Slovakia szemszöge

- Áh, valóban kellett ez a pihenés... - vallottam be. - Olyan nyugodt lettem hogy azon sem ijedtem meg hogy az előbb éppen egy sínen keresztül mentünk keresztül!
- Beszélj csak a te nevedben... - legyezte magát a pólójával Austria. Neki egyébként a nyárra nagyon tetszetős öltözete volt, egy fekete rövidujjas neonpacák rányomtatva, és ezekre rá még egy nagybetűs felirat idézve mint "CITY OF VIENNA". Emellett okkerszínekben pompázó fürdőnadrág, és szandál zoknival együtt. Amilyen hippisbe vágott át, annál jobban látszódik feltűnően csak hogy ugyanaz maradt. És az is hogy totál melegesen viselkedek hogyha férfiak nyári öltözetét nézem.

- És még... Whoa, ez aztán... Igazán igéretes kinézetű. - említette meg Romania ahogy elnéztük a füves partot fűzfákkal és kavicsos utat. Majd ezután Hunhoz fordult. - Igaz az is hogy ide németek járnak főképp?
- Nem csak Balatonmáriafürdőn itt helyben, hanem mondhatni, az egész tó környékén! - legyintett Hungary. - Bár... Legutóbb ezt az ezredfordulón néztem meg... Nyeh, ennyit foglalkozok én a saját népemmel, ő bajuk ha elcseszik egyedül, engem ne vonjanak bele!

- Ist es ein Problem, wenn Ich furze? - kezdett erre mondani nekünk valamit Germany. Nem igazán tudtuk mit mond mert olyan gyengék voltunk valamennyien németből mint emberek kislábujja, de Austria arca ettől is nagyon eltorzult és sötét lett.

- Attól függetlenül még ne beszélj közöttünk is így, hanem... Keress másokat akiknek ezt... Mondhatod... - lökdöste finoman Austria el Germany-t a többi emberhez.
Én ezek után már viszont nem tudtam megmondani mi folyik ott a többieknél, mivel a figyelmemet elterelte egy csatornaszerű nyálas vízszerűség az oldalát elzáró nádakkal együtt. Pár úszónövényen kívül viszont benne még némi békát is láttam kipislogni, ami igazán tetszett nekem valamiért a hátterével együtt. Mivel ismét a nyakamban volt a kamera, tudtam is egy pillanatra ahogy kinézett egy fotót készíteni, bár lehet ezután annyira megrémítettem hogy a víz mélyére úszott el a szemembe spriccelve vizet hogy szerintem ebből a kétéltűből is egyéltű lett.
Majd még kirángatom onnan egyszer.

Viszont nem csak én voltam ennyire állatbarát, hanem ahogy a többiekhez értem vissza, Vezlania is a vízből egy döglött hallal tért vissza Hungary oldalán, aki szintén a tóból mászott ki. Elég nagy volt, embernek ebédre elég, szürkés pikkelyű és emellett egy nagy harapás csillogott tönkretett pikkelyekkel az egyik lapos oldalán.

- Egy bácsi erre azt mondta hogy ez egy süllő! - mutogatta Vezlania nekünk.
- Heh, persze a fene is látja hogy ez nem egy fogas süllő, hiszen azok ennél nagyobbak szoktak lenni, na meg mégis, a süllőket nem tudná egy csuka ennyire megrongálni, van akkora magyar tengeri szörny az is mint maga a csuka. - magyarázta Hungary. - Az az ember teljesen lökött volt és nem ismeri annyira a halakat mint én...
- Akkor... Miféle hal is ez? - kérdezett rá Austria kicsit megrémülve attól hogy szörnyek élnek a vízben.
- Ez itt... Valami ponytféle lehet... - billegette a kezét elnézve a tetemet. - Na jó, csak mert szeretek halat is enni, nem tudok annyira szakértő lenni.

- Ha mindkettő legjobb víziszörnyeteg megtalálható... Akkor akár harcsaivadék is lehet? - tippelt Romania.

- Egy, a harcsa itt megvan egy mázsa is, bajszai vannak, nyálkás és nem lapos, másodszorra meg érdekel honnan szerezted ezt a szókincset... - vigyorgott Hungary rá.
- Oké, kérlek, ne beszéljetek már ennyi fenevadról a tóban! Így legközelebb majd fürdőpelenkában kell majd miattatok jönnöm mert ahányszor valami a lábam mellett elmegy a vízben én össze fogom [^^"]arni magam. Miattatok... - ragadta meg a vállainkat Austria egyre halkabban beszélve.

- Na igen, itt jön Gúglee. - jegyeztem meg elővéve a telefonomat rákeresve azt hogy "Balton öszess hallánakkk falyai".
- „Keresés erre: "»Balaton összes halálának faja«” - olvastam fel vállat vonva. - Ja, így biztosan helyesebb.

- Nem akarod hogy inkább én próbáljam meg? - jött mellém Czech.
- Na várj, beadott nekem egy tizenöt éves albumot. - emeltem fel az ujjamat. - Bár... Lehet hogy nem lesz nekem való mert gyerekdaloknak néznek ki, de...

Elővettem még az én gyenge fülesemet a telefonomhoz hogy azért meghallgassam a szintúgy gyenge térerővel.
- ...És? Okosabb lettél tőle? - ment a vállamhoz.
- Nos... Ez lehet hogy egy garda? - szedtem ki a zenéből. - Na meg az album, mégha gyerekeknek is szól, igazán, túlságosan is jó!
- Garda... - ismételte meg Transylvania.
- Az nem egy külön tó? - vetette fel Romania.
- Az is, de... Igaz, ez valóban garda! Egy kis garda! Legalábbis... Ami maradt belőle. - "fejtette" meg Transyl'.

- Garda... - meredt rá Vezlania. - Hova tegyem Gardát?
- ...Tudod mit, egyszerűen csak egy kevésbé használt helyen engedd bele a vízbe, jó eledel lesz még a döghúst evő... Halaknak... - határozott Lithuania. - Mondjuk oldalt a nádasba.
- Jössz velem Liet? - nyújtotta felé Vezlania a halat.
- Nem hiszem hogy van más választásom... - vette el tőle kicsit idegesen. - ...De akkor menjünk is, nem akarok a többiek szeme láttára halat úsztatni.

- ...Na igen, és mit gondoltok az én képemről amit pont ott csináltam ahova Lithuania fog rálépni pont erre a békára rajta ezen itt? - fordultam vissza rájuk a friss fotót mutogatva.

Ezután hogy csak elfordultam a haltemető párostól, már hallani lehetett egy férfiasabb sikítást és ahogy Lithuania elbotlik félig a vízben, részben a szárazparton kikötve.

Úgy értem, férfiasabb sikítása volt mint valamennyi Romania sikításaiból, ez azért tény.

- Heh... Egy békánk is van mostmár...! - emelte ki a víz tetejére emelkedő újabb hullát Lithuania. - ...Miért ölünk meg ennyi állatot minden nyáron?
Talán ezek után az a béka még egyéltű sem maradt meg.
De hé, legalább az emlékezetünkbe jól bevésődött egy újabb kép után...!

858 szó.

Igazából a tegnap írt szavak után már csak száznegyven új szavat írtam, mivel akkor szüleim belezsaroltak egy túl hosszú dunai sétába-

A Nyeh legyen veled!