Csak legyek 18, azonnal el fogok húzni innen.

- Veled meg mi a fene történt? - kérdezte Zoe amint kiszállt a kocsiból és jobban szemügyre vett.
- Semmi, hagyjuk is. - töröltem le a friss vért. - Minél hamarabb elmegyünk, annál jobb.
- Szállj be. - biccentett az anyósülés felé.
- Nem úgy volt, hogy egy haveroddal jössz? - kötöttem be magam, majd elővettem egy zsebkendőt, hogy felfogjam az orromból még mindig szivárgó vért.
- De, csak picit máshogy alakultak a dolgok. Ketten megyünk és ott találkozunk a többiekkel.
- Nekem aztán oké, csak meglepett.

Az út majdnem háromnegyed óra volt, amikor pedig végre leparkoltunk egy szórakozóhely előtt, hirtelen felgyorsult a szívverésem és melegem lett.

- Parázol? - húzta mosolyra száját a mellettem ülő lány.
- Nem, egyáltalán nem. - igazítottam fülem mögé egy kósza tincset, majd megszabadítottam magam a bőrdzsekitől.
- Ne aggódj, ez szerintem normális. Készen állsz? - pillantott rám arcán megjelenő pajkos mosoly kíséretében.
- Amenyire csak lehet.
- Akkor vágjunk bele. Irány a buli. - kiáltott önfeledten és kinyitotta az ajtót.

Követtem Zoe példáját, majd a dzsekit derekamra kötve indultam utána.
A bejáratnál csak súgott valamit az egyik kidobó fülébe, így nem kellett végigvárnunk azt az igen hosszú sort, simán beengedtek.

- Tudod, kiváltságokkal jár, ha Thomas bandájának tagja vagy. - nevetett és a csuklómnál fogva húzott maga után egyenesen a táncparkett felé.

A zene rettenetesen hangos volt, a félhomályban és a hatalmas tömegben pedig még azt sem igazán láttam, hogy hova lépek. Ebből a szempontból örülök, hogy Zoe a karomnál fogva vezet.
Másrészt viszont, amikor egy - egy verejtéktől nedves test nekem nyomódott, elfogott az undor és reménykedtem abban, hogy hamar kijutunk innen.
Zoe hátrafordult és láttam, hogy jár a szája, de hogy vajon mit mondott, azt nem tudom.
Mivel gondolom látta rajtam, hogy egyáltalán nem értem mit mond, magához rántott és a fülemhez hajolt.

- Minden oké?
- Igen. - próbáltam túlkiabálni a zenét. - Csak ki akarok jutni a tömegből.

Zoe bólintott, majd folytatta útját velem együtt. Amikor megpillantottam előttünk a bárt, nagy sóhajjal nyugtáztam, hogy végre nem kell tűrnöm az izzadt testeket magam körül, ám Zoe ekkor 90 fokos fordulatot vett a sarokba. Éleztem szemeimet és akkor megláttam az ajtót ami már alig pár méterre volt tőlünk.
Amikor végleg kijutottunk a tömegből és Zoe elengedte a kezemet egy - egy söprést végeztem testem mindazon részén ahol hozzám ért valaki.

- Zoe, de rég láttalak. - pacsizott le a lánnyal egy közel két méteres 20-as évei végén járó pasas.
- Hát igen, de ez mostantól megváltozik. - felelte jókedvűen.
- Képzeld, új tagot hoztam.
- Helló. - köszöntem a pasasnak aki nem zavartatva magát végignézett rajtam, majd egy bólintással jutalmazta a látványt.
- Menjetek. - állt el az ajtó elöl.
- Köszike.

Amint beléptünk egy hosszú és sötét folyosón találtam magam, ahol viszont elég hideg volt. Tartva a tempót Zoeval, jobbnak láttam felvenni a dzsekimet.
Elég volt, hogy egyetlen egy pillanatra levettem a lányról a szemem, mire ismét felemeltem a fejem akkor láttam csak, hogy megállt előttem, én pedig nekimentem.

