Romania szemszöge

Jobban is kezdődhetne a napom minthogy a ruháimat szedjem fel az erkélyről még nyirkosan. Csak azért feltűnő lett volna hogy némelyikünk reggelijénél nem a füstölt sajt bűzlik ennyire mikor Romania elhalad, és egyébként sem szeretnék úgy állni Hun előtt hogy csak én nem mosattam ki magam.

Hungary kezd úgy viselkedni mint egy anya, abból meg egyszer elég is volt, hála az égnek nem is tartott egy napnál tovább. Ez viszont már esküvő óta megy most. Lehet oktatásnál visszaáll, de nem is szeretnék belegondolni abba.

Az oktatás ezúttal Vilniusban lesz, ami egyébként is messze van, egy teljes késő-nyári nappalba telik odajutnunk a szlovák-magyar határnál csak. És mi abban a kis kocsiba leszünk benyomorítva határőrökön túlvágva... Kemény lesz.

És lehet most az agyam képes sokminden másra gondolni hirtelenjében hiszen tegnap mégiscsak komolyan megajándékoztam Ardealt és erre a legkevésbé akarok gondolni. De máris megtettem, hoppá.

- Látom felébredtél. - pillantottam hátra az ágy mellett ülő Transylvaniára.
- Nem láttad. Csak érzékelted. Hallottad az összes neszemet. - okoskodta ki. Többet ennél láthatóan nem akart mondani.

- ...Tehát nem is szeretnél meggyőzni hogy mik történnek a háttérben? - vetettem fel végül.
- Én... Én átgondoltam. Biztosan nem akarnád hogy belemagyarázzalak... - húzta el a fejét.

- Hmmm, és mi ez az új gönc rajtad? - néztem végig rajta.
- Láttam egy közeli ruhaboltban még mikor a máglyához indultam tegnap, így összekaparva megszereztem. Nem igazán tudom mi van ráírva, de az anyaga jó puha, kicsit rózsaszín, kicsit megcsípte a tűz, de azért így is megfelel. - vonta meg a vállát.

- Csak nem szoktam meg tőled... Heh, mintha Pisztáciát hallanám igazából... - nevettem. - Ezeket a kifogásokat használja mindig.

- És...? Most mit teszünk akkor? - tárta ki a tenyereit. - Nincs semmi tervem mára ezek után.
- Brr... Azt hiszem igazán megérkezett az ősz. - nyitottam ki az erkély ajtaját. - Ilyen hideg csak este volt eddig esőzés közepén.
- Tudtam hogy át kell váltanom melegebb öltözetre. - válaszolt erre.
- Lehet még igazából volt egy kis vihar. - piszkálgattam a ruháimat. Kicsit jobban volt nyirkos mint számítottam rá. - Lehet hogy nekem is kellene valami mást felvennem.
- Nem is tudom, nekem megfelelsz így. - dőlt a kezeire Transyl' a lábaim közé nézve.
- Nem hiszem hogy mindenki megakarna nézetni egy szál alsónadrágban. - vallottam be neki a gondolatomat.
- Ez a legkevesebb miután itt szoktak az ajtóban randalírozni este még ennyiben sem. - vágott vissza az ujját felemelve.
- ...Azért nem akarom ezt így fokozni úgy még hogy napok múlva megyünk is. Olyan az mintha még visszavágok mikor lehet az még. - magyaráztam. - Jobb ha keresek valamit magamnak.

Az egyetlen tavaszi és őszies ruhám csakis egy vörös pulóver volt, még amit karácsonyra kaptam Americától és rá van írva hogy "My roads are maybe bad, but I'm still straight." emellett egy felemás szárú de mégis hosszabb nadrág és egy élénkfehér rövidujjú. A maradékok mind nyárra felkészített volt és direkt ujjatlanok és vékonyszárú öltözék.
Szóval ahogy érzem, míg ki nem kell mennem vagy kifogyok a vastagabb ruhákból addig él Transylvania terve hogy én itt félkészen mászkálok. Kizárt hogy ilyen világító öltözékben csak úgy legyek igazi ok nélkül.

