- Két és fél héttel később -
November 16 - Péntek

- Most akkor ennyi? Letetted a vizsgát és itthagyod a sulit?
- Igen. A magam ura akarok lenni.
- Hát, te tudod. De remélem, hogy az a srác..
- Az a srác nem árt nekem. A múltkor csak félreértetted a helyzetet.
- Remélem igazad van.
- Nos Ryan, köszönöm ezeket az együtt töltött éveket.
- Hát azért hiányozni fogsz. Félek, hogy fogok átmenni töriből.
- Van eszed hozzá, menni fog. - megöleltem a fiút, ő pedig viszonozta az ölelést.
- Na, szia.
- Szia.

Ahogy magam mögött hagytam a sulit, fellélegeztem. Ez már mögöttem van, nem kell bajlódnom vele és ami a legjobb, nem kell tűrnöm azokat a picsákat még hónapokon keresztül.
Keith, Andy sofőre úgy látom eljött értem.
Ám ahelyett, hogy a kocsihoz vettem volna az irányt elindultam a járdán.

- Héj, Auróra. - kiabált utánam egy mély férfihang.

Váratlan ötlettől vezérelve elkezdtem futni, és ez boldogsággal töltött el. Úgy érzem szabad vagyok és vége a több éve tartó szenvedésnek és minden megpróbáltatásnak.

Csak futottam ahogy a lábam bírta, így a kocsit is elhagytam, mert Keith nem látta, hogy a sok utca közül melyiken fordultam be.

- Órákkal később -

- Köszönöm. - kifizettem a sofőrt, a taxi pedig lassan eltűnt a sötétben.

Ahogy a bejárat felé lépkedtem, szemet szúrt, hogy az őrök kissé idegesebbek a kelleténél, szóval azt hiszem valami készül.
Amint beléptem az ajtón hangokat hallottam a nappali felől. Lábujjhegyen próbáltam elsuhanni a nappali előtt, de Andy a nevemen szólított.

- Aurora.
- Tessék? - kukucskáltam be, úgy, hogy csak a fejemet láthatták. Ott volt mindenki, így pedig már biztos vagyok benne, hogy készülnek valamire.
- Beszédem van veled, ne menj messzire.
- Oké főnök.

A konyha felé vettem az irányt és leültem az egyik székre, majd pár perc múlva Andy is csatlakozott hozzám.

- Hova ment mindenki?
- A dolgukra. Hogy ment a vizsga?
- Remekül, átmentem.
- Gratulálok, akkor megérte, hogy két héten keresztül szinte ki se mozdultál a szobádból.
- Hát, igen.
- Annak viszont nagyon örülnék ha legközelebb méltóztatnál kocsival hazajönni ha már elküldtem érted Keithet.
- Kicsit kiszellőztettem a fejem.
- Baromi jó, de legalább szolhattál volna.
- Most mit idegeskedsz? - vontam kérdőre. - Itt vagyok, nem?
- Tudod mit? Erről később beszélünk, most dolgom van. - elindult a nappaliba, én pedig követtem.
- Hova kell mennetek?
- Mi ez a nagy érdeklődés? - kérdezte, miközben kihúzta az egyik szekrény fiókját és elővette a fegyverét.
- Andy. - álltam elé amikor ki akart menni.
- El kell kapnom egy sorozatgyilkost. - felelte türelmetlenül.
- Én is menni akarok.
- Nem, te itthon maradsz a fenekeden.
- Ne csináld ezt.
- Azt mondtam, hogy maradsz. - ráncolta a homlokát.
- Még nem kezdtük el a kiképzésedet sem. Nem lennél biztonságban. Amit kaptam füles, kissé nyugtalanít és nem tudom, hogy mi vár ránk ott. Szóval, nem kockáztatok. - arrébb tolt, én pedig idegesen megfordultam.
- Akkor cseszd meg te idióta. - szökött ki a számon.
- Vigyázz a szádra. - mondta fenyegetően.
- Mert ha nem akkor mi lesz? - bátorodtam fel.
- Na idefigyelj. - vállaimnál fogva a falnak szorított.
- Vegyél vissza ebből a stílusból ha jót akarsz magadnak. Én nem az a semmirekellő apád vagyok.
Ezt mi intézzük, te pedig ha lesz hozzá gyomrod majd megadod annak a szerencsétlennek az utolsó döfést. Megértetted?
- Meg. - feleltem mogorván.
- Elmentem. - túrta el fekete haját a szeméből, majd elindult.