- Ho - ho. - mosolygott.
- Bocs.
- Nem lényeg. De most, jöjjön egy gyorstalpaló. - köszörülte meg a torkát. - A teljes létszám 13 fő. De ebből van 6 ember, akik Thomas asztalánál is helyet kaptak, ilyen vagyok peldául én is. - mosolygott. - Többen is próbáltak bekerülni közénk, de a főnök módszerei hatásosak a gyengék kiszűrésére.
- Miféle módszerek? - szemöldökeim szinte az égnek meredtek.
- Azt nem mondhatom meg. De, azt tudnod kell, hogy Thomas már ült börtönben és egyáltalán nem kispályás. Megfontolt, jó vezér és tudja kezelni a többieket is ha netalán fellép egy kisebb, esetleg nagyobb konfliktus.
- Rendben, értem.
- Komolyan?
- Mi komolyan?
- Ez sem rettent el? - húzta mosolyra a száját.
- Nem. Megmondtam, hogy tag akarok lenni.
- Ez tetszik Aurora. - tette vállamra a kezét. - Tudod, elég ha önmagadat adod, hidd el nekem, hogy Thomas el lesz ragadtatva egy ilyen céltudatos és vérbeli rossz csajtól.
- Hát, remélem is.
- Na nevess már egy kicsit, ne aggódj, jól alakulnak majd a dolgok.

Megveregette a vállamat, majd jókedvűen sétált tovább. Zoe szerint jól alakulnak majd a dolgok, hát ezt én is remélem. Nem tudom, hogy ez a Thomas gyerek mennyire elvetemült, de mostmár nincs visszaút és bevallom, kissé kíváncsivá tett.
Lassítani kezdett, majd rám pillantott.

- Nem kérdezem meg többet, hogy biztos akarod e.
- Nem is kell. Menjünk már.

Bólintott, majd kinyitotta az ajtót és biccentett, jelezve, hogy menjek előre.
Kifújtam a levegőt és átléptem a küszöböt.
A szobában világos volt így jól láttam mindent. Gyorsan körbenéztem, de csak pár kanapét, és középen egy asztalt láttam aminél 3-an ültek. Szőnyeg nem volt, csak az elég hidegnek tűnő beton, a falak pedig bordó színben pompáznak egytől egyik.
Az asztaltól két férfi és egy nő nézett szembe velem, de nem szóltak semmit és ez eléggé frusztráló.

- Thomas, Ő itt Aurora akiről meséltem neked. - lépett mellém Zoe is amitől kissé megnyugodtam, hisz azok engem figyeltek és egyik sem tett semmit, egészen idáig.
- Hát Ő lenne az. - szólalt meg mély hangon az a bizonyos Thomas.

A férfi felállt és lassú léptekkel elindult felém. Sötétbarna szemei mintha próbáltak volna választ találni arra, hogy mégis mit akarok én itt. Két méterre tőlem megállt, majd beletúrt barna hajába és zsebre dugta kezeit, ebben a testhelyzetben pedig csak mégjobban látszódtak az izmai. Arca borostás, jobb szemöldökén keresztül pedig egy heg fut aminek a szeme alatt van vége. Gondolom a múltjának tudható be, hisz Zoe szerint ült már börtönben. Fejét lassan az asztalnál ülő lány felé fordította így nem kerülte el figyelmemet a nyaka jobb oldalán lévő keresztet ábrázoló tetoválás sem.

- Mit gondolsz?
- Megbízhatónak tűnik. - felelte az angyali arcú lány akinek szőke haja a vállára omlott.

Na szerintem róla se gondolná senki ezzel a pofival, hogy egy ilyen szervezet tagja. Barna szemeiben láttam megcsillanni valamit, majd lassan felállt. Jó magas, azt már meg kell hagyni, legalábbis nálam 1 fejjel magasabb.

