotta a fejemről a zsákot én pedig az erős és vakító fehér fény miatt összeszorítottam a szemeimet.

- Na, nyisd csak ki azokat a gyönyörű szemecskéidet.

Hunyorogva pillantottam rá amint leguggolt elém, Ő pedig beletúrt fekete hajába és megköszörülte a torkát.

- Ez az, ébresztő. Csak bátran. - ütögette meg a combomat, majd felállt, hátat fordított és arrébb sétált, ha jól láttam egy másik székhez.

Most ahogy így az arcát néztem, valóban nem mondanám meg róla, hogy alvilági ügyei vannak. Mint egy kisfiú aki rosszfiúnak akar tűnni ezzel a külsővel. De ha ennyire megtévesztő, vajon mi van még amit nem láttam...

- Na, beszélgessünk egy kicsit. - fordult meg sebesen és megindult felém.

Egy másodperc töredéke alatt lerakta velem szembe a széket, majd letépte számról a ragasztót, az éles fájdalom miatt testem megfeszült és szemeimet összerántva káromkodtam magamban, elég rendesen.

- Hogy keveredhetett bele egy ilyen lány, mint Te, ezekbe a csúnya dolgokba? - vonta fel szemöldökét és lassú léptekkel körbejárta a széket, ujját pedig végigvezette jobb karomtól, egészen a balig. Igen, még dzsekin keresztül is remekül éreztem érintését és akaratlanul is az együtt töltött éjszakánk jutott az eszembe.
- Cica, nem vagyok valami türelmes ember és akár akarod, akár nem, mi most beszélgetni fogunk. - állt meg előttem, majd helyet is foglalt a széken. Kezeit összefonta maga előtt, lábait szétdobálta, szemöldökét és homlokát pedig összeráncolta, mivel még mindig nem voltam hajlandó megszólalni.
- Türelmetlen? Ohh igen, azt vettem észre. - jegyeztem meg neki, ám végignézve magamon megláttam Scott vérét és a szavak a torkomban akadtak.
- Aurora. - a nevemen szólított, én pedig felkaptam a tekintetem.
- Minden bizonnyal kissé rosszul érintett, hogy láttad Scottot meghalni, de az igazság az, hogy nem szoktam blöffölni. Előre szóltam, hogy meg fogom ölni, de még akkor sem változtatott a stílusán. Arról nem is beszélve, hogy egy ideje szúrta a szememet a viselkedése.
- Felétek pedig az a megoldás ha gyilkoltok. Értem én. - húztam ki magam és Andy arcát kémleltem, kíváncsian vártam erre hogyan reagál.
- Ez azért elég meredek kijelentés volt. Thomas is azt hitte, hogy elbánhat velem, mégsem öltem meg. - felelte könnyedén.
- Akkor?
- Itt én kérdezek kicsi szívem. - dőlt előre és térdein támaszkodott meg. Tudom, hogy mire vár.
- Én akartam bekerülni hozzájuk. - mondtam kis idő múlva egy sóhajtást követően.
- Meglepő. De még mindig nem értem, hogy önszántadból miért keverted magad ekkora bajba.
- Nem is fogod érteni, mert ehhez semmi közöd. - vágtam rá azonnal és megmozgattam csuklóimat. Nem is tudom, ez amolyan tudat alatti dolog volt, meg kellett néznem, hogy még mindig meg vagyok -e kötözve, de sajnos igen.
- Kényelmetlen? - pillantott a kezemre.
- Könnyedén segíthetek rajta, de ahhoz az kell, hogy légy együttműködő.
- Mit akarsz tőlem? - adtam be a derekam, hogy jussunk is valahova. Azt hiszem Andynek tervei vannak velem, különben már megölt volna.
- Ohh ugyan. - arcára mosoly került és előhúzott hátsó zsebéből egy bicskát.
- Nagyon jól tudod, hogy mit akarok. Okos lány vagy Te, Aurora. - pillantott rám ragyogó kék szemeivel és az éles tárgyat beleállította a széke karfájába.
- Őszinte kell, hogy legyek. Fogalmam sincs, hogy egy magadfajta maffiavezér mit akarhat egy magamfajta kezdőtől. - hadartam el, ám Andy öntelt tekintete ráébresztett valamire.
- Hát persze, itt minden a pénz körül forog. - nevettem fel, majd komor tekintettel meredtem az előttem ülő srácra. - Felejtsd el. Soha a büdös életben nem leszek kurva aki bezsebeli neked a lóvét. Előbb lövöm le magam. - mozgolódtam a széken idegesen.
- Á-á-á. - rázta meg a fejét. - Látszik, hogy nem ismersz még engem cica, de ne aggódj, ez hamar megváltozik majd.
- Ezt meg hogy érted? - pislogtam értetlenül.
- Úgy értem drágám, hogy már az enyém vagy. Azt csinálod amit mondok, és akkor amikor mondom.
- Tessék? Bocsáss meg, azt hiszem rosszul hallottam. - ráztam meg a fejem igen hevesen. - Méghogy a tiéd?! Ez az évszázad legnagyobb vicce. Nem vagyok egy tárgy amit birtokolhatsz. Nekem senki nem mondhatja meg, hogy mikor és mit csináljak. Saját akaratom van. - ekkor Andy idegesen rámarkolt a székhez kötözött csuklóimra és egyenesen a szemembe nézett. Tekintete elszánt volt és rémisztő.
- Saját akaratod? - vonta fel a szemöldökét. - Azt hiszem nem érted. - szűrte ki idegesen fogai közt. - Már az enyém vagy és innentől kezdve úgy táncolsz ahogy én fütyülök.
- Mi van akkor, ha mégsem? - hangom lágyabb volt mint az előbb, talán egy pillanatra meg is rezzent, de csak azért, mert kissé félek attól, hogy ha túl sokáig játszok a tűzzel, meg fogom égetni magam.

