Hungary szemszöge

- Hun... Hun. Hun! - riasztott fel Poland, mire felébresztett nyöszörögve.
- Uh...Hmi az Lengyel...? - dörgöltem meg a szememet.
 

- Jól vagy? - kérdezte. - Nagyon feldúltnak tűntél aludva.
- ...Ja-ja, jól vagyok... - legyintettem pislogva.
- Nagyon tikkelsz, - hunyorgott. - ráadásul beszéltél is álmodban. Valld be hogy mit álmodtál!

- ...Hát jó, egy pillanat. - ülltem fel, majd a hátam recsegtetése után felálltam öltözni. - Mennyi is az idő?
- Hajnal három... - Pol is felült az ágyon törökülésben. - Igazán nem kellene magadban tartanod. Csak annyit mondassz hogy felkavaró álmaid vannak. Ezzel csak kíváncsibbak leszünk, azt ugye tudod?

- Még szép hogy tudom! - vigyorogtam. - De azt is érthetnéd hogy azért nekem nehéz beszélni ezekről.
- ... Biztosan. - hajtotta le a fejét, miközben összefogtam a hajamat. - Tudom hogy mi több tragikus eseteket tudunk megélni mint más emberek. Igaz rám is, és rád is. Te talán még többet is.
- Kérlek ne emlékeztess rá. - álltam meg. - Tudod hogy ebben a hónapban volt tavaly.
- Valóban. Bocsánat. - húzta össze magát Poland. - Köze van ő hozzá?
- Mikhez?
- Az álmokhoz.
- Némelyikhez igen, de van amiben nincs sehogyan sem benne. - fordultam felé.

- Tudod hogy én mire vagyok kíváncsi?
- Nem, nem igazán. - vonta meg a vállát. - Nem hiszem hogy jók a tippjeim.
- ...Arra hogy vajon mi is tudunk olyat mint ő. - fogtam meg a vállát. - Kitudja, talán egy időre kimenekülnénk innen...
-  

- Akkor EU megtudná. - jött rá Pol.
- Lehet, de mi mind csak egy kis fejmosástól menekülünk. Nem történne más nagyon. - szorongattam meg egy puszival a homlokán megindultam kifele a folyosóra. - Kimegyek, ne aggódj miattam, csak megnézem a tavaszi időt...
- Rendben, bár... Kora reggel van... De persze, nyugodtan! - mosolygott bizalommal.

Rossz érzés hazudni neki.

De mégis, talán így a jó neki...

U n g a r n . . .

U  n  g  a  r  n  .  .  .

U   n   g   a   r   n   !   .   .   .

Senki sem volt a folyosón. Nem tudom hogy szerencse vagy sem. Talán az.

Halk akartam lenni mert ellenkező irányba mentem mint ő neki mondtam. Így is egybetalálkoztam a latinok szobájával. Eléggé visszahozta azt az érzést mintha ismét Romania szellemével beszélnék tudat nélkül hogy halott. Csak ellenkezőleg. Most úgy éreztem hogy halott, legalább is alszik, pedig - remélhetőleg - él még. De nem ezen kéne gondolkodnom...

Megyek tovább. Nem tudom mi lesz ott lent, de remélhetőleg más mint amit megálmodtam az utóbbi napokban.

...Talán nem kellene mennem, de ez lehet még hasznos lehet, ha ennyiszer álmodtam meg, ugye?

Romania szemszöge

- Eh, ennyit arról hogy rejteni tudom. - néztem a földön szétszóródott hajra. - Azt hittem ennél ügyesebb vagyok.

- De nem, ugyanaz a balfék vagy. - mormogom magamban.
- Hm...veh... - Italy... Persze hogy ő az aki felkel ilyenkor... - Ki az...?
- Csak én vagyok, Romania!... - integettem előtte ahogy felült.
- Nem, Romania nem így néz ki... - pislogott fáradtan megfogva az arcom. Sokkal gyatrább az arca, és nem ennyire szőke...
- Heheh... - szedtem le a kezét rólam(*gay bro panic*). - Csak levágtam a hajamat.

- Romania sosem tenne ilyet... - kezdett úgy hozzámbújni mintha valami óriási plüssjáték lennék.
- Persze hogy nem, mivel... - gondolkodtam valami bekapható imprót. - Mivel ez csak egy álom, igen!...
- Wháó... Néha igazán fura álmaim vannak... Veeeh... - bújt vissza a helyére. - Mint mikor azt álmodtam hogy húskampókon lógok...

- Aludj csak, és talán adj abból amit szívsz... - paskoltam meg a hátát, majd hangokat észlelve emeltem fel a fejem. Lefelé tartó léptek voltak.
...Vonzalmat éreztem hogy kövessem.

De ahogy láttam kinézve az ajtón, nem csak én voltam aki hallotta.

Később megtudtam hogy csak Transzi volt aki idegyűrte elém a fél csapatot, mivel az ő füle ugyanolyan érzékeny. Persze, nem szószerint elém, csak épp pont előttem voltak a hang irányába tartva.

- Szóval a pince, igaz? - világított le Czech. - ...Úhw, nem a legbíztatóbb...
- Főleg odalent a látvány! - bizonygatta Slovakia. - Legutóbb mikor ott voltam, szag volt, és hát... Ápolatlan, mit ne mondjak...
- Köszönjük, most nagyobb kedvünk van lemenni. - húzta össze a szemöldökét Germany.

- Tényleg Germany, szerintem sosem láttalak úgy még hogy nincs a közeledben Austria... - gondolkodtam el.
- Hát ezt tudod miért van... - vigyorgott Slo'. - Tudod ki volt osztrák származású...!
- Úúúúúh, oltááás... - sistergett Czech fogai közt. - ...De talán mennünk kéne.

- A számból vetted ki a szót. - pillantott rám haragosan Transylvania, majd megindult lefelé.

- ...Tudjátok... - jegyeztem meg mikor a többiek nem hallották Transylvaniát. - Én úgy érzem le kell mennem...
- Whoa, nem csak én vagyok így?- - hökkent meg Czech. - Valami energiát érzek odalent...

691 szó.

Nyeh, megint halogattam akarat nélkül-

A Nyeh legyen veled!-