Közelebb húzott és ajkai az enyémet érintették.

- Azt hiszem. - toltam távolabb a mellkasánál fogva. -..ezt nem itt kellene.

Andy átnyúlt az asztal másik oldalára, majd megnyomott egy gombot.

- Mandy, tekintettel arra, hogy december 31-e van, mára vége a munkának. Mindenkit küldjön haza, ma már nem akarok munkáról hallani. Január 2-án találkozunk.
- Értettem Mr. Biersack. Kellemes napot.
- Önnek is.

Ezt követően két kézzel belemarkolt a fenekembe és mosolyra húzta a száját.

- Nos, hol is tartottunk? - vonta fel a szemöldökét, de nem időzött sokáig.

A nyakamhoz hajolt és apró, gyengéd csókokkal halmozott el, miközben a kezei vígan fedezték fel a testemet.

- Andy. - sóhajtottam, és hátradöntött fejjel teljesen átadtam magam az élvezetnek.
- Akarlak. - súgta érzékien a fülembe, s az egész testem megremegett.

Ujjai bevándoroltak a ruhám alá, egészen a bugyimig..majd a következő pillanatban másik kezével még közelebb húzott és akkor..

- Mr. Biersack. - nyílt ki a lift ajtaja és a női hang azonnal szétrobbantott minket.

Andy hátrébb lépett, megigazította az öltönyét, én pedig gyorsan leugrottam az asztalról és lehúztam a ruhámat.

- Mandy, megmondtam, hogy nem akarok munkáról hallani a mai nap folyamán. - kissé ideges volt, mondjuk nem csodálom.
- Tudom, és elnézést, de ezt Önnek küldték. - egy levelet tartott a kezében és felénk sétált.

Amint Andy átvette a levelet arca komor lett és izmai megfeszültek.

- Ki adta ezt át Önnek? - kérdezte követelőzően.
- Egy úriember, és azt mondta sürgősen adjam ezt oda.
- Rendben, elmehet.

Andy az asztalhoz indult, Mandy pedig távozott.

- Andy, mi ez az egész? - nem válaszolt a kérdésre, csak őrülten bámulta a monitort.
- Andy Biersack, hozzád beszélek. - csaptam az asztalra. - Mi folyik itt? - fél szemmel felnézett rám, majd vissza a képernyőre.
- Köze van ennek a támadáshoz?

A kérdésem süket fülekre talált, így mellé sétáltam és megláttam a biztonsági kamera felvételét. Egy nagy darab, kopasz, szmokingos pasas napszemüvegben sétált oda Mandyhez, majd átadta a borítékot. Ám, amikor távozott, a kamerába nézett és gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Oké, mi a fene folyik itt?

Andy a kezébe vette a borítékot amire cirill betűkkel volt írva két szó, majd kivette a benne lévő papírt. Egy szót írtak csak rá, Üdvözlet.

- Oroszok? Ők akartak megölni? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Halkabban. - állt fel idegesen és az ablak felé fordult.
- Andy, mi folyik itt?
- Azt hiszem, el kell mondanom neked pár dolgot. - tekintete komor volt, majd rám pillantott. - De nagyon gyorsan fel kell nőnöd a feladathoz.
- Oké.
- Nem, nem oké. Komolyan mondom. - fordult felém teljes testtel. - Ha ez a viszály az oroszokkal kiélesedik, akkor itt vérontás lesz. Ebbe nem fér bele az, hogy miattad kelljen aggódnom.
- Aggódnod? - kérdeztem meglepetten.
- Öhm, úgy értem, hogy a hülyeségeid miatt. Értsd meg végre, hogy megfontolt és megbízható emberekre van szükségem.
- Oké, megértettem. - bevallom, ez az egész, szóval látni, hogy Andy ennyire ideges, kissé elgondolkoztat és megrémít.
- Keith most hazavisz. El kell intéznem egy - két dolgot.
- Szóval akkor most ennyi? Lekoptatsz? Nem úgy volt, hogy beavatsz?
- De igen. De előtte el kell intéznem pár dolgot.

