...ha átveszi a helyét, tartok tőle, hogy az orosz maffia újjá fog éledni.

- Mit fogunk tenni? - kérdezte Jake, aki mindeddig csendben ült és figyelt.
- Továbbra is szemmel tartjuk őket és résen leszünk, hogy ha készülnek valamire, akkor határozottan és gyorsan tudjunk reagálni.
- Szóval akkor csak tétlen akarsz ülni? Kivárod, hogy mit lépnek? - Mark hangja kissé hátborzongatóan hatott.
- Nem kezdeményezek maffia háborút. - jelentette ki Andy ellentmondást nem tűrő hangnemben.
- Azt ők már akkor kezdeményezték amikor meg akartak ölni. Ne érts félre Andy, követlek akárhova, de biztos, hogy ez a legjobb döntés?
- Egyelőre várunk. Ha lépek, ebből hatalmas vérontás lehet. Ki kell dolgoznunk egy tervet minden eshetőségre. Pár nap múlva innen folytatjuk.

Mindenki bólintott, majd felálltak és mentek a dolgukra, kivéve Susant és Ashleyt.

- Ashley, kérlek hazavinnéd Susant?
- Persze.
- Haza? Hova haza? - kérdezte meglepetten a lány.
- Hozzám haza. Ott biztonságban leszel.
- Andy én..
- Nem. Az ellentmondást még mindig nem tűröm. Ott megerősödsz és utána folytatod itteni feladataidat.
- Rendben. - Susan apró mosolyt villantott, majd távozott Ashley társaságában.

Néztem ahogyan elmennek, hallottam az ajtó csukódását, ami azt jelezte, ketten maradtunk.

- Nos, elégedett vagy? - kérdezte és lassú léptekkel elindult felém.
- Arra célzol, hogy végre megbíztál bennem és elhoztál ide? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. - megállt előttem és csodaszép kék szemeivel az enyémeket fürkészte.
- Igen, azt hiszem igen. Mert, végre úgy éreztem, hogy becsülsz annyira, mint a többieket. - válaszomat hallva arcán aprócska, rövid ideig tartó mosoly jelent meg ami engem leginkább egy óvodás gyermek édes mosolyára emlékeztetett.
- Ideje mennünk.
- Igazad lehet.

Gondosan bezárta a lakás ajtaját, majd elhagytuk az épületet és beszálltunk a kocsiba.
Egy idő után feltűnt, hogy nem hazafelé megyünk, hanem a városba.

- Hova megyünk? - fordultam Andy felé.
- Hamarosan megtudod. - arcát az ablak felé fordítva lezártnak tekintette a beszélgetést, így fölöslegesnek tartottam tovább kérdezősködni.

A telefonra pillantva láttam, hogy már tíz óra elmúlt. Tippem sincs, mit akarhat még ilyenkor a városban.
Hamarosan megállt a kocsi, mi pedig kiszálltunk egy már bezárt bolt előtt.

- Andy, mit akarunk itt?
- Tudom, hogy mit hittél. - közölte rezzenéstelen arccal.
- Mivel kapcsolatban mit hittem? Nem értelek. - a homlokomat ráncolva néztem fel rá.
- Azt hitted, hogy elfelejtettem. - apró mosolyt villantott, majd így folytatta.
- Pedig az életben csak egyszer lesz tizennyolc éves az ember. - a szavai megleptek, egytől egyig. Hát mégsem felejtette el, tudja, tudja, hogy ma van a szülinapom.
- Mondták már neked, hogy gyönyörűen ragyognak a szemeid? - szavai hallatán éreztem, hogy az arcom elvörösödik és tekintetemet elkaptam, próbáltam leplezni a dolgot.
- Na és amikor zavarban vagy. - nevetett fel lágyan, nevetése pedig édesen visszhangzott a fülemben.
- Na, de, mennünk kell. Kezdődik a film.

Az út másik oldalán lévő mozira mutatott ahol fények égtek, ez pedig nekem fel sem tűnt ezidáig.

- Andy én, nem is tudom mit mondjak.. - a szemébe néztem, mire válaszul csak mosolygott, megfogta a kezemet és húzni kezdett a bejárat felé.

