- Hol hagytuk, hol hagytuk... - mormogta Transylvania. - Ti láttátok? Hova ment?!

- Nem mehetett messzire, láthatóan dugó van... - nézett szét Hungary. - Valamelyik fekete platós kocsi lehet. Ne aggódj, még egy fél óráig nem mozdulnak pár méternél tovább...
- De a test tovább tud rohadozni! Ami nem szabadna! Gyorsnak kell lennünk... - vágott vissza Transylvania.

- Én nem látom mé... - kezdte mondani Czech, majd megrázta a fejét, és érzésnélküli arccal mutatni kezdett egy irányba, amerre egy szabad kanyar volt. - Arra van.
- Biztos vagy benne? Arra van? - kérdezte vissza Lithuania. Czech még mindig érzésnélküli arccal bólintott.

- Ha tényleg arra van, kövessük, ha nem, még mindig jobban tettük hogy megnéztük. Lehet elhagynánk végleg. - indult meg Hungary arrafele Switzerrel.
- Rendben, akkor... Akkor menjünk... - határozott Transylvania, és ők is megindultak.

- Fura, Slovakia még nem szólalt meg... - nézett Transylvania az utasára, aki maga elé bámulva figyelte a környezetet. Az utca egyre inkább kihaltabbnak tűntek, és csak falfestmények, eltaposott cigaretták és rágómaradványok mutatták hogy volt itt élet még öt éven belül.

"Vigyázz velük..." suttogta Transylvaniának Romania. "Valami itt nagyon nem normális közöttük. Czech és Slovakia között."
- Biztosra tévedett Czech, forduljunk vissza! - fékezett Transylvania.
- Biztos erre van... - repült tovább Poland.

- Eh, kicsim, jól vagy? - fordult Poland felé kínosan nevetve Hungary.
- Nie. - rázta meg a fejét. - mintha egy másik valaki irányított volna egy pillanatra...
"Valami ez lehet közöttük is..." gondolkodott Romania.
- Mi történt? - kapták fel a fejüket Slovakia és Czech Republic.
- Azta, van eszed... - válaszolt Transylvania leszállva a földre. - Inkább sétáljunk, itt úgysem mehetnek olyan gyorsan...

- Zsákutca! - néztem a végébe. - És sehol egy autó, mekkora meglepetés! Most fordulhatunk vissza, hátha még nem vesztettük el! Fogy a lehetőségünk, és én miattam fogjuk elveszteni őt...

- Nyugalom Erdély, nem kell emiatt idegeskedned, már mind elfogadtuk nagyjából hogy... Romania nem lesz itt köztünk... - tapogatta a karját Hungary. - De mégis, itt vagyunk aznap este, és van egy esélyünk hogy visszahozhassuk, és ennél nem lehetenénk hálásabbak rád hogy ezt tudattad velünk! Ha nem sikerül, nem a te hibád. Te csak egy esélyt mondtál el nekünk, amit végigviszünk, mert Romania megérdemli hogy még éljen!

- Megérdemli... - hallatszódott egy régen hallott hang. - Igazatok van... Megérdemli...
- Eurasia...? - fordultunk meg mindannyian

- Ha akarná... - nézett egyenesen a szemükbe régen látott ellenségük. - Ha akarna élni még, csillagaim, megérdemelné hogy miatta kihúztátok a fejetek alól a hurkot...!
- ...M... - pillantott vissza rá Transylvania. - Most már nem kell nyugodtnak lennem ugye?
- Hun... - bújt hozzá Poland.
- Nem, nyugodtan pánikolhatsz. - veregette meg Poland hátát Hungary bámulva a nőszemélyre.

- Czech csillagom, köszönöm hogy idehoztad őket nekem... - mosolygott. - Végre tudok veletek beszélgetni a testvéreim befolyása nélkül...!
- Czech... - nézett Hungary Czechre. - Te... Te szándékosan...
- T-tessék...?! Dehogy, soha nem tennék ilyet! - mentegetőzött.
- Czech tényleg nem tenne ilyet! - ölelte át Slovakia Czechet. - Soha nem tenne ilyet, főleg ellened!

