- Ohh baszki.
- Hánynod kell? Tarts még ki. - az első ajtóhoz volt kulcsa és 2 perc múlva már bent térdeltem a wc előtt.

1000%, hogy belecsempészett valamit az italomba. Hogy lehettem ilyen hülye..

Miután hánytam megmostam az arcomat és belenéztem a tükörbe. Kissé még mindig szarul néztem ki, de percről percre jobb. Az amit beletett az italomba nyilván gyorsan átmegy a szervezeten. A szédülés is minimalizálódott.

- Minden rendben? - kopogott az ajtón.
- Igen, egy pillanat. Mindjárt megyek.

Miután összefogtam a hajamat kiléptem a fürdőből. Adrian az asztalnál állt és épp egy üveg bort bontott fel.
Most volt igazán alkalmam megnézni a szobát. Világos falak, sötétítő függöny, egy asztal és persze az elmaradhatatlan ágy.

- Kicsit sokat ittál.
- Igen, lehetséges.

Lassan elindult felém. A kezei a zsebében voltak majd elmosolyodott.

- Gyönyörű vagy.
- Köszönöm.

A férfi egyik kezét a csípőm köré fonta, míg a másikkal megsimította az arcomat.

***

Mindeközben Andy házában...
(Andy szemszög)

- Főnök. - hallottam halkan és valaki hideg, vizes kézzel pofozgatni kezdett.
- Mi a fene. - Luke előttem térdelt és értetlen arcot vágva szólásra nyitotta a száját.
- Hogy lehetsz itthon? És, mégis mi történt?
- Tessék? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Alig 1 órája, hogy a BMW-vel elmentél.
- Miről beszélsz? - feltàpászkodtam a földről és ekkor megfájdult a tarkóm.
- Láttuk kihajtani a kocsit..- a srác láthatóan nem tudta mit gondoljon..de én már tudom, hogy mi folyik itt. Adtam alá a lovat.
- Azonnal szólj Ashleynek és Rubynak, hogy Patrick klubja előtt találkozunk 20 perc múlva. - a kagylóhoz lépve megmostam az arcomat, majd idegesen megtámaszkodtam és a tükörbe néztem.

Meg fogom ölni azt a lányt.
Volt képe leütni és elvinni a kocsimat, arról nem is beszélve, hogy meg fogja öletni magát.

- Az istenit. - csaptam a bútorra és átmentem a nappaliba.

Felvettem a bőrdzsekimet, odasétáltam a szekrényhez, hogy kivegyem a fegyveremet, ám csak hűlt helyét találtam.
Ha fegyvert is vitt, talán megússza élve, és akkor én ölöm meg.

- Értesítettem őket.
- Rendben, majd jövök. - indultam meg az ajtó felé. - Meg kell mentenem egy önfejű kislányt. - mondtam halkan.

***

(Aurora)

A férfi egyik kezét a csípőm köré fonta, míg a másikkal megsimította az arcomat.
Egyre lejjebb és lejjebb hajolt, míg végül ajkaink összeértek.

- Én..
- Shh. - mutatóujját a szám elé tette, a derekamon lévő kezét pedig lassan a fenekemre csúsztatta.
- Várj, várj. - toltam őt távolabb mire értetlen arcot vágva széttárta a kezét.
- Nem azt mondtad, hogy ki akarsz rúgni a hámból?
- Igen, de nem teljesen így értettem.
- Márpedig így jött le. - ahogy elhagyta a mondat a száját közelebb lépett, megragadta a derekamat és belökött az ágyba.

Míg én azon gondolkoztam, hogy merre van a táskám, ő a csuklóimat fogva lenyomott.

- Rohadj meg. - jó nagy erővel tökön rúgtam, ő pedig feljajdult és elengedett.

Lelöktem magamról, és ameddig ő az ágyban szenvedett a fájdalomtól én az asztalhoz siettem. Lekaptam a magassarkúkat, hogy ne korlátozzanak és kivettem a táskából a fegyvert.

- Mit gondolsz mit csinálsz? - Adrian hamar összeszedte magát és megragadta a hajamat, majd hátrarántott.

A fenekemre estem, ő pedig távolabb rúgta a kezemből kiesett fegyvert.

- Nem tudod te, hogy kivel kezdtél ki. - meredt rám olyan tekintettel amitől megborzongott az egész testem.
- De igen, tudom. - felálltam és szinte farkasszemet néztünk. - Megölted a barátnőmet te rohadt szemét.
- Oh, hát innen fúj a szél. - arcára gúnyos mosoly került. - Ha jól sejtem, bosszút akarsz állni.
- Igen, ezt terveztem.
- Akkor, nézzük mire mész. - nevetett fel és megindult felém.

Nem haboztam, berohantam a fürdőbe és bezártam az ajtót. Kell egy terv most, hogy elvesztettem a fegyvert.

- Gyere ki bogaram. - Adrian dörömbölt az ajtón és próbált bejutni.

