- Remélem soha többet nem látom magát. - fordultam az ajtó felé ami nyílni kezdett. Gondoltam a fiatalabbik zsaru jön, de csalódnom kellett.

Fekete szaggatott nadrág, fekete póló és bőrzseki, karakteres, mégis kisfiús arc, kék szemek...ezt nem hiszem el.
Ahogy belépett tapsolni kezdett és elégedetten bólintott.

- Helló szépségem. - lépkedett elém, de belé fojtottam a szót egy nagy pofonnal.
- Menj a büdös picsába. - motyogtam dühösen, Andy arcára pedig egy kis, sejtelmes mosoly került.
- Azt hiszem a műszakotoknak vége. - pillantott az öreg zsaru felé, aki vette az adást, összeszedte az aktákat és sebesen távozott a kihallgatóból.

Andy fejét lehajtva, megdörzsölte az arcát, majd rám pillantott. Szemeibe nézve későn vettem észre, hogy felém nyúl, és megragadva a felkaromat, magához rántott.

- Baby Doll. - suttogta és a fülemhez hajolt. - Ha mégegyszer, meg mersz lépni egy ilyet, eltöröm a kezed. Ugye világos voltam szivem? - pillantott a szemembe és lassan elengedte a karomat.
- Menj a fenébe. - vágtam a képébe.

Andy keze válaszul az arcomon csattant, az ütés erejétől pedig elvesztve az egyensúlyomat, az asztal lábához estem. Kezemmel azonnal az arcomhoz kaptam és lábaimat is magam alá húztam, védekezés képpen.

- Akarsz mégegyet? - guggolt elém és felvonta szemöldökét. Nem szólaltam meg, csak megráztam a fejem.
- Jól van. Most pedig elmondom, hogy mit csinálunk. - megfogta a kezem és felhúzott a földről.
- Leszek olyan kegyes és meg nem történtté nyilvánítom azt, hogy feleseltél és megütöttél egy emberem előtt. De jegyezd meg, hogy most utoljára úsztad meg ennyivel. - hangja kemény volt, arca komoly. - Ha legközelebb verekedni támad kedved, vagy éppen feleselni, akkor durvább következményekkel kell számolnod. Megértetted? - rivallt rám.
- Meg. - feleltem keserű szájízzel.
- Remek, ez volt az utolsó, hogy elnéző voltam veled. Most pedig, indulnunk kell.

Megfogta a karomat és úgy vezetett a hátsó bejárat felé, ahol az ajtóban ott volt az öreg zsaru.

- Itt van minden, főnök. - nyújtotta az aktákat amikben a képek voltak.
- Rendben. - vette át a cuccot Andy.
- Majd jelentkezem, a most történtekről pedig remélem semmi nem fog kiszivárogni. - mondta fenyegető hangon.
- Semmi, ez egyértelmű. - az öreg teljesen be van szarva Andytől, hallatszik a hangján és látszódik a viselkedésén. Talán nekem sem ártana visszavennem, de hát nem tehetek róla, hogy zabos vagyok. Próbára tett, egy kibaszott kemény próbát álltam ki, aztán csak úgy nyugodtan besétált, mintha semmi nem történt volna. Ki a fene az aki nem kevert volna le neki egyet?...

Andy bólintott, majd kinyitva az ajtót, engem még mindig tolt maga előtt. Egy fekete BMW parkolt előttem, sötétített ablakokkal, én pedig felnéztem a srácra.

- Mire vársz? - nyitotta ki nekem az ajtót.
- Hova megyünk?
- Beszállsz magadtól, vagy segítsek? - nézett végig rajtam elég feltűnően, én pedig inkább fogtam magam és beültem a kocsiba.

Amint beszállt mellém, a hátsó ülésre dobta az aktákat, bekötötte magát és arra lettem figyelmes, hogy az arcomat kémleli.

- Mi van? - fordultam felé.
- Bekötnéd magad?
- Nem szoktam. - feleltem félvállról, mire Andy átnyúlt az ajtó felöli oldalamra, megfogta az övet és becsatolta.
- Ez most komoly?
- Fejezd be a hisztit drágám, a biztonság az első. - rám sem hederített többet, csak beindította a motort és az utat kémlelte.
- Ezt igazán vicces egy maffiózó szájából hallani.

***

- Minek jöttünk ide? - néztem ki az ablakon, mivel egy szórakozóhely előtt álltunk meg.
- Dolgunk van, kiszállás.

Tettem amit Andy mondott, Ő átadta a kocsi kulcsát egy számomra ismeretlen férfinak, majd bementünk a klubba.
Amint megláttam a rúdnál táncoló huszon éves lányokat akik tangát viseltek, a szemeim kidülledtek.

