Finálé

Transylvania szemszöge

Páraszagot éreztem meg mikor kinyitottam a szemeim. A rengeteg takarót kihasználva rajtam magamra csavartam és így ülltem fel az ágyon.

- Szép jó éjjelt! - túrt bele a hajamba köszöntésképpen Romania. Ez már kezd rendszer lenni. - Megvagy azért már ha így kidőltél?
- Jól vagyok... Csak kicsit fáradt... - bugyoláltam bele magamat jobban a takarómba.
- Gondoltam kicsit szellőztetek, jó az neked is. És mivel hűvös van, ezért össze is hordtam takarókat hogy nehogy megfázz alvás közben.
- Köszönöm. Igazán köszönöm, de nem volt szükséges, elég erős vagyok hogy este is kibírjam a hideget. - magyaráztam.
- Nézzük. - hámozta ki a bal kezemet a takarók alól a csuklómat megragadva. - Valóban melegebb vagy ennél az éjszakánál. Nem tudom hogyan csinálod hogy hőemelkedésed van mindig ahányszor csak megnézem.
- Többiek? Alszanak? - kérdeztem hallkan. Kicsit talán túlságosan is belegondoltam hogy Romania elhordozott idáig a tópartról és ennyire gondoskodott rólam.

- Lent sürgösködnek, gondolták hogy még egy közös sorozatnézést lehetne összehozni. - mosolygott. - Csaknem csatlakoznál?
- De, pontosan ezt akarnám igazából. Lehet ezek után... Másokkal is jó lenne időt tölteni. - viszonoztam a mosolyt. - Meg lehet ezek után sokkal zűrösebb lesz minden... Habár ha mégsem, mégiscsak meglehet bennem hogy ez volt az a nyár, amikor a legkevesebb minden történt.

- Nyugodt a nyár. Nem megszokva tőlünk. - folytatta. - Nyugodt ez az éjszaka is, a nyugodt nyarunk végét jelezve.

- Hát... Te esetleg ugyanúgy jönnél? - vetettem fel.
- Jöttem volna, de úgy éreztem hogy muszáj lenne veled lennem miközben alszol, hogy ne csak te maradjál ki belőle. - dőlt hátra. - Úgy hogy már ébren vagy, talán nem hagynám ki. Viszont nem is akarok Czechnek fájdalmat okozni hogy az ő szobájában gyülekezünk, lehet ezért van az hogy mégis inkább megvárlak.
- Ez... Ez még tőled is kedves velem szemben. - említettem fel. Kicsit talán túlgondolhatom hogy elcipelt, hiszen én is tettem ezt vele.

- Heh, szerencsére volt pár turista akinek volt Kofolája szóval ezt az éjjeli közös sorozatnézést is túlélhetem! - rikkantott Slovakia. - A friglák is készülnek, így egészségtelen kaja is megvan hozzá.
- Nem lehetne jobb neve is mint az hogy "frigla"? - tudakoltam meg.
- Milyen más név kellene egy fánkszerű "X"-nek olajban sütve keményre, és megtöltve igazából bármivel minden csúcsában... - borzongott bele Poland. - Szerintem maradhatnánk ennél, nem mintha ennék belőle, legalább a neve legyen szépen hangzó.

- Legalább még ezek előtt lehetne hogy megpróbáljak aludni? - lépett ki a szobájából Czech.
- Igaz, hagyni kellene Czech Republicot kicsit hagyni, ha már ilyen kutyául fog nekilátni az egynapos útnak hogy aztán ott még oktatást is végezzenek nekünk. - helyeselte Hun. - Ha akarsz Czech, aludhatsz a mi szobánkban.
- Nem azért Magyar, de nem hiszem hogy az ottani szagok segítenének neki. - tettem ehhez hozzá.
- Miféle szagok? - furcsálta Hungary.

