A két lányt a becsengetés szakította félbe. Mindketten szinte szaladtak a teremhez, nem gondolták volna, hogy ennyire elbeszélik az időt. Iskola után találkozót beszéltek meg a közeli parkban. Az órák hamar el is teltek, Brooklynt pedig furcsa öröm töltötte el, hogy most végre kicsit távol lehetett Taliatól aki szintén kerülte őt. Mikor végzett megetette Elizabethet, és mivel még mindig volt egy kis ideje a közeli könyves boltban is körbenézett. Gondolatai hirtelen az új barátságra terelődtek. Lisa különösen jó barátnak bizonyult. Kissé vadóc személyiségével kitűnt az osztályból, de ugyanakkor komoly is tudott lenni. Mikor vége lett az összes órának egy óra múlva a közeli parkban találkoztak, és elindultak a klub összeülés helyszíne felé. Lisa egy nagyablakos épület felé vezette Brooklynt. Az épület egy művészeti iskola volt, előtte egy sétány volt cseresznyevirág fákkal, és egy szökőkúttal ami körül diákok ültek, nevetve beszélgetve, de volt aki a közeli padon olvasott, vagy csak pihent. Mikor az ajtóhoz értek Lisa nagy lendülettel kinyitotta azt. Mikor bementek Lisa egy felfelé vezető lépcső felé vezette Brooklynt, mikor felértek jobbra fordultak, majd egy rajzokkal teleragasztott ajtó előtt megálltak.
- Készen állsz? - kérdezte Lisa.
- Persze. Miért kérdezed? - vonta fel a szemöldökét Brooklyn.
- Csak azért kérdeztem, mert még mindig nem vagyok benne biztos, hogy szeretnél a csapat tagja lenni - magyarázta Lisa kezét a kilincsen tartva.
- Igen, szeretnék tagja lenni - mondta Brooklyn komolyan. Lisa kinyitotta az ajtót, Brooklyn pedig körbetekintett. Egy nagy fehér asztalt pillantott meg, rajta különböző festékekkel, ceruzákkal. Az asztal mögött egy szekrény volt teleragasztgatva rajzokkal ugyanúgy mint az ajtón. A teremben egy tábla is volt, kecses írással pedig "Rajzklub" volt írva egy fehér krétával.
A terem érdekes volt, nyílván nem egy rendezett szoba, ha Talia ide belépne, biztos a rendetlenség lenne az első szava - gondolta Brooklyn.
- Gyere, itt leteheted a cuccaidat - mondta Lisa az ajtó melletti fogasra mutatva, kiszakítva Brooklynt a gondolataiból.
- Oké - bólintott Brooklyn majd a fogasra helyezte kabátját, és iskolatáskáját.
- Miért nem vitted haza? - kérdezte Lisa, miközben leült az asztalhoz.
- Talia miatt..ma nem volt kedvem hazamenni - mondta Brooklyn.
- Nem értelek néha. Miért laksz egyáltalán nála? - kérdezte Lisa felvonva szemöldökét.
- Közös lakás, és nem tudnék máshova menni...
- Értem. Figyelj nemsokára megjönnek a többiek is - terelte el a témát Lisa. Érezte, hogy nem kellene úgy beleásnia magát Brooklyn életébe. Alig pár napja ismeri a lányt, nem lenne helyes döntés, ha elveszítené a bizalmát.
- Hányan leszünk? - kérdezte Brooklyn, leülve Lisa mellé.
- Velünk együtt 4-en - válaszolt a lány. Brooklyn fellélegzett, akkor már csak az elnök, és még egy ismeretlen személy lesz itt. Ronald Knox...
- Már megint Mr. Knoxon jár az eszed? - kérdezte Lisa kacsintva. Brooklyn elpirult.
- Hehe, nem baj ha vannak ilyen gondolataid, Ronald a legfiatalabb tanárok egyike - mondta Lisa - 25 éves, de már az iskolában minden lány tanulónak a szívét magával ragadta - kuncogott Lisa.
- Nagyon kedves elnök, majd meglátod! - folytatta a lány, miközben firkálgatni kezdett egy lapra.
- És mit is fogunk amúgy itt csinálni? - kérdezte Brooklyn.
- Hát természtesen rajzolni! - válaszolta meg az egyértelmű kérdést Lisa. Néhány percig csend volt, és Brooklyn is elmerülve a gondolataiban elkezdett rajzolgatni. Hirtelen az ajtó nyitódására kapta fel a fejét Lisával együtt.
- Sziasztok! - lépett be Ronald Knox az ajtón. Egyszerű fehér pólót, és egy farmert hordott. Pólóján festékfoltok virítottak.
- Már megint festettél? - kérdezte Lisa. Ronald felnevetett.
- Igen, és kissé túlzásba estem mikor egy fontos részre értem, amit vagy százszor elrontottam - magyarázta Ronald, majd szemei Brooklyn arcára terelődtek.
- Akkor mégiscsak eljöttél! - mondta mosolyogva - Kissé meg voltál szeppenve mikor először felajánlottam a lehetőséget.
- Hát igazából nem volt sok dolgom, és gondoltam nem lenne rossz ha... - motyogta Brooklyn kissé zavartan, a mondat végére elhalkulva.
- Értem - mondta Ronald megértően mosolyogva. Látta, hogy Brooklyn még nagyon fél, és nem tudja egyszerűen az érzelmeit kimutatni.
- Arra szeretnélek kérni, hogy mutatkozz be amint megjön a következő tag - mondta Ronald a lányra tekintve. Brooklyn bólintott.
- Addig is elmondom a mostani projectet amit elkezdtünk! - mondta Ronald szemüvegét megigazítva majd asztalhoz ülve. Az asztal alatti fiókból kivett 1 rajzot majd Brooklyn elé tolta.
- Mit látsz ezen a képen? - kérdezte Ronald rámosolyogva a lányra. A rajzon a világos színek domináltak, és nyugodtságot árasztottak.
- Színeket - mondta a lány halkan. Ronald bólintott, majd egy üres rajzlapot tett Brooklyn elé.
- Akkor fejezd ki az érzelmeidet színekkel - mondta Ronald - A legrelevánsabb érzelmeidet természetesen.
Ez egy hetes munka lenne? - gondolta Brooklyn.
- Amint elkezded meglátod, hogy nem könnyű dolgod van - válaszolta meg Ronald a fel nem tett kérdést. Hirtelen azonban az ajtó kinyílt, és egy új fiú lépett be.
- Sziasztok, remélem nem késtem!

Sziasztok olvasóim! Visszatértem eddigi halálomból, és újból nekiállok a könyvnek! Mindenképp szeretném az ötleteimet kamatoztatni, és kicsit talán Talia karakterét is majd felépíteni, meg úgy a többit is, hogy ne legyenek sablonosak. Főleg Ronald karaktere, ufff, nehéz lesz, de próbálkozom! Köszönöm hogy elolvastad ezt a fejezetet, legyen szép napod/estéd! :D