Andy arca kérdésemet hallva semlegessé változott, egyszerűen semmit nem tudtam leolvasni róla.
Lassan elengedte a csuklóimat, majd előrántott a bőrdzsekije alól egy fegyvert.

- Akkor vége. Ugyan minek pazaroljam rád az időmet? - vont vállat s a fegyvert a homlokomnak támasztotta.
- Nem veszem be ezt az egészet. - jelentettem ki félve annak ellenére, hogy átlátok rajta.
- Mégis mi a faszomról beszélsz? - csattant fel.
- Ha meg akarnál ölni, ki kellene biztosítanod a fegyvert, de biztos vagyok benne, hogy ezt Te is tudod. - pillantottam a szemébe. - Úgy érzem, hogy terveid vannak velem.
- Honnan szeded ezt a marhaságot?
- Ha nem így van, akkor minek hoztál magaddal? Nem vagyok hülye Andy. - emeltem meg a hangom. - Azt viszont bevallom, hogy félek. Félek, mert kibaszottul nem tudom, hogy most mi van, vagy hogy mit akarsz. Játszadozol ahelyett, hogy világosan megmondanád miért vagyok itt.
- Azért vagy itt, hogy felmérjelek. - eresztette le a kezét. - Tényleg nem vagy hülye, de nem is figyelsz rám. Megmondtam, hogy az enyém vagy és azt teszed amit mondok. Azt viszont most megtudtam, hogy okosabb vagy annál minthogy kirakjalak a sarokra. - egyenesedett ki, majd elrakta fegyverét. - Elgondolkodtató, hogy mi is lenne számodra a legjobb munka, de ne aggódj, meg fogom találni.
- Ez remek. Csak tudod, egy baj van amivel nem számoltál.
- Felvilágosítanál? - tárta szét kezeit.
- Szives örömest. - mosolyogtam.
- Nem élek az ajánlattal. - jelentettem ki hatalmas jókedvvel.
- Aurora. - sóhajtott Andy, majd lenézett a cipőjére, utána ismét rám.
- Azt hiszed, hogy ezzel a viselkedéssel el tudsz érni nálam valamit? - tekintete pillanatokon belül komor lett, keze az arcomon csattant, majd államat ujjai közé fogta és úgy emelte fel a fejem, hogy a szemébe nézzek.
- Okos vagy, de nálam nem okosabb. Amit pedig most mondok, azt jól vésd az agyadba Aurora. - szorítása kissé erősödött. - A tulajdonom vagy és baszottul azt csinálod amit mondok. Ha viszont mégis mesterkedni próbálnál, akkor a kínok kínját fogjátok átélni, mind a ketten.

