- Ideje befejezni ezt a hisztit. - elindult Andy felé aki ökölbe szorított kézzel készen volt ismét támadni, de Ashley fürgébb volt nála. A háta mögé lépett és a karját Andy nyaka köré fonta.
Fél perc sem kellett, Andy elvesztette az eszméletét.
Ash a fotelba fektette, majd mellém térdelt, fogott egy pólót és becsavarta a vérző kezemet.

- Ez gyorsan ment.
- Ha nincs bepiálva akkor nem ment volna ilyen zökkenőmentesen.

***

Majdnem két hét telt el az ominózus éjszaka óta, amikor is Andy teljesen kifordult magából.

Azóta egyetlen egy szót sem váltottam vele.
Most Ashley az összekötőnk, rajta keresztül kapom meg a parancsaimat és neki köszönhetően lett a városban egy kis lakásom, ahol végre egyedül lehetek, távol minden zavaró tényezőtől.
A napjaim az edzéssel és feladataim elvégzésével telnek.
És, hogy őszinte legyek, amióta távol vagyok Andytől..az érzések csillapodtak. Mintha úrrá tudnék lenni rajtuk, csak egy kiadós edzés kell és kitisztul a fejem.

- Ah, tudtam, hogy itt talállak.

Ismerős hang ütötte meg a fülemet és az arcomra halvány mosoly került.

- Rég láttalak Ashley. - fordultam felé, miután elraktam a boxkesztyűt a táskámba.
- Ugyan, alig telt el pár nap. - nevetett fel lágyan és a közeli asztalhoz dőlt karba tett kézzel.
- Hogy ment a meló?
- Nem volt olyan könnyű, de elcsíptem a kis férget. Már nem játszadozhat kedvére a kokainnal.
- Oh, azt gondolom.
- Na és veled mi a helyzet Aurora? A csapat egyre inkább érdeklődik irántad. Már nem annyira tolerálják, hogy külön utakon jársz. - egy pillanatra találkoztam a szemével és megráztam a fejem.
- Tudod, hogy játszom én a közvetítőt, de..
- De Andy nem tűri már olyan sokáig, tudom. Tisztában vagyok vele. - a tekintete tükröz némi aggodalmat, hisz én is tudom, hogy jobb nem játszani a tűzzel.
- Ez, így van. - hangja egy pillanatra megingott, majd folytatta. - Tudja.
- Hogy hol lakom? - nevettem fel. - Ugyan Ash. Gondolod, hogy megijedek ha meglátogatna?
- Nem, de lehet, hogy annak nem lenne jó vége. Nem tudom, hogy még meddig tudom, meggyőzni arról, hogy külön utakon járj.
- Nézd, emiatt ne aggódj. Az elején ő maga bólintott rá a dologra, én pedig azóta is teszem a dolgom. Leszállítottam három pasast akik lopni próbáltak a bevételből, és egyet aki információt próbált csempészni. Ha ezek után nincs megelégedve velem, állok elébe. - tártam szét a kezeimet. - Ennél többet nem tudok tenni érte.
- Jajj te lány. - karjával átkarolta a nyakamat és összekócolta a hajamat.
- Ash. - ellenkeztem egyből.
- Jól van, jól van. Azt hiszem ideje mennem. Hétfőn hívlak.

Miután érzékeny búcsút vettünk egymástól, hazafelé vettem az utat.
A ruháimtól megválva bemásztam a kádba egy kellemes forró fürdő reményében amikor is, a telefonom rezgése megzavart a relaxálásban.
A képernyőre pillantva megláttam kedves meghackelt barátom, Susan egyik bejövő hívását.
Azonnal felvettem a telefont és bekapcsolódtam a hívásba, persze a tudtán kívül.

- 1 óra múlva, elküldöm a koordinátákat.- a szokásos, rejtélyes orosz akcentussal beszélő férfi hangja, pont amire számítottam.
- Értettem.

A vonal megszakadt, én pedig tudom, hogy ez a fürdőm végét jelenti.
Ideje lehallgatni azt a kis találkozót.

***

A nyomkövető segítségével követtem Susant egy éjszakai club melletti sikátorba.
A sötétségben rejtőzve megpróbáltam minél közelebb férkőzni egy kuka mögé, de a beszélgetés elejét, sajnos így sem hallottam tisztán.