A pulzusom pillanatokon belül az egekbe ugrott. Próbáltam kitervelni valamit, de ilyen nyomás alatt ez nem épp a legkönnyebb dolog. Ha beengedem bármi terv nélkül, biztos, hogy végem van.
De ha csapdát állítok neki..akkor előnyt tudok szerezni.

Körülnézve semmi használhatót nem láttam, csak egy törölköző és szappan volt bent.
Bár, ha jobban belegondolok, nem is olyan használhatatlanok.
Fogtam a szappant és az ajtó elé nyomtam egy szép nagy adagot, majd kissé felvizeztem, hogy még jobban csússzon.

- Nyisd ki azt a rohadt ajtót. - Adrian egyre nagyobb ütéseket mér az ajtóra, ami így nem fog sokáig kitartani.

A törölközőt a fal tövébe raktam, hogy én ne vágódjak hanyat ha ki akarok menni, majd nagy levegőt véve szembe álltam az ajtóval.

- Engedj be. - morogta és közben áttért a kilincs rángatására.
- Te kérted. - suttogtam és elfordítottam a kulcsot.

Az ajtó hirtelen kivágódott és Adrian belépett a helyiségbe, pontosabban rálépett a csúszós padlóra és azonnal elesett. Egy pillanatig felnyögött, majd a fejéhez kapott és összekuporodott a földön.
A teste mellett épp, hogy ki tudtam slisszanni, ám váratlanul elkapta a bokámat, én pedig hasra estem.
Mire megfordultam, ő már a lábamnál térdelt. Hogy a fenébe lehet ilyen gyors?

- Most megtudod mit élt át a barátnőd. - két kézzel megragadta a ruhámat és pillanatokon belül elszakította az anyagot, egészen a derekamig.
- Nem. - elkezdtem rugdosni, ő pedig próbálta védeni magát.
- Szemét gyilkos.

Sikerült őt a falnak taszítani, én pedig kapva kaptam az alkalmon és kúszni kezdtem a pisztoly felé. Amikor már csak egy karnyújtás hiányzott, az a féreg a bokámnál fogva visszább húzott, megfordított és ráült a csípőmre.

- Na mivan, a fegyvered nélkül már senki nem vagy, igaz? - élcelődött.
- Rohadt szemét. - szembe köptem, mire a keze az arcomon csattant.
- Kis ribanc. - ujjai a nyakam köré fonódtak és éreztem, hogy az oxigén fogyni kezd a tüdőmből. Hiába ütögettem a szorítása nem enyhült, így bevetettem a körmeimet és vadmacska módjára karmoltam a karját és a nyakát is. Az életemért küzdöttem.

Amikor szorítása a tettem következtében enyhült, azt hittem ki tudok szabadulni, ám ekkor ököllel nagy ütést mért a szám szélére. Éles fájdalom nyilalt az említett területbe és megéreztem a vér ízét is.

- Tetszik, hogy ilyen tüzes vagy. - feltérdelt, belemarkolt a hajamba és úgy rángatott fel a földről.

Az ágyhoz sétált és a fejemnél fogva lenyomott, és ágyékát megéreztem a fenekemnél.

- Ebből nem eszel. - fel akartam támaszkodni, de Adrian visszanyomott.
- Kis ribanc. - suttogta, majd ujjai a bugyim vonalához értek.

Nem fogom hagyni, hogy egy újabb szemét alak azt tegyen velem amit akar. Soha többet nem hagyom magam.
A hajamat elengedte, de helyette gyorsan lefogta a csuklóimat és úgy nyomott az ágyra.

- Mondd el, milyen érzés tudni, hogy meg leszel erőszakolva és nem tehetsz semmit? Milyen érzés az, hogy most éled meg életed utolsó 20 percét? - hangjából érződött, hogy ez az egész hatalmas örömet okoz neki. Ő élvezi ezt az egészet.
- Rohadj meg. - a kígyókhoz hasonló gyorsasággal haraptam meg a férfi bal karját ami pont a fejem mellett volt.
- Az istenit. - a hirtelen jött fájdalom miatt elhúzódott tőlem, én pedig azonnal rohantam az asztalhoz, hisz az alatt volt a fegyver.
A kezembe véve ki akartam biztosítani, de ekkor vettem észre, hogy a tár nincs normálisan a helyén. Azt ki kellett vennem, de közben hallottam, hogy Adrian feláll és felém közelít.

Gondolkodás nélkül megragadtam az asztalon lévő bort és 180 fokos fordulatot véve a férfi fején törtem szét az üveget.
Mint egy rongybaba, cserbenhagyták a lábai és összeesett.
Megigazítottam a tárban lévő golyókat és újra összeraktam a pisztolyt. A kibiztosítást követően figyelmemet ismét a földön lévő fickónak szenteltem.
Látható, hogy szenved a fájdalomtól. Körülötte üvegdarabok és az üveg tartalma, meg némi vér ami a homlokán keletkezett kb 5 centiméter hosszú sebből szivárog.

