Hungary szemszöge

Áh igen. Ez is egy olyan ünnepnap amit nem lehet ünnepelni nsgyon máshogyan minthogy élvezd ki a hosszú hétvégédet. Főképp úgy hogy tegnapelőtt valamennyi társad harcba szállt és a késésed miatt magadra hagytad őket és ez fel kell dolgoznod...

Igen, egy kicsit rosszul vettem hogy mennyi mindent megtettek és számítottak rám... Na látjátok, ez is egy dolog ami miatt érthetetlen hogy miért szeretnek, nem vagyok én egy királylány!

- Hun... Még mindig nagyon komor vagy... - szólított meg Poland. - Ismét történt valami a pincében, vagy esetleg...
- Nem, nem arról van szó. - legyintettem. - Csak a tegnapelőtt, tudod...
- ...Nekem úgy tűnt hogy jól viselted, sőt, még lazán is! - karolta át a nyakamat. - Vagy ez csak egy álca volt akkor?
- Nem, nem álca volt, fáradt voltam és lazán vettem mindent, de tudod jól te is hogy lazább csak negyven százalékban vagyok, a maradékban mindig valami fel[^^"]sz. - magyarázkodtam. - Kicsit sajnálom hogy nem voltam ott veletek, a szokásom itt kicsit messze mehetett mert értetek azért igyekszem cselekedni is, és...
- Persze-persze, értem én... - bújt hozzám szorosan, mire kuncogni kezdett.
- Hm? - néztem hátra ezt furcsálva. - Mi az ami ennyire tréfás neked?
- Csak a hajad... - nézett fel rám mosolyogva. - csiklandoz engem!
- Vagy úgy, hát nem fog sokáig! - dobtam le magamról bezárva őt az ágyon.
- Heh, csaknem leakarod vágni? - mosolygott.
- Dehogynem, méghozzá a nagy napunkon... - viszonoztam tőle ezt a gesztust, és még lapáttal rá adtam még neki egy gyors csókot.
- Figyelj, ne haragudjatok, azért érzelősködni nem itt kéne... - rontotta el a pillanatot Czech.
- Hadd el hadd, kell ez még nekem! - nyomta el arrébb nem sokkal Slovakia.
- Hát Czech haver, bocs, de most nincs kedvünk átmenni. - hajoltam fel. - Most az egyszer furcsa módon, de Felvidék pártján vagyok.
- Heh... - vigyorgott Slovakia rögtön fel erre.
- Én legalább mondtam hogy "ne haragudjatok"... - mormogta az orra alatt Czech.
- Ez esetben, khm... - formázta meg a mondatát Slo'. - "Ne haragudjatok a húgom régebbi gyerekes személyisége visszatéréséért."
- ...Mondjuk rá hogy jobban hangzik. - komolyodott meg Czech, elrejtve azért egy kisebb mosolyt.

- Jut eszembe, hol töltitek el majd a nászútat? - folytatta Slovakia.
- Hogy hogyan töltjük el? - ismételte meg Poland. - Nos, úgy terveztük meg eddig hogy majd ahol ti lesztek nyáron... Oda szeretnénk lassacskán elindulni és több különböző helyeken aludni...
- ...Deeee, igazából azt se tudjuk hogy mi a nyarat hol töltjük, szóval igazából nincs nagyon nagy tervünk. Három-négy hetes út tetszene nekünk, de mégsem olyan messzire hogy naponta kelljen órákat tenni meg.
- ...Gyalog mennétek el? - kérdezett rá Slovakia.
- Gyalog? Ch, dehogy is, ahhoz nem vagyunk elég strapabírók... - nevettem. - Czech majd elvisz minket az ő autójával!
- Hogy én? - lepődött meg Czech Republic.

- Megbeszéltétek ezt vele? - érdeklődött még mindig Slovakia.

- Még szép, kérés nélkül nem is mondtam volna ki! - jelentettem ki. - Megengedte még a lánybúcsún!
- Akkor amikor holtrészeg voltam, vagy mikor már mindenhez fáradt voltam...? - találgatott Czech.
- Mikor holtrészeg voltál, elsőre el is találtad! - fontam össze a karjaimat elégedetten.
- Aljas... - mondták ki mind a három testvér halkan.

- De akkor ha még titeket elviszlek egy baromi hosszú úton, utána vissza kell mennem a többiekért... Nemlétező istenem, mennyi utazás ez nekem és szegény Öreglánynak...
-

Ugyan, lefizetlrk ezért majd útközbeni sörözéssel! - határoztam.
- ...Oké, talán ha te állod, spórolok benzinhez hogy legalább tisztességesen szerezzük. - vonta meg a vállát.

- Hun, valóban leakarod vágni a hajadat? - nézett fel Slovakia.
- Hm, ja, annyira zavaró lenne? - fordultam én is felé.
- Meddig is szeretnéd pontosan? - figyelj, ha te...
- Kifogysz még ma a kérdésekből? - feleseltem.
- Izgatott vagyok, na! - vágta rá.
- Rendben, nálad meg is értem... Úgy eddig szeretném. - húztam egy csíkot az államnál, mire még az ő álluk esett le.
- Az rengeteg vesztés! Na várj, mennyi idő kell neked hogy visszanőjön? - hadarta Slo'.
- Úgy egy másfél hónap... Annyira borzalmas lenne ez a döntésem is? - pillantottam mindenkire egyesével.
- Hogy is mondjam finoman, nem tudnálak elképzelni ilyen tíz centiméteres hajjal, ha nem túlzok! - vetette a függőágyba magát Czech.
- Heh... De nem kell félned hogy rosszul döntessz, biztosan nem lesz tragédia, egy próbát talán meg is érne... - vetette fel Poland. - De nem baj ha így akarnád Hun.

- Hm... Még egy ötszáz éve vágtam le így a hajamat, mintha a szabadságom lett volna... - dőltem vissza elmosolyodva. - Turkey sem fog már ezek után talán [^^"]sztatni sem. Ténylegesen ötszáz éve!
- Talán Turkey a rokonod, és nem akarod meghívni? - ha még valaki kérdezz valamit, én-
- A nagybátyám... - sóhajtottam, mire mind a négyen csendben maradtunk utána.
Zavaró, nagy csönd.
- ...Na de nem is beszéljünk mennyi minden rossz történt velem, élvezzük ki hogy az esküvővel ezernyi sógort szerzek! - folytattuk a függőágyban henyélést hűvös sör mellett. - Hisz' nem mindig házasodik az ország...!

745 szó.

Damn, erre pazaroltam el a szabadnapom... Hát megérte-

A Nyeh legyen veled!