Czech Republic szemszöge

- Milyen gyönyörű időnk van! - nézett szét Slovakia. - Érdemes volt végre ismét itt lenni az emberek között!
- Csak annyi hogy eredetileg azért rövidítettük meg a szünetünket hogy tudjuk kipihenni magunkat az út után... - válaszolt vissza Romania. - Ez hogy így kimozdultunk a vad fővárosba sétálni, nem éppen a legpihentetőbb szerintem...
- És ráadásul te nem is szívod meg a levét hogy Japan hátán! - vágtam én is neki. - Pedig ha tudnád hogy én szívesen mehettem volna a kocsimmal...

- Ugyan már, bírja ő is! - kócolta össze Japan alapjából nem rendezett haját. - Ugye Japan? Olyan vagyok neked mint egy pihetoll...!
- Egy félmázsás pihetoll... - pontosított Japan. - De így is van, csak nem árt meg nekünk ez...!
- Azért inkább lettem volna Ardeallel, Hunnal és Polanddal... - sopánkodott Italy.
- Ki az a Ardeal? - érdeklődtem.
- Lehet-félbátyus hívja így Transylvaniát! - mutatott Romaniára aki amúgy sem elég színes naplátta arca egyre vörösebb lett ettől. - Ma este nálunk volt pizsipartizni vele és onnan hallottam!

- Oh, tudjátok mennyi az idő? - kapta fel a fejét Austria.
- Öt óra múlt harminc perce, és ötvennégy másodperce. - nézte Germany a telefonját.
- Az nem véletlenül fél hat? - furcsálta Romania.
- Szokd meg, fontos neki a pontosság. - legyintett Switzerland. - Amióta dolgozott Japannal a másodikban... Nálam mondjuk nem számít hogy páros vagy páratlan számú pénzem van, csak legyen több!
- Harmincegy! Perce... - pontosított. - Illetve, ezt is hallottam.
- Ezt még én is. - húzta össze a szemöldökét Japan.
- Ééééés, én is!~ - lelkesült be Italy. - ...Csak mi? Hát ez szomorú, pedig Germany jó társaság.

- ...Mindegy is, tíz perc körül már az egyik hídnál kell lennem úgy hogy nem tudom a nevét Hun nélkül. - tolatott Austria. - Szóval... Holnapra találkozunk!
- Hm... Mennyi idő volt idefele jönni? - suttogtam magamnak. Nekem szerintem úgy egy- és másfél óra körül tűnt... Szóval...

Van nekünk egy- és másfél óra közötti idő visszafele, majd autóval el úgy öt és tíz perc között. És nekem úgy hétre kellene odaérkeznem hogy Gyűrött ne veszítse el a türelmét.
Ez úgy összeszámolva...
Finnugor nyelvem sincs, de úgy körübelül [^^"]rvasok.

Remélem Gyűrött sokkal türelmesebb mint én szoktam, mert egyhamar nem fogok odaérni hacsak a jelzőlámpák nem kegyelmeznek meg nekem és rögtön elengednek megállás nélkül.

- Figyeljetek, haza kéne már mennünk... - vigyorogtam kínosan visszafele mutatva. - Már lehet a többiek is hiányolnak, és végülis pihenni jöttünk...!

- ...Czech, ha menni akarsz, nyugodtan elmehetsz nélkülünk is. - válaszolta gyanús szemekkel Slo'.
- Jöhetnétek ti is már! Késő lesz! - figyelmeztettem.
- Menjünk szerintetek? - nézett széjjel Slovakia, mire rajta kívül mindenki ott jelentkezett a maga sajátos módján.
- Rendben, akkor mehetünk hazafele... - sóhajtott Slovakia, mire rögtön a visszaúton kezdtem rohanni.

Csak akkor hagytam abba a rohanást, mikor dörögni kezdett az ég. Igen, eddig tartott a jó idő...
Úgy éreztem hogy megspóroltam egy olyan tizenöt percet ezzel, szóval ismét a saját tempómban haladva szuszogtam ki magam.

Kétharmad útnál szél is kezdett fújni, mire ismét futottam volna, de megpillantottam, hogy itt vagyok. A kilencedik kerület. Állítólag mára ez lett a legveszélyesebb kerület, mivel a nyolcadik kerületet túl sok kamera védte már a rablóknak, pedóknak, és egyéb rosszakaróknak. És szerencsétlen Gyűrött eközött a két kerület között váltogatja a kiadó házakat.

Mindegy, biztosra veszem hogy van oka hogy nem hagyja el ezeket a helyeket túl messzire. És nem azért jöttem hogy sajnáljam, hanem hogy elkísérjem. Remélve hogy nem zavarja őt hogy nem autóval jövök.

Szerencsémre pont megérkezett oda ahol szoktunk egymásra várni, mikorra már ott álltam a szemergélő esőben.

- Hé! - szóltam oda neki, mire rögtön odafordult felém, és odarohant.
- Hát te...? - nézett végig rajtam. - Kiraboltak?
- Jó is lenne, már csak az hiányzik... - húztam fel a kapucnimat. - Hanem vártam rád hogy gyere erre, mivel úgyis útbaesett a kerület.
- Heh... Kicsit nehéz nekem már autó nélkül mennem, de lehet róla szó! Végülis, eddig gyalog mentem nélküled, most lehet annyi a különbség hogy veled... - vont vállat. - Szóvaaal, nincs esernyőd?
Ráztam a fejemet hogy nem hoztam magammal azt az egy esernyőt ami a tulajunkban áll.
- Kár... Bár igazából csak fél óra lehet innen az út gyalog, nem igaz?
- Heh... Tapasztaltam... - masszíroztam a nyakamat.

- Figyelj, Czech. - szólalt meg mikor meglátta a lakását. - Vagy, nem tudom hogyan hívjalak, ez az első vagy második alkalmam hogy így szólítalak...
- Talán valami probléma van? - figyeltem fel.
- Nem, nem nagy, én már beleszoktam. - nevetett kicsit keservesen, majd megérintette a kezemet gyengéden. - Figyelj ide, lehet fontosabbak lesznek később, de most csak megakarom vallani ezt neked, és még hozzá pár utasítást...

709 szó.

Betudtam írni a nullát!-
*taps*

Tudtam ma még írni!
*taps*

És Kai még mindig le van maradva!-

*nem, ez nagyon gonosz lenne*

A Nyeh legyen veled!