- És egyébként is, így szeretnél elindulni Czech? Nem esne jól neked ha előtte még talán pihensz és kikúrálunk, több esélyünk is lehetne hogy kevesebb bajunk lenne. - hajolt ki Lithuania a konyha ajtajából.
- Még ha nem is vagyok teljesen jól napok után, nem vészes, és már igazán sürgős a határidő hogy induljunk, nem akarok senkit sem megsérteni ezzel hogy én voltam rosszul. - magyarázta Czech. - Az egyetlen ami a bajom lehet holnapután hogy másnapos leszek a forralt bortól is! Amúgy tényleg Hun, ha már megemlítettem...
- Merítek neked, ne fáradozz... - legyintett Hungary megindulva a konyhába. - És esetleg másvalaki?

- Nekem is adhatsz! - jelentkeztem az alkalomra.
- ...Mennyi alkohol van benne? - jött le a lépcsőről Romania a hajlatában megállva és letelepedtem.
- Ehm, kiforralva csupán úgy egy-két százaléka alkohol, ha nem a félszázaléka. - tippelt Hun. - Ajánlom a hidegben még neked is, igazi gyógyszer, méginkább mézzel együtt.
- Akkor talán én is kérnék egy félpohárral. - vonta meg a vállát Romania. - Annyi nekem sem árthat meg érezhetően.
- Jól beszélsz! - intett még vissza Hun.
- ...Biztos jó ez neked? - vándoroltam át hozzá amivel láthatóan Slovakia nagyon szemezett.
- Nem fog ártani, érzem én! Nem is hiszem hogy többet használnék el egy pohárnál, nem fogok még szédülni sem ettől. - szögezte le, miközben lassan néztük ahogyan Czech kipakol a nappali közepére mindenféle puha párnát meg takarót és lassan elsüllyed bennük míg a tömérdek tárgy elnyeli lassan elszunnyadva a sörös pizsamájában és kibontott hajában.

- Csak szerintem nézz ki Czech most mikor nyugodtan alszik a leggyönyörűbben? - suttogta Hungary mikor visszatért és Poland is vissza ment addig a szobájába előre a felesleges dolgokat elrakni.
- Nem tudhatom, nekem csak olyan mint Czech, nem vagyok én így ferdehajlamú mint ahogyan te! - lóbált a lábait Slo' az asztalról.

Személy szerint igazából vallom Hun igazát, Czech nem úgy tűnt mintha a plázacicák a szemei alá táska gyanánt rakták volna a dolgaikat, hanem inkább... Kipihentebbnek és kevésbé sápadtnak.

De persze ennyi rossz döntése Hunnak kellett lennie hogy ilyet mondjon ki Slovakia előtt, ugyanis szinte azonnal látható volt a srácon az a vészjósló széles vigyor.

- Ejnye Maďarsko, már házas vagy egy két hete és íme itt az új préda? - zendített rá máris ő.
- Tessék? - osztogatta ki nekünk Hun az átforrósodott bögréket. - Ezt nem értem... Mintha azt mondtad volna hogy új prédám van?

- Nos, nem inkább egy másik személynek kellene ezeket mondani hogy "leggyönyörűbb"? - pattant fel az asztalról csípőjét dobálva egyik lábáról a másikra. - Nos igen, nem is tudom kinek... Talán ha te nem is, én elmondhatom neki...

- ...Na ezt ismételd meg... - vágott vissza Hun feldühödve, és tőle telhetően ezt a legkevésbé sem mutatva.
- Azt hogy mit teszek majd most, nos... - gondolkodott egy kis ideig. - ...futok.

- Hé, Hun, szerinted jó az ha szennyessel együtt rakom bele egy helyre a fűszerpaprika-füzért a nászútról? - kiáltott le Poland sietett lépésekkel le a lépcsőről, majd mikor mi ketten útban voltunk, egyszerűen csak szárnyakkal felfogva leugrott.

