Slovakia szemszöge

  Helyzetjelentés. Hun kicsit beakarta járni velünk a nagyobb városokat nem sokkal távolabb, így mi pontosan ezt is tesszük. Egy negyedóra lehetett vonattal Lelle, aminek a teljes nevébe megint belerakták a Balatont. Kezdem azt hinni hogy a Balaton nem is tó hanem egy teljes megye a sok ilyen név után. Azért is már mert ahogyan embereket hallottam inkább Tenger néven emlegették.

Pedig mikor nemzetközi földrajzot tanultunk, direkt megjegyeztem hogy ez itt Balaton, jól hangzik nyárra majd. Az emberek megteszik azt hogy csalódjak önmagamban... Igazán szeretem ezt az érzést ahogyan lepattog rólam az önbizalom. Legalább van bennem még elég bőven.

Balatonlelle egyébként tényleg nagyobbnak hatott, több ember is volt, ami abból is látszódott hogy tudtak egy "LELLE" szót kirakni a sétaút mentén. Kettőt is. Csak az egyik távolabb volt, és már hosszabbították azzal a hét betűvel. Van is pénz szóval dőzsivel itt, tömérdek nyitottbolt a strand felé, tucatnyi szállás, nem is csodálkoztam hogy ez jött ki a "Balaton" rákeresésre elsőként Gugleen.

Akit először láttam megtörni a boltoktól azt Austria volt, aki rögtön beszerzett egy újabb terrort hozó zenedobozt, egy feszületet,(ez az egy kérdéses miért) és egy színes mentőgumit, amit tüdővel kellett fejfújni a víziszörnyek elől. Én meg eközben néztem őt az ő elkért pénzéből szerzett kézműves fagylaltommal aminek teljesen kofola íze volt.
Hm, hogy akkor én törtem meg előbb? Kizárt, Austria az, hiszen az ő pénzéből van!

Már nem létezik a nyugati blokk, de meggazdagodott, az tény. Budapest igazán hozott neki valamit, csak úgy mint Switzerlandnak is. Azzal a különbséggel hogy ő szerintem inkább megtartaná minthogy vackokért odaadja.

- Hm... Háromezer. Meglesz belőle még valami. - számolta össze Poland az újabb szerzeményét. - Megint lopok. Milyen remek érzés. Ezek után mindet meggyónhatom ismét.
- Miért ismételed el ezt mindig? - nézett rá Hungary.
- Hát... Próbálom bebizonyítani hogy én valamennyire mégiscsak jó személy vagyok! - nevetett fel Poland.
- Csakis a legjobb vagy. Hiszen amíg tőlem lopsz, teljesen legális. - kezdett rögtön nyájaskodni Hungary. - Márpedig a szívemet is elloptad, én meg teljesen elfogadtam ezt egy jó ideje. Bármennyire is gondolkodok, teljesen jogosan loptad el tőlem, mit ne mondjak~
- ...Hun, ez itt már nem a nászút, ne itt legyél nyálas közöttünk... - suttogta hozzábújva Poland. - Kettesben mjd lehet , rendben?

- Khm, nem azért, de a mézesheteitek alatt én is ott voltam. - szólt közbe Czech, majd még hozzátett dolgokat; - Nem bántam, de azért örültem volna egy kis éjszakai alvásnak is. Őszintén igen, ezért örülök leginkább hogy itt vagyunk mindannyian. Tudok aludni ha nem épp a vonat megy el éjjel.

- Vonatot említve, az idejétől késett egy három percet. - jött mellém Japan. Persze, Japansko. Vele sikerült kisajátítanunk egy szobát tévével. Bár inkább a szoba kétharmadát, a szőnyegét elfoglalta Czech, és a tévét is ő használja szokás szerint gyerekmesékkel.

- Hallottam valami ilyesmit hogy a MÁV vonatai ennyit szoktak késni, de ez nem zavart engem, Czechnek ahogy hallottam már úgyis elege volt a sok vezetéstől, meg mégis, merre sietünk mi? - vonta meg a vállát Hungary.
- Igaza van Hunnak, lehet hogy rosszabb döntés volt mint követni Czechet, de valóban, mit számít az a három perc? - kezdtem én is. - Fiatalak vagyunk, gyorsak és fiatalok, nem veszítünk semmit azzal!
- ...Mondhatnám hogy biztosan, de majd még meglátjuk. Bármit is sikerül emiatt kihagyni, nekem úgy sem fog hiányozni. - válaszolt erre Japan. - Márpedig tudtommal nem terveztünk meg semmit itt.

Helyes ez tőle, nincs megtervezve semmi. Mégis ha azért szétnézek, van itt sokminden, mint ami engem, mint ami a többieket érdekelne. Leginkább ez már a vízpartos részénél volt, ott aztán az egész olyan volt mintha valami szabadteres élményfürdő lenne minden korosztálynak. Még sosem voltam élményfürdőben, méginkább hogy szabadteresben sem, de valahogy szerintem így nézne ki.