- Mit gondolsz, lejtenél ott egy táncot?- élcelődött Andy.
- Nagyon vicces volt.
- Na, gyerünk. - a derekamnál fogva tolt maga előtt.

Nem tudtam hova megyünk, csak azt, hogy minél hamarabb eltününk innen, annál jobb. Asszem ennyi fedetlen mellet még soha nem láttam és nem is igazán hiányzott ez az élmény az életemből. Az asztaloknál a lányok a vén fószerek ölében ringatják a csípőjüket, vagy éppen el vannak veszve egymás szájában.

- Apuci.. - haladtunk el egy asztal mellett ahol a lány kélyesen nyögött a fickó ölében, miközben az a lány bugyijában kutakodott valami után.

Felnéztem Andyre, aki látva az arcomat, csak mosolyra húzta a száját, majd megpillantottam egy hatalmas, óriást.

- Főnök. - egyből arrébb állt és kinyitotta nekünk az ajtót.
- Kiürítettétek a szobákat, igaz?
- Ki.
- Rendben.

Hogy milyen szobákat, és ugyan minek kellett kiüríteni?

- Türelem, mindjárt megtudod. - felelte, mint aki olvas a gondolataimban.

Elhaladtunk számtalan szoba előtt, de aztán megfogta a kezem, jelezve, hogy ne menjek tovább.

- Megjöttünk. - pillantott az ajtóra amin a 7-es szám volt.
- Oké, már mindent értek. Te, a nagyságos Andy Black, rettegett maffiózó rengeteg ilyen helyet működtetsz, ahol a kuncsaftok bátran dughatják a szobákban a táncoslányokat, persze jó sok pénzért, de ebbe nem megyek bele.
- Ugyan mibe? - húzta kaján mosolyra a száját. - Tán csak nem valami perverz dolgon jár az eszed?
- Mert nem azért ürítették ki a szobákat, hogy az egyikben bátran megdughass? - Andy láthatóan elfojtotta magában a nevetést, ez pedig igazából elég aranyos eredményhez vezetett. Mint egy óvodás aki nem is tudom, jót derül valamin.
- Nem ismersz még mindig baby. - két kezét a csípőmre vezette és úgy lökött neki a falnak. - Nem kell nekem egy ilyen helyre hoznom téged ahhoz, hogy megdugjalak. - hajolt a nyakamhoz, így jobban éreztem férfias illatát, ami dohány szaggal keveredve, igazán izgató benyomást keltett. - Megduglak bárhol és bármikor, amikor csak kedvem tartja. - forró lehellete szinte égette a bőrömet.
- Akkor nem, ha nem akarom. - suttogtam, s próbáltam leplezni, hogy ezzel a szöveggel még mindig lázba tud hozni.
- Olyan nincs baby. - markolta meg erőszakosan a csípőmet. - Készülj fel, mert hamarosan én hagyok rajtad nyomot. - gondolom a nyakamon lévő szívásra céloz, ami Ryannek köszönhető.
- Most viszont, nem ilyen okkal hoztalak ide. - távolodott el tőlem és arca komoly lett. - Nem kertelek, amit látni fogsz, nem lesz könnyű se felfognod, se elfogadnod.
- Mi? - kérdeztem értetlenül, hisz olyan rejtélyesen tud kommunikálni mint senki más ezen a földön.

Kinyitotta az ajtót, bement a szobába és fel is kapcsolta a villanyt, majd rám pillantott.

- Gyere.

A küszöbig léptem előrébb, ahonnan láttam, hogy a szoba falai vörös színben pompáznak, van bent egy asztal, két székkel és egy kisebb szekrény, szeszes italokkal.
Az ablakon el volt húzva a sötétítő, amikor pedig megláttam az ágyat és a takarók alatt egy női lábat, azonnal Andyre kaptam a tekintetem.

- Mi a fene? - kérdeztem idegesen, mire Ő csak a kezemnél fogva beljebb húzott és becsukta az ajtót.
- Nézd meg. - utasított és a fejével az ágy felé biccentett.

A szívem kalapálni kezdett, éreztem, hogy a pulzusom pillanatok alatt a magasba ugrott. A lábaim egyszerűen nem mozdultak, hisz az ott egy hulla. Mi másért lennének lezárva a szobák.