Még mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót, mondani akartam, hogy azért vigyázzon magára, de valamiért mégsem tettem. Úgyis vigyázni fog, na meg, nem is egyedül megy.

Viszont, a kíváncsiság nagy úr, főleg nálam. Odamentem a szekrényhez és kihúztam a fiókot amiből kivette a fegyvert. Volt ott még egy kisebb pisztoly és Zoe aktája, a tetején egy klubos kártyával. Ez Chicago egyik éjszakai klubja, az egyik legnagyobb.
Ez lehet az amit Ashley attól a lánytól szerzett.
Remélem sikerül elkapniuk azt a férget.

***

3 óra telt el azóta, hogy elmentek és már este 8 óra van.
Vajon elkapták, vagy nem?
Hirtelen hatalmasat dörgött az ég és eleredt az eső.
Az ablakon kinézve láttam, hogy a szél ide - oda rángatja az ágakat és a szemem megakadt Andy kocsiján ami az udvarban parkolt. Nem tudom mióta lehet itthon és, hogy miért nem szólt, de ez most igazából mellékes.
Izgatott lettem, hisz most ugrik a majom a vízbe. Most megtudok mindent.

Felkaptam egy kardigánt és lebattyogtam a lépcsőn.
A konyhában égett a villany, így arrafelé vettem az irányt.

- Andy. - álltam meg az ajtóban és láttam, hogy ő épp whiskyt tölt magának.
- Mondd. - a pultnál ült és gondterhelten beletúrt éjfekete hajába.
- Elkaptátok, igaz? - kérdésem még reményekkel teli volt, de ahogy Andy csalódott arcát néztem, minden reményem egyetlen egy pillanat alatt szertefoszlott.
- Mi történt? - sétáltam beljebb és leültem vele szembe.
- A füles amit kaptunk szart se ért. - mondta félvállról, majd belekóstolt az italba.
- De, mégis mi volt ott? Mindent harapófogóval kell kiszednem belőled?
- Most mégis mit akarsz hallani? - kapta fel a fejét.
- A csávó bérelte azt a motel szobát, igen, de kurvára nem volt ott. Vagy megtudta, hogy vadászok rá, vagy nem tudom. De felszívódott. Nem volt ott.
- Baszki. - nem csodálnám ha a hír eljutott volna hozzá, hogy vadásznak rá, ráadásul a maffia feje. Én is felszívódtam volna a helyében.
- Valami új terv? - kérdeztem.
- Nincs.
- Nem is lesz?
- Nem hagynád, hogy nyugton megigyam, igaz?
- Nem, valóban nem. - emeltem fel a hangom. - Kell lennie egy B tervednek. Az a rohadék megölte Zoet, meg kell kapnia azt amit érdemel. Az, hogy megittál már fél üveg piát semmit sem segít.
- Tudod mit? - kérdezte idegesen. - Nem hallgatom tovább, hogy egy kis picsa ossza nekem az észt. Ha van ötleted akkor miért nem cselekszel te? Mi a faszért kell szívnod a véremet? Takarodj fel a szobádba vagy maradj kussba, mindenkinek ez lesz a legjobb. - felállt, majd tett pár lépést. A járásán látszódott, hogy van benne egy kis pia, de egyáltalán nem volt vészes.
- Szánalmas amit művelsz. - ezzel a lendülettel fogtam magam és felmentem a szobámba.

Andy magyarázott valamit, de nagy ívben leszartam, hogy mit. Ha ennyire nem képes akkor majd én cselekszek.
Nem így ismertem meg, most valami kurvára padlóra vághatta, hisz nekiesett a piának is, de ez akkor sem mentség. Ha az ember elkezd valamit, úgy van rendjén ha be is fejezi azt. Ez esetben, megpróbálok én pontot tenni az ügy végére.

