Április 4 7:47

Két lány sétált az iskolájuk felé. Az egyiknek szőke haja meglibbent az áprilisi szélben kék szemei csillogtak, ajkán piros rúzs volt, mindenki azt gondolhatta volna, hogy egy kedves, és aranyos lány. Természetesen ha a külsőről beszélünk. A másik lánynak fiús, rövid fekete haja volt. Smink egyáltalán nem volt rajta, szája határozott vonallá szűkült. Különbözőbbek nem is lehettek volna. A szőke Talia névre hallgatott, a fekete hajú pedig Brooklyn névre. Látszólag legjobb barátok voltak. Pedig ez a barátság nem volt a legfényesebb. Nem szólt az összetartásról, nem szólt a magány eloszlatásáról. Brooklyn mindig is magányosnak érezte magát, még ha álbarátnője mellette állt fizikailag. Pedig még régebben össze is költöztek, ami Brooklyn szerint azért történt, hogy ne lássák magányosnak, és elveszettnek. Ennek ellenére boldogtalan volt. Nagyon. Brooklyn unottan hallgatta Talia elbeszélését. Egyáltalán nem érdekelte barátnője enyelgése a suli fiúiról. Sosem gondolta volna, hogy Talia ilyen gyerekes lesz, és csak a saját véleményét tartja szem előtt. Brooklynt sosem érdekelte a szerelem, persze most is próbált odafigyelni. Néha bólintgatott, de mindig saját gondolataiba merülve élt. Elmerült a könyvekben, ha hazaért rögtön a kedvencét vette elő. Talia pedig mindig elszigetelődött tőle.
- Brook, figyelsz te rám? - kérdezte Talia, miközben az iskola felé sétáltak. Brooklyn bólintott, remélve, hogy Talia megelégszik a dologgal. Miközben mentek, összefutottak Elizabethtel az iskola hófehér macskájával. Senki se tudta kié a cica, de Brooklyn mindig megetette. A lány szinte együttérzett a szőrpamaccsal, és ő volt az egyetlen vigasza.
- Megetetem, addig te menj nyugodtan - mondta Brooklyn magára erőltetve egy mosolyt.
- Oké - biccentett Talia, majd elindult az iskola épületébe. Brooklyn úgy gondolta, Talia sosem fogja megérteni őt. Sosem fogja megérteni azt, hogy ő nem képes szerelemre, sosem fogja megérteni, hogy nem csak rózsaszín cukorból van a világ, hanem vannak olyanok, akik képtelenek az érzelmekre. Talia sosem volt Brooklyn barátnője, sosem törődött vele igazán, csak kellett maga mellé valaki, aki mellett bebizonyíthatja, hogy igazán jó ember. Holott Brooklyn nem tudott nyújtani semmit, mert nem az igaz érzelmeit mutatta, hanem a hamis, gyártott érzelmeket. Valahogy Brooklyn úgy érezte, nem elég alkalmas érzelmek kinyílvánítására. Miközben a lány ezen gondolkodott, lassan becsengettek. Elizabethet megetetve elindult az iskolába. Egyedül, Talia nélkül ő csak egy árnyék volt, nem nevetett, olyan volt mintha kicserélték volna. Mikor beért az iskolába megpillantotta Taliat a szekrénye mellett ahol szokásosan beszélgetni szoktak. Azonban Talia valaki mással beszélgetett. Egy másik lány állt. Mikor meghallották cipői kopogását, odafordultak hozzá. Ő magára erőltetett egy mosolyt, hogy ne törjön el a maszk amit felvett.

- Brooklyn, ő itt Lisa Writh, az új osztálytársunk - mondta Talia mosolyogva, szőkés haját füle mögé tűrve. A lánynak vörös haja volt, és zöld szemei, melyek szemüvege mögül vizslatták Brooklynt. Szája szegletében mosoly bújkált. Lisa hasonlóan Taliahoz mosolygott, ám ez a mosoly más volt. Ugyanolyan volt, mint az a műmosoly amit Brook gyakorolt a tükör előtt. Kezet rázott a két lány majd elindultak a termük felé, miközben Talia magyarázott nekik egy fiúról, egy youtuberről. Brooklyn csak megforgatta a szemeit. Unta már a lányt, de nem akarta, hogy lehulljon a maszk, amit készített éveken keresztül. Nem akart egyedül maradni. Ez szinte egy szerződés volt. Ő elviselte Taliat, Talia meg megpróbálja Brookot olyanná tenni mint ő maga. Olyanná tenni, amilyen nem az igazi Brooklyn. Kissé mondhatni szánalmas, de ha nincs más megoldás a magányra hát ez könnyebb.
- Gyere Brook ülj mellém - mondta Talia mosolyogva. Ő megrázta a fejét, most nem volt kedve kiemelni az álbarátságukat.
- Na Brook, mi a baj? - kérdezte aggódva. Utálta amikor aggódnak miatta, nem kell az senkinek, hogy a nyakába lihegjenek, minden lépéssel, csak azért mert aggódnak miatta. Úgy gondolta felesleges ez.
- Csak szeretnék Lisaval ülni - mondta. Lisa felvonta a szemöldökét, szemmel láthatóan nem gondolta volna, hogy Brooklyn odaül mellé. Mindenki más is meglepődött, hiszen Talia mellett ül a lány szinte mindig. Most viszont egy kis változás rá fér, ez nem rontja el a maszkot amit készített. A tanár belépett, és elkezdődött az óra.