Nem is lett ez másképp. Engem hazavittek, Andy pedig intézi a dolgait.
De azért a kérdések még mindig ott motoszkálnak a fejemben. Nem hagy nyugodni ez az egész, pláne, hogy oroszokról van szó.

***

Kora este a nappaliban ültem egy üveg bor társaságában és néztem a tv-t, amikor végre Andy beállított.

- Na végre. Már kezdtem aggódni. - álltam fel azonnal és az ajtó felé tettem pár lépést.
- Bocs, kissé elhúzódtak a dolgok. - fáradt sóhajt követően ledobta a zakóját és helyet foglalt a kanapén.
- Bort?
- Ütősebbet. - biccentett a vitrin felé ahol számtalan ital sorakozott.
- Vettem főnök. - még engem is meglepett, hogy eféle szó csúszott ki a számon, nem csak Andyt.
- Nocsak, talán tényleg benő a fejed lágya.
- A szúrós beszólásokat még mindig nem szívlelem. - a whiskys poharat átadtam neki, mire szinte egyből meg is itta az italt.
- Mostmár azt hiszem, mesélhetsz is.
- Amit egyelőre tudnod kell az annyi, hogy az orosz maffiavezér és én nem szívleljük egymást. - elkezdte kigombolni az ingjét és így folytatta: - Grigorij Makarov. Azt hiszi, hogy a fenyegetésekkel elér valamit. De se engem, se apámat nem fogja megtörni.
- Ha jól értem, ennek az orosz pasasnak, a ti szervezetetekre fáj a foga?
- Bizony. - dőlt hátra kényelmesen és beletúrt a hajába. - Nem tetszik neki, hogy amíg a mi szervezeteink csak úgy terjeszkednek, addig az övé egyre kisebb és kisebb helyre korlátozódik. Már nem ér el olyan messzire a keze mint régen, és mindent elkövet azért, hogy visszaszerezze a régi helyét az Alvilágban.
- Mindent? - vontam fel a szemöldököm.
- Képes lett volna megöletni? De akkor édesapád haragja csapott volna le rá.
- Igen, ezzel tisztában is van. Én pedig azzal vagyok tisztában, hogy hiába napról napra sorvad az orosz maffia, vannak még kijátszatlan kártyái és ezért óvatosnak kell lennünk. - ekkor felém fordult. - Mindannyiunknak.
- Oké, vettem. Figyelni fogok mindenre és nem okozok gondot házon kívül.
- Házon kívül? - Andy ráncolta a homlokát, én pedig huncut mosolyra húztam a számat.
- Tudod, a maffia dolgokban komoly leszek. De itt, házon belül, már nincs akkora tekintélyed. - vontam meg a vállam.
- Valóban így gondolod? - hirtelen előre dőlt és a haját eltúrta csodaszép kék szemeiből.
- Nos, igen. - vágtam rá szinte egyből, mire Andy olyan gyorsan reagált, hogy időm sem volt észbekapni.

Mire feleszméltem, ő mellettem térdelt, ujjai a nyakam köré fonva és teljesen a kanapéhoz szorított.

- Azt ajánlom..- hajolt a fülemhez -.., hogy az előbbi kijelentésedet minél hamarabb gondold át.
- Mert ha nem? - fogtam rá a csuklójára.
- Akkor meg kell tanítanom neked újból..- szabad keze a kulcscsontomnál lefelé siklott, egészen a melleimig. - .., hogy ki is a főnök.

Kijelentése olyan szenvedélyesen és vadul hatott, hogy a feltörekvő mosolynak nem tudtam ellenállni, hiába haraptam meg a szám szélét.

- Tudom, hogy bejön neked az ilyen. - hangja lágy volt, mégis reszelős, forró lehellete pedig csak úgy égette a bőrömet.
- Mire vársz még? - pillantottam fel rá vágytól ízzó szemekkel.

Tenyerét a combomra tette és elindult felfelé, egészen a bugyim vonaláig.
Már az érintésétől kapkodva vettem a levegőt, hát még amikor ajkai a nyakamhoz értek és csókokkal lepte el a területet, majd lágyan meg is szívta.
Közben mind a két keze bevándorolt a ruhám alá és a harisnyát a szó szoros értelmében lerángatta rólam.