- Hun kancás a tesónkra! - használta ki az alkalmat Slo' hogy kis időre nem nyomta le a fejét Hungary.
- Pol, a barom bátyád itt szivat meg engem és téged! - tette ki végleg a földre Slovakiát.
- ...A kérdésem még mindig áll, mit gondolsz? - hagyta annyiban Poland felsegítve Slovakiát.
- Ehm, szerintem mehet a fűszerpaprika szennyessel és pár liter üdítőitallal bőr alatt. - mosolygott Hungary.

Szerintem nem csak én szerintem volt az hogy itt kellene leállni mivel Czech is kikászálódott az összevetett helyéről és soha nem látott dühösséggel nézett a maradék visegrádira. Ébredésének oka viszont elég egyértelmű volt a dühödtségével együtt, Slovakia kétszer esett keresztül rajta menekülés közben. Ezek után meg Lithuania és Austria hívott is minket össze, hiszen minden készenállt hogy az éjszaka felét ébren töltsük.

- Ez a negyedik évad mindig olyan... Olyan rossz érzésem van utána, pedig minden szálat elvartak! - jegyezte meg Slovakia.
- Főképpen mert valószínűleg sosem építítik újra a várost. És ez okozhatja ezt az érzést amit én a helyetekben úgynevezném hogy... "Szomorú hangok órákig". - ennyit beszélni Germany-t sem hallottuk talán, ezért is volt hogy a mondata közben szusszantott egy mélyet.
- Ungheria, te sírsz? - fordult Hun felé Italy.
- Nem. - bújt ki a takaró alól Hungary feje. - Csupán kicsit megszeppentem.
- Átázott a szemkötőd. - tette hozzá Slo'. Én meg éreztem hogy ideje lelépni mivel Hun majd egy "Fogd be" után ráront majd megint, csak úgy mint a harmadik évad végében volt.

- Nos, leléptél? - nézett Romania a lépcsőfordulóból az ő kilencedik bögre forralt borát kortyolva.
- Le, nem akartam vita része lenni. - huppantam le mellette. Láthatólag erre nem tudott mit mondani, szóval folytattam: - Szóval... Lassan majd szedelőzködünk.

- Annyira nem lassan. - válaszolt a telefonjára nézve. - Hiszen már ma fogunk pakolászni. Hajnal félkettő óra az idő.

- Értem... Viszont... Ezúttal még Hun és Poland is jön ezalkalommal velünk együtt csomagokkal és a miénkkel, ráadásul határokon keresztül is kell menni... Lehet hogy nem hangzok önmagamnak most, de nem tudom hogyan juthatnánk időben Vilniusba... - magyaráztam idegesen.
- ...Igyekeztem minden dolgunkat a lehető legjobban megoldani hogy kevesebb helyett foglaljon. - dőlt hátra mosolyogva.

- Hogy...? Te már el is raktál mindent? - nevettem. - Ne mond hogy a bőröndömbe nyomorgattál mindent?
- De biza! Pontosan azt tettem! Baj talán? - fagyott le arcáról a mosoly neki.

- Áh, heh, dehogy az. Segít nekünk. - nem voltam emiatt ideges, bár lehet az lettem volna. Romania személyiségére következtetve csak azért is hiszem hogy az a forralt bor adag kicsit hatott mégiscsak, ezért sem dühödtem fel rá.

Így nézve, igazából... A nyarunknak lehet vége, bármilyen gyors is volt, és nyugodt, mégis egy izgalmas korszak fenyeget minket, csak már az indulással... - Na gyere, pihenjünk ki magunkat édes...

1319 szó.

Igen, lehet furcsa hogy nem külön utoszót írok, de... De, valójában ez lesz, de még lenne benne egy kis ízelítő, és ezért lesz az hogy most ez rendhagyó egy befejezés... De aki nem akar egy napot még várni, annak jó szórakozást, és találkozunk a "Menekülés a Világ Körülben"!

És addig azoknak...

A Nyeh legyen veled!