Amikor félálomban voltam éreztem, hogy mozgolódik. A köztünk lévő minimális távolság eltűnt, teljesen hozzám bújt.

- Szeretlek.. - suttogta alig hallhatóan.

***

- Jó reggelt. - sétáltam be kómásan a konyhába.
- Inkább napot. - jegyezte meg Susan aki annyira sem méltatott, hogy felém forduljon.

Az órára nézve rájöttem, hogy délután egy óra. Úgy látszik nagyon jó alvókám van, vagy csak a pia segített rá, nos..passz.
Töltöttem magamnak egy pohár vizet, Susan pedig gyanúsan gyorsan hagyta el a konyhát.

- Susan, Andy hol van? - kiáltottam utána.
- Nem tudom, nem tartozik beszámolóval, hisz nem vagyok az anyja.

Nem tetszik nekem ez a csaj, főleg ezzel a lekezelő stílusával van némi problémám, de el kell viselnem, úgy mint Rubyt. Éljen.

- Szia Aurora.
- Ashley, hát te?
- Andy mondta, hogy jót tenne neked ha edzenénk egy kicsit.
- Hát nem kedves tőle, hogy így figyel rám? - nevettem fel. - Másnaposan edzeni, nem is vágytam másra.

Nagyjából összeszedtem magam és elmentünk Ashley edzőtermébe.

- Ash, kérdezhetek valamit?
- Persze, mond csak. - ő közben elkezdte kicsit rendbe szedni a súlyzókat.
- Mit kell tudnom Susanról? - a név hallatán kissé elmosolyodott, majd felém pillantott.
- Régi barátom, szinte gyerekkori. Remek ember, nem kell aggódnod. Ugyanolyan hű a szervezethez mint én. Önkéntesen vállalta, hogy beépül az oroszokhoz, ennek már jó ideje. Jó, hogy visszatért, de bárcsak ne így tette volna.
- Értem. - ezt hallva, a véleményem nem változott, nem is tudom..nekem valamiért nem tetszik ez a csaj. Lehet, hogy csak rossz kedvében kaptam el reggel és ezért, de majd kiforrja magát.
- Na, készen állsz?
- Persze.

A szőnyegre állva Ashley nem tétlenkedett, támadásba lendült én pedig nem győztem hárítani az ütéseit.
Egyik rúgása viszont telibe talált és térdre rogytam.
Elkapta a jobb csuklómat, én viszont kicsavartam a kezemet a kezéből és bukfencet hányva távolabb kerültem tőle.

- Mintha kissé berozsdásodtál volna. - nevetett fel.
- Meglehet. - vontam vállat, majd ismét szemtől szembe kerültünk.
- Támadj.

Kezeimet magam elé emeltem, majd tettem amit mondott.
Az ütéseimet sikerült hárítania, majd elkapta a karomat és a hátam mögé kerülve szorosan átkarolt.

- Mit tanítottam én neked? - kérdezte miközben a kezemet rángatva próbáltam szabadulni.
- Ashley.
- Héjj, csak emlékezz vissza. Koncentrálj.
- Nem megy, elég hagyjuk abba. - kiáltottam hisztérikusan.

A srác elengedett én pedig összerogytam.
Ashley letérdelt elém és értetlenül nézett, nem szólt semmit.

- Basszus. - ütöttem a padlóra. - Sajnálom, én nem tudom mi ütött belém.
- Szerintem tudod, csak nem akarod elmondani.

Felnéztem rá, tekintete megértő volt, sugárzott belőle a kedvesség.

- Nem lényeg, hagyjuk. Folytassuk. - felálltam, és ő is így tett.
- Kérdezhetek? - vonta fel a szemöldökét, mire bólintottam.
- Köze van Andyhez, igaz? - erre is bólintottam.
- Ha szeretnél beszélgetni valakivel, tudd, hogy rám számíthatsz, oké? - a vállamra tette a kezét és lágy mosoly jelent meg az arcán.
- Oké.
- Jól van, most folytathatjuk?
- Igen.

Ismét felálltunk egymással szembe, majd mély levegőt vettem és a tegnap esti emlékeket elkergettem, így kitisztult a fejem.

Ashley mozdulatai gyorsak és precízek voltak, nehezemre esett mindet pontosan hárítani. A srác nem kímélt, kaptam jópár ütést és rúgást, mire felvettem a tempót.
Mikor combon rúgott térdre rogytam, de sikerült elkapnom a jobb kezét, így a hasa védtelen maradt és telibe találtam.
Úgy látszott megérezte, mert visszább lépett, én pedig újult erővel léptem elé és a jobbosom is talált. Az ütéseim jobbára találtak, ám nem hagyta magát és váratlanul leterített a földre.
Fölém kerekedett, kezét felemelte mint aki ütni akar és elmosolyodott.