A szekrényhez lépve célirányosan vettem ki a fekete koktélruhát amit még a beköltözésemkor csodáltam meg. Pántos, testre simuló és kivágott. Tökéletes lesz.
A hajamat kiengedtem, felkentem egy kis alapozót és egy kis szemceruzát meg tust használva kiemeltem a szemeimet, a számra pedig vörös rúzs került.
Sosem szerettem sminkelni, de most rá kellett jönnöm, hogy ez az összhang igen jól áll.
Kikaptam a szekrényből még egy diszkréten szegecses vállú fekete bőrdzsekit és egy szintén fekete magassarkút.
Andynek van ízlése, az már biztos. Ezek a cuccok egész jók és eljött az idő, hogy hasznukat is vegyem.

Miután magamhoz vettem egy kisebb táskát is amiben elfér a telefonom, meg egy fegyver, elindultam lefelé és igyekeztem ezt minél halkabban tenni.
Andy a nappaliban volt, pont nekem háttal ült és nézte a híreket, ami abból a szempontból probléma, hogy el akartam venni az egyik fegyverét és így nem fog menni.
Tuti, hogy megállítana és nem engedné még azt sem, hogy kilépjek a házból, de a tervemet akkor is véghez fogom vinni.

Lassan kiléptem a magassarkúból, odaosontam a sarokba ahol a szekrényen egy tömör fából készült szobor volt és azzal lopakodtam Andy mögé.
Nem szép dolog hátulról támadni, de ha máshogy csinálom észrevesz és lőttek az egésznek.
Nehezemre esett leütni Andyt, hisz ezek után biztos vagyok benne, hogy jó pár pofonnak leszek kis gazdája.
A srác pillanatokon belül elvesztette az eszméletét és eldőlt a kanapén.
A biztonság kedvéért megnéztem az életjeleit, hogy nincs e valami probléma, de szerencsére csak bealudt.
A fiókból elvett fegyver pont belefért a kis táskámba, így visszavettem a cipőmet és indulásra készen álltam.
A villanyt lekapcsoltam, az ajtót halkan nyitottam ki és gyorsan beszálltam a bejárattól kb. 4 méterre lévő kocsiba. Szerencsére az ablakok sötétítettek, így az őrök nem fogják tudni, hogy Andy az, vagy nem.
Miután kapun kívül voltam, már csak azt reméltem, hogy rendőrök nem akarnak megállítani, hisz nincs jogsim. Vezetni megtanultam már majdnem egy éve, de a jogsi megszerzése túl drága.

***

Amikor a kocsival leparkoltam a klub bejáratával szembe mély levegőt véve magamhoz vettem a táskát és leellenőriztem a fegyvert. A bőrdzsekit az ülésen hagytam, úgy hiszem, hogy bent elég meleg lesz és nem fogok fázni.
A bejáratnál állt egy kisebb sor, de alig telt el 5 perc, már bent is voltam. Az eső csak csepergett, így nem áztam meg, annyira.

Újra rá kellett jönnöm, hogy utálom a szűk helyeket és ezt a rengeteg embert.
A hely színes fényekben úszott, így nagyjából láttam, hogy merre kell menjek a bárhoz.
Elindultam a táncparkett és az asztalok között, ám még így is előfordult, hogy egy egy testrész nekem nyomódott. Az áporodott szag és a parfümök illatának a keveredése talán a legrosszabb.
Amint elértem a bárhoz, intettem is a pultosnak és kértem egy koktélt.
A zene itt valamivel tompább volt, így hallottam, hogy a mellettem lévő két szőke ribi az egyik asztalnál ülő titokzatos férfiről beszél.
Tőlem jobbra volt a táncosnők színpada amit a pasik örömmel álltak körbe, hisz a nők vonaglottak, gondolom ez is olyan állás mint amit Zoe kapott, és ha jól sejtem, bal oldalon az a folyosó a még többet fizető vendégeknek van.