A mind a ketten résznél szemeim kidülledtek. Én és ki?

- Bizony cica. - élvezkedett Andy, majd elengedte az államat. - Ha fontos neked Zoe barátnőd élete, akkor kénytelen leszel elfogadni, hogy a szánalmas kis életed az én kezemben van.
- Zoe? Őt ne merészeld belekeverni ebbe az egészbe. - feleltem remegő hangon, mégis indulatosan.
- Ami megtörtént, azon nem áll módomban változtatni. Különben is, megmondtam, hogy tőled függ mi lesz Zoe sorsa.
- Menj a pokolba. - emeltem meg a hangom. Utálom ezt a férget, pont azt a kártyáját játssza ki ellenem aminek nem mondhatok ellent. Nem hagyhatom, hogy azt tegyen Zoeval amit csak akar.
- Legyen. - fújtam ki zaklatottan a levegőt. - Azt teszem amit mondasz, de akkor Zoenak egy haja szála sem görbülhet és valami normális munkát adsz neki, nem pedig a sarokra állítod.
- Ezt már szeretem. - vette kezébe a bicskát. - Azt viszont ugye tudod, hogy Te itt senki vagy és nem követelőzhetsz?
- Andy. - meredtem rá, mire felnevetett.
- Ezt majd később megbeszéljük.

Leguggolt elém és elvágta a lábaimat fogva tartó kötelet, majd így tett a kezeimmel is.

Amíg én azzal foglalkoztam, hogy megmozgassam végtagjaimat, addig Ő a helyiség egyik végébe sétált.
Ekkor néztem körül.
Beton falakat, szellőzőket és 3 talán vasból készült ajtót láttam.
Andy kinyitotta az egyiket és eltűnt a sötétben én pedig talpra álltam, várva, hogy mit tartogat még számomra.
Amikor kilépett a fényre, egy lány is vele volt, akinek arcát nem láttam, mert feje előre volt döntve, az előre lógó haja pedig csak méginkább takarta arcát.
Ruhája viszont ismerős volt, nagyon is.

- Zoe. - suttogtam, s elindultam felé.

Amint pár lépésre voltam, Andy elengedte a karját, a lány lábai pedig összecsuklottak.

- Fenébe. - térdeltem mellé, majd a hátára fordítottam. Szemei nyitva voltak, de a tekintete megrémisztett, csak bámult maga elé, kizárva a külvilágot. Mintha nem is tudná, hogy mi zajlik körülötte.
- Te barom. - álltam fel idegesen és két kezemmel Andy mellkasára ütöttem.
- Komolyan bedrogoztad? Egy csöppnyi emberség sincs benned? - kiabáltam ahogy a torkomon kifért.
- Állj le. - figyelmeztetett.
- Mert ha nem? Megölsz? - tártam szét kezeimet.

Pillanatokon belül ráfogott a jobb csuklómra és a tarkómra, majd szó szerint a falnak vágott. Szorosan mögém lépett, így szabadulni sem tudtam.

