Transylvania szemszöge

Látom senki más nem fog tapasztalni dolgokat itt rajtam kívül. Viszont nekem minden gyanús már onnantól hogy bevásároltunk mindenféle jófűvel és gyógyszerrel - mert ugye a sör, bor, pálinka csak egézséges és gyógyszerként is használandó. Azóta pedig minden valahol a lenti hálókból indul ki, valami vészjósló szerűség, nem is értem hogy mondjam hogy ne is hangozzak mint valami filmben, bármennyire igaz is.

Romania elkezdett Austtal csicsikálni, és ez nem csak azért van mert egy klasszikus Felelsz vagy Merszbe ezt húzta ki nekik Slovakia. Slo' is egyébként már nem tűnik nekem annyira ártatlannak, ugyanis nemrég lestem meg a könyvét amibe eddig írt. Tele volt ocsmány betűkkel az országok biológiájával kapcsolatban, ami őszintén hasznos volt nekem mégjobban a Lelki erősség kutatásával , de ettől még nem igazán érzem annak Slovakiát aki szíve érdekéből leírná mindezt.

Viszont igaz, kezdjük elunni az ittlétet szóval érthetődő hogy amit mi tudunk tenni az az hogy nézzük a Hetalia új évadát. El is felejtettem szinte hogy mennyire is imádtam így ellenni animével... Vissza is a lényegemre, minden furcsa, és sajnos nem tűnik hogy mindez egy helyre vezet. Pedig mint gondolni lehet rólam, igen sokat gondolkodtam róla.

- Még mindig azt a lapot firkálod tele? - hajolt felém Romania.
- Lökött vagy. - húztam össze magamat magzatpózba az ellenkező irányában. - Van pofád ezt mondani azután hogy eddig a labanc fenekét verted.
- Vártál tőlem azt hogy elutasítom? - üllt fel.
- Nem. Nem vártam. Azt vártam hogy legalább nem így kezded meg az újabb együttlétünket. - mormogtam, majd ijedten még odaköptem az "együttlét" kifejezés után. - Mármint- mármint mint haverok, és hálótársakként ismét, semmi más, persze...

Itt éreztem ott hátulról hogy belegondolt összezavarodottan hogy mivel engesztelhetne ki leginkább. Végül ismét mellémfeküdt egy öleléssel szorosan az allhasam felett átkarolva.
- Így talán jobb? - suttogta hozzám. Makacsodtam tőle, ezért nem mondtam semmit de szerintem érezte hogy ettől megpuhultam. Én viszont hogy ezt percekig kiélveztem, vissza is tértem a szokatlan dolgok összegyűjtésére és sorbaszedésére.

Körübelül ezt hajnali egykor untam meg az eddig ötórán keresztüli gondolkodást. Főképpen mert így sem jutottam előrébb. Csak talán hogy az ágyunkat ki kellene porolni, mert amint beférkőztem mégjobban Romania ölébe, sikerült valami port beszívnom. Eh, még másfél éve hogy az orromat is használom, és nehéz megszokni így!

Mivel szorosan fogott, nem sikerült volna felállnom, és felébreszteni is bunkóság lett volna. Mert hiába szeretem verni, csak azt adok neki ami engem személy szerint nem zavarna. Azt viszont hogy felébresszenek hajnalban az csak Egres és a testvérem teheti meg velem, de a később említett csak akkor is ha van nálam elég mennyiségű párna amit azzal hozzávághatok.
Röviden, ez nem megoldás hogy mással ellegyek.

Hanem viszont ha őt magammal hozom a hátamon hogy közben még mindig fogja a derekamat, talán nem zavarom.

...Megint olyan dolgot teszek amivel csak bizonyítom hogy a puhány srácok jönnek be. Bánom is én, legalább ettől még soványodok is, már amennyire országok tudnak fogyni. Most tudtam meg Slo' könyvéből hogy elhízott országok nem csak azért nincsenek mert nincs sok tápanyagra szükségünk, hanem mert háborús időkben meglegyen a testi erősségünk és megfutamodni is tudjanak.