- Scott, kérlek. - dőlt neki az asztalnak Thomas.
- Na cicám, vázolom amit eddig tudok rólad. - szólalt meg a másik pasi aki tetoválásokban gazdag és eddig nyugton ült a helyén, de nem méltatott arra, hogy rám nézzen.
- A neved Aurora Rosenfield. 2001 február 3-án születtél, 17 éves vagy. Az apád neve Anthony aki 43 éves. Vele élsz, bár a férfi iszákos és elég sokat veszekedtek. Te vagy az osztály egyik legjobb tanulója, de az osztálytársaid csak úgy emlegetnek, hogy emós jókislány. Vasárnaponként segítesz egy srácnak, azt hiszem Patricknak egy étteremben. Sokszor volt konfliktusod egy Angela nevű osztálytársaddal aki mindenkinek osztja az észt és azt hiszem semmit nem hagytam ki. - pillantott rám, majd ujjai végigszántották fekete tincseit.
- Ennyi? - vontam fel a szemöldököm nevetve. - Már bocsánat, de őszintén szólva ennél többre számítottam.
- Valóban cica? - indult meg felém Scott és meg sem állt addig, míg a hátam mögé nem ért.

Megéreztem ujjait a vállamon ahogyan egyre feljebb vezeti őket egészen a tarkómig, majd cirógatni kezdte a nyakam amit már nem fedett a dzseki.
Elég fura érzés kerített hatalmába, hiszen egy kigyúrt, tetovált és jó magas fickó áll mögöttem aki úgy látszik, szereti kezébe venni a dolgokat annak ellenére, hogy a főnöke vele egy légtérben van.

- Jogosan gondolhatod azt, hogy mindezt tudhatom akár Zoetól is, és igazad van. - engedte le a kezét, majd mellém sétált.
- Thomas? - pillantott a férfi felé Scott.
- Amikor besétáltál ide láttam rajtad, hogy egy megszeppent kislány vagy, de talán ez nem teljesen így van. - vett szemügyre.
- Egyáltalán nincs így. - mondtam ingerülten.
- Ahogy gondoltam. Te bizonyítani akarsz saját magadnak, csak tudnám, hogy mit.
- Jajj Thomas, ne húzd már az agyát. - sétált mellé a szőke lány, majd átkarolta a férfi vállát és lágy csókot hintett az arcára.

Ez igazából rettentően meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ezek együtt vannak.

- Nem sok embernek szoktam esélyt adni arra, hogy átgondolja a dolgot mégegyszer, de veled hadilábon állok. Van benned valami, valami amit így még kénytelen vagyok megfejteni. Talán a múltadban keresendő a válasz, nem tudom pontosan. De most, kapsz még egy esélyt, hogy átgondold ezt az egészet.
- Már átgondoltam. Tag akarok lenni. - ennél határozottabban nem is tudtam volna kijelenteni.
- Na jó, lássuk hát. Scott, tudod a dolgod.

Tekintetem lassan a mellettem álló pasasra vándorolt, akinek barna íriszei hirtelen feketére váltottak.

Keze pillanatokon belül az arcomon csattant, az ütést pedig akkora erővel kaptam, hogy a földön kötöttem ki. A férfi gyűrűje felszakította a bőrt az arcomon, legalábbis ezt bizonyította a pár friss, élénk színű vércsepp a padlón és az intenzív fájdalom.

- A kurva élet. - pislogtam nagyokat azért, hogy észnél tudjak maradni.
- Gyere picim, még nem végeztem. - megragadta a bőrdzsekimet és szó szerint nekivágott a falnak, úgy, hogy a fejem is elég nagyot koppant.

Rettentő fájdalom tört rám, s forogni kezdett velem a világ, de Scott nem állt le. Arcán láttam a vigyort, azt hogy mennyire élvezi, hisz fölényben van. Annyira hajaz apámra ez a fickó, hogy az valami hihetetlen. Behúzott nekem egyet, én pedig ráharaptam a nyelvemre és megéreztem számban a vér ízét.
Egyik kezével rászorított a torkomra és úgy tartott továbbra is a falnál.
Szorítása egyre erősebb lett, hiába igyekeztem szabadulni, nem engedett, így nem hagyott más lehetőséget minthogy ágyékon rúgjam.