- A fenébe. - morogtam a fájdalom miatt.
- Lesz ennél sokkal fájdalmasabb élményben is részed, ha nem tanulsz meg viselkedni rövid időn belül. Ugye megértetted? - nyomott méginkább a falnak.
- Megértettem. - feleltem.
- Remek. - szorítása enyhült, de mielőtt még elhittem volna, hogy elenged, csuklómnál fogva húzott maga után egy másik ajtóhoz.
- Zoeval mi lesz? - kérdeztem, ám válaszra nem méltatott.

Kinyitotta az ajtót és megpillantottam két fickót, ám nem volt időm szemügyre venni őket, mert Andy elindult a folyosón.

- Intézzétek el a lányt. - mondta fennhangon.
- Hogy mi? - torpantam meg, így Őt is megállítottam, vagyis majdnem. Csak rántott rajtam egyet, így muszáj volt tovább mennem.
- Szavahihető ember vagyok Aurora. - indult el felfelé a lépcsőn. - Zoenak csak akkor esik baja, ha okot adsz rá.

Ez a válasz valamilyen szinten megnyugtatott, így nem szóltam, csak követtem tovább Andyt.
A lépcső tetejére érve kinyitott egy ajtót és megcsapott a kajaszag.
Egy konyhán át mentünk a hátsó ajtóhoz és a sikátorban lyukadtunk ki, ahol egy fekete kocsi várt ránk.

- Vedd le a véres ruháidat. - nézett le rám.
- Mivan?
- Ebben a cuccban nem ülsz be a kocsimba. De ha nagyon akarod, akkor mehetsz megint a csomagtartóba.
- Inkább a csomagtartó minthogy alsóneműben legyek a Te társaságodban.
- Ahogy akarod. - vont vállat egy röpke mosollyal arcán ami nem igazán azt sugallta, hogy jobb választás a csomagtartó.
- A fenébe. - forgattam meg a szemeimet és ekkor jutott eszembe, hogy kurvára nincs rajtam melltartó.
- A kukába velük. - biccentett oldalra Andy.

Duzzogva és kissé félve hátatfordítottam a srácnak, majd levetkőztem, csak a bugyim volt rajtam. A lábaim már remegtek a hidegtől, ám amint minden ruhát beraktam a kukába, Andy váratlanul a hátamra terítette bőrdzsekijét. Büszkeségemet félretéve elfogadtam a ruhadarabot és azonnal fel is vettem, majd szó nélkül beszálltam a kocsiba.

- Keith, indulhatunk. - csukta be az ajtót Andy.
- Hova megyünk? - kérdeztem az ablakon kifelé bámulva, hogy még véletlenül se lássam a dzsekije hiányában szemem elé táruló tetoválásait, mert azokat el tudnám nézegetni egy darabig.
- Hozzám. - felelte könnyedén.

Nem tudom mennyi lehetett az út, azt hiszem el is szundítottam párszor, hiába próbáltam ébren maradni.

- Aurora. - rázta meg a karomat Andy.
- Igen? - kaptam fel a fejem.
- Gyerünk.

Kiszálltam a kocsiból ami a hatalmas ház ajtaja előtt parkolt le. Hiába akartam jobban körülnézni, nem sokat láttam a sötétség miatt.

- Segítsek, vagy besétálsz a lábadon? - kérdezte, én pedig szapora léptekkel megindultam utána, a házba.

Nem kapcsolt villanyt, én pedig azon voltam, hogy ne veszítsem Őt szem elől. Váratlanul mégis villanyt kapcsolt és a konyhában találtam magam. Nyugodtan vette elő a poharakat és a bort, majd rám nézett.

- Valami baj van? - vonta fel szemöldökét és a pulton támaszkodott meg ami kettőnk között volt.
- Nem, vagyis, nem értelek.
- Mesélj, mit nem értessz? - tette fel a kérdést, utána mind a két pohárba töltött némi bort.
- Minden újonccal így viselkedsz? Nem félsz attól, hogy teszek valamit, ami nem tetszik majd neked?

Arcára mosoly került és kezében a két pohárral, mellém sétált. Átadta az egyiket, majd nyugodtan helyet foglalt a széken.