- Láttad milyen irtó szexi kígyós tetoválás van a nyakán?

Ez a mondat azonnal megütötte a fülemet.
Ashley szintén egy nyakon lévő tetoválásról beszélt, meg valami pikkelyekről.
Szerintem akkor azok, nem hal, hanem inkább kígyó pikkelyek, vagyis, lehet, hogy megvan az ember akit keresek.

Próbáltam nem olyan feltűnően körbenézni az asztaloknál, ám amikor már percek teltek el és nem láttam a tetkós pasast, kezdtem feladni.
Épp, hogy visszafordultam a pulthoz amikor megéreztem pár ujj lágy simítását a derekamon.
Egy szőke, fiatal srác ült le mellém arcán kaján mosollyal.

- Helló cica.
- Most jön a van gazdád szöveg?! - vontam fel a szemöldököm.
- Kopj le öcsi, nem vagy az esetem. - ezzel lezártnak tekintettem a dolgot és intettem a pultosnak.
- Na, ne legyél már ilyen morcos. Rendelek neked én. - húzta elő hatalmas vigyorát.

Két ütős koktélt kért, majd bámult tovább.

- Nem értesz a szép szóból, igaz?
- Nem hát, egészségedre. - csúsztatta elém az italt.

Egy ilyen ajánlatot azért nem utasíthattam vissza. Elfogadtam a meghívást. Kissé szóba elegyedtünk, majd rendelt még egy koktélt.

- Te, nincs kedved odamenni az egyik asztalhoz? Ott van még pár haverom. Dumálhatnánk egy kicsit.
- Nem kösz, inkább kihagyom. - úgy hiszem ebben a koktélban nem csak egy féle alkohol van, hanem keverték. Nem tudom, hogy ez milyen hatással lesz rám, de az biztos, hogy nem akarok már olyan sokat inni.
- Na, ne kéresd már magad. - megfogta a csuklómat és húzni kezdett.
- Azt mondtam, hogy nem. - csattantam fel.
- Héj öcsi, én úgy hallottam, hogy a hölgy nem akar veled tartani. - egy idegen mély hang szólalt meg, a tulajdonosát viszont még nem láttam. A srác szorítása enyhült, így azzal voltam elfoglalva, hogy távolabb lépjek tőle és a táskámat a vállamon tartsam.
- Mit szólsz be öreg?

A srác igen bátran szólt vissza, ám amikor felemeltem a fejem, hogy lássam kivel akar csatázni, a szívem kihagyott egy ütemet. Ő az, ő Zoe gyilkosa.
A férfi hasonló magas mint Andy, sötétbarna színű rövid haja van és a nyakán van egy hatalmas kígyót ábrázoló tetoválás.
A tekintete szinte rémisztőre változott, megragadta a srác felsőjét és magához rántotta.

- Nos fiam, ha nem akarsz a klinikán kikötni törött orral, akkor alaposan összehúzod magad és elsétálsz.
- Jól van öreg, nem kell egyből keménykedni. Itt se vagyok.

A negyvenes éveiben járó pasas elengedte a srácot aki egy bazdmeget motyogva elsétált.

- Minden rendben? - fordult hozzám kedvesen.
- Igen, köszönöm. - egy apró mosolyt is elejtettem, de legszivesebben már most megölném ezt a férget.
- Mit keres egy ilyen szép és fiatal hölgy egy ilyen helyen, pláne egyedül?
- Néha nem árt egy kis kikapcsolódás. Elegem lett mindenből, ki akarok rúgni a hámból.
- Oh, ez esetben. Meghívhatlak egy italra?
- Igen, köszönöm.
- Foglalj helyet az első asztalnál, máris hozom az italt.

Amint elsétált mellettem, megsimította a felkaromat, engem pedig kirázott a hideg.
Helyet foglaltam ott ahol mondta, beültem a sarokba és a táskámat szorosan a combom mellé tettem.
Ez a pasas nem is sejti, hogy ma véget vetek az ámokfutásának.

