Romania szemszöge

-

Hm? Nem úgy volt hogy már a saját helyednél alszol ismét? - tápászkodtam fel a zörgés hallására.
- ...De, úgy volt. - pillantott oldalra Transylvania. - De tudod, meggondoltam magam. H-Ha nem zavar.
- ...Nyugodtan gyere csak. - emeltem fel a takarót és húzódtam el kicsit oldalabbra. - Mást kérnél még tőlem?

- Nem-nem, dehogy, csak... Csak ennyit. - üllt az ágy szélére. Lenge ruhában volt, gondolom nem akart volna a nyári melegben tovább öltözni fel hogy még valami láza is legyen mire az otthonunkba érünk. Ezért én sem bántalmazom, rajtam sem volt több, mint egy szál alsónadrág még a takaróval együttvéve.

- Nos... Bocsánat hogy csak így betoppanok hozzád. - kezdett a kezével malmozni vöröslő arccal. - ...Ennyire alulöltözve... Úgy hogy te is, és együtt veled így, szóval én-
- Hé-hé, nem kell sajnálkozni. - tisztáztam le. - Úgy be sem engedtelek volna ha nem vagy kicsit sem nudista, nekem nehogy megbetegedjél hogy feljelentsél vagy megátkozzál!
- Nem tettem volna veled ezt... - feküdt ki mellém. - Én vállalom a bolond szerepét ha arról van szó, hacsak nem épp... Arról van szó.

- Miről van szó? Kicsit megkavartál... - gondoltam át.
- Hagyjad csak... - bújt közel a mellkasomhoz.
- Te lány, mennyire komplikált tudsz lenni... - sóhajtottam. - És már aludnál is?
- Még nem! - emelte fel az ujját. - De ha ennyit nem mondassz, hamar beleszédülök az izzadságod alig érezhető illatába!
- Az izzadságunk tudtommal szagtalan... - emlékeztem vissza arra mait még egyszer említett Slovakia.
- Nos, kellenek nekünk kivételek...! - mosolygott rám.
- Nos, akkor elmondanád hogy milyen illatú? - elnézést már azért hogy ilyen érdeklődő vagyok.

- Neked? Neked ilyen édeskés... És olyan férfias aromájú. - bújt vissza hozzám. - Szóval elég átlagos! Természetesen... Mindenkinek ilyesmi...
- Heh... - nevettem fel erre hallkan, mivel mások még aludtak ekkor. - Bárcsak tudnám én is, mindenki a legperverzebb országnak nevezne.
- Ki mondta hogy enélkül már nem lennél az...? - motyogta, majd érezni kezdtem hogy a szíve lassan lelassul. Most aludt be teljesen. Ezek után kedvem támadt kicsit meglepni a reggelre. Csak... Kis tréfa. Ezért csak nem fog megátkozni...

A takarót arrébb raktam, anélkül is kellően meleg fülledt volt az idő, a testét meg átkaroltam és közelebb húztam magamhoz. A jobb lábamat az ő lábai közé raktam még, és a fejemet meg az ő sajátjára tettem hogy a vállamon keresztül még tudjon lélegezni is. Ha egy kis alulöltözöttségtől ennyire pattognak az erei, mit fog szólni a teste azok után hogy így talál minket? Gyanúm szerint a vérnyomás kijön az orrán keresztül, bár kitudja, ő is egy vámpír mint én.

Na meg emellett hogy erre voltam kíváncsi, kellemes is volt így meglenni kettesben. Holnapra már egész este ébren leszünk és hajnalig ünnepeljük az oktatás lezárását, na meg az országot akinek a fővárosában szállunk majd meg legközelebb Szeptemberben.

De most ezt kitudjuk még pihenni, ráadásul ketten együtt így... Boldog leszek. Nem tudom miért is, vagy hogy ezért e, de az az érzésem van hogy ez a szoros együttlét tesz boldoggá. Talán hamarosan igazán jó barátok leszünk ha így megyünk tovább. Igazán szokatlan lenne úgy hogy egész életében nem épp pozitívan voltam az élete része. Vajon ő is boldog ettől?

Még felnéztem rá ahogyan alszik. Nem tűnt úgy mint aki érzéstelenül fekszik, talán lehet rá mondani hogy örül nekem.
Mire viszont visszamentem volna, a végén még ő volt az aki közelebb húzott a karjaival. Nem volt ébren pedig, egyszerűen csak megérezte a létemet a mozgásra, és mosolyogva magához húzott el. Nem tette tönkre ezzel a terveim. Sőt, még inkább érdekel ha látom hogyan fog majd arra gondolni hogy viszonozta!

A hátához nyúltam. Kezemmel is éreztem ahogyan dobog a szíve lassan. Nem, biztosan nem volt ébren. Hiszen akkor azonos tempót dobogna mint mikor ébren van. Egyszerűen... Csak viszonozta. Hát... Gondolom törődjek bele.

Még ránéztem az időre, ami állítólagosan mutatta hogy tíz óra volt nemrég. Holnap estig is aludhatunk, és még mennyi ideig maradhatunk így kettesben... Talán nem is bánnam ha ő maradna a B-tervem, heh...
Lesz majd ő... Ha akarná. De nem lesz sosem olyan nekem mint valaki már.

Lassan én is beleszunnyadok ahogyan a mellkasomat szorítja. Az én szívemet is érzi... Az én szívemre alszik már csakis el...

665 szó.

És ezt ötven perc alatt készítettem el... De büszke vagyok rá, tetszik ez is...

Na meg aggódom kicsit a másik profilom miatt, de semmi gáz, van időm kijavítani... Ugye tanárok?-

A Nyeh legyen veled!