- Talán mégsem rozsdásodtál be.
- Nem hát. - húztam mosolyra a számat és sikerült pozíciót váltani, így én kerültem felülre.

Ashley szabadulni akart, de a hasán ülve lenyomtam a feje mellé mind a két kezét és diadalmasan felnevettem.

- Oké, oké. A tanítvány legyőzi a tanárt?
- Mint látod, igen. - felálltam és felhúztam őt is a földről. - Viszont, nem kíméltél, lesz pár lila foltom.
- Ne aggódj, nekem is. Viszont, jó hír. Ezek után jöhetsz velem.
- Hova?
- Ha néha meg kell fenyíteni valakit, sosem baj ha többen vagyunk. - kacsintott, majd elindult az asztalhoz.

Amint "magamra" maradtam a terem közepén ismét előtörtek a tegnapi napról az emlékeim.

- Ashley, kérdezhetek valamit?
- Persze. - fordult felém érdeklődően.
- Andy miért olyan távolságtartó és rideg a legtöbbször?
- Tudod, a mi életünk nem éppen arról híres, hogy boldogok vagyunk és minden rendben. Andy is veszített már el több olyan embert akit szeretett... És egy idő után az ember inkább falat von maga köré mintsem újra átélje azt amit akkor.
- Ezt megértem..jobban mint hinnéd.
- Tudom. Vagyis, mind vesztettünk már el olyat akit szerettünk. De, ha jól vettem ki a kérdésedből, akkor Andy már másmilyen oldalát is megmutatta neked?
- Öhm, nem. Igen. Vagyis, is - is. De, inkább hagyjuk.
- Rendben.

***

Két hét telt el azóta az éjszaka óta.
És a sejtésem beigazolódott, Andy minden erejével azon van, hogy mi ketten soha ne maradjunk kettesben.
Valaki mindig ott van és a legfájóbb az, hogy úgy csinál mintha semmi nem történt volna.
Pedig az a szó..azt nem mondja ki az ember csak úgy, pia ide vagy oda.
Az érzéseim lassan felemésztenek belülről. Tehetetlen vagyok..és mindig azon kapom magam, hogy már megint rá és erre az egészre gondolok.
Mintha, nem tudnék létezni nélküle és ez rémisztő. Sosem volt még velem ilyen..sosem éreztem, hogy ennyire függöm valakitől..

Mikor elhatároztam, hogy végre beszélek vele, mert beszélnem kell vele..elindultam a konyhába.
Az ajtóban viszont megtorpantam.
Andy és Susan ölelkeztek.

- Khöm.. - felém pillantottak mind a ketten, majd Susan távolabb lépett.
- Akkor én megyek is, majd beszélünk Susy. - Andy elindult kifelé, úgy csinált mintha ott se lennék.
- Andy. - léptem elé. - Beszélnünk kell.
- Majd máskor, most nem érek rá. Be kell mennem az irodába.
- Nem, nekünk most kell beszélnünk. - néztem fel rá kissé idegesen.
- Azt mondtam, hogy nem Aurora. Értsd meg. - kikerült és másodperceken belül elhagyta a házat.

Tehetetlenül néztem az ajtóra, nem hiszem el, hogy ezt csinálja.

- Jobban jársz ha nem követelőzöl. - szólalt meg Susan, majd a szájához emelte a poharat.
- Ohh, Susy. Nincs szükségem a tanácsaidra.
- Jól van, te tudod Rori.

A rövidke kis beszélgetést követően felkaptam a kabátomat és beültem a kocsiba. Úti célom az iroda volt.

***

A liftbe lépve elkapott az idegesség, de ennek gátat kell szabnom. Ideje tisztázni mindent.

