- Szűz létedre egész jó voltál. - mondta, majd hatalmasat csapott a fenekemre.

Reggel a hideg szellőre ébredtem, amint kinyitottam szemeimet, rá kellett jönnöm, hogy nagy valószínűséggel egyedül vagyok a szobában.

- Andy?

A lepedőt meztelen testem köré tekerve keltem ki az ágyból és csuktam be az ablakot. Iszonyatos fejfájás tört rám hirtelen, kellett nekem tegnap bevenni azt a szart.
Az asztalhoz sétálva ledobtam magam egy székre, majd szemem megakadt egy kis cetlin.

" Isteni voltál Bébi.
Vegyél magadnak új alsóneműt. A pénz ott van a bőrdzsekid zsebében."

- Rohadék. - gyűrtem össze a papírt és jó messzire hajítottam.

Attól, mert engedtem a csábításnak és hagytam neki, hogy megbasszon, még nem vagyok kurva, hogy utána pénzt kelljen adnia.
Én hülye nem is tudom hogyan képzelhettem, hogy reggel még itt lesz velem.

Miután vettem egy forró fürdőt, felöltöztem és kezemben a bőrdzsekivel leültem az ágy szélére.
Előhúztam a zsebéből 125 dollárt.
(Kb 35 ezer ft)

- Mi a fene? - kérdeztem meglepődve, mivel azt írta vegyek új bugyit, de hát ez jóval több mint amennyi arra kellene.

Úgy látszik elég jól megy a csávó üzlete ha így szórja a pénzt. De azért be kell vallanom, a pénz mindig jól jön.

***

Estére estem csak haza, mivel általában vasárnaponként Patrick -nak segítek be az étteremben.

- Hívtalak. - jelent meg a konyhaajtóban apa.
- Dolgom volt, bocs.
- Attól még felhívhattál volna, hogy ne aggódjak.
- Te olyat is szoktál? - fordultam felé.
- Tudd, hol a határ. 11 óra van. - emelte fel a hangját, majd a falnak dőlt, hisz a pia miatt alig áll a lábán.
- Úgy látszik ahhoz nincs elég késő, hogy ne igyál. - indultam meg kifelé, de elkapta a karomat.

Magához rántott és végignézett rajtam.

- Eressz el, ez fáj. - próbáltam szabadulni, de nem engedett.
- Még egy ilyen és egyel kevesebb fogad lesz pici lányom. Világos voltam? - hangja mély volt és ellentmondást nem tűrő.

Úgy látszik mostanában képes vagyok alig pár szóval felhúzni. Nagyot sóhajtottam és a szemébe néztem ami már megint arról árulkodott, hogy jobb lesz ha visszaveszek.

- Megértetted? - rántott rajtam egyet és emelt a hangján.
- Meg. - válaszoltam tele gyűlölettel.
- Indulj a szobádba. Ne lássalak.
- Kérésed számomra parancs. - forgattam a szemem és miután szorítása enyhült, kitéptem kezemet az övéből és elindultam az emeletre.

Utálom amikor játszani akarja a jó apukát, mert ő minden, csak jó apa nem. Sőt, ez az alak apának se nevezhető.
Bevágva a szobám ajtaját a dzsekit a földre hajítottam, majd beindítottam Marilyn Manson - Tattooed in Reverse című számát.
Legalább holnap tudok beszélni Zoe -val azok után, hogy szombaton nem egészen úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan én azt elképzeltem. Csúszik egy kicsit a bekerülésem a bandába, de jobb később mint soha.

- Másnap -

- Aurora Rosenfield. - csapott a padomra Mrs. Benward.

Szemeim azonnal kipattantak, a többiek nevetésére pedig felkaptam a fejem. A tanárnő tekintetével találtam szemben magam, mérgesen kifújta a levegőt és szólásra nyitotta a száját.

- Jó lenne, ha alvás helyett a matematikára tudnál koncentrálni. - köszörülte meg a torkát és megigazította szemüvegét ami lejjebb csúszott az orrán.

Mivel megzavarta a gyönyörű álmomat kedvem lett volna beolvasni neki, hogy vegyen már végre mentolos cukrot mert bűzlik a szája, és egy új parfüm sem ártana, de sajnálatos módon ezt nem tehetem meg, mert nagy valószínűséggel e tettem igazgatóit vonna maga után. Mivel már van egy, nem akarom megkockáztatni a dolgot, így kénytelen vagyok jópofát vágni ehhez is.