- Na, azért nem kell aggódnod hogy más így lát, - jelentette ki Transylvania. - amíg az ingjeid száradnak biztos mennénk még a tópartra míg nagyjából megvan hozzá az időjárás, de megleszünk mi ott kettesben is!

- Nem is tudom mit mondjak erre... Mit szeretnél ott csinálni velem? - furcsáltam.
- Azt ne akard tudni- VagyIS hogy pontosabb legyek csak segíteni neked kiélvezni a nagybetűs Nyár utolsó napjait! - emelte fel a hangját vigyorogva. - Már haaa... Benne lennél szívesen...?
- Nos... Igazából nem érzem hogy bármiről lemaradok, inkább hogy veled megélem! - ötleteltem visszaemlékezve a legutóbbi látogatásainkra a parton. - Az egyetlen amit igazából megélhetnék ott hogy egy újabb döglött halat fog Vezlania találni, és a méhűtőbe betakarózva altatódalt énekelni neki mire visszaérünk.

- Hm? Dehát ez nem a máglyarakós hely? - néztem szét.
- Pontosan az. - bólintott. - Ezért is kell ennél egy kicsit tovább menni.
- Innentől merre? - kérdeztem.
- Mondjuk úgy... Erre. - tolta el az útjába kerülő nádakat mire egy fákkal körbevett helyen láttuk magunkat.
- Nos... Minden parti dologra számítottam volna, de nem pont ilyenre. - pislogtam. - Mint egy strand vagy... Vagy mégtöbb nád. De azért ez persze ez sokkal kellemesebb mint amit képzeltem!

- Heh... Én sem hittem volna. - vonta meg a vállát.
- Na várj, szóval ezt nem is tervezted meg, csak úgy gondoltad hogy rosszabb esetben marad nekünk a táborhely? - esett le nekem.
- Hm, zavar talán? Mert az biztos hogy én mindezt nem láttam vagy terveztem! - ült le az egy fűzfa tövébe, és mellette megpaskolta a helyet hogy kövessem őt.

- Kezdessz össze zavarni Piroska! - jelentettem ki melléüllve.
- Mindegy is- Mit számít hogyan találtam, csak kellemes és ez így meg is felel! - feleselt vissza a fára nézve, majd azt piszkálva. - Különös...
- Mi lenne az? - figyeltem fel.
- Már vége van a Júliusnak pedig... - legyintette el a kezét. - látom kicsit megkéstél. Nem hiszem hogy találsz így magadnak párt aki még összebújna veled.