- Most pedig. - állt fel velem szembe és éhes szemekkel mért végig. Még mindig abban a ruhában voltam amit ebédre vettem fel, kivéve ugye a harisnyát.
- Bugyit le.

Szó nélkül felálltam, majd őrjítő lassúsággal felhúztam a ruhámat és a bugyimat komótosan görgettem le a combjaimon, amikor pedig a földre hullot, Andy szemébe néztem és láttam rajta, hogy már alig bírja visszafogni magát.
Egy lépéssel bezárta a közöttünk lévő távolságot, a tarkómnál beletúrt a hajamba, másik kezével pedig a combon közepétől indult meg felfelé.

- Az enyém vagy. - hangzott keményen, majd váratlanul az ölébe kapott, én pedig a lábaimat átkulcsoltam a dereka körül.
- Ebbe nekem is van beleszólásom. - hadartam el, miközben a fenekemet markolászva átvitt a konyhába és a pultra ültetett.
- Mondj ellent ha mersz. - karjai szorosan ölelték a derekamat, én meg válaszul megragadtam a nadrágját és közelebb rántottam magamhoz.
- Erről van szó.. - falni kezdte az ajkaimat és innentől kezdve nem volt megállás.

***

- Nos, elkészültél már? - Andy türelmetlenül toporgott az ajtóm előtt.
- 5 percet kérek. A parti megvár minket.
- 5 perc, de eggyel sem több.
- Bla bla bla.. - szemforgatva kötöttem lófarokba a hajam és a tükör elé léptem.

Ez volt az utolsó simítás, mivel már az alapozót is felkentem.
Ez az arany, csillogó koktélruha nem is áll olyan rosszul. Viszont ez az újabb magassarkú úgy érzem meg fogja nehezíteni az estémet.

Lassú léptekkel indultam lefelé a lépcsőn és egy percre sem engedtem el a korlátot.
Andy ezúttal sem volt egyedül, ott volt vele Ruby aki fekete nadrágot és pántos felsőt viselt, meg Ashley akinek a választása egy szaggatott fekete farmerre és egy lazább felsőre esett.
Andy hozta a már megszokott énjét, csak ezúttal a bőrdzsekit maga mögött hagyta.
Ahogy láttam a tekintete elidőzött rajtam, ez pedig mosolyra késztetett.

- Akkor, mehetünk is. A kocsiban leszünk főnök. - Ashley és Ruby egyszerre indultak meg kifelé, Andy utánuk pillantott, majd vissza rám.
- Ez a ruha megfelel Önnek ugye, Mr. Biersack?
- Megfelel. Bár lehet, hogy egy kissé sokat mutat. - szemei ismét a dekoltázsomhoz tévedtek, majd egy apró mosoly jelent meg az arcán amit egyből próbált elrejteni.
- Tudtommal te szereted a merész dolgokat. - karba tettem a kezem és mosolyogva néztem rá.
- Aurora, ne feszítsd túl a húrt. - felelte.
- Induljunk.
- Oké. - vállat vonva indultam meg kifelé. Néha jól esik húzni az agyát, sajnos, túlságosan is jól esik.

Andy és én hátul ültünk, Ruby az anyósülésen és Ashley vezetett.

- Mondtad már neki, hogy mi az új feladata? - kérdezte Ruby a szokásos, bicskanyitogatós hangján.
- Nem, még nem. Ez ráér holnap is.
- Tényleg új feladatot szánsz nekem? - pillantottam Andyre.
- Igen, de ez nem a legalkalmasabb idő arra, hogy ezt megbeszéljük.
- Legközelebb én is ezt fogom másra mondani.

A mondatom nagyon félreérthetőre sikeredett, mert Ashley ezt hallva mosolyra húzta a száját. Hát még ha tudná, hogy mi történt a konyhában pár órával ez előtt..