- Mégis mire gondolsz cica? - sandított felém.
- Nem félsz attól, hogy amikor alkalmam lesz rá, felnyomlak a zsaruknál? Vagy esetleg attól, hogy amikor éjjel alszol, megszökök?
- A szökésről máris lemondhatsz baby, mert ha kiteszed a lábad a házból, az embereim gondolkodás nélkül lelőnek és hullazsákban végzed. - kortyolt bele az italba. - A zsarukat pedig nem lenne merszed felhívni, hisz ha Te nem is félsz tőlem igazán, de a tudat, hogy Zoe barátnőd nálam van, meg fog állítani abban, hogy eképpen cselekedj. Tehát, van még miről beszélnünk? - fordította felém a fejét.
- Na és ha az éjszaka folyamán elvágom a torkod?

Andy csak mosolyra húzta a száját és megrázta a fejét.

- Fogalmad sincs róla hányan próbáltak már engem megölni. Nem félek a haláltól, én kísértem azt. - nézett a szemembe.
- Nagyon biztos vagy magadban. - tettem le a poharat. - Egyszer ez okozza majd a bukásod és én ott leszek, amikor ez bekövetkezik.
- Igyunk hát erre.
- A bukásodra? - kérdeztem értetlenkedve.
- Arra, hogy már hozzánk tartozol.
- Nem is volt választásom.
- Ugyan, ugyan. - túrt bele fekete hajába.
- Választás mindig van, csak ettől nem haltál meg.

Az a baj, hogy hiába akarom utálni Őt teljes szívemből, nem megy. Bejönnek a hozzá hasonló rosszfiúk, de addig jó, ameddig ezt Ő nem tudja.

- Gyere. - indult el kifelé én pedig követtem, hisz a kíváncsiság nagy úr. Különben is, jobban járok ha megbarátkozok ezzel a helyzettel, mert mint ahogy Andy is célzott rá párszor, ha nem teszem, a saját síromat ásom meg. Bármennyire is tartok tőle, hogy innentől kezdve teljesen megváltozik majd az életem, nincs kedvem idő előtt meghalni.

- Mosd le magadról annak a mocsoknak a vérét. - nyitott ki egy ajtót, majd felkapcsolta a villanyt.

Egy modern fürdő tárult a szemem elé. A falak hófehér csempével vannak bevonva, van egy tágas kád és egy zuhanyzó is, illetve egy nagy méretű tükör sem maradhat el.

Andy nem zavartatta magát, levette a felsőjét, majd kibújt a cipőjéből is.

- Külön kérvényt nyújtsak be? - kérdezte kaján vigyorral a száján, majd tovább folytatta a vetkőzés.

A szívem hevesen kezdett dobogni, a kádhoz sétálva megnyitottam a vizet és raktam bele jó sok szappant is. Hátat fordítottam Andynek, levettem a dzsekit, majd amint hallottam, hogy elhúzza a zuhanykabin ajtaját, megváltam a bugyimtól és befeküdtem a kádba.
A víz szintje egyre nőtt, én pedig megmostam az arcomat ahova szintén jutott Scott véréből. Amikor a víz és a hab együttesen lepték el a testem minden pontját, elzártam a csapot és szemeimet lehunyva áztattam magam.

Hiába akarok másra gondolni, folyamatosan Scottot látom magam előtt. Látom az arcát, a félelmet és kétségbeesést, majd a sok vért. Nem hagyhatom, hogy Zoe is erre a sorsra jusson. Ki kell lábalnia a drogfüggőségből és addig nem nyugszom amíg Andy szabadon nem engedi Őt.
Attól a naptól kezdve, amikor megváltozott az egész életem, soha nem aggódtam senkiért és semmiért, de Zoe már a barátom. Ő nem hagyott cserben úgy mint Lora, Ő megtartotta az ígéreteit és segített nekem. Nem fogom magára hagyni. Csakis miatta leszek Andy szófogadó embere, legalábbis addig amíg Zoe képben van.