- Nem akarunk csalódni benned. - a hang erőszakos és mély volt, orosz akcentussal. Ez biztosan az a férfi akivel telefonált.
- Nem sejtenek semmit. A terv az utolsó fázisban van.
- Jó, ajánlom is. Makarov nem tűr el több baklövést.
- Ne aggódj. A napjai meg vannak számlálva. - hangja szinte boldogságot sugárzott. - Sőt, megtiszteltetés, hogy én ölhetem meg a hírhedt Biersack egyetlen fiát aki vitte is valamire.

A rohadt életbe, tudtam, hogy készül valamire ez az átkozott cafka.
Senki más nem látott át azon a szomorú kis meggyötört szempáron, de én az elejétől fogva éreztem, hogy nem stimmel valami. Átállt az ellenséghez, és úgy látszik, az övé a parancs, hogy megölje Andyt.
Ez persze nem fog megtörténni.

- Ne feledd, 3 napod van. Különben te is meghalsz.
- Dimitri, holnap este várd a hívásomat.

Amint a találkozó véget ért, mind a ketten távoztak a sikátor másik végén.
Ami engem illet, úgy látszik le kell beszélnem egy találkozót Biersackkal.

***

Másnap reggel amit felkeltem, felfrissítettem magam és felvettem egy kivágott, mélyen dekoltált fekete ruhát és egy szögecsekkel díszített bőrdzsekit.
Beültem a kocsiba és egyenesen Andy irodája felé vettem az irányt.

Minden bizonnyal kételyei lesznek Susannal kapcsolatban, de ha maradt még valamennyi esze, akkor elhiszi, hogy az a ribanc az életére fog törni.

A liftben állva az idegesség nem hagy nyugodni, de nem hátrálok meg.
Ez mindannyiunk érdeke.

Amint a lift ajtaja kinyílt, fejemet felemelve találkoztam Andy megigéző tekintetével. Borzongás futott végig a gerincemen amikor végre a szemébe nézhettem.
Szemeiben mintha egy pillanatra megcsillant volna valami, és az arcára a meglepedtség jelei ültek ki.

Kilépve a liftből vettem észre, hogy nincs egyedül. Egy férfi ült nekem háttal, szorongatva a táskáját.

- Aurora. - amint kiejtette a nevemet, hangjában érződött némi düh, de mivel társaságunk volt, ezt igyekezett leplezni.

Magabiztosan sétáltam az asztalához, szigorú tekintetem egy pillanatra sem ingott meg annak ellenére, hogy szeme nem hagyta el az enyémet.
Amint az ügyfele mellé értem, ő felpillantott rám, majd azonnal felállt.

- Azt hiszem, én most megyek Mr. Biersack. Elvégzem a kért változtatásokat. - Andy egy szót sem szólt, csak bólintott, még mindig rajtam tartva szemeit.

Mindaddig amíg a lift ajtaja be nem csukódott, egy szót sem szólt. Amint ketten maradtunk, ideges sóhajjal felállt és két kézzel az asztalára támaszkodott, ám a szemkontaktust még mindig nem szakította meg.

- Remélem nem bánod, ha helyet foglalok. - ezzel a lendülettel leültem vele szembe, lábaimat keresztezve. A ruhám ennek következtében kissé feljebb csúszott, kitakarva a combom majdnem egészét.
Andy tekintete egy pillanatig elidőzött a lábaimon, majd lassan ismét felemelte a szemét.
- Mondj egy jó okot arra, hogy miért ne öljelek meg, itt és most. - hangja keményen és erőszakosan csengett megfűszerezve némi rejtett érdeklődéssel.
- Hm, bevallom pontosan erre számítottam tőled. - nevettem fel lágyan, próbálva leplezni, hogy intenzív tekintete felkorbácsolta bennem a vágyat.
- Rendben, akkor játszunk így. - húzta halvány mosolyra a száját. Leült, majd hátradőlve kezével végigsimította a haját.
- Minek köszönhetem látogatásodat?
- Talán kezdjük az elején. - forgattam meg a szemeimet. - Tán nem voltál megelégedve az elmúlt két hétben végzett munkámmal?
- Nos, én ezt egy szóval sem mondtam, csak tudod, nem szeretem amikor az alkalmazottaim úgy döntenek, hogy önálló döntéseket hoznak. - az állához nyúlt és mélyen a szemembe nézett. Mintha keresne valamit.
- Mind a kettőnknek szüksége volt arra, hogy meghozzam ezt az döntést, akár tetszik neked, akár nem.
- Úgy látom a dolgok nem változnak. - húzta apró, kacér mosolyra a száját.
- Még mindig ugyanaz a kislány vagy, nagy szájjal.
- Te pedig még mindig egy arrogáns barom vagy. - húztam mosolyra a számat én is, és láttam ahogy izmai megfeszülnek és az arca olvashatatlanná válik.