A belvárosba mentünk, azon belül is az egyik legnevesebb öt csillagos szállodába, ahol az Andy féle gazdag üzletemberek szoktak partikat rendezni. Mi a tetőre vettük az irányt miután a kabátokat leadtuk a halban.
Amint felértünk a lifttel, a szemem elé tárult a hatalmas tömeg. Az emberek táncoltak, iszogattak és le merném fogadni, hogy nagyon sokan még most is az üzletről tárgyalnak.

- Nos, felkészültél? - kérdezte Andy amint kiléptünk a liftből.
- Azt hiszem. - feleltem kissé bizonytalanul.
- Aurora, minden rendben? - fordított maga felé és kissé borús volt a tekintete.
- Igen, csak tudod, a múltkori ilyen eseményen téged..
- Igen, tudom. De, itt nem lesz baj. Oké?
- Oké. - bólintottam.
- Akkor, jöjjön Mrs. Biersack. Kérjünk egy italt, lassan vége van az évnek. - a karját nyújtotta amit halvány mosollyal fogadtam és elindultunk a bár felé.

Fiatalok, középkorúak és még idősebb üzletembereket is látni. A zenét egy híres dj adja, és a fények az egész helységet elárasztják. Amikor beljebb mentünk és megéreztem a tömény parfüm és kölni illatot, azt hittem eldobom az agyam. Ez az egyik ok amiért nem szeretek ilyen helyekre járni.

- Ülj le. - mondta Andy, majd mind a ketten helyet foglaltunk a bárnál.

Kért két ütősebb koktélt én pedig csak egy kezet éreztem a derekamon. Meglepetten néztem át a vállam fölött de csak Ashley volt az.

- Nyugi, nem harapok. - nevetett lágyan.
- Tudom, én csak... a legutóbbi élmény még mindig élénken él az emlékeimben.
- Tudom, de héj. Nem lesz baj. Ruby, Mark és én is itt vagyunk. Szemmel vagytok tartva.
- Igen, tanultunk a múltkori esetből. - helyeselt Andy.
- Beolvadunk.
- Rendben, menjetek csak.

Épp, hogy Ashleyék elmentek és iszogatni kezdtem az italomat, megjelent egy középkorú pasas.

- Andy, de rég láttalak. - hatalmas mosollyal az arcán ölelte magához a fiút.
- Tom, meglep, hogy itt látlak.
- Nos igen, nemrég tértem csak vissza Chicagoba. Honvágyam volt.
- Azt elhiszem.

A szőke, rövid hajú férfi felém pillantott és mosolya csak még nagyobb lett.

- Hallottam híreket arról, hogy benőtt a fejed lágya és kikötöttél egy hölgy mellett, de a hírek arról nem szólnak, hogy az a hölgy mennyire gyönyörű.
Nem is mutatsz be? - pillantott Andyre.
- Szerelmem, ő itt Tim Crawford. Tim, ő pedig Aurora Biersack.
- Nagyon örvendek hölgyem. - fülig érő szájjal üdvözölt és épp mondani készült valamit, amikor egy nő jelent meg mellette.
- Nocsak, mit látnak szemeim. Crawford és Biersack újra egy fedél alatt.
- Én is örülök, hogy látlak Thalia. - Andy tekintete viszont teljesen mást sugallt.

Thalia éjfekete kirívó ruhát viselt, vörös rúzzsal megspékelve a dolgokat.

- Nem is tudom, hogy ez az este hozhat e ennél nagyobb meglepetést. - jegyezte meg Tim kissé távolságtartóan.
- Most ha megbocsájtotok. - Andy felállt, és kezét felém nyújtotta. - Elvinném a hölgyet egy apró sétára.

Örömmel nyújtottam neki a kezemet, de azért illedelmes mosollyal búcsúztam a másik két vendégtől.

- Nem vagy túlságosan elragadott a jelenlétüktől, jól látom?
- Igen, jól látod.

Csak kéz a kézben sétáltunk és gyönyörködtem a kilátásban ami a városra nyílt, amikor Ruby váratlanul felbukkant.