- A rohadt. - szorította össze fogait, majd megrázta fejét és szemében düh gyulladt.

Szabadon lévő kezével időt sem hagyva, egymás után háromszor gyomron vágott, én pedig levegő után kapkodva estem össze amikor elengedett.

- Hogy bírod cica? - rúgott oldalba, mire felkiáltottam.

Magzati pózban kuporodtam össze, hogy ne tudjon olyan komoly sérüléseket okozni, de ez sem állította meg. Újabbnál újabb rúgások érték a hátamat, amikor pedig már nem bírtam tovább hagytam szememből kicsordulni egy könnycseppet.

- Könyörögj, hogy hagyjam abba. - markolta meg a hajam és hátrafeszítette a fejemet.
- Nem adom meg azt az örömet. - köptem szembe a számban összegyűlt vérrel.
- Úgy látom kemény lány vagy. Hát, legyen úgy ahogy akarod Aurora. - szorította ökölbe a kezét, majd egy nagy ütést mért az arcomra.
- Az istenit. - suttogta Zoe.
- Ha nem bírod akkor fordulj el. - kiabálta Scott, majd ráült a csípőmre és ujjai nyakam köré fonódtak.

Kétségbeesetten próbáltam ujjait lefejteni a nyakamról, de időbe telt mire észbekaptam, hogy ez bizony nem fog menni. Szorítása közben egyre erősödött, tüdőmbe pedig alig jutott oxigén, így karmolni kezdtem ott ahol értem, kezdve az arcával. Egy hangos káromkodást követően elengedte a nyakamat én pedig köhögni kezdtem, de mégis igyekeztem mély levegőt venni, viszont Scott nem hagyott erre valami sok időt. Megpofozott, aztán megismételte tettét, én pedig kezeimet arcom elé kapva próbáltam meg védekezni, de még akkor sem állt le. Szinte másodpercenként kaptam az ütéseket, volt amelyik célba talált, volt amelyik csak az alkaromat érte.
Úgy a 10. ütés után megelégelte a dolgot és felpattant, én pedig az oldalamra fordultam, hogy az arcomról a padlóra folyjon a vér.

- Könyörögj. - üvöltötte.
- Soha. - suttogtam, majd kiköptem a számban lévő vért.
- Akkor bazd meg. - rúgott hasba, mire kezeimet magam elé rántottam és hiába próbáltam levegőt venni, egyszerűen nem jutott oxigén a tüdőmbe, ettől pedig csak mégjobban pánikba estem.
- Aurora. - térdelt mellém Zoe. - Nyugalom, lélegezz.
- Menj már innen. - lökte el a lányt a vállánál fogva, majd elkapta az egyik kezemet és maga elé rántotta.
- Tudod, hogy mit akarok. - nézett a szemembe.
- Kapd be. - motyogtam halkan és erőtlenül a már elviselhetetlennek tűnő fájdalom miatt.

Scott csak bólintott, majd erőszakkal kifeszítette a mutatóujjam és egyetlen egy mozdulattal elintézte, hogy az egy nagyot roppanva eldeformálódjon.

- Áh, bazd meg. - kiáltottam ahogy torkomon kifért.
- Most kiscsillag. - simította meg az arcom. - A te érdekedben, aludj jót.

Utolsó emlékem, hogy Scott ökle közelít az arcom felé.

- || -

- Hülye vagy, kis híján péppé verted. - ütötte meg fülemet tompán Zoe hangja, ami ezúttal teljesen más volt, mintha aggódna.

Amikor próbáltam megmozdulni felnyögtem, hisz a fájdalom intenzívvé vált.

- Héj. Jól vagy?
- Hogyne. - válaszoltam gúnyoson.

Amikor sikerült kinyitnom a bal szememet megláttam Zoet és mögötte Scottot aki ott pöffeszkedett a sarokban.