A hatalmas lelkes beszéd végét viszont egy halkabb lövések hangja fejezte be, mire Czech összerezzent az ölében.
- Slovakia... - mondta Czech hirtelenül fáradt hangon, fáradt nézéssel együtt. - Nézd, én...
- Mi? - fordult felé.
- Engem... - mutatott a karjára, majd az ölelés gyengülésével összeesett.

- Bazki, ő is meghalt?! - rezzent össze Slovakia hátrálva.
Újabb gyenge lövések hallatszódtak, majd már Vezlania is Lithuania mellett feküdt.
- Ezeket ki csinálja? Hun, én félek... - szeppent meg Poland.
- Ők! Vagyis, mi! Vagyis klónok? - nézett szét Switzerland. Szürke ködszerű alakok voltak a terület körül saját csapatukról szinte mintázva.
- Ők meg kik...? - ragadta meg a remegő Polandot Hungary.
- Ti vagytok azok, még a múltból, mikor még szerettetek... Annyira visszavárlak titeket... - hajtotta le a fejét Eurasia. - ...Hogy itt vannak az emlékeitek testileg az oldalamon...! Ők azok akik megváltoztaták a gondolkodásaitokat, és Czech Republic után tértetek ide...
- De most... Ugye nem haltak meg...? - aggódott Slovakia arcán nem mutatva. Hangjából elég volt hallani.
- Nézzük... - térdelt le Lithuania elé, aki még nagyjából megvolt ahhoz hogy mutassa a lövését. - Ez csak altató! Szinte ártalmal- ártat- ártalmatlaaan...
- Na, még ő is... - adta fel Slovakia hogy kikerül innen sebesülés nélkül.
Két lövés Slovakia bal vállába, és Poland lábába.
- Hun... Te... - ájult be Poland Hungary kezei közt.
- Sssh, ne aggódj, én még megvagyok... - puszilta meg Poland homlokát Hungary. - És még meg is leszek amíg fel nem ébredsz...

- HÁh, nekem ennél több kell! Én ennél szívósabb dög vagyo- - vágott vissza Slovakia féloldalra lebénulva, mire a fenekébe is kapott egy lövést, hogy majd pucsítva elterüljön.

- A kettőjüket hagyjuk meg... - intette le a fegyvereket. - Mindkettővel beszélnék.
- Mit akarsz tőlünk...? - komorodott el Hungary.
- Csak egy kérdés... - jött közelebb. - Miért akarjátok hogy visszajöjjön...?
- Mivel... Mivel mindannyian fontosnak tartjuk! Kevesebb bajos kalandot éltünk volna át nélküle, van anyja is, lehet vannak féltestvérei... Meg miért adta volna fel az életét ilyen könnyen csak amiatt?!

- Hmm... Vajon ő mégis miért is akart volna... Nem létezni... - tetttete a gondolkodót, Transylvania felé fordulva. - Esetleg tudod a választ, csillagom...?
- "...Mert nem éreztem magam fontosnak... Egy senki vagyok..." - ismételte Transylvania. - De mostmár élni szeretne...! Tudjuk hogy élni szeretne!
- Valóban...? - fordult el. - Én könnyen visszahozhatom az életbe, de cserébe dobjátok el Europet.
- Állj. - állította meg Hungary. - EU nem lett volna képes rá?
- Dehogynem! - élénkült fel Eurasia. - Csak tudod... Europet nem az érdekli hogy valaki távozott, hanem hogy többször ne forduljon elő! Ezért inkább kórbonchoz vitte, és íme, itt vagyunk...! Szóval, így jobban hangzik az üzlet...?
Hungary felé nyújtotta a a jobb kezét, Hungary erre finoman letette Polandot a földre
- Magyar, ezt még megoldhatjuk...! - kezdett el Transylvania bízni váratlanul. - Ne tedd! Kitudja ez mikkel járhat, és ha EU képes rá...

- Nos... Erre valóban nincs szükségünk! - pacsizott le Eurasiával Hungary. - De azért köszönöm az említést...! Még később meggondolom.
- Nos így... - húzta el a kezét Eurasia. - Mindenesetre, sok szerencsét, csillagaim...!

Majd otthagyta őket a klónokkal együtt, hamarosan eltűnve az utca végében...