A pénztárnál egy nő ült, Andy átvette a már megvett jegyeket, majd vett popcornt és üdítőt is.

- Elárulod, hogy mit nézünk? - kérdeztem izgatottan amikor elfoglaltuk a helyünket.
- Nem, ez legyen csak meglepetés. - felelte kedvesen.
- Hát, oké.

Hirtelen feltűnt a nagy csend és körülnézve rájöttem, hogy csak mi vagyunk a moziban, senki más.

- Andy, mi folyik itt? - fordultam felé értetlenül.

Ekkor hirtelen elsötétült minden, majd a kivetítőn megjelent egy évszám;
2001. 02. 03. ( A könyvben 2019-et írunk.)

- Ezt nem értem, hisz ez a születésnapom dátuma..

Elkezdődött egy videó, amin egy fiatal lány volt, kezében egy újszülött gyermekkel.

- Istenem.. - apám hangja volt, ez az ő hangja volt.
- Nézd Anthony, olyan gyönyörű...

- Anya..- a hangom elcsuklott és a könnyeim utat törtek maguknak. Andy megfogta a kezemet, nem szólt semmit, de nem is kellett semmit mondania.

A képek és videók időrendben követték egymást. Mindegyiken én és anya voltunk, pici koromtól kezdve, egészen 11 éves koromig, amikoris...elvesztettem őt.

2012. December 03.

Anya és én éppen a konyhában sütöttünk amikor Dave videózni kezdett.

- Oh, na és mit szólnál ha csinálnék egy ilyet? - anya felnevetett és összelisztezte az orromat.
- Anyaa. - kiáltottam fel nevetve.
- Szeretlek te kis manó. - majd hatalmas puszit nyomott az arcomra.

Ez volt az utolsó videó.
Kisírt szemekkel meredtem magam elé, hisz mindez, a múltam most olyan elevenné vált. Már rég elfeledtem ezeket a pillanatokat. Ezeket az örömteli pillanatokat és ezt sosem lett volna szabad.

- Aurora.. - Andy hangját a távolból hallottam, pedig ott ült közvetlen mellettem. - Aurora. - ismételte, mire felé fordítottam a fejem.
- Sajnálom, ha fájdalmas.. - de nem fejezte be, mert a nyakába borultam és hagytam, hogy a könnyeim feltörjenek.

Andy nem mondott semmit, csak karjait körém fonta. Ez pedig többet jelentett minden szónál!

***

Amint kiléptünk a friss levegőre, valamivel jobban éreztem magam, vagyis, könyebbnek éreztem a lelkemet.

- Andy én.. - megálltam és nagyot sóhajtottam, mire ő is megállt és felém fordult. - Nem tudom mit mondhatnék..
- Aurora. - az ujjaival lágyan az államhoz ért és felemelte a fejemet úgy, hogy a szemébe nézzek.
- Nem kell mondanod semmit. - rázta meg a fejét, majd az arcomon legördülő friss könnycseppet letörölte a hüvelykujjával. - Ezeket a felvételeket a házatokban találták, elrejtve. Szerintem apád keze volt a dologban. Úgy gondoltam, ideje újra làtnod édesanyádat és ideje hallanod a hangját.
- Köszönöm, de komolyan.
- Ne köszönd. Ez a legkevesebb amit tehettem. Sajnos többet nem találtunk.
- Mivel, nincs több. 2012-ben vesztettem el őt, a családomat. - a szemeim megteltek könnyekkel, mire Andy a karjaiba zárt, megértőbbnek és együttérzőbbnek tűnik, mint bármikor máskor. Gondolom azért, mert tudja milyen érzés, hisz ő meg a húgát vesztette el.
- Sétáljunk egyet. - nézett le rám, én pedig bólintottam.

Percekig csak némán lépkedtünk egymás mellett, a csendet pedig végül ő törte meg.

- Kicsi volt még, csupán 7 éves. De, ez őket nem érdekelte..

Egy pillanatra meglepetten kaptam Andyre a tekintetem, majd az arcát látva amin tükröződött a düh és a fájdalom visszafordultam előre.