- Ha nem fájna minden egyes porcikám és nem esne nehezemre még a fejemet is megmozdítani, ripityára törném a golyóidat. - fújtam ki mérgesen a levegőt.
- Ha gondolod folytathatjuk a dolgot. - lépkedett előre. - De akkor már fekve, és sikoltozni fogsz, csak nem a fájdalomtól, hanem a gyönyörtől. - húzta mosolyra száját.
- Scott tűnj már el innen. - lökdöste az ajtó felé a férfit Zoe.
- Na jó, szólok Thomasnak, hogy csipkerózsika felébredt.
- Jó, csak húzzál már.

Amint becsukódott az ajtó, megpróbáltam felemelni a fejem, de a fájdalom belenyilalt a nyakamba, ez pedig már a végén a karjaimra és a fejemre is kisugárzott.

- Én a te helyedben nyugton maradnék. - sétált az ágy mellé.
- Bassza meg. - mondtam dühösen. - Arról kurvára nem volt szó, hogy szét fognak verni.
- Nem mondhattam meg és általában Scott ennél durvább szokott lenni. Szerintem tetszel neki, ezért is úsztad meg csak egy ujjtöréssel.
- De jó. Akkor még mondjak hálát neki? - iszonyatosan hasogat a fejem, így becsuktam a szemem, próbáltam mély levegőt venni és lenyugodni.
- Menj ki.

Zoe tette amit mondtam és egy pillanat múlva már egyedül voltam a szobában.
Minden fájdalom ellenére összeszorítottam a fogaimat és sikerült felkönyökölnöm, majd végignéztem magamon.
Már csak a felsőm van rajtam, az ujjam amit Scott eltört sínbe helyezték, de ekkor vettem csak észre a szétszaggatott nadrágomat és a véres kötést a combomon.
Egy pillanatra megállt bennem az ütő és felszenvedtem magam úgy, hogy ülni tudjak.
Szúrt az oldalam, fájt a fejem és a nyakam, a jobb szememet nem tudtam kinyitni de mindezek ellenére én akkor is felültem.
Elkezdtem letekerni a fáslit a lábamról amikor nyílt az ajtó, de nem törődtem vele és folytattam tovább azt amit elkezdtem.
A férfi aki bejött, az ágy mellé sétált, de nem szólt semmit.
Amikor mindent eltávolítottam a combomról szemeim kidülledtek és egy szó sem jött ki a torkomon.

- Ez a tagságod jele Aurora. - szólalt meg Thomas.

Egyszerűen teljesen elképedtem, hisz a combom külső oldalán egy majdhogynem 10 centis X díszelgett.

- Minden sebet elláttak, kaptál morfiumot is. De most, beszélgessünk egy kicsit. - húzott oldalról magának egy széket, majd helyet foglalt.
- Megérte mindez?
- Ezt, ezt hogy érted? - kérdeztem még mindig hitetlenkedve.
- Számtalan zúzódás, véraláfutás, és seb borítja a tested minden részét. Megérte átélni a kínok kínját csak azért, hogy elmondhasd magadról, hogy tagja vagy a bandának?
- Ez volt a célom. - nyeltem nagyot. - Megfogadtam, hogy véghez viszem, legyen az ára bármi. - néztem Thomas szemébe aki büszkén bólintott.
- Ilyen tagokra van szükségem. Köszöntelek hát a mi kis családunkban. - veregette meg a vállam elismerően.
- Most viszont pihend ki a fájdalmad. - nyomott vissza az ágyba ami szintén nem kevés fájdalommal járt.

Legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen kemény beavatásban lesz majd részem, de a lényeg, hogy túl vagyok rajta. Hetek, hónapok kérdése és a sebeim elmúlnak, kivéve azt az X-et a combomon. Úgy hiszem annak nyoma marad életem végéig.
Nem panaszkodom, hisz én akartam bekerülni, úgyhogy csak magamnak köszönhetem ezt az egészet. De egy valami biztos, nem maradok Scott adósa.