- Áhh, mi a fene... - fogta a fejét Slovakia felüllve, mégjobban magába döfve az egyik alatatótöltetet. - Áucsh! Meddig voltam kiütve...?
- Úgy fél órára, szóval ideje lenne megkeresni az autót. - szedte ki vállából a másikat Lithuania. - szóval rád vártunk...
- Illetve Czech... Czech még mindig nem ébredt fel... - vakarta a tarkóját Hungary. - De azért siessünk!

- Milyen színű is volt az autó...? - érdeklődött Slovakia ismét az égben.
- Feketés volt, és csak néhány felirat volt a furgonon szürkével. - emlékezett Transylvania.
- Furgon volt vagy platós autó...? - kérdezte Poland.
- Valahol a kettő között, olyan... Kis-platós... - válaszolt Hungary.
- Mint az? - mutatott az út szélén várakozó autóra.
- Pontosan az! - szállt le Transylvania. - Az a mi kocsink!

Épp haladni kezdett a dugó, mire mind odarohantunk.
- Várjanak! - integetett Hungary. - Várjanak boncok!
- Hallottál valamit felénk, Amir? - fordult az egyik kórbonc a vezetőhöz.
- Felénk? Nem, túl sokan sípolnak a dudájukkal... - morgolódott a másik.

- De nézd, ott van az ablakban két tinédzser alkat, egy fiú és lány, és mutogatnak! - figyelmeztette az előző. - Ezek játszani akarnak velünk!
- Na, akkor nézzük... Első szó, igen... - nézte a mozdulatokat. - Fulladás! Nem, pirulás? Kék fulladás és piros pirulás... Lila! Igen... Második szó. Kaja... Nem teljesen? Hús.... Leves! Szóval a megfejtés "lila leves"! Mik ezek, litvánok a fura kajájukkal?

- Várjanak! - fújta ki magát Transylvania. - A test amit szállítanak, még életben van...!
- Kizárt, már elfojt szemmel hoztuk el "Rares Tepes" holtestét, nézzék csak meg!
- Transylvania, a színeid visszatértek! - suttogta Hungary. - Tehát Romania kiszállt belőled!
- Tudom... - mosolygott. - Mégis csak gondolja magát Valaminek...

- Emeljék csak le a szemfedőt! - nyitották ki a kocsi hátulját. - Már ha meritek! Nem sokan bírják nézni az elfojt szemet...!

Lithuania bemászott a kocsi hátuljába Switzerlanddal együtt.
- Hékás, te voltál az egyik mutogató! - jött rá az egyikük. - Hogy hívnak te derék legény?
- Ehm... Aris vagyok... - válaszolt szerényen Lithuania. - És aki mutogatott velem, ő Charlotte. Charlotte Hamvas... A... Barátnőm...

- Még dobog a szíve! - szólalt meg Switzer, majd szájon át lélegeztetni kezdte Romaniát.
- Igaz ez...? - vonta fel a szemöldökét a másik.
- Vigyék kórházba, vagy tényleg vége! - emelte fel a fejét Switzerland, majd ismét lélegeztetni kezdte. - Tudom hol van kórház, de addig itt vagyok! Menjünk!
- Még szép, megyünk is! - csukták be a hátsó ajtót miután Lithuania kiszállt, majd már ülltek is az vezetőfülkébe.
- Te meg mit alkotsz Slo'? - nézte Hungary Slovakiát, ahogyan egy csövestől ezerért vett kartonlapra firkált Japan tollával.

- Viszlát! - köszöntek el a kórboncok Switzerrel, mire mindenki integetni kezdett, kivéve Czech akit Transylvania a nyakában tartott, illetve Slovakia, aki új tákolmányát mutogatta, a kartonlapot, aminek a hátuljára egy "Kérlek adjatok támogatást, két gyermekem van akit nevelnem kell." felirat állt, a mutatott felére az, hogy "Maguk idióták és szórakozott gyerekes emberek, de azért köszönjük hogy megmentik a haverunkat!"

1329 szó.

NEM, nem akartam gúnyt csinálni a hajléktelanokból, ez author hibája hogy félreérthető!

Bocsánat-

Megvan.
ENNYI!-
Romania életben van, juhú!-
Letsz densz-)

Vagyis- hehe...
Remélhetitek hogy túlélheti...-

A Nyeh legyen veletek!