- Aurora, mit keresel itt? - tette fel a kérdést Andy amint kiléptem a liftből.
- Beszélnünk kell. Nem dughatod tovább homokba a fejed. Elég volt.
- Mondtam már, hogy egyáltalán nem alkalmas. - hangja és tekintete biztosított arról, hogy igencsak felkorbácsoltam az idegeit.
- Nem érdekel! - az asztalához sétáltam, onnan néztem vele farkasszemet.
- Az az éjszaka..
- Az az éjszaka egy hatalmas baklövés volt. Mind a ketten többet ittunk a kelleténél.
- Igen, ez valóban így volt, de amit mondtál..
- Aurora. - vágott a szavamba. - Pontosan tudom, hogy mit mondtam. De most akkor szeretném nyomatékosítani benned, hogy alkohol hatása alatt álltam. És nagyon el vagy tévedve, ha azt hiszed, hogy bármilyen érzelmeket is táplálok irántad. Az emberem vagy, de semmi több. - mindezt olyan rideg hangon és rezzenéstelen arccal mondta, hogy egy pillanatra ledöbbentem. Vagy csak így akar lerázni, vagy igazat mondd.
- Oké, de ha állításod szerint csupán az embered vagyok és semmi több, akkor miért dugsz meg olykor amikor kedved tartja?
- Nem volt másik jelöltem, ezidáig. - le merném fogadni, hogy arra a tenyérbemászó képű Susanre gondol.
- Istenem Biersack, te kibaszott szánalmas vagy. - levettem az ujjamról az eljegyzési gyűrűt amit még pár hónapja adott és a mellkasához vágtam. - Kérd meg az új játékszeredet, hogy játssza el a menyasszonyodat is a nyilvánosság előtt, engem pedig felejts el. - idegesen indultam a lift felé.
- Hullazsákban akarod végezni?
- Tessék? - fordultam felé kikerekedett szemekkel. - Már fenyegetsz is? Kifogytál a játékokból?
- Tudd, hogy hol a határ Aurora! - hangja vészjósló volt. Régen hallottam már ilyen fenyegetően beszélni, szinte már hiányzott.
- Mert különben? Megversz? Vagy rám küldöd Rubyt és Markot? Nem félek tőled. - ezzel beszálltam a liftbe és farkasszemet néztem Andyvel.
- Ha éjfélig nem ténferegsz haza, én magam öllek meg! - eme fenyegetést már nyugodt hangon mondta, éppen ezért is tűnt hatásosabbnak mint az előző.

A lift ajtó becsukódott, én pedig egy pillanat erejéig félretettem a rettenthetetlen csaj imidzsemet és a szemeim megteltek könnyekkel.

Amint beültem a kocsiba a könnycseppek útjukra indultak.
Nem tudom mikor volt ilyen velem utoljára. Úgy érzem, valami összetört belül.

***

Szeretet? Szerelem?
Csak a baj van ezekkel.

Hatalmasat ütöttem és rúgtam a boxzsákba, még a kezem is belefájdult.

Utolsó szemétláda..de nem tudom mire számítottam, én voltam a hülye, hogy tápláltam ezeket az érzéseket..
Ha még a kezdetek kezdetén elfojtottam volna mindent, most nem tartanék itt!

Csak ütöttem és ütöttem az előttem lévő zsákot. Az összes düh most szabadult fel belőlem és az utolsó rúgásnál hatalmasat kiabáltam.

Lihegve estem össze, a könnyeim kicsordultak és csak szipogtam a földön.

- Nem lettem volna a boxzsák helyében.

Ismerős volt a hang, megfordultam és megláttam Ashleyt.
Azonnal letöröltem a könnyeimet és felálltam.

- Sajnálom, hogy hivatlanul beállítottam. Én csak.. Ki kellett adnom a fölösleges stresszt.
- Ne szabadkozz. Örülök, hogy ide jöttél és nem egy ismeretlent vertél szét egy sikátorban. - kedves és megértő volt, mint mindig.
- Na gyere, üss még párat. Utána jobb lesz, meglátod.

Ashley fogta nekem a zsákot, én pedig tomboltam, de rendesen.

***

Izzadtan és kimerülten terültem el a szőnyegen, Ashley pedig mellém feküdt.

- Hallottam hírét, hogy golyót kapsz a szívedbe ha pár órán belül nem érsz haza. - a mondatra felkaptam a fejem és felkönyökölve fordultam felé.
- Mit mondott neked?
- Kiakadtál, visszaadtad a gyűrűt és bejelentetted, hogy végeztél. Persze nem szó szerint ezt mondta, de ez volt a lényeg.
- Nos igen, ez igazából csupán egy fikarcnyi kis részlet az egészből.
- Azok a fránya érzelmek. Minden sokkal de sokkal könnyebb lenne nélkülük. Nem igaz? - vonta fel a szemöldökét.
- De igen. Muszáj elmondanom valakinek Ashley, már úgy érzem, hogy megőrülök.