Nem telt bele pár percbe, ismételten sikerült felkorbácsolnom az idegeit.
Ha valamiben, akkor ebben aztán rettentően jó vagyok, és ezt Andy is tudja.

- Aurora.. - Andy felállt majd megkerülve az asztalt felém vette az irányt. Lépései meggondoltak voltak, testbeszéde mégis fenyegetően hatott.
- Te sosem tanulsz. - ejtette ki halkan, szinte suttogva a szavakat, de még így is tisztán értettem őket.

Hirtelen kezeit a székem támlájára tette és szembe fordított magával.
Behajolt, hogy csökkentse a köztünk lévő távolságot és forró lehellete szinte égette a bőrömet.

- Mit tegyek, hogy végre megtanuld a leckét? - suttogta a fülembe.
Éreztem, hogy bizsergés fut végig a testemen és a pulzusom egy pillanat alatt az egekbe ugrott. Igyekeztem fenntartani a látszatot, hogy nincs semmilyen hatással rám, de amikor meglátta mellkasom gyors mozgását, és meghallotta az éles légzésemet, tudtam, hogy tudja amit én tudok. Tudja, hogy még mindig hatással van rám..

- Talán.. - halkan kezdtem el beszélni, és igyekeztem minél előbb megnyugtatni magam - Először meg kellene hallgatnod.
- Milyen érdekes információval szolgálhatsz ami fel tudná kelteni az érdeklődésemet? - kérdezte némi szórakozottsággal a hangjában, bár mind a ketten tudjuk, hogy a jelenlétem már alapjáraton felkeltette az érdeklődését.
- Információt hoztam a kis cafkádról. - húztam mosolyra az ajkamat és láttam ahogyan Andy tekintete követi az arcomon játszódó mozdulatot.
- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy a kis drága Makarov parancsát teljesíti? - hiába próbálta leplezni, az előbb elhangzott szavak megdöbbentették. Elengedte a székemet és kezét a haján végigfuttatva lépett az ablakhoz és kinézett a városra.
- Honnan veszed ezt? - kérdezte a válla felett, nekem még mindig hátat fordítva.
- Nos. - álltam fel én is és lassú léptekkel sétáltam Andy felé. - Az elejétől kezdve rossz érzéseim voltak vele kapcsolatban. Mindig is úgy éreztem, hogy készül valamire. De mégis, az utolsó csepp az volt a pohárban amikor teljesen leitatott téged és Ashley ellen akart fordítani. - épp akkor léptem mellé amikor befejeztem a mondatomat. Felnézve rá láttam, hogy gondolkozik a szavaimon.
- Ez még nem bizonyít semmit. -pillantott le rám semleges arccal.
- Nem, de ezután nyomozni kezdtem. Meghackeltettem a mobilját, így lehallgattam a bejövő hívásait. Mindig egy rejtélyes férfival beszélt, akinek orosz akcentusa volt. Milyen véletlen, nem igaz?
- Folytasd. - hangja utasító volt, de nem bánom.
- Tegnap követtem Susant egy sikátorba. Bizony érdekes beszélgetést folytattak az idegennel amelyből kiderült, hogy Makarov parancsát teljesíti. A parancs pedig nem más, minthogy öljön meg téged. És ha nem tévedek, ezt ma este fogja megkísérelni. - mintha egy kisebb terhet vettem volna le a mellkasomról, szinte megkönnyebbültem most, hogy Andy tudja mi az igazság.
- Bizonyíték? - fordult felém szkeptikusan.
- Ugye csak viccelsz? - vontam fel idegesen a szemöldökömet. - Szerinted kitaláltam ezt az egészet?
- Nem zárhatok ki semmilyen lehetőséget sem. - felelte komoran.
- Biersack, Susan meg akar ölni. Jobb ha elhiszed ezt és felkészülsz, mert ha nem..- egy pillanatra a hangom elcsuklott amit Andy is észrevett és érdeklődő kifejezéssel fordult felém.
- Tudod mit? - ráztam meg a fejem és éreztem, hogy a düh hatalmába kerít.
- Nem fogom bizonyítani az igazamat. Ha annyira isteníteni akarod azt a ribancot akkor csináld, de ne felejtsd el, hogy én figyelmeztettelek. - elindultam a lift felé, de Andy hirtelen elkapta a karomat.
- Mit gondolsz, kivel beszélsz? - meredt rám idegesen, összeszorított szemmel.
- Egy idiótával aki nem látja azt ami a szeme előtt zajlik. - vágtam vissza egyből.