Néha annyira belemerülök a gondolataimba mikor nincs jobb dolgom.
Felültem lassan, majd átreccsentettem Romania csontjait úgy hogy minél jobban megkapaszkodjon. Csoda hogy erre sem ébredt fel, pedig ropogni is hallottam, vagy csak rosszul fejeztem ki saját magam?

Csak hogy felnéztem, már láttam valami kis ködöt elsuhanni ki a fürdőből, amit elsőre azt hittem hogy csak a fordulatom tette, de egy pislantás után láttam hogy az ajtó be is hajtódik. Na szép, mégvalamit tehetek a furcsaságokra...

Rájöttem ettől hogy ezt mind azért láttam mert már egy pár hónapja hogy kaptam a testvérem véréből mint DNS, és ő neki megvan a harmadik szeme részletben. Viszont akinek még ennél is erősebb a harmadik szeme az...

A gondolkodás ismét végig futott rajtam ahogyan előkapartam a bőröndöm. Egy kék háromszöges üvegcsében volt a leghígabb vér, és még két vörös és rózsaszínes hajszál. Ahogyan figyeltem, Czechnek van a legnagyobb harmadik szeme, ezért is tud olyan könnyen mindent megtudni. Na meg az is lehet hogy a fiatalon kezdett droghasználat is közrejátszik, de mégis, ismerem őt annyira hogy ne ez legyen a háttérben.

Egyszerűen egy hajszálát használtam, az rövidebb és biztosabb a hatása. Majd úgy hogy lenyeltem a torkomig, megindultam a lépcsőkön lefele.

Tisztábban láttam és hallottam biztosan. Hangokból ítélve elmentem a konyhába, ahonnan kiszűrődött az egyetlen fény akkor. Nem volt semmi különleges persze, csupán Lithuania munkálkodott. Olajat melegített fel és hagymát vágott egészben, közben meg valamit dúdolt önmagának. Csak hogy az ajtóban észrevett az ablak suhogásából és a hangok erősödésétől, de egy pillantással felém nem intézett el semmit, így vissza is fordult.

Ezért hálásabb is vagyok, nem volt kedvem megmagyarázni hogy miért lóg rajtam egy érett felnőtt ország az éjszaka közepén, még ha sikerült is volna visszavágni hogy ő mit keres itt lassan hajnalban.

Minden hálót végignéztem ahol teljesen nyitva volt az ajtó. Elsősorban inkább ugye amik lent voltak, a németekén kívül, mivel hiába szebb a ház, mégis csak némi felújítás miatt van ez kívülről, csukott ajtót így nehéz nyikorgás nélkül kinyitni.
Láthatólag az egyetlen aki kettőnkön kívül még valamennyire ébren volt az csakis Czech. Nem nézett ki igazán jól, táskák voltak a szemei alatt, sápadt bőre világított még, és igényesen volt a haja megoldva. Márpedig ő nem így szokott lenni, igazából csak a este felvett söröskorsós mintázatú pizsamájáról ismertem fel.

Hátra volt még a fenti másik háló, a miénken kívül ahol testvérem, felesége, és a maradék haverunk van akiknek nem esett jobb hely. Egy kicsit megpaskoltam Romania arcát mosolyogva szórakozottságban, majd felszenvedve a lépcsőn meglestem a szemközti szobát is.

Egyből megcsapott a régies szag, majd a tömény szexszag. Fogalmam sincs hogyan bírják az ittalvó országok hogy itt ellegyenek, na meg még itt is aludni... Ezt csak már megszokásból lehet. Na meg még a földön is aludni, abszurd szenvedés ez mind együtt. De senki sem volt felkellve szintúgy, nem is nagyon.

Hanem a lenti ajtó hallhatóan felnyillott, igazán felébresztett engem véglegesen.

Szikrázóan megcsillant friss olajzöld szín suhant el mellőlem...

992 szó.

Szóval ezt is vért izzadva sikerült elkészíteni... De régi is ez a telefon-

A Nyeh legyen veled!