Mielőtt a részbe belekezdenék, két halálhírt érzem kötelesnek hogy elmondjak
Katsuaki_Senpai és kis tengerimalacom, Bendy halála. Lehet nem illik mindkettőjüket egybe sorolni, de Bendy július tizenegyedikén távozott, Nikosz egy nappal később követte este. Nikosz és Bendy mindketten jó haverjaim voltak, Bendy mint kisállat, Nikosz meg mint volt kiszemelt...
...

Mindenesetre, születésnapom van(volt), így részt csak azért írok nektek, mégha Kai nélkül is vagyunk most.
Remélem ő azért még nem szagolja talpa alatt a nyári ibolyákat-

Romania szemszöge

A mi kis haveri körünk már egy ideje a parton szórakozott mire én is követtem őket. Még kértem Transylvaniát hogy ha már a szállásunkon marad, belém fér még egy hányhatnék ma, és összefoghatná még egyszer a hajamat.

Akkor is amikor megérkeztem sem tettem többiet mint leüllni a térdemet átkarolva a fűben a lehető legközelebb a parthoz, néhányunkat a vízben nézni, meg a halott fákat nem is olyannyira messze.

- Halászok ellensége. - mondta Hungary mellettem ahogyan látta hogy merre nézek. - A kárókatonák. Csapatokban vannak, és naponta egy madár egy kiló halat is megeszik, amit nem is tud megemészteni, ezért savas bélsara gyilkolta meg azokat a fákat. És mindenhol szinte megeszik a halállomány felét.
- Valós pusztítás... - jegyeztem meg.
- Az... - nézett át felém. - Hé, nem zavar hogyha rádbízom a csizmáimat? Kicsit nyafka a vízre, és nem akarom hogy tönkremenjen miközben én az egyik kedvenc foglalkozásomat teszem.
- Nos, persze, szerintem egy időre tudok vigyázni rá...! - nevettem fel kínosan. - Mit árthat nekem...
- Hálám neked! - tápászkodott fel. - Lengyel, idén ismét vihetlek téged a vízbe, vagy maradsz inkább?

- Lehet Romaniára bízni dolgokat? - jelent meg Poland helyett Slovakia mellette. - Áh, jó is lenne, ha nem bánod, itt hagyhatom a kamerát? Esetleg használhatnád is, annak is örülnék.
- Na látom bele is kevertelek valamibe... - mosolygott Hungary, mintha az segítene valamennnyit nekem. - Hoppá...
- Eh, mit számít, nem terveztem mást... - bátorítottam magamat. - Csak kérlek, ne vonjatok nagy felelősségre ha valami kicsit máshogyan fog visszakerülni, attól védném leginkább csak hogy ne vigyék el.
- A németek becsületesek. - válaszolt erre kurtán Germany.
- Valós, sokkal de tűnnek megbízhatóbbnak mint az itteni lakosok. - vakarta a nyakát Slovakia. - Így már csak inkább ne essen bajuk. Ne haragudj...
- Sebaj, csak sikerül csakis ezt, másmellett nem kell ezt tennem. - kicsit felvállalósnak nézhetek ki, biztosan mert megpuhított Hun figyelme. Csak Ardeal ne nagyon bántana ezmiatt ha megtudja...

- ... Egy kicsit idejöhetek én is ha nem zavarok? - jött hozzám egy idő után Aust.
- Nem zavarsz... - ezzel egy kicsit hazudtam. Ő azért mostanában szokott Transylvaniával ellenni, és bármikor elmondhatja ezt. Ezért kicsit módosítottam a mondatomon; - Márha... Nem meséled el hogy én engedtem Hun kérésének.
- Heh, számon hat lakat, kulcsai a vízben! Mivel sejthetőleg azt akarod tőlem hogy Transyl' maradjon ki ebből.- üllt le mellém.
- Őt, da. - helyeseltem. Ezek után meg már nem is válaszolt. Gondolom nem akart többet átélni most velem, ezzel kevesebb eséllyel hogy megemlíti.

- ...Hé, Ro'! Vigyáznál erre amíg megnézem a vizet? - szólalt meg ismét a nyakáról leemelve a kis feszületét. - Van egy olyan érzésem hogy ezzel csak elhagynám magamnak.
- ... Alapjából is, nem ismerlek téged annyira kereszténynek, miért vonszolod ezt magaddal? - érdeklődtem.
- Ezt nem akarom kifejteni most sem... - mosolygott szégyenlősen, majd a vízre rohant.

- Megint ez a jövőbelátás, igaz? - mondtam ezt magamelé megragadva a feszületet. - Serbie golyója meglágyította az agyad, adevărat?

Kicsit viszont izgalomba jöttem a feszület eejtélyességétől így még jobban megvizsgáltam. Valami kőzetből volt kifaragva, és le is csiszolva. Bár én igazából csak fából dolgoztam, mégis jól megmunkáltnak néz ki, és lehet nem is nehezebb az egyik a másiktól. Úgy akkora mint a kisujja kétharmada, a kőzet nevét viszont nem ismerem. Szerencsém hogy Ardeal tudna róla sokmindent, de nem hiszem hogy tud egyáltalán hogy mi van Austria markában. Sosem látom hogy akkor lógna a nyakában mikor Transylvania közelében van...

Igen, talán figyelem őket. Na de tényleg, nem akarom hogy egy ilyen bőgőmasina szeressen belé még a végén, Ardeal halálba sápadna be akkor!-
Nem mintha több esélye lenne neki mint bármelyik másnak közölünk mint... Én...

Felhívni csak fogom őt viszont ezért, Austria csak nem egyenlő Hunnal. Majd estefele, ha mindenki kifáradt.