Arcában hirtelen harag gyúlt és azonnal pofon vágott. Meglepetten álltam előtte majd hirtelen megragadta a karomat és helyzetünkön fordítva az üveghez nyomott.
Teste szorosan az enyémnek simult, ujjai pedig lágyan, mégis erőteljesen fonódtak a nyakam köré.

- Még egy ilyen lépés.. - halkította le a hangját. - ..és nem állok jót magamért. - kijelentése hallatán a testem összerezzent, de nem a félelemtől.
- Ahelyett, hogy játszod itt a valakit, foglalkozz Susannal. Most pedig, engedj el. - megfogtam a csuklóját és próbáltam szabadulni, de nem engedett.

Épp szólásra nyitotta a száját amikor hallottuk a lift érkezését.
Andy azonnal levette rólam a kezét és tett egy lépést hátra.
Láthatóan nagy levegőt vett, megnyugtatta idegeit, majd megfordult.
Az ajtóban egy idősebb férfi állt és érdeklődve figyelt minket.

- Mr. Biersack. Remélem nem zavartam meg semmit.
- Nem, Reynolds. A menyasszonyom már épp indulni készült. - apró mosollyal fordult felém, megfogta a kezemet és a szájához emelve lágy csókot hintett rá.
- Otthon találkozunk. - hangja lágy volt, de a tekintetétől végigfutott a borzongás a gerincemen.

Tekintetem a minket figyelő férfira esett, majd kissé habozva, de mosolyogva fordultam vissza Andyhez és bólintottam.

Sietősen beszálltam a liftbe, de még mielőtt az ajtó becsukódott volna, Andy vészjósló szemei ismét visszatértek hozzám.
Ha valóban nem hisz nekem..és meg akarja öletni magát, akkor csak rajta.
Ez már nem rajtam múlik.

Beszállva a kocsimba idegesen csaptam a  kormányra, majd előhúztam a telefonomat és tárcsáztam Ashley számát.

- Ash, beszélnünk kell!

***

- Ashley, teljesen biztos vagy ebben? - kérdezte Mark idegesen felém sandítva.

Ashley rám nézett, az arca komoly volt, tele elrejtett érzelmekkel, hisz csak pár órája tudta meg, hogy az a lány akit annyira istenített, hátba szúrta őket.

- Igen Mark. - bólintott, és visszafordult a férfihoz. - Mindent elhiszek Auroranak. Nem találna ki ilyesmit, emellett ismerem a srácot aki meghackelte Susan telefonját. Beszéltem vele és ő is csak megerősítette a történteket.
- Szóval akkor az a kis ribanc ma este akarja megölni a főnököt. - szűkítette össze a szemét. - Tudtam, hogy az oroszok készülnek valamire. Nem tetszett ez a kurva nagy csend. - fújta ki idegesen a levegőt és magához vette két kését és a fegyverét.
- Mire várunk még? - vonta fel a szemöldökét.
- Induljunk.

Ashley kocsijába ülve bevallom, az idegessék kezd eluralkodni rajtam. Andyt nem igazán foglalkoztatták az információk amiket megosztottam vele. Elég egy figyelmetlen pillanat és Susan győzedelmeskedhet. El tudom képzelni, hogy mennyire kiképezték erre a napra várva.
Akármennyire is egy tuskó volt ma délután, nem hagyhatom meghalni.

- Mit mondott amikor beszéltél vele? - kérdezte a szokásos hideg, kemény hangján Mark.
- Nem igazán hitt nekem.
- Susan sokáig közénk tartozott. Ez kissé érthető. - szólalt meg Ash.
- Hát, ha engem kérdezel, akkor egyáltalán nem. Pont ő az akinek minden egyes ilyen infót legalább kicsit is komolyan kéne vennie. Ebben az életben senkiben nem lehet megbízni.

Nem hittem volna, hogy valaha is egyet tudok érteni Markkal, de van igazság abban amit mondd. Andynek körültekintőbbnek kellene lennie.