- Elnézést tanárnő. - erőltettem arcomra némi mosolyt, válaszom mégis cinikus és flegma volt.

Igen, én vagyok a flegmaság koronázatlan kiralynője, ezt sokaktól megkapom és kezdem elhinni, hogy ez bizony tényleg így van.

Mrs. vénség felhúzta orrát, de nem szólt semmit, mert tudja, hogy annak csak újabb kiabálás és vita lenne a vége.
Elmondása szerint miattam fog egyszer szívrohamot kapni, így érthető, hogy miért kerüli az összetűzéseket.
A tábla felé fordult, majd magyarázni kezdett az egyenletek megoldásáról.
Az óra további része olyan unalmasan telt mint vártam, nagy erőfeszítésembe került, hogy ne aludjak el ismét.
A csengő hangja zene volt füleimnek és a táskámat hátamra csapva az elsők között hagytam el a termet és meg sem álltam a mosdóig.
Táskámat a fal mellé hajítottam, kontyba kötöttem rakoncátlan sötétbarna fürtjeimet és hideg vízzel megmostam az arcom.

- Ohh, lám lám lám. - sétált be Angela a követőivel és a barátnőmmel együtt.
- Ugyan, mit akarsz már? - támaszkodtam meg a kagylón, szemforgatva.

Hamvas szőke haja a vállaira omlott, arcán ismét egy kg smink és szokás szerint szakadt farmert viselt, rövid ujjú felsővel és bőrdzsekivel párosítva, mert az a menő. Kezében fogta a márkás rózsaszín táskáját és engem méregetett.
Kelly és Robin az ikrek, Angela -t majmolva szintén hasonlóan öltöztek és néztek ki. Annak a kettőnek egyáltalán nincs semmi egyénisége, ha Angela azt mondja, borotválják le a hajukat, gond nélkül megtennék. Személy szerint ezt a talpnyalást már undorítónak tartom.
Amikor tekintetem Lora -ra irányult Angela az arcomat látva felnevetett.
Lora tarkóját vakargatta és zöld szemeivel nem igen akart rám nézni, nem hogy meg kelljen szólalnia.

- Lora barátnőd elmondott nekem pár fontos dolgot. - mentette meg a helyzetet Angela.

Na ez aztán jól kezdődik.

- Komolyan? - néztem az ezek szerint már régi barátnőmre aki miután Angela megtette az első lépést, felbátorodva karba tett kézzel figyelte az eseményeket.
- Ne ítélkezz Aurora. - sóhajtott. - A miénk sosem volt az az igazi barátság. Sajnálom, velük sokkal jobban érzem magam. - vonta meg a vállát a szőke hajú lány még mindig kicsit félve.
- Különben is, te mostanság Zoe -val töltöd a szabadidődet. - próbálta menteni a menthetőt.
- Jobban érzed magad ezek társaságában? Tudod mit? Nem érdekel. Azt csinálsz amit akarsz.

Igyekeztem nem felkapni a vizet, bár ez Angela és a talpnyalói társaságában igen nehéz.

- Jajj Rori, ne akadj már ki. - szólalt meg Angela és pár lépést tett felém.
- Olyan szép pofid van, akár még barátok is lehetnénk ha beujjítanál pár cuccot ami nem csak fekete, meg szürke. Egy kis smink pedig csak mégjobban feldobná az arcodat és a felemás szemecskéidet, kis mutáns. - célzott a szememre majd kacsintott a követői felé.

Kezeit összefonta maga előtt és felvette azt a tipikus beállást mint amit a modellek szoktak a kifutón.

- Heterokrómiának hívják te gyengeelméjű. Szállj le rólam és éld a saját életedet. Megköszönném. - felkaptam a táskámat és szembe fordultam Angela -val. - Bár elhiszem, hogy nehezedre esik a sajátodat élni, mivel neked olyan nincs. Folyton más életével foglalkozott ahelyett, hogy normális lennél.
- Hisz én normális vagyok. - tárta szét karjait. - Akinek változnia kéne drágám, az te vagy. Kiábrándító látnom nap mint nap ahogy feketében járkálsz, "öljetek már meg" fejjel.
- Te hülye vagy. - morogtam. - Isten áldjon.