Ahogy gondolataim csitulni kezdtek, észleltem a csöndet. Már nem folyt a víz. Szemeim kipattantak, és megláttam Andyt, amint nekem háttal áll és a törölközőt dereka köré köti. Lassan felém fordult, így alkalmam lett volna szemügyre venni tetoválásait, de inkább felültem a kádban, lábaimat magamhoz húztam és figyeltem rá, hogy kebleimet takarja a hab.

- Meg tudnád szokni, igaz? - térdelt Andy a kád mellé.
- Talán igen. - feleltem.
- Ha mindig ilyen nyugodt és szófogadó lennél, mint most..
- Az nem én lennék. - vágtam a szavába, mire bólintott.
- Ez így van. - helyeselt, én pedig megrezzentem amikor keze a víz alatt, a bokámhoz ért.
- Mit művelsz Black? - kaptam rá a tekintetem.
- Egy igazi vezér büntet a rosszért, jutalmaz a jóért. - keze a lábamon siklott végig, a combomnál viszont megállt.
- Hmm, ez most nagyon úgy hangzott mint egy "daddys" megszólalás valamelyik Harry Styles fanfictionből. - megállíthatatlanul előtört belőlem a mosolygás, ám Andy nem élvezte annyira a helyzetet, mint én.
- Hogy hasonlíthatsz engem egy olyan nyávogós bájgúnárhoz? - csattant fel és kezét elhúzta a lábamtól, majd a kád szélén támaszkodott meg.
- Komolyan tudod, hogy ki az a Harry Styles? - vontam fel a szemöldököm.
- Tudom, de ha most azt mered mondani, hogy bejönnek neked az olyan göndör hajú nyálgépek, akkor felbaszol.
- Már így is a plafonon vagy, nem mindegy? De csak, hogy megnyugtassalak, nekem nem a Harry félék jönnek be. - húztam kaján vigyorra a számat, mert az az igazság, hogy Andy akármennyire is bűnöző aki sakkban tart engem, irtóra dögös és beindulok tőle.
- Mesélj hát cica, téged mi hoz lázba? - lassan nyúlt be a vízbe, de közben egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust.

🔞
Amint ujjait megéreztem a combom belső felén, az egész testem megremegett, kezeimmel pedig a kád szélében kapaszkodtam meg, miután Andy az érzékeny részemhez ért. Szemeimet lehunyva mélyeket lélegeztem, olykor egy - két sóhajt útjára engedve.

- Nem hallom a választ. - mormogta.
- Ha elmondanám, akkor oda a rejtélyességem. - pillantottam rá egy nagy sóhaj után, mire elmosolyodott.

Ujjait egyre feljebb vezette a melleimhez és erőszakosan megmarkolta az egyiket, mire felnyögtem, mert fájt.
Kezét lassan visszahúzta maga mellé, majd felállt és elővett egy másik törölközőt.
Óvatosan álltam fel én is a kádban, kezdetben pedig takartam nőiességem és melleimet, de Andyre nézve, rájöttem, hogy fölösleges, így leeresztettem kezeimet.
Ő nem mondott semmit, csupán végignézett rajtam és pillantása mindent elárult. Láttam benne a vágyat, amit oly' nehéz tűrtőztetni.
🔞

- Gyere. - nyújtotta a kezét és segített kilépnem a kádból.

Testem köré csavartam a törölközőt, kezembe vettem a bugyimat, majd követtem Andyt, aki a fürdővel szembeni ajtóhoz sétált.

- Ma itt töltöd az éjszakát.

Felkapcsolta a villanyt, én pedig egy pillanatra lefagytam. Egy közepes méretű szoba tárult a szemem elé, egy nagy ággyal, szekrénnyel és fotellel.