Amikor a kocsi végre behajtott az udvarba, a szívem hevesen kezdett dobogni. Amint leparkoltunk, azonnal kinyitottam az ajtót és majdnem, hogy rohantam a bejárati ajtó felé.

- Aurora. - szólt utánam Ashley, de még ez sem állított meg.

Nem tudtam mire számítsak, amikor lenyomtam a kilincset és feltárult előttem a sötétségbe búrkolózott ház, elakadt a lélegzetem.

- Biersack. - léptem be a kapcsoló után nyúlva és amint világosság költözött az előszobába megláttam a padlón lévő vért.
- Andy.. - suttogtam halkan, amikor mozgolódást hallottam a nappaliból.

A hátam mögött megjelent a két fiú, de gyorsan mozogtam a hang irányába. A villanyt felkapcsolva pedig meglepő látvány tárult elém.
Susan a földön hevert eszméletlenül, míg Andy a kanapél ült, kifogástalan öltönyben és teljesen nyugodtan iszogatta a whiskeyét.

- Jó estét. Épp időben érkeztetek. - köszöntött minket apró mosollyal és felemelte a poharát.
- Mi történt? - lépett mellém Ashley.
- Oh, ez a kis gyönyörűség megpróbált elcsábítani. Csakhogy elkövetett egy hibát. Kiszámítható volt, én pedig résen voltam. - vont vállat, majd felállt és elfogyasztotta a pohara tartalmát.
- Ashley, Mark. Ha már itt vagytok, vigyétek le a pincébe, személyesen fogok elbeszélgetni vele.

Ashley és Mark Susanhez sétáltak aki még mindig eszméletlen volt.
Amikor felemelték, láttam, hogy egy szúrt seb van az oldalán, de egyértelműen nem halálos.
Csak álltam és néztem ahogyan elviszik, Andy hangja zökkentett ki.

- Mit keresel itt?
- Oh. - kaptam felé a tekintetem. - Én is örülök, hogy látlak. - forgattam meg a szemem karba tett kézzel.
- Azt hiszem azt akarod mondani, hogy "Köszönöm a figyelmeztetést."
- Ha köszönömre vagy elismerésre vágysz, nagyon rossz helyen keresed. - megfogta az üveget és ivott újabb pár kortyot, majd felém indult.
- Ebben a világban, ezeket soha nem fogod megkapni. - megállt előttem majd láthatóan tetőtől talpig végigmért.
- Az egyetlen amit kaphatsz a munkád gyümölcseként, hogy részt veszel velem a kihallgatásán. - hangjában a jól ismert gyűlölet jelent meg, némi csalódottsággal és fájdalommal keverve.
- Mit fogsz tenni vele? - meglehet, hogy talán még én magam is félek a választól, de tudnom kell.
- Szerinted mit teszek azzal az emberrel aki átállt az ellenséghez és elárulta a családját? - tekintete kemény és kiszámíthatatlan.

A hideg végigfutott a gerincemen, úgy érzem nem tudok semmit mondani, még a legjobb lehetőség is ami átfutott az agyamon, rettentően brutális.

🔞
- Látom a szemedben, hogy kezdesz rájönni a dolgokra. Ez tetszik. - egyik kezét felemelve végigsimította az arcomat, majd a ujjait egyre lejjebb vezette a kulcscsontomon keresztül a dekoltázsomig.
- Andy.. - tettem a kezemet a mellkasára, hogy távolságot tegyek közöttünk, de elkapta a karomat és hirtelen gyorsasággal megfordított, így a mellkasom a falnak nyomódott, ő pedig szorosan a hátam mögé lépett.
- Ne tegyél úgy mintha nem éreznéd. - suttogta a fülembe, eme tettétől pedig éreztem a végigfutó bizsergést a testem minden egyes részén.
- Látom a szemedben. Tudom, hogy mire vágysz. - lehellete szinte égeti a bőrömet, a kezeivel pedig durván megmarkolta a csípőmet. - Azt hitted, hogy nem látok át rajtad, de iszonyatosan nagyot tévedtél. - hangja még halkabb lett, és amikor az ajkai megérintették a nyakam érzékeny bőrét, hirtelen éreztem a lábaim gyengeségét. Éreztem, ahogyan elmosolyodik, majd az egyik kezét körém tekerte.
- Andy. - próbáltam ellökni magamat a faltól, de szorosan tart, nem enged.
- Ugyan, fölösleges a próbálkozás. - ujjai kellő ügyességgel és gyorsasággal jutottak a nadrágom alá. 
- Szinte már átáztál. - suttogta, és megharapta a fülcimpámat, ujjaival simogatva odalent.
- Elég. - hadartam, majd alsó ajkamat megharapva elfojtottam egy nyögést.
- Még mindig az enyém vagy. - szorítása fokozódott a csipőmön és a bugyim alá csúsztatta az ujjait. - Imádom, hogy ilyen nedves vagy miattam. - az ő hangja is megremegett és a csípőjét előre mozdítva éreztem a dudort a fenekemnél.
Simogatása egyre sürgetőbb lett, majd két ujját belém vezette.
- Ne.. - próbáltam ellenkezni, de esélyt sem hagyott, nem engedett.
- Hm, látom még mindig próbálod tartani magad. - hangjában éreztem, hogy iszonyatosan jól szórakozik. - Akkor hát, megvárom míg könyörögni fogsz érte. - lassan kihúzta az ujjait és teljesen eltávolodott tőlem.