- Andy, édesapád telefonon keres.
- A halban leszek fél perc múlva. - ezt követően felém fordult.
- Magadra hagyhatlak egy kicsit ugye? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen, persze. Menj csak, én itt leszek.
- Rendben. A szökőkútnál találkozunk negyed óra múlva.
- Vettem főnök. - apró mosolyt engedtem, mire Andy is kissé feloldódott, majd elment.

És valóban, miután magamra hagyott a hely közepén tényleg megláttam egy csodaszép és azért igen méretes szökőkutat. Meglepő, dehát ez a gazdag környék, szóval nem is kellene csodálkoznom.

- Hölgyem.
- Igen? - a hang irányába fordultam és megláttam egy pincért.
- Ezt az italt Önnek küldik. - a kezében egy koktélt tartott.
- Mégis ki küldi?
- Az az úr ott. - a bárnál ülő pasasra mutatott aki szmokingban ült és éppen a kiürült poharát emelte a magasba. Rövid barna haja volt és a zöld szemei még ilyen távolságból is elég jól látszódtak.
- Megmondaná neki, hogy nem tartok igényt rá, de azért köszönöm?
- Igen hölgyem.
- Köszönöm.

A pincér visszament a pult mögé, én pedig próbáltam nem feltűnően figyelni a férfi reakcióját. Amikor a srác valószínűlg átadta az üzenetemet felém fordult, megfogta a poharat és felkelt.
Abban a pillanatban valami azt súgta, hogy menjek be a tömegbe, én pedig így is tettem. A táncoló emberek között ez az érzés múlni kezdett, amikor pedig kilyukadtam a szökőkútnál sóhajtva leültem a szélére.

- Maga menekül előlem? - a kérdés a hátam mögül jött, így átnéztem a vállam fölött.
- Nézze, mi nem ismerjük egymást. Vagy tévedek? - álltam vele szembe.
- Nem, nem téved. De egy ilyen szép hölgyet, szerintem sokan meg akarnak ismerni. Italt? - ajánlotta fel kedvesen, de nekem valamiért nem tetszik ez az egész.
- Újra elmondom, hogy nem élek vele. Köszönöm. Most pedig, további szép estét.

Épp tettem egy lépést amikor a fickó elkapta a karomat és visszarántott.
Kis híján elestem a cipőm miatt, de volt olyan kedves és legalább megfogott.

- Mit képzel magáról? - tekintetem a karomról az arcára siklott. - Azonnal engedjen el.
- Elutasított egy kedves ajánlatot. Szebben is csinálhattuk volna ezt az egészet, de maga nem akarta.
- Utolsó figyelmeztetés. Ha nem enged el..
- Azt hiszem itt én vagyok az aki megmondja mi lesz. - ekkor egy fegyver csövét éreztem a csípőmnél.
- Ki maga? - próbáltam nyugodt maradni
és hideg vérrel átgondolni a lehetőségeimet annak ellenére, hogy épp fegyvert fognak rám.
- Black régi barátja. Na induljunk meg szépen a kijárat felé.

A felkaromnál fogva vezetett maga előtt és a fegyvert szorosan kettőnk között tartotta, nehogy meglássa valaki, bár ennek az esélye amúgy is csekély, tekintettel a diszkófényekre és a hangosabb zenére.

A kijárat felé haladva, miközben még mindig azon tűnődtem mit csináljak, hozzánk szegődött még egy pasas.
Amikor megálltunk a lift előtt és kinyíltak az ajtók, nem mozdultam.

- Befelé.
- Erre nem érünk rá. - a magasabb férfi aki út közben csatlakozott bevonszolt a liftbe.
- Elárulnátok, hogy mi a terv, fiúk?
- Pofa be.

Kettejük között álltam, a fegyver időközben a tokjába került. Ahogy közeledtünk a földszinthez, tudtam, hogy fogy az időm.
Lenyúltam a cipőmhöz amikor az egyik megragadta a karomat.

- Semmi trükk. - a zöld szemek arról árulkodtak, hogy jobb lesz ha tényleg nem csinálok semmit.
- Tudod, kíváncsi lennék te hogyan bírnál ki akár 10 percet is egy ilyen magassarkúban. Szóval akár tetszik, akár nem, én most leveszem a cipőmet.

