Transylvania szemszöge

   Már egy ideje itt vagyunk, és eddig nem is untunk ki az ittlétből. Kezdtem én is berendeződni, sikerült magamhoz rendelni is őt. Néha ezért fejedelemasszonynak hív, ami úgy érzem hogy haladás, ha őt nézzük. Hiszen eddig azt láttam benne hogy neveken hívja azokat akik iránt bármit is érez, így... Nos igen, nagy reményeim vannak felé, ne is csalódjak benne ezek után.

Sikerült nagyobb bizalmat elérnie Austnak is. Néha csak amíg olvasom Burger enciklopédiáját egyszerűen mellémüll, és figyel, vagy megkér dolgokra hogy hozzáérjen a bőröndömből. Nem hiszem hogy érdekli őt különböző vallások vagy horoszkóp mindenféle kavicsokkal, egyszerűen mintha csak ezzel a tudással akarna védekezni valami elől.

Meg ott van Slovakia is. Higgadtabb lett vagy ötször mióta azt látta hogy együtt dolgotunk Austriával néha, és amikor csak egyszerűen nem a parton vagyunk, ő leüll a szomszédos szobába és egy Londonos borítójú füzetbe firkál, meg még egybe, ami sokkal vaskosabb. Ezeket látva persze hogy ez lett az új érdeklődési köröm, természetesen ugye Romania után, szerintem azt semmi sem fogja megelőzni.

- Nem hittem volna hogy ez a víziszörny hát... Ízletes lesz... - vallotta be Austria. Az összegyűlt társaság mind a rövidke kis vihar miatt gyűlt össze a teraszon. Eddig ez a legkedveltebb hely, főképpen a hosszú üvegajtós nappalival, ami kihúzott ajtókkal mintha egy egész hely lenne kinti és beltéri résszel.
- Szívesen többször nem. - lökte fel magát az ajtóból Czech. - Majdnem országáldozatot vitt az egész, szóval élvezz ki belőle minden... egyes cafatot...
-

...Megragad az íze bennem, amúgy sem szoktam enni... - pislogott erre az elhalkuló sötétnek tűnő mondatra.
- ...Nem is mosol fogat úgyis hogy dohányzol? Ember...! - undorodott el Czech Republic. - Még én is hetente mosok fogat! Ez a normális, neked mint egy kultúrált személy nem?
- Hé-hé, én ezzel nem azt mondtam hogy nem mosok fogat, csak... - könnyesedett be Aust. - ...Mindegy.
- Én másfélhetente szoktam. - szólalt meg erre Romania.
- Én meg kétszer egy héten, na meg amikor alkalmak vannak. - folytatta.
- Ti a fogmosásról beszéltek? - érdeklődött Slovakia. - Én hetente teszem országoknál ez a normális.

- ... Igen, talán ezt hanyagoljuk mostmár, ez a párbeszéd is úgy született meg hogy az én bolond fejem képes volt a nádasba menni. - legyezett maga előtt Czech. - Na meg hogy Hun hozott magával halakhoz fűszerkeveréket.
   - Mondhatni hogy megéreztem ez még történni fog. - dőlt hátra a hintaágyban Hungary. - Amúgy is, az a szerencse hogy vagyunk megáldva olyanokkal akik tudnak tevékenykedni a konyhában többet mint zacskóslevest meg vajas kenyeret.

- Hát te? Mi jót csinálsz? - hallottam Romania lépéseit mögülem.
- Áh, semmiség, csakis hogy megszoktam hogy van itt hűtő és minden harmadik percben meg is kell néznem. De hallottam hogy ez normális, ezért nevezem semmiségnek. - vágtam be a hűtő ajtaját azzal az erővel ahogyan ezután ragadtam meg a lépcső korlátját mellette. - Hát te meg miért lesel?
- Nincs jobb dolgom... Hunt már nem tudom úgy figyelni mint akkor... Maradtam nálad! - vigyorgott kacsintva.
- ...Tudod te hogy rajtam mikre kell nézni és kacsingatni. - közöltem komolyabban vele. - Na gyere velem, ha nem akad neked jobb!

Az erkély a hálónkban néha kellemetlen volt a hőség beengedése miatt, néha viszont nincs jobb dolgunk mint ott állni és magunkban gondolkodni, amit szerintem miketten igenis sokszor teszünk. Most sem volt nekem jobb dolgom mint az erkélyen kiállni a kopogós esőbe és ott ázologni az utcával együtt.

Emlékszem még az első esőnkre. Voltak akik az italokat féltették hogy felvizeződik, de mégiscsak közösen egy ablak alatt voltunk nézni a csodát. Főleg Romania tűnt akkor elvarázsoltnak. Azóta nem vagyok olyan aki igazán normális lenne az esővel, hogy rohan ellene. Amíg meleg van és nincs mit áztatni, nem vagyok támadója. Talán mondhatni hogy az az elvarázsolt arc ránt vissza engem hozzá. Az hogy nem az akit igazán megismertem a röpke évtizedek alatt hanem Wallachia is ezekkel keverve.

- Hm. Te sem szoktál itt többet tenni azt látom. - követett Romania.
- Talán szeretnél itt többet is tenni? - dobtam hátra a nedves hajamat miközben az annak összefogására készítettem elő a kezeimet. - Meglehet, ha nem tervez senki sem felmenni, ellehetünk közösen.

- Azért azt ne. - hallottam Czech hangját, és megfordulva csakúgy Czech volt csípőre szorított öklökkel. - Hamarosan fog Hungary mindenkit vízbe küldeni, többen is itt lesznek. Na meg lassan én aludni is szeretnék és ha éjjel a plafonom dübörögni fog, én csakis rátok fogom kenni, és eszembe sem lesz hogy a plafonom felett inkább elhelyezkedő húgom lesz az Hunnal.

És ezzel ilyen gyorsan el is ment a mosdóba.
- Nos... Gondolom akkor ez marad majd a tópart öltözőjében. - vontam meg a vállaim. - Vagy esetleg közösen fürödhetnénk. Döntés rajtad áll.
- Azta- nem hittem volna hogy ilyen kancás lennél egy barátra... - dőlt a karjaira Romania az erkély fa kerítésének.
- Igaz, én még egy olyan partnerre is kiéhezek mint amilyen te voltál. - kötöttem le a szemfedőmet magamról fürdésre készülve. - De mit tegyek, csak belépek a felnőttkoromba, még lehetek igazán kiéhezve...

- Ez esetben nem bánod ha mindkettőt elfogadnám...? - érdeklődött.
- ...Bánom. Válassz. - kongattam fejbe.
- Rendben-rendben! - állította meg a kezemet. - Megfelel nekem most fürdésnél.
- Gondoltam... - paskoltam meg a vállát ez alkalommal.

- Furcsa barát vagy te... - hagyta abba a önvédelmét. - Versz engem majd megy köztünk a kufirc.
- Úgy érzem ez tetszik neked, na meg ezzel mégiscsak magamat adom... - nevettem fel. - Tévedek azzal tán hogy ezt kedveled...?

845 szó.

Adjatok nekem mégtöbb időt, most nehéz nekem írnom... De azért a születésnapomon belefér egy rész-

Csak hát hogy Kai szó nélkül lelépett tegnap mindenkinél Discordon nagyon lehúzott-
(Omi-nee legalább most legyél itt velem-)

De legalább itt vannak ők;

Igen, szinte mindenki a csapatból itt van, most készül még Germany, utána meg Switzert és Japant akarom megalkotni-

Segít a... Depressziómon-

A Nyeh legyen veled!