Bármit is legyintett el a kezével, az a valami pislákolni kezdett, és felrepült a levegőbe.
- Nocsak, szentjánosbogár? - tippeltem.
- Szentjánosbogár féle. Nem tudom milyen neve szerint. - nézett utána. - Már egy ideje vége van a párzási időszakuknak, furcsa hogy még itt van. Nem húzott meg talán még eleget.
- Szóval nőstény kell neki. - értettem meg.
- Az. Talán segíthetnénk neki. Nagy itt a fű oldalt, lehet nem láthatja a fényüket. - követte a fényt Transylvania. - Gyere te is!
- Igenis! - engedelmeskedtem én követve őt.
- Valahol a fákban lehet, vagy a fű végénél... - kezdett széjjelnézni. - Nem egyszerű az ilyet meglátni, a hímnél csak pár miliméterrel lehet nagyobb a másfelcentijükkel.
- Talán akkor én is lehetnék büszke az én tizennégy centimmel... - mosolyogtam.
- Legyél is, az nekem meg is felel! - emelkedett fel egy rusnya kicsi rovarral. - Itt is van, egy szűz nőstény ugyanabból a fajból, bármilyen faj is ez.
- Rázza a potroháját... - állapította meg.
- Igen, ő olyan mint egy szűz ribi, ne tévesszen meg, csak figyelmet akar ezzel. - intette oda a kis pislákoló fényünket. - Ő ezzel már be is fejezi az életútját.
- Honnan tudsz ennyit róluk? - kérdeztem.
- Szép a párzási táncuk, - fordult felém. - vagy nem gondolod talán hogy szép a sok világító kis rovar az éjszakában?
- Dehogynem! Az... Az lehet de még nem láttam. - tettem hozzá.
- ...Azért érdeklődtem róluk mert azt mondják hogy kincs után jeleznek fényeikkel. - folytatta. - Főképpen János napján, erdőkben, füvekben... Pontosan ott ahol még tavaly elmentél amiatt a tetves levélkoszorú miatt és találkoztunk az igazi ellenségünkkel.
- Igaz az hát... Akkor az esteimet azzal töltöttem hogy próbáltam az álruhás Hunt lekapni fürdés közben. - emlékeztem vissza.
- Úgy hogy az első napon hogy elmentél már egy vaddisznó öklendett meg. - közölte velem.
- Ezt... Ezt honnan tudtad meg? - érdeklődtem.
- Jogos, de hagyjuk annyiban hogy csak tudom. - pirult bele oldalra nézve.
- Csak Hungary követett, ő mondhatta el. - következtettem.
- Mással nem?
- Meg egy csinos fehér szarvassal aki a hátán vitt el mikor lesérültem.
- Óh... - nem tudott ezek után többet mondani erre.
- ...Szerintem induljunk vissza, várhatnak a többiek. Holnap is esetleg jöjjünk? - vetettem fel a kezét megfogva, mire bólintott egy éppen elég határozottat.

- Hé Ro'! Hol voltatok? - szaladt rögtön hozzánk Slovakia.
- Csak ott a máglyarakó helynél, semmi különös... - vontam meg a vállam mosolyogva.
- Aha... De azért látom sikerül kinyuvasztani tőle Transyl'-t. - bökdöste meg a kezeimben fekvő Ardealt. - Heheheh, épp van nálam fekete filc, szerinted rajzoljak rá kofola logót egy pénisszel?
- NE, vagyis hát... Ne most, talán mikor indulunk, és tudhatja hogy te voltál. - védtem meg Transylvaniát.
- Ezzel nem tudom hogy a magad épségét vagy az ő dührohamát és arcát mented meg... - gondolkozott. - Ja igen, meg ha már felmerült, holnap máris pakolunk és indulunk holnap után. Magyarul ez az utolsó éjszaka hogy kényelmesen aludhattok.

- Holnap indulunk is? - váratlanul ért ez, még napokat gondoltam volna itt.
- Je-jepp! Nem akarnálak sürgetni semmivel de... A helyedben én kihasználnám! - kacsingatott. - Amúgy meg lemaradtatok rengeteg mindenről.
- Mégis mik azok?
- Vezlania talált egy halott tőkehalat.
- Aha, még?
- Most akarunk indulni haza a szállásra neki takaróért.
- Ez mindez?
- Ez.
- Hát ez valóban rengeteg volt! - nevettem hazafele indulva. - Mindegy is, talán ha túléljük az utat vissza, több mindenben lesz részünk, mint ez a hozzánk képest nyugodt nyár...

1313 szó.

"Ne-"
"Én szóltam hogy mindent megeszek!"
"AZT NEM ÚGY ÉRTETTEM-"

Ez a párbeszéd gólyatáborban zajlott el egy szobatársam és én köztem amikor észrevettem egy rágót-

És igen, ahogy látjátok, megvan a "Menekülés a Világ Körül" borítója!

Telefonon nehéz volt mindezt megrajzolni, nem is vagyok büszke nagyon rá, de az effektek rajta ezt kárpótolják-
Meg a rohadt Wattpad és miattam is rossz a minősége és olyan homályos mint a világ dédi szemüvegjében-

A Nyeh legyen veled!