Nem felelt semmit, csak elengedte a karomat, ami hiba volt.
Ahogy levettem a cipőmet az orránál fogva a kolosszus oldalába állítottam a sarkát.

- A ribanc. - kapott a cipő után.
- A franc..

Jobbról épp egy ütést kaptam volna, de elkaptam a pasas karját és leguggolva átdobtam a vállam fölött, majd mielőtt esélyt kapott volna arra, hogy felkeljen a másik cipőmet a vállába állítottam.

- Bazd meg. - a másik fickó hátulról elkapta a karomat és a hátam mögé csavarva a földre kényszerített.
- Ha ezt Andy megtudja, nektek végetek van.
- Tudja csak meg. - a szmokingos zöld szemű feltápászkodott és behúzott egyet amitől elterültem a padlón.

Amikor a lift megállt, előkerült a fegyver és engem felrángattak a földről.
A hal teljesen üres volt, vagyis, a portás holttestét leszámítva.

- Ki a kocsihoz, gyerünk.

Basszus, azt hittem Andy itt lesz. Ashleynek már észre kellett volna vennie, hogy eltűntem. Ha történik valami, mindig végezd magad a piszkos munkát..hogyne.

Kirántottam a karomat a kolosszus kezei közül és térdhajlaton rúgtam, így összeesett.

- Francba. - szmokingos barátom a kezem után nyúlt, de elkapva az ujjait, eltörtem kettőt mire fájdalmában felkiáltott.
- Azt hitted, mi? - térden rúgtam, mire ropogó hang ütötte meg a fülemet és összeesett. A fegyver a földre került, ám amikor fel akartam venni, valaki kirántotta alólam a lábaimat és viszonylag nagyot esve értem földet.

- Abból nem eszel te kis ribanc. - a férfi gyorsan fölém kerekedett és megragadta a torkomat.
- Most pattogjál baszki. - a fejemhez szorította a fegyvert és majdhogynem vicsorgott.
- Ha megölsz, Andy véres bosszút áll.
- Nem foglak megölni. Annál sokkal izgalmasabb dolgok várnak rád. - kaján vigyor jelent meg az arcán, majd csak annyit láttam, hogy meglendíti a kezét és elsötétedett minden.

***

Hideg van, fázom. Ez az első dolog ami tudatosult bennem. A második az, hogy egy székhez vagyok kötözve.
A szemeimet kinyitva egy mocskos szobában találtam magam. A dohos penész szag átjárja az egészet.
Az ablakon kinézve megállapítható, hogy reggeledik. Vagyis, pár órája már itt vagyok, csak tudnám, hogy pontosan hol van az az itt.

***

Már egy ideje magamhoz tértem de nem hallok semmit kintről, mintha valaki direkt szórakozna velem. A csuklóim már kisebesedtek a próbálkozástól.

- A francba, gyerünk. - a kötél nem akart lazulni, egyszerűen nem engedett.

- Nyisd ki az ajtót. - számomra ismeretlen hang szólt az ajtó túloldaláról, amikor pedig fordult a zárban a kulcs még a lélegzetemet is visszatartottam.

Belépett egy magas, izmos, szakállas pasas. Hosszú barna haja félig kontyba volt kötve, a szemei pedig sötétek voltak. Az arcán volt egy apró, ám de annál mélyebb vágás a jobb oldalon. Farmert és fekete trikót viselt, ami alatt rendesen feszültek az izmai. Láthatóan végigmért, majd beljebb sétált. Ott volt mögötte az a másik két pasas is akik elkaptak a partin.

- Fiúk, kifelé. - hangja mély volt és felállt tőle a szőr a hátamon.

A két pasas kiment ő pedig fogott egy széket amit szemben velem tett le, majd helyet foglalt.

- Tudod e ki vagyok?
- Kellene? - vontam fel a szemöldököm.
- A nevem Connor.
- Igazából úgyis mindegy. Halott ember vagy. - a szavaim nem hatották meg, sokkal inkább szórakozott rajtuk. Nos ez a reakció pedig az, ami engem nem igazán nyugtat meg.