Kezeimet a falhoz téve támogattam magam és próbáltam megnyugtatni a lélegzetemet.
🔞

- Andy, minden készen áll. - úgy látszik éppen időben maradtak abba a dolgok kettőnk között, mert Ash visszatért.

Zavarodott pillantást küldött felém, látva a kipirult arcomat, de Andy gyorsan elterelte a figyelmét.

- Nos hát. Ideje kiszedni a kicsikéből pár információt. - csapta össze a kezét.
- Aurora. - pillantott felém. - Csak utánad.

Összeszedve magamat elindultam, és ők követtek. Amikor a lépcső aljára értem és beléptem a pincébe, Susan már egy székhez volt kötözve, de még mindig eszméletlen.
Amikor Mark megkapta Andy jelét, egy vödör vízzel térítette észhez a fogjunkat.
Susan zavartnak nézett ki, ám amikor rájött, hogy mi történt és, hogy hol van, azonnal Ashley felé nézett.

- Ashley, kérlek. - könyörögni kezdett és könnyek jelentek meg a szemében. - Ne hagyd, hogy ezt tegye. Könyörgöm. - zokogni kezdett, de nem törődött bele a fogságba és rángatta a csuklóját.

Ashley szinte megkínzott arccal fordította el a tekintetét Andy felé, aki bólintott, majd Ash elhagyta a szobát.
Ez érthető, hisz ők ketten tényleg közel álltak egymáshoz.

- Ashley. - kiabálta Susan, de miután Mark megütötte, elhallgatott és megacélozta magát. - Mit akarsz? Tudod, hogy nem fogok semmit mondani. - szemeit Andyre szegezte.
- Oh, hidd el. Tudom, hogyan törjem meg az ilyen férgeket, mint te. A halálodért fogsz könyörögni. - Andy tekintete eltökélt és dühtől izzó volt.

Odasétált Markhoz, aki átadta neki az egyik kését, majd Susan elé guggolt.

- Csak a régi idők kedvéért, most kapsz egy utolsó esélyt arra, hogy megkönnyítsd az életedből még hátralévő pár órát.

Susan arcon köpte őt, mire Andy vigyorogni kezdett, megtörölte az arcát, majd kezét idegesen végigfuttatta a haján.

- Nézd, én megpróbáltam. Ezek után, könyörögni fogsz. - hangja rémisztően nyugodt volt, majd felállt és a kés élét Susan combjához rakta.
- Andy. - a lány hangja egy pillanatra megingott, de amikor a kés éle a combjába mélyedt, az arcát elöntötte a fájdalom.

Nem szólt egy szót sem, csendben tűrte még azt is, hogy egy vágást ejtettek rajta.

- Kemény fából faragtak, de engem is. - figyelmeztette, majd a kést a másik combjába vágta.

Susan felkiáltott a hirtelen fájdalomtól, de még mindig próbálta kontrollálni a dolgot.