- Kiket? - tettem fel kissé félve a kérdést.
- Az oroszokat. A parancsot, Makarov adta ki. - a nevet iszonyatos gyűlölettel ejtette ki, úgy, mint még soha.
- Sajnálom..
- Ha eljön a megfelelő idő, én magam ölöm meg! - a szemembe nézett, csupán egy pillanat erejéig, de tudom, hogy halálosan komolyan gondolja azt amit mondott. Az az elszántság..szinte már rémisztő.

Bárcsak én is tudatában lennék annak, hogy kit kell megkeresnem...de úgy éljek, hogy kiderítem ki édesanyám gyilkosa és nem maradok az adósa!

***

Nem sokkal éjfél előtt értünk haza. Azóta nem jött többet szóba a húga, bár az viszont rettentően meglepett, hogy már legalább ennyit is elárult. Nem gondoltam volna, hogy sor kerül egy ilyen alkalomra.

- Pihenj le. Hosszú napod lesz holnap. - ő maga a nappali felé vette az irányt és kivett a vitrinből egy üveg whiskyt.
- Egyedül akarsz iszogatni? - tettem fel neki a kérdést, amin láthatóan elgondolkozott. Két poharat vett elő és küldött felém egy apró mosolyt.

Ahogy elfogyott a pohárból az ital, Andy egyből újra is töltötte. A sokadik pohár után..már éreztem, hogy ennek az estének itt kellene véget vetni, ha nem akarom a wc előtt guggolva megvárni amíg reggel lesz.

- Nos, Andy, azt hiszem..mára ennyi elég is volt. - a poharat kis híján az asztal mellé ejtettem, és elkezdtem nevetni magamon.
- Aki nem bírja az italt, az ne igyon! - poharat emelt és lehúzta a benne lévő alkoholt.
- Éppen ezért, én most visszamegyek, hogy is mondják... - feltámaszkodtam a kanapéról és kis híján orra buktam.
- Áh, visszavonulok. Én most, visszavonulok. - nevettem fel.
- Talán tényleg itt az ideje..

Tettem előre pár lépést, de a lábaim összeakadtak és térdre estem.

- Jézusom, összevered itt magad. - Andy mellém lépett, a karomnál fogva felhúzott és közel tartott magához.
Nekem csak ekkor tűnt fel, hogy egy fekete trikó van rajta így több tetoválása is ismét a szemem elé került. Hirtelen feltört bennem egy érzés, legszívesebben letéptem volna róla még ezt a ruhadarabot is...
- Baszki.. - pillantottam fel rá.
- Aurora? - vonta fel a szemöldökét.
- Még egy utolsó pohárral! - jelentettem ki, majd lehuppantam a kanapéra és Andy elé toltam a poharamat.
- Ám legyen.

Tele töltötte mind a két poharat, majd felèm pillantott.

- Akkor hát, igyál. - megemelte poharát és kortyolt párat, majd ugyan így tettem én is.
- Na jó, nagyon meleg van itt. Már értem, hogy miért vagy trikóban. - levettem a pulóveremet ami alatt már csak egy pántos felső volt.
- Most eszembe jutottak a régi kamasz évek, amikor a srácokkal vetkőzős pókert játszottunk. - úgy látom az ital hatására végre Andy is feloldódott.
- Na ne, a híres maffiózó fia csinált ilyeneket? - nevetésben törtem ki, mire Andy megitta a maradék whiskyjét és felém fordult.
- Tán nem nézted ki belőlem?
- Őszintén? Nem. Azt hittem folyamatosan arra készültél, hogy majd átvedd apád helyét.
- Hát képzeld, nem. Nekem is megvoltak a magam hülyeségei.
- Értem, ezt nem is vitattam soha. Csak olyan, merev vagy. Nehéz elképzelni.
- Ha a helyemben lennél, hidd el, te is ilyen lennél. Ha olyan dolgokat láttál volna.. - a hangja komor lett.
- Én is láttam szar dolgokat Biersack. De attól nem lehetsz ilyen merev és távolságtartó egy életen át.
- Ne te akarj kioktatni, pont te aki vagdosással küzdötted le a dolgokat.