- Ott van egy kisebb fürdő is.
- Meg rács az ablakon. - pillantottam a srácra, majd beljebb sétáltam.
- Jó éjt. - mondta és becsukta az ajtót, majd hallottam, hogy babrál a zárral.
- Andy. - nyomtam le a kilincset, de nem történt semmi.
- Menj a fenébe. - csaptam az ajtóra.
- Barom.

Nem értem minek zárt be, hisz világosan elmondta, hogy ha kilépek a házból, lelőnek. Vagy talán inkább az volt rá ilyen hatással, hogy megfenyegettem? Áhh nem, kötve hiszem.
De mondjuk, legalább egy szobába zárt be és nem a pincébe.

Annak reményében, hogy találok valami ruhát benéztem a szekrénybe ahol női és férfi cuccok is voltak egyaránt. Felvettem az alsóneműm, illetve egy fekete sztreccs nadrágot és egy kék férfi pólót ami estére tökéletes lesz.
Nagyot sóhajtottam amikor végre a kényelmes ágyba feküdhettem. Ez egy mozgalmas és fárasztó nap volt, megspékelve Scott halálával, amit még mindig nem igazán akarok elhinni, illetve ott van még Zoe is. Aggódom érte...

- Másnap -

- Aurora. - mordult rám Andy a karomat szorongatva.
- Ébresztő, indulnotok kell.
- Mi? - kérdeztem, miközben szemeimet dörzsöltem.
- Vendégem érkezik, neked pedig el kell tűnnöd. - tekintete komoly volt, így gyorsan kikeltem az ágyból és belebújtam a cipőmbe.

Követtem Andyt a konyháig, ahol idegesen megivott egy pohár bort.

- Itt akarok maradni.
- Nem érünk rá a követelőzéseidre. - ragadta meg a felkarom és húzni kezdett a bejárat felé.
- Ne aggódj, tegnap világosan megmondtam, hogy akár akarod, akár nem, már tagja vagy az Alvilágnak. - nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját. - Te ne keress, ha eljön az idő, majd én jelentkezem, és persze ne feledd, hogy senkinek, egy szót se.
- Tudom, nem szokásom játszadozni a barátaim életével. - látva, hogy Andy ennyire meg akar szabadulni tőlem, biztos valami nagykutyáról van szó. Ez egy jó alkalom arra, hogy kikényszerítsek belőle valamit.
- Jó, szállj be. - biccentett a kocsi felé.
- Előbb ígérj meg valamit.
- Aurora, kibaszottul nincs időm erre. Szállj be a rohadt kocsiba. - utasított.
- Akkor, ha megígéred,hogy tárgyalunk Zoeról, az az a drogfüggőségéről. Segítened kell, hogy leszokjon.
- Minek nézel te engem? A seggét ne töröljem ki? - háborgott.
- Ne, csak ennyit kérek. Nem halsz bele.
- Jól van. Legyen. - sóhajtott.
- Szavadat adod?
- Azt, a fenébe már. De mostmár szállj be.
- Öröm veled tárgyalni. - mosolyogtam és beszálltam a kocsiba ami azonnal elindult.

Úgy hiszem, hogy e tettemnek még lesz visszhangja, de Andy akkor is a szavát adta.
Amint kikanyarodtunk a birtokról, megláttam 3 fekete, sötétített ablakokkal rendelkező kocsit.
Azért be kell vallanom, hogy eléggé borzolja az idegeimet ez az egész helyzet. Mostmár nem csak egy kisebb banda tagja vagyok, hanem egy maffiáé. Egy kibaszott maffiáé és alig 2 perce kihasználtam a maffia fejét. Akkor jó ötletnek tűnt, de így utólag...
Arról nem is beszélve, hogy tegnap este óta van a gyomromban egy különös érzés, egy érzés ami nem hagy nyugodni.
Ha most anya látna engem, biztosan elszégyelné magát, hogy ez lett a lányából...de már nem tudom leállítani a dolgokat és őszintén, nem is akarom.
Viselem a következményeket és próbálok nem meghalni.