- Makarov a halálomat akarja, ez magától értetődő. De tudni akarom, hogy mi lesz a következő lépése. Mi a B terve arra az esetre, ha meghalsz?
- Menj a fenébe. - szűrte ki a fogai között a rövid választ.
- Jajj Susan, nem értem miért kell ezt megnehezíteni. - Andy ismét ejtett egy vágást a combján ami ezúttal mélyebb volt.
- Újra megkérdezem. Mi a B terve, ha te nem válsz be? - hangja még türelmet sugárzott, egyelőre.
- Ha tudnám, akkor sem mondanám meg. Magamra hagytál az oroszoknál. Ne várj tőlem segítséget.
- Magadra hagytalak? - hökkent meg Andy. - Szinte kis híján könyörögtél, hogy téged küldjelek.
- Ne játszd az ártatlan Andy. - emelte fel a hangját Susan. - Neked sosem számított senki. Mindenki csak addig jó neked amíg hasznod van belőle, utána eldobod az embereidet mint a... - de nem tudta befejezni, mert Andy behúzott neki egyet.
- Ha támadsz, legalább valós állításokkal tennéd. Utoljára kérdezem Susan. Mit fog tenni ezután Makarov?
- Mit számít ez? - húzta mosolyra a száját. - A lényeg az, hogy hamarosan eljön az az idő amikor a hulládat férgek lepik el. Nem nyerheted meg ezt a háborút. Te ehhez egy senki vagy, és ezt te is tudod.

Andy szorítása erősödött a kés markolata körül. Meg voltam győződve róla, hogy vége. Elveszíti az önuralmát és nekiesik, de nem tette. Ehelyett szólásra nyitotta a száját.

- Elárultál, átálltál az ellenséghez és megpróbáltál megölni a saját házamban. Tudod, nem szoktam nőket hullazsákba juttatni, de te. Te, most kivétel leszel.

A kezét nyújtotta Mark felé aki odaadta neki a pisztolyát.

- Tudod, igazából be kell valljam, hogy hibáztam amikor visszatértél, mert megszegtem az egyik legfontosabb szabályt. Hittem neked. De hála Auroranak..- Andy felém fordult és a késsel az irányomba intett. - A mocskos kis terved már soha nem fog valóra válni.

Susan szeme felém siklott és gúnyos mosoly jelent meg az arcán.

- Szegény kislány. Fogalmad sincs mi vár rád itt.
- Úgy döntöttem, hogy ezek voltak az utolsó szavaid. - Andy kibiztosította a fegyvert és Susanre szegezte aki semleges arccal nézett maga elé.

A fegyver elsült, én pedig elkaptam a tekintetem. Azonnal a kijárat felé indultam, ám Andy utánam szólt.

- Állj meg. - nem tettem eleget a kérésének, felmentem a nappaliba, ahol ott volt Ashley. A kanapén roskadt össze.
- Ash.. - indultam felé, de ekkor Andy hirtelent megjelent és a karomnál fogva visszarántott.
- Ha azt mondom, hogy állj, akkor állj. - a kezén lévő vér rám is átkerült, és egy percig csak néztem.
- Jól van, menj fel a szobádba.
- Nem, a lakásom.. - de Andy szorítása keményebb lett.
- Azt mondtam, hogy a szobádba. Most.

Idegesen kitéptem a kezemet a szorítasából és elindultam az emeletre, ő pedig a nappaliba.
A lépcső tetején hallottam, hogy beszélgetni kezdenek, majd halk léptekkel indultam lefelé.
Amikor a lépcső aljánál voltam összeszedtem minden erőmet és átrohantam az ajtóig.
Épp, hogy kiléptem a házból, hallottam Andy dühös szavait.

- Mit képzelsz, hova mész?

A kocsihoz rohantam és azonnal beültem a volán mögé. Amikor kilépett a házból beindítottam a motort és amilyen gyorsan csak lehetett, elhajtottam.

***

Amint beléptem a lakásomba, bezártam az ajtót és összeestem a fal tövében. Tudom, hogy mindez nekem köszönhető.
Kiderítettem mit rejteget Susan és megállítottam, de most halott. Nem is értem mire számítottam, hogy Andy majd életben hagyja?
Természetesen nem, fújtam ki a levegőt kissé idegesen, de még mindig a szemem előtt halt meg.
Amit pedig a halála előtt mondott..elgondolkodtató.
A karomra pillantva megláttam a vért, és azonnal elindultam a fürdőbe.

Negyed órával később amint kiléptem a zuhany alól, a testem köré tekertem a törölközőt és sötétben indultam el a hálószoba felé. Amint átléptem a küszöböt, hirtelen valaki elém lépett az ajtó mögül és a karomat elkapva a falhoz vágott.

(Ui.: Bocsánat a szünet miatt.
De mostmár hivatalosan is visszatértem. Legkésőbb hetente jelentkezem új részekkel☺️)