Romania szemszöge

- Romania. Romania... Románia! - ébresztett fel Transylvania. - Majdnem hét óra van már!
- ...Várj még egy kicsit, még előtte fel kell élednem... - tápászkodtam fel. - Pontosan mennyi is az idő?
- Ott most lett hét óra. - válaszolt. - Kiszámoltam csakis neked!

- Hát... Korábban is kelthettél engem ha már egész éjjel ébren voltál...
- Egész éjjel ha nem is, de ugyanúgy szólhattál volna! - vágott vissza.
- Kivoltam dőlve a hánytatásom miatt? - furcsáltam hogy felemelte a hangját. - Illetve... Most is kivagyok teljesen... De akkor csak méginkább kivoltam!

Transyl' viszont nem akarhatott tovább hadakozni, ezért simán csak megkért hogy öltözzek fel és siessek már az isten szerelmére.
Ezt nem is nagyon furcsálom, én is ezt tettem volna, inkább azt furcsálom hogy ő tette ilyen hamar...
  
 

  Igen, biztosan nem akarja tovább roncsolni a kapcsolatunkat. Talán... Valójában már a haverom akar lenni. De, én még mindig ragaszkodom a terveimhez! Ennyire könnyen nem tud ledönteni még!

Apropó, a tervünk. Czech azt gondolja hogy valószínűleg Philiphines van emögött, hogy bosszút álljon a képekért és a hozzáírt szövegért amit mi csinálhattunk a lapon amit Slovakia árusított még állítólag neki is. Szóval ez esetben igazán gáz van, mert így egyáltalán nem az igazságos oldalon állhatunk...

És a terv ténylegesen. Nyolckorra hívta "Philiphines" először is Lithuaniát. De mivel Vez beparázott, azt mondta hogy átveszi a helyét, és legyen neki egy nyugodt szombatja. Bár hát én nem tudom... Szerintem egy kommunizmust túlélő néha furcsa farkasösztönű személy elsőnek jobb lenne ellene mint egy kislány, aki még csak nem is másfél méter vagy minimum kétszáz éves sincs.

De mivel ő lenne az első, előtte még összegyűlünk hogy ne legyen semmi hatalmas baja. Ezért kellene még most mennünk, minél hamarabb. Csapdával értelmetlen kis csalit rakni az ellenségnek. Cseles, és annyira ez is egy ösztönünk...

- Éledj már fel Romania! - bökött meg Czech Republic. - Mindjárt mennünk is kellene már, jó lenne ha te nem aludnál közben.
Valóban Philiphines volt, két emberével, kigúnyolva Vezlania láthatóan gyenge adottságait.
Úgy érezni lehetett...
- Még csak félig is vagyok felöltözve, és látom hogy több emberünkre is lenne szükségünk, de mégis, nem lehetne hogy csakis szurkoljak most ezúttal? - kerülgettem a kötelességeimet.
- Valójában, csakis Transylvania az egyetlen aki erősebb lenne most köztünk, Russia meg hívásra biztosan nincs készen hogy leverjen három ázsiai országot, szóval nagyon rosszul állunk éppen! - finomított Slovakia. - Deee, itt egy mentő dolog még itt amíg nem figyeltünk...
- Hogy érthetjük ezt? - nézett rá Czech.
- Csak nézz ki! - hajolt ki a farakás tetejéről, mindannyian követve őt.

És hát, amit láttunk, hogy Vezlania egyesével püföli az előtte rajta kacagó másfél fejjel magasabb országokat valamennyi sikerrel, eléggé meghökkentett mind ahányan voltunk, és rögtön igyekeztünk mi is csatlakozni egy nagyobb eséllyel...
Vagyis, pontosabban mindenki más aki ott volt, kivéve én, hanem próbáltam felbátorítani őket. Később aztán Japan és még páran, Canada kamerával, Switzerland csokoládékockákkal, ráüllve a farakás legközelebb lévő fokához, még fáradt America és Russia, Italy a nyakamban nézve a nagy csatát Philiphines és csatlósai ellen a csapatunk egyharmada.

De egy rövid idő múlva múltak a kedélyek, mindenki lenyugodott, és a bunyó helyét már csak Transylvania kék véres új elhagyott vámpírfogai mutatta.

Nem tudni ki nyert, de láthatóan Philiphines nagyobb bajokkal rendelkezett mint mi összevetve mikor láttam közeledve hozzájuk.
- Tűzszünetet! - tartotta fel az öklét Philiphines. - Tűzszünetet...
- Vagyis Phil megadja magát! - helyesbített az egyik ország.
- Malay? MaLAY!! - ordított rá Philiphines, majd végignézett rajtunk. - ...Felejtsétek el mit mondott, csupán szórakozik a személyiségemmel. Ellenben nem felejtem el amit ti tettetek ellenem. Csaltatok. Több ember nyílvánvalóan leverhetetlen számomra.
- Hát nem azért, de te sem vagy kisebb bűnbak... - támaszkodott meg bennem Slo'. - Te sem említetted hogy mennyi ország lesz veled, miért nem voltál akkor egyedül?
- Ezt ti nem is tudhattátok! - akadékoskodott.
- És akkor kellett volna nekünk figyelmeztetni? - kezdtem én is. - Törődj bele, és egyezzünk meg egy tűz szünetben.

Szerintem mindenki ezt akarja. Csak hogy egy kicsit békén hagyjanak minket, és végre lenyugodhassunk a következő Szeptemberig legalább.

- Hát jó. Tűzszünet marad. De ki készítette azt a lapot amin felmutatott? - érdeklődött Philiphines. - Japan...? Ki volt a lapod ezalkalmi írója?
- ...Már nem nagyon tudom. Illetve nem is mondanám ki mindenki előtt. Majd ezt megbeszéljük Philip. - válaszolt erre korrektül Japan. - Majd ha nem itt leszünk mindannyian.

- Hhhhé, kicsit elaludtam... - jelent meg a komoly pillanatban Hungary szerelmem a nyakát vakargatva. - Elmondanátok röviden és lényegre törően hogy mi is történt...?

700 szó.

Na, egész jó, csak talán nem épp este kellett volna befejeznem-

A Nyeh legyen veled!