- Nem, én ezt nem csinálom. - fordultam meg sebesen és épp, hogy megfogtam a kilincset, Andy megszorította a csuklómat és a kezemet a hátam mögé csavarva az ajtónak nyomott.
- Ha azt mondtam, hogy nézd meg, akkor te megnézed. Világos? - kérdezte kissé erőszakosan.
- Nem. - feleltem magabiztosan. - Nem fogom megnézni. Elég volt, hogy az a zsaru megmutatta Scott hulláját.
- Mit gondolsz hány hullát fogsz még látni addig amíg velem vagy? - kezdett el kiabálni.
- Egyet sem akarok látni. - kiabáltam én is. - Emberből vagyok, van lelkem és szívem, nem úgy mint neked. Most pedig engedj el, mert ez fáj. - nem törődve az elöbbi kijelentésemmel, megmarkolta a hajamat és hátrafeszítette a fejemet, így láttam Őt a szemem sarkából.
- Baby, ez így nem fog menni. - kezdte nyugodtan, de érződött a hangján, hogy nagyon kezdem kihozni a sodrából. - Ha nem működsz együtt, pokollá teszem az életed. Világos?
- Világos. - feleltem nagy nehezen, hisz utálom ha rám akarnak kényszeríteni valamit.
- Jól van, jó kislány. Szeretem amikor átgondolod a dolgokat és együttműködsz. - szorítása lassan enyhült, a hajamat elengedte, majd a kezemet még fogva, maga felé fordított.
- Embereld meg magad és indulj. Nekem nem nyávogós ribancokra van szükségem, hanem rátermedt emberekre, akikre számíthatok. Azt hiszem előbb vagy utóbb, de te is ilyen leszel.
- Na és mi lesz, ha nem váltom be a hozzám fűzött reményeket? - kérdeztem kissé félve, bár nagyon jól tudom, hogy mi lesz a válasza.
- Azt nem akarod tudni. - simította meg az arcomat. - De szerintem, nem lesznek itt bajok. Csak szoknod kell egy kicsit az alvilági dolgokat. Persze, egy kis ideig ezt még tolerálom, de utána már nem igazán. De ne húzd az időt kicsi lány, indulj. - biccentett az ágy felé.

Mély levegőt véve Andyre néztem, aki elengedte a kezemet és várt.

- Baszki, nem hiszem el. - ráztam meg a fejem.
- Kibaszottul átkozom ezt az egészet. Nem elég büntetés, hogy egy embert már láttam meghalni, aztán meg kellett néznem a hullájáról készült fotót, most meg kell néznem ezt is.
De, csak hogy tudd! - néztem fel rá idegesen. - Zoe miatt csinálom.

Andy nem felelt, csak bólintott, én pedig összeszedve minden erőmet, lassan elindultam az ágy felé, viszont ekkor jutott eszembe, hogy Andy fenyegetés képpen, most szóba se hozta a barátnőmet, ez pedig elég fura.

Az ágytól 2 méterre megálltam, nem tudtam tovább menni. Nem vitt rá a lélek.
A kezemet így is a szám elé tettem, próbáltam mély levegőt venni, hisz egy hulla fekszik előttem és nem akarok ide hányni.

- Milyen érzések kavarognak benned?
- Mi van? - fordultam Andy felé.
- A kérdésre válaszolj.
- Szomorú vagyok és dühös. - feleltem értetlenül, mert nem értem mire akar kilyukadni. - Dühös vagyok arra aki ezt tette, legyen az bárki és sajnálom a lányt, mert biztos, hogy nem ezt érdemelte.
- Lehet, hogy tévedtem és túl jó szived van ahhoz, hogy tag legyél. - hallottam lépteit, majd szorosan mögöttem megállt.
- Akkor ölj meg. - fordultam szembe vele és széttártam a kezeimet.
- Gyerünk, csak egy kibaszott golyó kell a fejembe és nem lesz több bajod velem. Mi a fenére vársz? - kiabáltam, de Andy csak állt és nem mozdult.
- Befejezted a hisztit, vagy kérsz egy kijózanító pofont? - kérdezte félvállról.
- Be. - sóhajtottam.
- Remek. - jegyezte meg, majd megfordított, így ismét láttam a hullát.
- Gyerünk, mondd mit látsz.
- Egy lányt, alsóneműben. A felsőtestének nagy részét, ahogyan a fejét is fedi a takaró. Nem tudom.
- Mit nem tudsz?
- Hogy miért kell ezt most elmondanom.
- Látsz rajta bármilyen sérülést ami a halál oka lehet?
- Nem. - a lány testén semmi nem volt, még egy zúzódás sem. - Talán megfojtották. - pillantottam Andyre, aki nem válaszolt, csak közelebb lépett az ágyhoz.
- Igen, megfojtották. - fogta meg a takarót.
- Mégis mit művelsz? - csattantam fel. - Nem akarom látni az arcát. - tiltakoztam hevesen és hátrébb léptem.
- Szerintem meg igen. - időm sem volt, hogy elforduljak, mert Andy nem tétlenkedett.