Április 4 8:47

Éppen Lisaval beszélgetett, mikor Talia jött oda hozzá kissé sértett arckifejezéssel. Brooklyn nem értette mi a baja.
- Mi a bajod ma? Teljesen elhanyagoltál! - mondta magából teljesen kikelve Talia. Brooklyn ránézett, most azonban teljesen érzelemmentes arccal. Nem erőltetett magára semmilyen mosolyt.
- Csak szeretnék Lisaval beszélgetni - mondta szinte úgy, mintha egy robot beszélt volna belőle. Nem érdekelte már a szerepjátszás, hogy teljesen kifordul magából. Az se érdekelte már, hogy Talia mit gondol róla.

- Oh ühmn oké - mondta végül majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment.
- Nem kellene folyamatosan az ő kedve szerint cselekedned - mondta Lisa feltolva szemüvegét. Lisa elmondta, hogy ő is ismeri Taliat, még régebb óta mint Brooklyn. Elmondta azt is, hogy azért keres műbarátokat, hogy az ő hírneve magas legyen, és mindig törődjenek vele. Lisaval nagyon jól összebarátkoztak, megbeszéltek egy találkozót a közeli parkban délután 3 órakor.

- Oh, nemsokára becsengetnek - mondta - menjünk be a terembe.

Április 4 15:00 Iskola előtti park

Eljött a találkozó ideje, Lisa még mindig nem jött meg. Brooklyn kissé türelmetlenül várakozott, egy ideig bogarászta a telefonját, majd leült a padra. Ekkor Taliat látta meg, ahogy az iskolából szalad ki, szemeit könnyek áztatják.
- Talia! - kiáltotta, ahogy felállt a padról - Mi történt?
- L-lisat...m-megverték - mondta nyöszörögve. Brooklyn felbontás szemöldökét, és elindult az iskola felé.

- H-hé nem úgy volt, hogy hazakisérsz? - kérdezte bociszemekkel. Brook felsóhajtott.
- Nem, majd holnap - mondta - Lisa fontosabb.
- Ühüm - mondta csendesen, majd hazafelé vette az irányt. Brooklyn pedig az iskola felé indult. A kapuk, még nyitva voltak, az udvaron körbenézve, azonban senkit nem látott. A termük felé vette az irányt, amikor hirtelen az osztályfőnökkel találkozott. Mindig is kedvelte őt, mivel őszinte volt, és kedves, nem úgy mint lánya, Talia. Igen az osztályfőnök Talia édesanyja.
- Brooklyn, mit keresel még itt? - kérdezte az ofő, lehelletnyi aggodalommal hangjában.
- Inkább kit... - motyogta, majd felemelte a fejét a tanárnő barna szemeibe nézve - Lisa Writhet keresem, tanárnő.
- Oh, ő már hazament - mondta - Ja és ma Talia nem ment a közös lakásotokba, mert az apukájánál alszik.
- Öhm oké, hát köszönöm tanárnő, viszont látásra - mondta, meglepődöttségét elrejtve majd elindult a kijárat felé. Vajon miért hazudott Talia arról, hogy Lisat megverték? Nem értette a dolgot. Mikor hazament, vacsora után írt Talianak, hogy megbeszéljék ezt az esetet.

Brooklyn szomorúan dőlt be az ágyba. Gyakorlatilag Talia most mutatta ki igazán a foga fehérjét. Brooklyn egyre jobban érezte, hogy a dolgok kicsúsznak a kezei közül. Ez a fake barátság már nagyon régóta kínozza, de nem hitte volna, hogy Talia képes arra, hogy ekkorát belerúgjon. Vajon mit mondhatott Lisanak? Brooklyn eszébe jutott, hogy neki is kéne írni a dologgal kapcsolatban. Kíváncsi volt, hogy Lisa miért nem jött el a parkba. De úgy döntött ezt jobb szemtől szembe megbeszélni.

Brooklyn lehunyta a szemét, és végre átadta magát álmainak. A mai nap összegzéseként csak annyit gondolt, hogy maszk megrepedt, és láthatóvá vált a valódi énje. Ezt Talia is nagyon jól tudta.