- Hm... Nem is tudom, az már nem teljesen minden korosztály hogy nem jelöltek ki legalább egy dohányzásra helyet... - csúszott le egy fa kérgén Czech állásból ülésbe megfeleselve a gondolatomat.

- Ezt nézzétek mit szereztem! - rohant oda hozzánk Poland a Nap lemenetele közben. Már nagyon senki se volt máshol, csak is ő volt aki gyorsan a hazafele tartóktól jött visszafele. Két kezéből kiterített egy hatalmas gumit, amiből eleinte sejtésem szerint senki sem jött rá mi is volt ez pontosan.
- ...Ez egy hatalmas felfújható gumitukán huszadik századi amerikai színekben? - tippelt Romania.
- Igazából csak megtetszettek a színei úgyhogy beszereztem... - fogdosta a ő tarkóját Pol.
- Honnan? - érdeklődött Austria is utána.
- Hát... - ebből mindenki rájött rögtön hogy 'honnan'.
- És vagyunk elég gyerekesek ahhoz hogy használjuk is? - fordult felénk Transylvania.
- Hát figyelj... Mi számunkra lehet gyerekes, de az emberek gyártanak ilyeneket, szóval gondolom... - egyértelmű volt ebből hogy én támogatom az ötletet. Az egész nyár ismét kölyökké tesz ami kimaradt az első száz életévemben. És én sodrom magamat az árral, és még a többieket is ha kell. Tavaly ilyenkor nem csináltunk jobbakat minthogy puszipárbajoztunk, de ezt most megnövelhetjük, nem?

- És végülis... - lépett oda még Switzerland Russia irányába. - Van hozzá tüdőnk.

A végerdemény ami ezután Russia halálát okozta fulladásban hatalmas volt, vagy öten elfértünk rajta kényelmesen, és a gumi másik felét nem is említve.
Nem tudom mit gondolnak az emberek, de ekkora tukánok biztosan nem léteznek. És lehet hogy túl sokszor említem fel az embereket, de mégis, itt tényleg mindehol ott vannak, mi pedig kevesebben vagyunk mint Budapesten voltunk!

És ezzel a nagy levegőpárnával mindenki kipróbálta a vizet és magát ezt is. Nem lett erről sajnos viszont több mint három fotó mivel nem akartam hogy megázzanak vagy úgy az egész kamerával tönkremenjenek.

- Nem hittem volna hogy visszafele is legalább ennyit fog késni a vasút... - nézte a menetrendet Japan.
- Nos, igen, megmondtam hogy felesleges sietni... - jött lassan hozzá Hungary is a maradékunkkal együtt. - Neked talán a három perc is sok, de hidd csak el, hallottam rosszabbakat is ezeknél még.

- Maradhattunk volna ott többet is... - sóhajtott fel Czech egy másik táblára pillantva és egy cigaretta dobozt előszedve. - No sebaj legalább itt van kijelölt hely.
- Jöhetek veled? - kérdezett rá Austria a kezére nézve.
- Ehm, parancsolsz, de te mióta...? - pislogott Czech zavartan.
- Hát... Mikor tavaly felajánlottad akkor utána átgondoltam hogy egy eddig nem látott dolgot mulasztottam el, bőgtem utána egy kicsit, majd amint szereztem hozzá pénzt én beszereztem egy dobozzal és azóta néhányszor azt használom... - magyarázta Aust miközben mindenki elcsöndült tőle, ő meg kiakadt. - M-most mi van ezzel, ne hallgassatok meg engem így ennyire ezért!

- Erről már viszont hallom lemaradtatok... - nézett a távolba Poland. Hungary és Romania is felkapta a fülét, pontosabban így gondolva, itt is a vonat értünk.

- Ennyit tud érni pár perc is... - néztem ki az ablakból. Talán valójában már a fejemből is. - Nincs erre igazán szó hogy sokat vagy keveset.
- Lehet hogy így van. - dőlt a karjaira az ülésében Japan. - Mégis talán számomra húzósabb is tud lenni ha betervezek egy rendet nyárra is.
- Nem hiszem hogy kell neked rend nyárra. Úgyis tele van nekünk meglepetésekkel a sors... - mosolyogtam.
- Hm. Vajon idén is lesz ennyire őrült nyarunk. Ilyen... Feszültségvezető, mégis átlagos hozzánk vetve. - gondolkodott Japan.
- Nos, egyvalami biztos... - ugrott fel előttünk a háttámaszra Transylvania. - Ne készüljünk fel hogy nyugodt lesz. Már az elejét is esküvővel kezdtük, a filmekben tudtommal mindig a végefele nagyobb csavar lesz...

1147 szó.

Napokig tartott megírnom ezt a részt... És holnap mennék cserkésztáborba ha nem jött volna meg nekem a mikulás ma és nem lenne rosszabb nekem holnap-

Nem tudjuk pontosan mikor megyek, de azt remélem hogy egyáltalán megyek-
Bár apám lehet nem igazán támogatja, én viszont semmiképp sem akarom kihagyni ezen a nyáron legalább három napra-
Szóval igen, akkor talán nem lesznek részek-

A Nyeh legyen veled!