Megindultam a kijárat felé, de elállták az utat.
Angela hátradobta a haját, megforgatta a szemeit és a táskáját átadta Robin -nak.

- Még nem fejeztem be. - lökte meg a vállamat, azt remélve, hogy visszamegyek a sarokba, de nem adtam meg neki azt az örömet, hogy teljesen be tudjanak keríteni.

Amint látta, hogy a szokásos terv nálam nem jön be, csípőre rakta kezeit és szólásra nyitotta a száját.

- Nincs kedved megmutatni a jobb válladon lévő heget? - ahogy feltette a kérdést, arcára ördögi mosoly ült ki és láthatólag fölényben érezte magát.
- Mi? - kerekedtek ki szemeim ezt hallva.
- Mondtam, hogy megtudtam pár dolgot. - vigyorgott.

Iszonyatos düh gyulladt bennem. Arról a hegről egyedül Lora tudott és megesküdött, hogy soha senkinek nem beszél róla. Az a heg borzalmakra emlékeztet és ezt Ő pontosan tudja.

- Te szemét. - löktem meg Lora -t, de persze nem annyira, hogy elessen.

Más sem hiányozna még mint egy balhé. Nem éri meg ez a nyomorult, hogy kirúgjanak az iskolából.

- Héjj elég legyen. - csitított Angela, majd Lora és közém lépett.
- Ha jól tudom úgy néz ki az a seb, mintha golyó okozta volna, nemde Aurora? - húzta ki magát önelégült mosoly kíséretében, hiszen végre sikerült fogást találnia rajtam.
- Utoljára mondom Angela. Szállj le rólam a fenébe is.
- Első dolgod miután hazaérsz, hogy megvágod magad?

Mélyet sóhajtottam, kezeim pedig ökölbe szorultak. Éreztem, a gombócot a torkomban és tudtam, hogy a szemeim nemsokára megtelnek könnyekkel.

- Édesanyám pszichológus. - kezdte mondandóját ismét. - Talán tudna segíteni. - hangján érződött, hogy jól szórakozik rajtam, mint úgy általában más fájdalmán is.
- Szemét vagy. - suttogtam lehajtott fejjel.
- Bocsáss meg, mit mondtál? - hajolt közelebb majdhogynem kuncogva.
- Egy utolsó szemét vagy a talpnyalóiddal együtt. - néztem rá újult erővel. Nem láthat engem megtörve, mert akkor csak még rosszabb lesz. - Neked az okoz örömet ha valakit cikizhetsz bassza meg. Hát én nem tartozom az áldozataid közé. Felfogtad? - kérdeztem nyájasan.

Angela nem tudta erre mit feleljen, csupán zavartan pislogott és egy lépést tett hátra.

- Jól figyelj rám Angi, mert utoljára mondom el. - emeltem fel a hangomat, hátha végre felfogja ez a kis ribanc, hogy vegyen vissza. - Velem ne szórakozz világos? Mert az iskolán kívül bajok lesznek.
- Fenyegetsz? - vonta fel a szemöldökét és karba tette kezét.
- Nem, csupán figyelmeztettelek.

Kifelé menet meglöktem a vállát és meg sem álltam a szekrényemig. Hallottam még ahogyan hangosan panaszkodik a lányoknak és bosszút emleget.
Nem vagyok megijedve tőle, csupán ki nem állhatom az ilyen picsákat akiket pénzel anyuci, meg apuci és csak azért basztatnak másokat mert nem mindenkinek megy olyan jól a sora mint nekik. De velem kurvára nem fognak szórakozni.
Lora -ban hiba volt megbíznom. Nem gondoltam volna, hogy hátba fog szúrni, de ez csak egy újabb bizonyíték volt arra, hogy kegyetlen világban élünk ahol az ember csak magára számíthat.

Ha nem vagy elég erős, elbuksz.
Ha nem küzdesz, elbuksz.
Ha nem építesz magad köré falakat, csak a saját dolgodat nehezíted meg.

Ezt mind megtanultam.
Minden egyes nap szembe kell néznem a valósággal, amely rideg és kegyetlen.
Átéltem már borzalmas dolgokat amiknek súlyát még mindig magammal hordozom, ugyanis a múltam az, ami meghatároz.
Meghatározza azt aki voltam, aki vagyok és aki leszek.
De nem adom magam olyan könnyen!