Adventi Kalendárium

Romania szemszöge

-

Szóval... Mennyi idő telt el, amíg valószínűleg kivoltam ütve...? - rúgdostam egy kavicsot közöttük sétálva. Kicsi hófoltok is voltak, és kellően hűvös is volt, de nem igazán zavart. Bár ez azért lehet mert a többiek aggódtak és mindent rámaggattak.

- Nos, úgy majdnem két hétig kómában voltál. - tisztázta Switzerland. - Most December elseje van.
- December elseje... - ismételtem el. - Bazki, anyám csak megfog látogatni!

Mindenki tudta mit fogok mondani. Mindenki tudta mire gondolok, és idegesen kezdtek dadogni és kimagyarázni magukat.

Kivéve persze Vezlania, aki ugye tökéletes arcrezzenés nélkül képes hazudni. De még ő sem szólalt meg az elején.

- Uh... Figyelj Romania, mi ugyanúgy nem készültünk a születésnapodra, nem arról van szó hogy elfelejtetettük, őszintén... - fogta meg a vállam Czech megelégelve a . - Úgy éreztük hogy csak az emlékedet keltené bennünk. Szóval csak Slovakia születésnapját ünnepeljük, ha nem baj.
- De attól még nagyon örülünk hogy itt vagy! - jegyezte meg Austria.
- Még szép hogy örülünk, tényleg, nagyon unalmas lenne nélküled! - fokozta Slovakia.
- El sem hiszed hogy amióta eltűntél, Aust annyira megváltozott hogy kevesebbet rinyált! - mesélte Switzer.
- Ezt... Nem tudom hogy gúnynak vegye, vagy magyarázatnak, vagy még nálunk is homokosabb dumának... - végre Transyl' is megszólalt.
- Veszem meleg bóknak. - vontam vállat.
- Dehát én... - kezdte Austria megszeppenve. - Én- én totál heteró vagyok, hagyjatok már!

- Nos, a mai nap szóval csakis az enyém mostmár. - tette csípőre a kezét Slovakia, mikor visszaértünk a nagy épülethez. - De persze alapból nem csak az enyém lenne, így... Romania, melyik szobában szeretnéd hogy mindannyian töltsük az időt a maradék részében a napnak?
- Tessék...? - kérdeztem vissza nem értve hogy mit akar.
- Gondoltam hogy ismét együtt aludhatunk, és közben elmondhatjuk Romaniának hogy mik történtek eddig! - magyarázta lelkesen.

- Nos, ez esetben legyen Hun és Transylvania szobája. Az elég tágas lenne. - gondoltam. - Persze ha Finlandot és Estoniát nem zavarná...

- Oh, dehogy zavarna engem! Finny meg szünetet kapott másfél hónapra készülődésre és pihenésre, így csak én vagyok! - nyitott ajtót Estonia. Észre sem vettem, de már elsétáltunk odáig. És még körbe sem néztem...
Banyek... Sosem hittem volna hogy egy kidíszített folyosó ennyire meghozná a kedvem a Karácsonyra...

- Szóval, hol is kezdjük... - húzta össze a lábait Slovakia hintázva.
- Hé, tudod mivel?...~ - bökte meg Japan.
Oh, értem az utalást~ - vigyorgott Slovakia, majd Czech felé fordult. - Mondjuk hogy Czech barátnőre talált, és érte megy minden este!~
- Hányszor mondjam hogy nincs köztünk semmi ilyen! Semmi! Semmi... - hunyorított rá. - Csak barátok, nincs az a két betű a "barát" után! Csak elkísérem, érted? Gyűrött nem jelent többet szerintem nekem, és biztos hogy ő sem érez így!
- Whoa... Ennyit sem beszéltél még egyhuzamban Czech... - nem tudom hogy kinek higgyek. Azt sem hiszem hogy Gyűröttnek hívnak bárkit is. Na meg hogy Czech... Végre párban lenne, az szinte lehetetlennek hangzik. De biztos ismer egy lányt... Gondolom. - Azért grat, nekem ennyit sem sikerült.

- Nem is fog. - vágta rá durcásan Transyl'. Igen, nem nagyon változott hogy közben meghaltam egyszer,( emellett még meg is szálltam a testét,) ugyanolyan flegma még mindig. Nem tudom hogy miért kell hirtelen így megváltoznia és mégjobban utálnia. Mikor megszálltam, úgy éreztem hogy mégsem annyira erről van szó.

Végül sokmindent elmondtam, főleg olyanokat amik csak nálunk történhetnek meg. Majd mindenki helyeket könyörgött ki magának alváshoz, de azért még Japan beszerzett pocky dobozokat, így már volt idő még lefekvésig...

Én Hungary és Poland mellett találtam helyet kedvezményesen, ami szerencsés, mivel a legtöbben a földön aludtak... De én egy jó ideig kényelmesen tudtam aludni...

Egészen emíg nem riadtam fel egy gépes hangzású karácsonyi dallamra, ami America napszemüvegéből szűrődött, ami Czech lába alatt volt.
Még mindig riadt voltam, majd Czechre pillantottam.
- Ne árulj be hogy én törtem el, kérlek. - suttogta, majd kiosont az ajtón.

Szóval igaz...
Czech Republic komolyan elszállít egy lányt az éjjel. Biztos tehát hogy Czechnek is vannak érzései...

612 szó.

Szóval egy újabb hosszú rész, hehe...

Kétnaponta tervezek részt, ami nem fog sikerülni...
Szerintem-

A Nyeh legyen veled!