Slovakia szemszöge

- ...Ezt biztos kitervelték... - ásított Japan szinte suttogva, majd visszament ahonnan jött. Mindig úgy viselkedik mintha nem léteznék. Azon kívül hogy az "Ezt" valószénűleg rám céllozta.

Nem tudom hogy követnem kellene e, vagy inkább hagynom őt magára, de én mindkettőhöz fáradt vagyok, így inkább helyet toltam magamnak Hungary és Pol közé, ahol aludhatok még úgy... Tíz órát...

Délutánra ébresztett fel Hun, mivel Japan őket felébresztette már egy negyed órája. Heh... Látom ebből is kihagy engem.
- Azt is mondta még hogy foglaljunk helyet. - folytatta Hungary. - Ugye az ágyon. Nos egy egyszemélyes ágyon nem tudunk mi elférni mind a hárman, ugye... Megtennéd hogy a földet kisajátítod?

- Még szép, elvisztek egy országhoz aki ignorálja a létezésem és még a hideg padlón fetrengjek! - nevettem fel keservesen. - Heh... Lehetne hogy ne?
- Nem, nem igazán tudom hogy lehetséges e... - vont vállat Hun. - De van egy alkum! Aki ma este leesik, az egész további hétben ott marad estére!
- ...Nekem tetszik! - gondoltam végig. - Ha én is lennék, talán megszán Japan.

Délután volt, mikor Hungary már ide-oda rohangált én és Japan közt hogy lássa miket gondolunk az esküvőjük részleteiről. Én egyébként a helyszín rendezését akartam megalkotni bénább firkáimmal vázlatosan,csak mert elbeszélni nekem túl hosszú lenne, olyan tág dolog nekem az hogy esküvő.

Hiszen...
Ez egy nagy ünnep, két hús-vér személynek, nem olyan mint a születésnapok hogy itt csak te lehetsz, vagy mint a névnapok hogy akár egy negyed városról szóljon. Ez két személyről szól, aki megünnepli a saját házasságát abban a pillanatban.
És ebből egyébként aztán gyors gyereknemzés és nászút. Azt is meg kell terveznem hogy hogyan meneteljenek, esetleg meglepetéseket is betehetek...
Tudok is egyet már...~

Na meg az összes vendég. Nem akartunk mindenkit, dehát igazából az összes szláv kelleni fog mint rokon Poland száláról, míg egy másik sorban elől Transylvania... Hun számáról, igen, elég gyakra család.

Mások meg majd leghátul lehetnek, és azokba minden haverunk bele számít, kivéve a szlávok, tehát én, Russia, és Czech, akik úgy a haver szintet megütik. Szóval igen, nagy dolog ez, sokan leszünk és a kinti tér is elég nagy lesz. Tudtommal akár még Vatican is jönni fog, bár ez csak Poland terve, és mégis csak jobb ha kevesebben vannak, Hun is egyébként sem nagyon örül az összes szlávnak, annak ellenére hogy tudja, részben már a rokonunk lesz, még ha nem is vér szerint.

Őszintén, ez lenne a legjobb. Egy család lehetne a V4 is. És ezzel nem csak én vagyok így. Czech is ennek örülne a legjobban. Bár egy ideig most nem láthatja a kis barátnőjét, azért annak is örül hogy sógor lesz pár hónap híján. Esetleg majd a gyerekükkel együtt nézhetik a Kisvakondot, vagy a Rumcájszt. Igazából... A Rumcájszt jobban szeretem, de kölyök dolga mit szeret.
Ha Hun személyiségét örökli, a lövöldözős tolvajos rajzfilm jobban tetszene neki úgyis.

- Na Slovakia, felkészültél az éjszakára? - vigyorgott Hungary a nap végére nézegetve a tervemet.
- Holnapra megtudom tervezni a menetrendet is...! - nyújtózkodtam.
- Hagyjad csak, em kell naponta tervezni mindent, ráérünk kétnaponta is! - ragadta meg a vállam masszírozva. - Te nem igazán munkára születtél, igaz?
- Máig nem tudom miért születtem... - mosolyogtam. - Ez is amolyan "háttértörténet", ami után mindig megsajnálhatjuk a szereplőt.
- Menj csak te elsőnek, mi majd később jövünk. - intett. - Holnap lehetne hogy talán lazulunk is végre.