Nos, abban nem vagyok biztos már hogy meg is tettem.
Mikor lemenőben volt a Nap, mi mind megindultunk vissza. Annyival hogy nem emlékszem többre mint egy újabb értelmetlen párbeszéd, ahogy Hun kicsavarja a törölközőjét és mondja hogy ma este nem kell majd fürödnünk, és hogy ezt néhány jómadár alkohollal akarja ezt ünnepelni, ezért be is állunk egy ilyen üzlet elé rögtön, majd egy kis várakozás után nem igazán emlékszek másra. Amire meg emlékszem azt nem akarom megosztani önmagammal sem.

- Na igen, nem hittem volna hogy ilyen mélypontra ereszkedek... - tápászkodtam fel az ágyból törökülésbe. Nem messze tőlem volt Italy teljesen kiütve a földön, békésen szunyálva, körülötte Switzerland és Germany. Legközelebb hozzám mégis Aust volt, ő sem tett teljesen mást mint én, csak mellettem az ágyon bámult rá a többiekre.

- Én sem igazán gondoltam volna, - dőlt vissza az ágyba. - de kitudja mikre is vagyunk képesek.
- ...Úgy beszélsz mintha valami bölcsességet vonnál le miközben este csak ment köztünk a kufirc és semmi más nem is volt. - közöltem vele amit ezzel éreztem.
- Lehet akkor másra nem is emlékszel? Milyen szomorú... - állapította meg.

- Arra emlékszem ahogyan volt nálad valahogyan síkosító és... Brr... - borzongtam bele a gondolatba. - Még neked is nagyobb mint az enyém.
- Ne rágódj most két centin, amúgy sem illik fogazni... - szórakozott velem.
- Készültél erre, igaz? - vágtam rá ettől a mondattól. - Úgy módosítottad magadat hogy feljebb kerülj nálam hogyha megint érdeklődök. Nem erre gondoltam mikor izgalomba jöttem...!

- ...Figyelj, igazad van,  vagyok elég megygyőző hogy téged is akár megtévesszelek, így van. - tisztázta mindezt a fejét a lábaimhoz téve. - Kiterveltem. Kihasználtam a te személyiségedet. De csak mert tudtam hogyha illuminált állapotodban mondom el neked és utána ezt hallod már csak emlékezni próbálsz és nem még fűzni hogy mondjam el. Nem akartalak megsérteni hogy nem mondom el. Nem akartam ezután bűntudatban elaludni. Másokat is hasonlóan a maguk személyiségéhez igazodva játszom majd ki ha mégegyszer megtudakolják. Mert ez az amit nem mondhatok el, bármennyire is fáj. Legalább hadd cselezzem ki azt hogy mégis elmondom.

- És én voltam neked az első... - jelentettem ki. Bár nem voltam ebben biztos, de jobb ha határozottat mutatok.
- ...Igazából nem követem, ha nem sikerül, újból megteszem. - vallotta be a nyakához nyúlva. - Szólj ha még érdekel miért hordok magammal feszületet.

- Isten ments! - ragadtam meg mögöttem gyorsan a ruháimat, nem érdekelve hogy az csak részben az én ruháim.
- Ennyire rossz csak nem voltam, hehe... Ugye? - érzékenyült el, igyekezve hogy ne feltűnően tegye azt.
- Dehogyis, nem arról van szó, nehogy megsértődj! - mentegetőztem rögtön engedve hogy tovább nyújtózzon el rajtam. - Csupán...nem hiszem hogy az a szobatárs örülne ha többször is ez megtörténne akit én kaptam.
- Őszintén.
- Hm? Mit őszintén?
- Van benned valami ami vonz abban a magyarban?
- Ugyanolyan magyar mint ahogy te vagy német.
- Ez nem a pont, válaszolj arra amit kérdeztem. Én is voltam veled őszinte, rajtad a sor.
- ...Nem. Nem hiszem igazán. Csak Hungary hiánya beszél belőlem, és ahogyan felém irányul.

- Látszik is, látszik... - hümmögte. - Téged nagyra tart, akkor látom te is megfigyelted. Kávét kérsz?
- Uff, ez után az este után azt is elfogadnám! - mormogtam a kezembe ahogyan az arcomba töröltem azt. - De az én esetemben talán egy jégkocka is jobban felfrissít.
- Jeges kávét is tudok. - vetette fel.
- Azért ne legyen erős, vagy tényleg felpörgök! - mondtam még neki mikor öltözés közben a konyhába kezdett tartani.

- ...Hé Ro'! - mondta még nekem az ajtóban.
- Mi az, mond csak. - biztattam az ingem ujjának feltűrése közben.
- ...Bennem van az az érzés hogy ti ketten majd megjavítjátok azt amit én tönkreteszek. Ennyit akartam csak... - nézett még hátra rám. - Ti ketten... Azt a személyt, akit én tönkreteszek...

1240 szó.

Olyan hosszú ideje írom a részt, két tengerimalacom is meghalt ezalatt-

Mert igen, a fenti malac volt Paprika, egy hónapos bébimalac, másfél napja volt nálunk, de a macska elragadta nálunk ma este, így emiatt alvás helyett befejeztem a részt.

Nyeh, ő volt mindenkinek a kedvence... Miért halnak meg ilyen sokan ebben a hónapban?-

Legalább a másik új malacom, Nyeste megmaradt, őt Discordon Liza szerverén biztos láthatták már, ő sokkal nagyobb, de nem sokkal idősebb volt nála, és ezerszer gyávább-

Lényeg a lényeg, most megyek az országokat meglátogatni a Balaton partján és négy napig csak haverkodni velük, majd egy új társat szerzünk a mi kis új malacunknak mégegyszer-

A Nyeh legyen veled!