Alig telt el pár perc és visszatért két koktéllal. Leült mellém, majd kíváncsian felém pillantott.

- Szabad megkérdeznem a neved?
- Isabella, de szólíts csak Bellanak.
- Gyönyörű neved van. Bella. - ismételte sejtelmesen és egy apró mosoly is megjelent a szája szélén.
- Én Adrian vagyok, örülök, hogy megismertelek. Mond csak, mi vett rá arra, hogy egyedül gyere ide?
- Hát, ez hosszú sztori.
- Én ráérek. - mosolygott kedvesen, az ember nem is gondolná, hogy egy gyilkossal van dolga.
- Nos, összevesztem a szüleimmel. Apám azt hajtogatja, hogy semmire sem vagyok jó és a nyakamba lihegnek folyamatosan. Egy nyugodt percem sincs. Ha ez nem lenne elég, szakítottam a pasimmal és a suli is csak egy rohadt nagy teher. A barátaim elfordultak tőlem, mert hittek egy pletykának aminek semmi alapja.
- Nem lehet valami könnyű a szüleiddel élni. Dehát, ha jól sejtem nagykorú vagy. Költözz el, láss világot és légy a magad ura.
- Na igen, csak ez nem olyan könnyű. Nincs pénzem, így elköltözni is nehéz.
- Ez csak egy kis akadály. Na és, ha szabad kérdeznem, miért szakítottál a barátoddal?
- Hát. - megfogtam a poharat és ittam pár kortyot, de szinte azonnal megbántam. A koktél olyan szinten erős volt, hogy az valami hihetetlen.
- Minden rendben? - nevetett fel.
- Igen, csak ez, hűha.
- Egy ilyen lány csak a legjobbat érdemli.

A bókot egy mosollyal díjaztam, de legbelül már azt a pillanatot várom amikor az ujjam a ravaszon lesz.

Meglepő milyen egyszerűséggel kerítettem magamnak másik személyazonosságot. A lényeg csak az, hogy megfelelő áldozatnak kell látszanom Adrian számára.

- A barátom 1 év után megcsalt és még neki állt feljebb. - igyekeztem minél felháborodottabban mesélni és ismét belekortyoltam az italba.
- Az a kis hülye nem tudja mit veszített.
- Hát nem. Na és mi a te sztorid? - fordultam felé kíváncsian.
- Semmi. - felelte egyszerűen.
- Ugyan, mindenkinek van valami sztorija.
- Egyedül tengetem mindennapjaimat.
- És fiatal lányokat mentesz ki ehhez hasonló szituációkból.
- Nem gyakori ám az ilyen.
- Mindenesetre, köszönöm. - a koktél felét már megittam és elkezdtem feloldódni. Ez az első jele annak, hogy becsíptem.
Nem kellene többet innom, főleg úgy, hogy résen kellene lennem, hisz ez egy gyilkos és én vagyok a kiszemelt, a következő áldozat.
- Ugyan, szóra sem érdemes. Sok az erőszak mostanában. - vont vállat.
- Hát, igen..- hirtelen rámtört az émelygés és meg kellett kapaszkodnom, mert azt hittem leborulok a székről.
- Hopp, hopp. - fogta meg a karomat.
- Minden rendben?
- Igen, persze.

A hányinger erősödött és percről percre rosszabb lett a helyzet. Iszonyatosan melegem lett és izzadni kezdtem.

- Na jó, nem nézel ki valami jól. Gyere, segítek, hogy könnyíthess a gyomrodon.

Mellém lépett, a táskámat a vállamra vettem, ő pedig a derekamnál fogva felállított és kísért. Nem ellenkeztem, mert iszonyatosan rosszul voltam. Csak ki akartam jutni a tömegből.
Kinyitott előttem egy ajtót és megpillantottam egy folyosót számtalan másik ajtóval.

- Ohh baszki.
- Hánynod kell? Tarts még ki. - az első ajtóhoz volt kulcsa és 2 perc múlva már bent térdeltem a wc előtt.

1000%, hogy belecsempészett valamit az italomba. Hogy lehettem ilyen hülye..