- Én aludtam a legtöbbet, ők mégsem annyira fáradtak az ötletadásban és rohangálásban mint én... - motyogtam magamnak. - Na nézzük, mennyit változott Vezlania szobája...

Ahogy láttam magamnak, nem sokminden. Pár új képen kívül nem változott nagyon semmi látszatra. De ahogy ismerem Japant...
- Aha! - néztem be az ágy alá. - Rejtett dolgok!

Az egyetlen amit találtam az egy vázlatfüzet, és egy kitűző. A vázlatfüzetre csak az vokt írva; "E Vezrayn Laynieg"
Benne pedig értelmes szavak voltak összekötve értelmetlenekkel. Talán pont így lesz nem értelmetlen...

A többit hagytam holnapra, visszatettem az ágy alá, és szorosan a fal mellé mentem, ahova az ágy még tolva volt. Aztán meg pihengettem. Nem aludtam, csak tettettem, miközben a gondolataimat tisztáztam...

Bakker...
Poland és Hungary idehozatott!
Az egész szinte biztosan egy csapda volt... Nem akartak jót nekem mert kikürtöltem mindenkinek az házasságukat. Biztos ez lenne az ok! Japan is ezért akart itthagyni az elmondása szerint...!
De ez már mindegy. Törődj bele Slo', nincs senki aki meg[^^"]szna farba... De ha legalább barátok maradnánk... Nekem az is elég lenne... Néha mintha nem is akart volna, csak... Távolodni. Csak hogy miért? Miért akart volna? Miért nem szólal hozzám, csak magábameredően néz néha rám...

Jön is Poland. Biztos kiakarnak majd túrni. Ha nem is ő, Hungary teszi meg helyette. De nem állhatna Hun ellen...
- Bátyám. - ölelt át oldalt. Majdnem megnyekkentem a hirtelenségre hogy a számat az ismét furcsa tenyeremre kellett tapasztanom feltűnés nélkül. De úgy sem látta volna...
- Milyen leszel Hungary sógorjaként... - nevetett halkan, vékony csilingelősen. - Nem tudlak elképzelni egyszerűen...
- Azt te tudtad hogy ébren vagyok? - néztem rá hátra.
- Tudtam hát. - nézett vissza. - Éreztem ahogy kirázott a hideg. Alva nem érezhetted volna az ölelésem!
- Való igaz... - pillantottam oldalra pirulva. - Na de Hun ne érezze már kérlek hogy...
- Nincs kedvemben vérfertőzősdit játszani, ne aggódj, megfog kímélni... - dőlt ki oldalra félig elengedve engemet. - Hanem mond csak akkor, milyen sógor lennék?
- Hát... - kezdtem. - Biztosan többet lennék Hunnal és veled együtt. Ha meg a nászéjszaka sikeres...
- Na, azért kicsir cenzúráld mégjobban magad. - morogta közben. - Fogd fel úgy hogy esti mesét mondassz.
- Bezzeg ha látnád a Magyar Népmeséket... - suttogtam. - Szóval ha gyerek lenne, szerintem nem csak én mozogtam volna akkor az esetben! Romania is láthattuk már hogy szereti a kölyköket...
- Ki lenne nagyobb százalékban terhes vele? - szólt közbe Poland.
- Nagyobb százalékban? Hm, valószínűleg te. - válaszoltam a kérdésére, mire gondolkodva visszafeküdt. - Czech meg lehet nem mutatja, de ő is eléggé szeretné, bár őszintén, talán a sógor-élettel is megelégszik... Már előle látom hogy mindenki kobozza a sört tőle mielőtt átadná egy kortyra, heh...

Mire befejeztem volna, már félálomban aludt. Csak a mormogást hallhatta mint az én eltompult hangom, az altatódal számára...

969 szó.

Eeeeey, ma is csak egy rész, hm...
Banyek, nagyon sietnem kellene hogy száz rész meglegyen ha a felénél tartok!-
És Wattpad... Rohadj meg hogy képet nem tudsz beszúrni-

A Nyeh - és Yall - legyen veled!