Slovakia szemszöge

- Japan? - fordultam felé. - Te nyúltál a telefonomhoz?
- Nem...? Miért kérdezed? - fordult felém a rajzolásából.
- Csak megvan nyitva Hun és az én privát beszélgetésünk, és az biztos hogy nem én nyitottam meg. - majd áthelyeztem a pillantásomat Canada felé. Az utóbbi egy napban elég ideges, és mindig az anyagot nézi amit aztán kinyomtatunk úgy százharminc példányban, mivel körübelül ennyi országot érdekel, és ne pazaroljuk a papírt.
- Oh, hogy én? Neeem, nem érdekel engem a ti beszélgetésetek... - rázta hevesen a fejét.

- Hát jó... Hogy állunk Japan? - tértem el a témától.
- Nos...már csak az anyag kéne, egy kevés árnyékolás után! - mosolyodott el. - Canada, múltkor te írtad az anyagot, elküldenéd?
- Persze! Cs-csak egy pillanatot kérek... Még egy plusz pletykát beírok...

Hungary szemszöge

Vasárnap van, ugye? Akkor lehet ezért aludtam tíz órát... Ennyit sem alszok Világtörin...

- Poland...? - néztem magam mellé, az összegombolyodott lányra.
- Hm... Felébresztettél... - nyafogott fáradtan.
- Te vagy az... Itt vagy... Megvagy...! - karoltam át.
- Mmegvagyok, de ne szoríts ott meg...! - húzta össze magát.
- Valami fáj? - lazítottam az ölelésemen.
- Csak a hátam... Meg a mellkasom... Igazából a combjaim is... - sorolta.

- Te jóságos ég, mi történt veled? - ültem fel végignézve rajta. Már ahol szabadon látszódott a bőre kilátszott vele egy-két lilás-zöldes folt.
- Kis semmiség, csak baleset... - hagyta annyiban.
- Hazudsz... - ráncoltam össze a szemöldököm. - Valaki bántott téged, igaz...?

- Hát...Ne mond el senkinek... - ült fel ő is hátra-hátra nézve a még mindig alvó srácokra. - Germany volt. D-de ne bántsd őt, csak ideges volt és engem meg még egy másik országot megvert, majd lecsillapodott! Láttam hogy bánja, hagyd őt békén...!
- ...Legyen, nem bántom. - forgattam meg a szemem.
- Köszönöm Hun! - mosolygott. - Kocham cię!
- Én is szeretlek... De kezelnem csak kell téged, szóval feküdj le hasra! - parancsoltam rá, mire engedelmeskedett.

- Na, most nézd mit tanultam Turkey-től! - huppantam rá a formás kis fenekére összedörgölve a kezeimet. Megragadtam a vállait és masszírozni kezdtem. Mondták már hogy erős kezem van, de persze inkább azt gondolom hogy eleve erősnek születtem. Nem azért, de régen még bort is taposással csináltam saját kezűleg.
- Jó kezeid vannak... - suttogta Poland.
- Elfelejtettem szólni, de ahogy látom te már sejtetted; fogd vissza magad! - mosolyogtam. - Finland aromantik meleg, Estonia meg csak szimplán queer, jobb mégis ha halkak vagyunk...
- Persze-persze, visszafogom... Magam... - feküdt le ismét Poland.

- Hogy érzed magad? - álltam fel.
- Ezerszer jobban... - nyújtózkodott felüllve, majd a szemit is megdörgölte. - Csak még fáradt vagyok egy kicsit.
- Nem csodálom, milyen későn is tértél nyugovóra? - nevettem.
- Hát... Öhm... Tízkor? - tippelt.
- Nincs kedved sétálni a városban hogy kiverjed az álmosságot? - vetettem fel.
- Hmmm, miért is ne? - vont vállat Poland. - Ruhában feküdtem le, szóval akár most is mehetnénk. Persze csak ha tudod a város e részét fejből, és nem tévedünk el...
- Én? Nyílván tudom! - remélem.

Fél órája sétálunk a környéken. Nnnem arról van szó hogy ismeretlen a hely, csak ritkán láttam... Szebb helyre kellett volna mennünk, akkor talán jobban eligazodok, és nem fog ezért EU fejbevágni hogy miért nem tudom a saját fővárosomat jobban mint a tenyeremet. Csakhogy még csak úgy kétharmad éve ismerem a tenyeremet, ezelőtt csak Minecraftot megszégyenítő kis szögletes izé...

Szebb hely...
Bazki, kihasználhatnám most hogy itt van Poland! Persze, hiszen ha tudok szebb helyeket, akkor kicsit talán jobb lenne azoknál megkérni a kezét! Talán ha így totál random leánykérést szervezek az tetszene neki? Hmm... Bárki jöhet... Meg én is beparázok a gondolattól hogy ezen múlik a közös sorsunk...

- Poland? - fordultam felé.
- Tak? - érdeklődött.
- Csak-... Hogy-hogy nem a saját helyeden aludtál? - tértem rá az első témára ami eszembe jutott.
- Nos, kicsit hiányoltalak akkor este... És akkor csak azt akartam hogy melléd kerüljek és békésen pihenhessek... - fogdosta a vállát.
- Meg hűvösebb is lett hirtelen az idő, és szükséged volt egy kis melegségre. - folytattam a gondolatmenetet.
- Hát...igen... - nevetett halkan. - Most is olyan hűvös van mint Január...ban...
- Valami baj van? - néztem a szemeire.
- Ehm, csak... Tudod, amiatt nem szeretnék beszélni erről a hónapról... - értettem már mire céloz.

- Ugyan, Austro biztos jó helyen van, jobb helyen mint nálam lett volna. - mosolyogtam. - Meg milyen lenne ha közben itt lennél mellettem? Két anyja lenne, az meg milyen furcsa lenne neki utánam!
- Két anya, milyen szerencsés. - mosolygott vissza. - És talán az esküvőnkön is ott lenne...
"Esküszöm meg is oldhatnánk!"

- Mutasd meg a kezed...! - szólaltam meg egy kis séta után.
- Eh... Miért? - engedelmeskedett.
- Csakhogy felmelegítselek... - tettem a kezét a számra finoman rálehelve.
- Hun...!
- Zavar?
- Kínos helyzetbe hozol!~
- Heh, mit érdekel...
- Nem akarok-
- Akkor haza?
- Talán igen...

- Hun, Hun! - integetett Slovakia. - Képzeld mi történt amíg távol voltatok...!

737 szó.

Na, ezután már csak gépen írok.
Nehéz írni ezzel a telefonnal, szóval ha több a kihagyás, az azért van-

A Nyeh legyen veled!