Amikor lehúzta a takarót a lány arcáról, tüdőmben akadt a levegő. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek.
A lány... Zoe volt.
Szemembe könnyek gyűltek ahogy néztem Őt. A nyaka véraláfutásos volt, konkrétan kirajzolódott rajta két tenyér nyoma.

- Mi a szar?! - kérdeztem hitetlenkedve.
- Ugye ez megint csak egy kibaszott szivatás? - mutattam a hullára.
- Nem, nem az. - felelte Andy könnyedén.
- Te undorító szemét. - iszonyatosan dühös lettem. - Azt ígérted, hogy elvonóra küldöd. Megígérted. - keltem ki magamból és két kézzel meglöktem Andyt, aki elkapta a jobb csuklómat.
- Igen, megígértem. Tisztában vagyok vele. - emelte fel a hangját.
- Engedj el. - rángattam a kezem.
- Akkor nyugodj le. - mondta ingerülten.
- Meghalt a barátnőm te utolsó rohadék. - amint ezt a képébe vágtam, jobb kezét ökölbe szorítva megütött.

Iszonyatos fájdalom nyilalt az arcomba, főleg a szám környékére. Egy pillanatra megszédültem, de Andy a csuklómnál fogva megtartott.

- Utoljára mondom, hogy kurvára kezd elegem lenni a hisztijeidből. - szemében iszonyatos düh és elszántság tükröződött. - Ha mégegyszer ilyen hangnemet mersz megengedni magadnak, azonnal golyót eresztek az okos kis buksikádba. Megértetted? - kiabálta, mire összerezzentem. Szorítása erősödött, én pedig a könnyeimet letörölve bólintottam.
- Elárulnád, hogy mégis mit vársz tőlem? A szavadat adtad, hogy segítessz neki. - mondtam remegő hangon.
- Tudom bazd meg. - engedte el a kezemet. - Ezzel viszont, én sem számoltam.
- De jó, ennek most örülnöm kellene?

Próbáltam tűrtőztetni magam, hisz akármennyire is dühös és szomorú vagyok, a hisztivel valóban nem érek el semmit.

- A halála kurvára a te lelkeden szárad. - néztem a szemébe.
- Azt hiszed, hogy ez a duma meghat? Mit gondolsz, hány ember halála szárad már a lelkemen? Hát elárulom, hogy kibaszott soké. Ez egy ilyen világ, el kell fogadni a tényt, hogy vagy ölsz, vagy megölnek. - hangja elszánt volt és egyben kiábrándító.
- Undorító vagy.
- Az meglehet kicsi szivem, de a barátnőd halálához, éppen semmi közöm. Szerződést kötöttem vele, amit önszántából, józanul alá is írt. - a farzsebébe nyúlt és elővett egy papírt, amit felém nyújtott.

Kikaptam a lapot a kezéből, Ő pedig a takaróval eltakarta Zoe arcát.
A szerződés arról szólt, hogy táncosnak szerződtetik, havonta jó fizetésért cserébe. Zoe pedig, valóban aláírta.

- Ezt nem értem. - néztem Andyre. - Ha táncosnak szerződtetted, akkor miért van itt?
- Ez az, amit még én sem tudok. - dugta zsebre a kezeit. - Ha pedig nem tudok valamit, azt baszottul nem szeretem. - rázta meg a fejét. - A hulláját pár órája találták meg.
- Ahogy láttam, ide tehetős üzletemberek járnak. Gondolom, hogy az egész hely be van kamerázva.
- Be hát, csak az az apró bökkenő, hogy a pasas aki Zoeval volt, ezt nagyon jól tudta. Kerülte a kamerákat, vagy éppen takarta az arcát, így csak azt tudjuk róla, hogy itt járt.
- Hát ez jó. A rettegett maffiavezér nem tud rendet tartani a klubbjaiban. Innentől kezdve a többi lányt is szabadon megölhetik? - a kérdés feltétele után Andy szúrós pillantást küldött felém, én pedig egyből jobbnak láttam befogni, hisz a mai napra elég volt a pofonokból.
- Soha nem fordult elő hasonló, és elhiheted nekem, hogy addig nem nyugszom, ameddig pontot nem teszek az ügy végére. Senki nem packázhat velem büntetlenül.
- Ha megtaláltad azt aki ezt tette Zoeval, én akarom megölni. - jelentettem ki halálosan komolyan, Andy pedig nem leplezte meglepettségét.
- Mi van? - vontam fel a szemöldököm. - Zoe a barátnőm volt és sok mindent köszönhetek neki. - pillantottam a hullára. - A gyilkosát, saját kezűleg akarom kicsinálni és te ebben segítesz nekem.