- Kissé mintha elfogott volna a rémület. - a pisztolyt a férfire szegeztem és igyekeztem kicsit nyugodtabban venni a levegőt az előbbi izgalmak után.
- Nos, mire vársz még? - vonta fel a szemöldökét. - Bosszút akarsz állni, nem?
- De, de igen. - próbáltam elszántnak tűnni, de a fegyver megremegett a kezemben.
- Rajta. - húzta apró mosolyra a száját.
-

Tedd meg.

Az ujjam a ravaszra került, és szinte farkasszemet néztem Adriannel.
Az eszem azt diktálta, hogy rajta, öljem meg, a szívem viszont azt súgta, ne legyek olyan mint ő.

- Nem tudod megtenni, mi? - mosolygott.

Még mielőtt mondhattam volna valamit Adrian kigáncsolt a lábával, így pillanatokon belül a kemény padlón kötöttem ki, ő pedig rám vetette magát.
Ráült a csípőmre, és hiába látott csak fél szemére a sebből jövő vér miatt, szinte azonnal elkapta a kezemet amiben a fegyver volt.
Erősebb mint én, ehhez kétség nem fér.
Már két kezemmel markoltam a fegyvert és próbáltam egyenes irányban tartani, de Adrian erejének köszönhetően a pisztoly egyre inkább felém fordult.

- Add fel, ne küzdj. - tekintete elszánt volt és tudtam, ha nem adok bele mindent, csak idő kérdése, hogy velem szembe fordítsa és lőjön.
- Nyald ki a seggem. - erőlködöm, nem adhatom fel.

A szemem sarkából láttam egy nagyobb darab szilánkot ami a fejem mellett volt, elérhető távolságban.
A felsőtestemet megemeltem annyira amennyire csak tudtam és megharaptam Adrian ujjait. Szorítottam mindaddig a bőrét és húsát, ameddig ereje annyira nem csökkent, hogy egy kezemmel a szilánkért nyúljak.
Amint ez megtörtért, egy pillanat alatt kinyújtottam a kezem és mire felfogtam, hogy pontosan mit is csinálok, a szilánk már Adrian oldalában volt.
Könnyen ment be, gondolom pont két borda közé találtam, és lehet, hogy még a tüdőt is elérte.
A férfi az oldalához kapott és mintha nehezebben vette volna a levegő.
A mellkasánál fogva két kézzel löktem le magamról és a hátára esett.
Nem úgy nézett ki mint aki nekiáll a következő támadásnak, de azért inkább hátrébb kúsztam és talpra álltam.

Ekkor hatalmas robajt hallottam a bejárat felől, így a figyelmem elterelődött a sebesült Adrianről.
Amikor megláttam Andyt pisztollyal a kezében, hirtelen nem tudtam mit gondoljak. Vele volt még Ashley és Ruby is.
Ám Andy tekintete hirtelen borússá változott, sőt egyenesen rémisztő lett. Idegesen lépett előre, a kezében lévő pisztolyt pedig felemelte.

- Aurora. - mély hangja szinte eltörpült egy lövés hangja mellett.

Az első lövés után hirtelen volt egy másik is amit már nem Andy adott le.
Égő érzés és leírhatatlan fájdalom következett.
A kezemmel az oldalamhoz kaptam, majd amikor lenéztem, a tenyerem véres volt.

- Basszus. - csúszott ki a számon és tekintetem Andyre siklott aki már fegyverét elrakta és felém közeledett.

A tudat, hogy meglőttek és a fájdalom..egyszerűen nem bírtam talpon maradni.
Elterültem a padlón, majd egy nagy és erős kéz nyomni kezdte a sebemet.

- Áú. - nyögtem fel.
- Remélem tudod, hogy meg foglak ölni. - Andy aggódva nézett rám, majd a sebre.
- Lehet, hogy nem lesz rá alkalmad.
- Ohh dehogynem. Csak tarts ki.

Ezután Ashley és Ruby felé fordult.

- Hátul viszem ki, Ashley te velem jössz. Ruby, te itt maradsz és megvárod Markot.
- Rendben.
- Na gyerünk.

Andy a karjába vett és elindultunk valami folyosón. Nem hittem volna, hogy újra át kell ezt élnem. Egy újabb golyó, csak épp szarabb helyen.

- Ne merd becsukni a szemedet. Hallod Aurora?
- Hallom. - feleltem erőtlenül.

Andy beszélt hozzám, káromkodott és azt hajtogatta, hogy amint felépülök végem van. Ám amint beszálltunk a kocsiba már a hangja is kezdett halkulni..olyan volt, mintha csak el akarnék aludni.

- Az istenit, nyisd ki a szemedet. Aurora, ne merészelj meghalni. Ha te nem leszel, ki fogja szívni a véremet? Gyerünk, tarts ki! - folyamatosan nyomta a sebet, egy pillanatra se hagyta abba.

Ki fogja szívni a vérét, hm...ez a kérdés mosolygásra késztetett.

- Nem szabadulsz tőlem olyan könnyen. Senki nem tudja úgy szívni a véredet, ahogy én. - elhaló hangon mondtam egy apró mosoly kíséretèben.