Szavai szíven ütöttek, nagyon váratlan volt ez az egész. Az asztalra raktam a poharat, majd feltápászkodtam és egy "menj a fenébe Biersack" mondat után az asztalt és Andyt megkerülve elindultam a szobám felé.

- Aurora várj, nem úgy értettem. - megfogta a felkaromat én pedig visszakézből pofon vágtam.

Szemei kikerekedtek, rendesen meglepődött, de csak állt és nem emelt rám kezet.

- Mi az? Mire vársz? - emeltem fel a hangomat. - Megütöttelek, hol marad a fenyegetőzés és a jobbos? - dühösen fújtam ki a levegőt, mire Andy közelebb lépett, arcomat a kezei közé fogta és megcsókolt.

A csók, váratlanul ért. Előbb számítottam egy ütésre, mint erre.
Amikor tekintetünk ismét találkozott szemében kis szomorúságot véltem felfedezni.
Álltunk és néztük egymást, óráknak tűnt..valójában alig lehetett több mint egy perc.

- Én.. - amikor megszólalt, pont akkora gyűjtöttem össze a bátorságomat.. A nyakát átkarolva megcsókoltam.
Neki sem kellett több, magához szorított és viszonozta a csókot. Mindezt olyan szenvedéllyel tette mintha ez lenne az utolsó alkalma.
Az ölébe kapott, lábaimat átkulcsoltam a dereka körül és így vitt fel az emeletre.
Mire észbekaptam, már Andy szobájában voltunk, ahol az ágyra fektetett.
Fölém hajolt, a kezeimet fogva tartva az ágyon és csókolgatni kezdte a nyakamat.
A levegő izzott köztünk, úgy éreztem tombol a vér az ereimben..minden egyes porcikám tűrtőztethetetlenül kívánja őt.
Lehelete égette a bőrömet és egyre inkább felkorbácsolta a vágyat, hogy az övé legyek.
A nyakamról áttért ismét az ajkaimra és falni kezdte őket, miközben egyik keze átcsúszott a kulcscsontom fölött, végigsimítva azt, majd széttépte a trikómat és fedetlen kebleimet kezdte el simogatni.

🔞

Megragadtam a felsőjét és egy szempillantás alatt kibújtattam belőle. Ajkaink csupán ennyi időre távolodtak  el...majd Andy keze megindult lefelé.
Amikor a hasam aljához ért és benyúlt a bugyim alá tüdőmben akadt a levegő.
Amint simogatni kezdett odalent a testem megremegett és ő csak még vadabbul csókolt. Nem eresztett egy pillanatra sem, sőt, meg merem kockáztatni, hogy élvezte a dolgot. Élvezte, hogy képes ilyen reakciót kiváltani belőlem.

- Akarlak.. - súgta vágytól izzó hangon és ajkai a mellemhez tévedtek.
- Oh, istenem.. - a lepedőt markolva nagy sóhajt hallattam.

Pár perc múlva már arra eszméltem fel, hogy Andy megszabadulva a nadrágjától és az enyémtől, a lábaim közé furakodott. Végigcsókolta a hasamat, egészen a bugyimig, amit kínzó lassúsággal távolított el az útból.
Ezek után apró csókokkal hintette be a testemet a combomtól, egészen a nyakamig, ahol időzött egy kicsit.

- Andy, azt hiszem.. - nagyot nyeltem, majd a szemébe néztem. - ...szeretlek.

Válaszul ajkait az enyémre tapasztotta, majd belém hatolt. A jóleső sóhajom a csókunkban halt el.

🔞

1 órával később, tusolás után Andy felsőjében bújtam ágyba.
A fal felé, az oldalamra fordultam, pár percre rá pedig Andy hátulról átölelt és hallottam ahogy piheg. Olyan jó érzés volt tudni, hogy ott van, érezni a melegségét, az érintését és az illatát..

Amikor félálomban voltam éreztem, hogy mozgolódik. A köztünk lévő minimális távolság eltűnt, teljesen hozzám bújt.

- Szeretlek.. - suttogta alig hallhatóan.