Felültem és Ashley is így tett.

- Mesélj, tőlem senki sem tud meg semmit. - fura, de nem kételkedem egyetlen egy szavában sem.

Nagyvonalakban elmeséltem neki mindent, mindent ami a megismerkedésünk óta történt. Ő csak csendben hallgatott, majd amikor befejeztem a mondanivalómat sóhajtott.

- Nagyon is éreztem, hogy ilyesmi sztori van a háttérben. Régebb óta ismerem Andyt mint bárki más, de még nekem is képes meglepetést okozni. - megvakarta a tarkóját, majd így folytatta. - Szereted őt, ez nyilvánvaló.
- Nem. - tiltakoztam hevesen. - Én csak, kötődöm hozzá.
- Ne akard kimagyarázni azt amit fölösleges Aurora. - mosolygott. - Azok alapján pedig amit elmondtál, Andy igen szeszélyes mostanság. Ez pedig, nem vall rá.
- Oh, tényleg? Szerintem nagyon is vall rá.
- Nem, nem volt ő mindig ilyen. Mintha pár hónapja változott volna meg. - szinte láttam forogni Ashley agytekervényeit.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Nem akarok találgatni úgyhogy inkább nem mondok semmit. Maradjunk annyiban, hogy most egy ideig kerülöd őt. Megkérem, hogy had gyere velem, hogy megtanítsak neked pár dolgot. Nála meg majd puhatolózom, hogy miért viselkedik mostanában úgy ahogy. Ez így rendben?
- Igen. Köszönök mindent Ashley.
- Oh ugyan. - karjait körém fonta egy ölelés erejéig, majd arca kissé komor lett.
- Viszont, én a helyedben ezeket az érzéseket tényleg parkolópályára tenném. Legalább egy időre.
- Rendben.

Igazából magamra se ismerek. Nem szoktam kikotyogni a problémáimat senkinek, de Ashley közelében úgy érzem, hogy nem kell titkolóznom. Ő egy rendes srác, tudom, hogy nem fog visszaélni semmivel amit elmondtam neki. Megbízom benne.

- Most pedig, ideje hazamenni, hacsak nem akarsz idő előtt meghalni.
- Nem áll szándékomban, de jelenleg nem igazán fűlik a fogam Andyhez.
- És, mi lenne ha a ma estét nálam töltenéd? - kissé félénken tette fel a kérdést.
- Kedves tőled, de nem tudom, hogy mennyire lenne jó ötlet.
- Majd én beszélek Andyvel. Az lenne a legjobb ha mind a ketten aludnátok egyet a dologra. Had nyugodjanak le a kedélyek.
- Igazad van, legyen.

***

Ash egy nyugisabb környéken lakik, a harmadik emeleten.
A lakása modern és a tisztaság még engem is meglepett.

- Nyugodtan menj, zuhanyozz le. Tiszta törölközőt találsz a polcon. Én addig felhívom Andyt.
- Rendben, köszi.

Igazán jól esett áztatni a testemet a meleg vízben, úgy érzem ez most a lelkemben tomboló vihart is valamelyest csitította.

Tusolás után felvettem a fehérneműmet és Ashley egyik pólóját. Gondolom nem fog haragudni miatta.

- Ash? - kilépve a fürdőből hirtelen nem tudtam merre van, mert a nappaliban nem láttam.
- Konyha. - felelte, én pedig arra vettem az irányt.
- Csináltam egy szendvicset. Gondolom éhes vagy.
- Nagyon, de nem kellett volna.
- Ugyan, gyere, egyél.
- Köszönöm.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen isteni szendvicset tud készíteni. Igazából egyáltalán nem gondoltam azt sem, hogy ennyi mindent fog tenni értem.

- Köszönöm, nagyon finom volt. - Ashley mosolyogva bólintott, majd a tányérokat a mosogatóba tette.
- Mit mondott Andy?
- Nem nagyon örült a dolognak, de végül belement. Susan is ott volt, ő is a segítségemre kelt.
- Ezt kissé nehezen hiszem. - motyogtam az orrom alatt.
- Hidd el, jó csaj. Csak, jobban meg kell ismerned.
- Hát, nem tudom Ashley. Majd meglátjuk.

Kb 2 óra telt el azóta, hogy megérkeztünk. Ashley egy percig sem hagyja, hogy csüggedjek. Most épp bekapcsolta a zenét és elém állva a kezét nyújtotta.

