Transylvania szemszöge

Hétfő van... Eh, bár ne is kellene elmennem innen. Olyan szívesen maradnék, de neki kötelező lenne végighallgatnia minden oktatást.
De nincs tervemben hogy megrúgdossam a következő barátszálat ezzel is hogy maradok. Bár a most létező barlenséges [^^"]szogatópartnert nem rúgom fel nagyon ezzel, szóval végülis...

- Na, jobban vagy mostanra már? - fordult felém Romania bágyadt szemekkel. Valószínűleg érezte a mozgolódásomat hogy ébren vagyok.

...Tényleg, azt gondolja hogy beteg vagyok... Talán ezzel bliccelhetnék, nemde? Végülis, csak velem marad ha könyörgök aranyos szemmel...

- Még maradj itt... - nyöszörögtem belemarkolva az oldalába, mire nyikkant egyet.
- Rendben, maradok veled egy kicsit, csak... Ne legyél ilyen durva, megteszi ez neked? - nyúlt oda a kezemhez hogy elvigye onnan. - Hű, vámpír létedre annyira vagy meleg mint egy kellemes tavaszi idő, és ezt még a kezeden is érezni... Te határozottan nem lehetsz teljes állapotban.

Nem kicsit mosolyodtam el erre. Olyan bolond, és egyszerűen olyan hiszékeny... És biztosan feltűnt neki a nézéséből hogy mennyire vörös vagyok, mint a paprika. Szóval inkább csak ismét hozzábújtam bántalmazás nélkül ezúttal, mire nevetni kezdett.
- Tudom hogy az arcodat rejted el! - mosolygott. - Minek takarod, vörösen sem nézel ki rosszul. Bár, nem tudom valaha mondtam e bárkinek hogy rosszul nézne ki, heh...

Pedig már kezdtem volna még nagyobb zavarba esni... Te ünneprontó...

- Tudod kire emlékeztetsz most? - nézett ki az ablakon Romania.
- Hm? Csaknem Hunra? - hunyorítottam.
- Hát jó, akkor nem foglak ezzel szivatni...! - simogatta meg a fejem visszanézve rám, majd megállt. - Csaknem barnult a hajad vége?
- Áh, igen, ez is amolyan, varázslat a többieknek mint te. - ülltem fel. - Gondolom nem fog meg ez téged ha itt elkezdeném magyarázni az egészet.

- Nos... Egyszűen lehet elmagyarázni? - érdeklődött tovább.

- Nos, legyen elég annyi, hogy az országok tudnak különlegesek lenni párszázalék eséllyel, és ha bizonyosaknak megvan a DNS-e, te is megkaphatod mellékhatásokkal. Ezelőtt is próbáltam keverni Hunét, de egy ezer évvel később csak sikerült részlegesen.
- ...Mi mást tudsz még ezen kívül? - felkeltettem az érdeklődését.

- ...Oké, érdekel mi mindent tudok? - vigyorogtam magamban a sötét énemmel. - Egy pillanat és visszatérek.

Gyorsan kivágva az ajtót rohantam a szobánk felé, majd onnan ugyanolyan gyorsan el, mert Finny fürdésre készülődött kora reggel. Szerencsémre megvolt nálam amiben mindenem benne volt mikor visszaértem.

- Hmm, csillogó üvegek... - nyúlt volna hozzá, de én még elhúztam onnan a kezét.
- Figyelj drága, ezek nem üvegek, hanem értékes régen szerzett ásványok a csakrámhoz és horoszkópomhoz. - toltam el onnan, kinyitva a bőrönd többi csukható részecskéit. - Mi érdekelne téged előbb? Sötét mágia, boszorkányság, biológia, buddhizmus, voodoo mágia, sokkal inkább okkultizmus, fehér mágia vagy esetleg horoszkópok?
- Ez nekem túl sok... Várj, buddhizmus? Biológia? - furcsálta.

- Hát igen, nem kifejezetten mágia, de valami olyasmi, amit annak hívnának egyesek. - pillantottam rögtön arra. - A buddhizmus hét energiára osztja a személyeket, vagyis csakrákra, és ezen a lapon ami ott látsz, leírtam hogy kinek miben van erőssége a csakrákban, ezzel méginkább megismerve a Lelki Erősséget.

- Ez kicsit talán összezavart. - motyogta maga elé.
 

  - Figyelj, lehet mindenki lentről kezdi, de én fentről kezdtem. A szahaszrára jellemző főleg Lithuaniára és kicsit kevésbé Slovakiára tudtam rakni, mint a megérthetőség és megvilágosodás energiközpontja. A adzsnyá az aki szívesen lennék, de ehelyett nagyrészben Czech és Hungary.
- Te máshogyan írtad ezt le... - vizsgálta meg a lapot amit a kezébe adtam még neki.
- Na igen, a legtöbben csak harmadik szemnek, vagy homlokcsakrának hívják. - vontam meg a vállam. - Elég erős energia alapjában véve, de nekem csak kevés jutott belőle.
- Én én... - nézte közelebbről. - Szakrális csakra?
- Valójában inkább szexcsakra a neve, de sejtettem hogy megnézed és elsőre haragos lennél rá. - vigyorogtam. - Összeköttetés, és érzelem energiacsakrája.
- Összeköttetés... - ismételte meg.
- Igen... - lehet sejti hogy miért választottam hozzá ezt. - De emellett még a nőiesség és az intim testrészek energiája.
- Nőiesség... - ismételte ezt is el kicsit haragosabban az előzőnél. - Nőiesség... Komolyan Ardeal?
- Komolyan, ez az ami rám és rád illik a legjobban. - kacagtam fel. - Ugyan már, ne haragudj rám!

- Ne haragudjak... - sötétült el az arca, megragadva mindkét kezemet a sajátjaival. Kicsit meglepett ez a cselekedete, de rögtön megértettem miért tette. - Csak nem vagy már olyan beteg, igaz?
- Ugyan, mintha eddig lettem volna... - oldottam le a kezeit az enyémről kicsit sajnálva. - Te voltál aki ezt mondogatta!
- Igaz is, de mintha ezt akartad is volna tettetni... - nézett rám féloldalról gyanakodva.
- Ugyan, nem tehetek róla hogy hőemelkedésem van, igaz? - legyintettem.
- ...Mit szólna a lázas, ha azt mondanám hogy inkább menjünk ki a többiekhez? - húzta fel a szemöldökeit.
- Menjünk? Hát jó, menjünk. - csuktam be a dolgaimat rendezetten vissza.

Bezzeg ha tudná miért van hőemelkedésem... Addig amíg vele vagyok, tudhatja hogy csak az lesz nekem...!

737 szó.

Két részt akarok mára, de lehet holnapra lesz az inkább, mivel ha tavasszal itt a mikulás az szörnyű fájdalmakkal jár!

A Nyeg legyen veled!