- Oh, ne. Én nem tudok táncolni. - nevettem fel.
- Hidd el nekem, hogy tudsz. - felhúzott a kanapéról és táncolni kezdett.

Olyan mozdulatokat csinált ott előttem, hogy előtört belőlem a nevetés.

- Na gyerünk. - húzott magához, mire megpróbáltam felvenni a zene ritmusát és kezdetnek mozgatni kezdtem a csípőmet.
- Na ugye! - kiáltott fel.

Megfogta a kezemet és megpörgetett egymás után többször is, én pedig megszédültem. Már felkészültem a találkozásra a kemény padlóval, ám ahelyett Ashley mellkasával találtam szemben magam. Meglepedten tekintettem fel rá, hisz sikerült megmentenie egy eséstől.

- Szóval ezért akartál te lerázni! - a hang hallatán szinte megfagyott ereimben a vér. Andy az ajtóban állt, kezében a pisztolyával.

Ashley azonnal kikapcsolta a zenét és elindult Andy felé, ő pedig válaszul a srácra szegezte a pisztolyt.

- Andy mit művelsz?
- Te kussolj ott hátul! - kiabálta.
- Ittál, tedd le azt a szart mielőtt valaki megsérül. - Ashley nyugodt hangon ejtette ki a szavait amitől Andy csak még idegesebb lett.
- Én vagyok a góré és ha én azt mondtam, hogy éjfélre hazajön, akkor az úgy is lesz.
- Tegyük hozzá, hogy megfenyegetted. Én ezért javasoltam azt, hogy először nyugodjanak le a kedélyek.
- Oh, lenyugodtak már a javából. De neked persze semmi hátsószándékod nem volt, igaz Ashley?
- Te sem tudod, hogy mit beszélsz. Add ide azt a fegyvert és beszéljünk nyugodtan.
- Ez kellene, mi? - nevetett fel. - Gyere és vedd el.
- Na jó, ennek itt és most van vége. - közéjük álltam így pont farkasszemet néztem a fegyver csövével.
- Még mindig azt képzeled, hogy olyan fasza csaj vagy, hogy meg tudsz állítani ha én elterveztem valamit? - még ebből a távolságból is nagyon jól éreztem a lehelletén az alkohol szagot.
- Kibaszottul sikerült leinnod magad. Azt nem nagyon tudom, hogy miért és azt sem, hogy mi a fenéért akadtál ki, de igen. Megpróbálom megakadályozni, hogy elkövess egy hatalmas hibát.
- Minek a kerítés? Azt hiszed nem látok át ezen az egészen? Az egész hiszti azért volt, hogy bátran összefeküdhessetek. - kiabálta.
- Andy te megőrültél. - Ash mellém lépett és értetlenül nézett a barátjára.
- Kár, hogy nem vagyok olyan hülye mint hittétek. Susannak igaza volt!
- Tudhattam volna, hogy annak a kétszínű tyúknak köze van ehhez az egészhez. - fújtam ki mérgesen a levegőt.
- Nem tudom mit mondott neked Susan, de itt valaki nagyon, de nagyon félreértett valamit.
- Ne is próbálj meg hülyének nézni drága barátom. - Andy ujja a ravaszra került, eddig azt hittem nem fog ilyesmit tenni, de úgy látszik az alkohol és Susan megtették a hatásukat, teljesen elborult az agya.
- Elég volt. - megfogtam a pisztolyt és lefelé nyomtam a kezét, ő pedig válaszul hatalmasat lökött rajtam.

Egyenesen a hátam mögött lévő üvegasztalnak estem ami pillanatok alatt apró darabokra tört. Amikor tudatosult bennem az elmúlt pár másodperc, csak akkor vettem észre a vért. Egy szilánk elvágta a tenyeremet.

Mire felnéztem, már csak annyit láttam, hogy a pisztoly Ashleynél van aki darabokra szedi azt, Andy pedig közben megütötte őt.

- Andy, állj le!

Ashley az állához nyúlt, mivel oda kapta az ütést, majd felém pillantott.

- Ideje befejezni ezt a hisztit. - elindult Andy felé aki ökölbe szorított kézzel készen volt ismét támadni, de Ashley fürgébb volt nála. A háta mögé lépett és a karját Andy nyaka köré fonta.
Fél perc sem kellett, Andy elvesztette az eszméletét.
Ash a fotelba fektette, majd mellém térdelt, fogott egy pólót és becsavarta a vérző kezemet.

- Ez gyorsan ment.
- Ha nincs bepiálva akkor nem ment volna ilyen zökkenőmentesen.