Romania szemszöge

Nincs mellettem.

Eh, a végén csak késve kelltem fel és nem láttam a bennekavargó gondolatait... Mindegy, csak megmondja nekem hogy hogyan is merészelem ezt tenni viccből.

- Hát te? - nyújtottam ki a karjaimat nézve ahogyan a többi latint babusgatta.
- Hogy ők? Nos igen, Italy felébredt de mivel nem akartam hogy köztünk legyen ezért elkezdtem mesélni nekik valami eseményről még, aztán... Aztán a többi öcséd-bátyád is itt termett, és látod... Igazán megkedveltek. - tolta arrébb a három országot az öléből finoman hogy ne ébredjenek fel. - Láttam jól szórakoztál az éjjel velem...
- Hm. Nagyobbat vártam volna tőled. - hümmögtem azon aggódva hogy most elszóltam magam.
- ...Ugyan, elnézem... Mondhatni, heh... - beszélt részlegesen Transylvania, majd komolyodva nézett rám felállva. - Végülis... Csak hecc volt, igaz?
- M-még szép hogy az volt! - védekeztem, de azért még hozzászóltam elvettve; - ...Asszony...
- Fejedelemasszony. - javított ki engem a könyökét az oldalamba döfve, majd ismét arrébb állva. - Illetve, még Slovakia mondta hogy jöjjünk át hozzájuk mivel készülődünk az estéhez.

- Máris? Mennyi lehet akkor az idő? - ülltem fel az ágyam szélén átgondolva hogy milyen mélyen aludhattam.
- Tizenegy van. Vagyis múlt, úgy négy perce. - válaszolt a kérdésemre.
- ...Egy fél napot átaludtam már. - számoltam ki a fejemben. - És mikorra vár?
- Legfeljebb ötre, de addig is... - fordult vissza hozzám. - Elraktam az összes beszámozott könyvszerűséges naplóidat és a ruháidat amiket nem fogsz már hordani, szóval lényegében mindenedet mire visszatérünk az otthonunkhoz. Emellett majdnem mindent az eredeti állapotába raktam, ráadásul kidobtam a felesleges vagy rothadó élelmiszereket. Nem maradt más dolgod mint velem foglalkozni!

- ...Biztosan... - vakargattam magamat. - Eh, az ablak este nyitva volt és a szúnyogok kiszívták a legtöbb vérem...
- Ápoljalak? - ajánlotta fel rögtön a segítséget.
- Hát, nem is tudom, nem olyan vészes, és... Nem, igazából neked eddig úgy látszódott hogy elég véred van. - ragadtam meg a bal karját. - Ha nem bánnád-
- Egyed csak! - nyomta az arcomba, mire ugye - szokás szerint már - engedelmeskedtem. Végülis, ő egy fejedelemség, és nem tudni mi mágia során, de azért mégis kék vére van! Régen is szívtam már a vérét egy kalandunk során...

Nyeh, már egy ideje itt lehetek a karján... Talán ideje lenne nem ezen elmélkedni hogy én közben szopogatom az ereit...

- Hm... - morogtam felélénkülve. Nem kifejezetten visszaaludtam, csak éppen félálomban nyammogtam egy lány karját. Eh, minden nap megesik az ilyen.
- Már ott kellene lennünk az északi szlávoknál... - bökött meg Transylvania.
- Miért Ardeal, mennyi az idő? - pislogtam a szemébe nézve.
- Ch, öt forint volt, de azóta felemelkedett az ára. - vágta nekem elnézve. - Ha le kell fordítani, öt óra múlt el épp.

- Oh dracu 'mea! - szűkültek ki a pupilláim felugorva. - És még fel sem öltöztem, ÉS... Háromnegyed napot töltöttem már el lazsálással...
- Én csak szokásom szerint megvárlak, nincs kedvem most nagyon a többieket hallgatni... - vett elő valami könyvszerűséget a csomagjai közül egy kis kulaccsal ami nyolcvan százalék eséllyel pálinkával volt tele. - Hm... Dráva folyóból szerzett ásvány... Slo' jegygyűrűje még ebből lesz egyszer, olyan szegényesen hangzik mint a valaha létezett szerelmi élete...

- Itt vagyunk! - vágtam ki az ajtót. - Itt vagyunk... Mind a ketten...
- ...Oh, rendben, azt hittük hogy már nem is értek rá... - vigyorgott ránk nézve Slovakia szokatlan fehérvégű hajjal és az öltönyében, ahogy mindenki más is. Végignézve, a mosolya törte meg a csendet Hun mosolyával még aki viszont Transylvania irányába ment el. Még jobban megfigyelve az összes srác a földön volt, és közöttük középen meg Czech magyarázhatott nekik valamit miközben bejöttünk.

- Mik történtek itt amíg nem voltunk? - ignorálta Transylvania Hungary nézését rajta.
- Csupán rájöttünk hogy senki igazán nem tudja megkötni a nyakkendőjét Czech- és még pár személyen kívül... - ekkor Hungary magára és Polandra mutatott kicsit büszkélkedve is. - De mi kevésbé vagyunk önfeláldozóbbak mint Czech, így ő majd megoldja majd nekik...

- Oh vagy úgy... Hogy az őszintét megvalljam, ez kicsit fájt, mivel én sem hiszem hogy nagyon emlékszek rá hogyan is kell... - vallottam be, mire Transylvania elkezdett átnézni engem és bámulni rám mintha csak egy szószerint is újjszülött lennék aki még csak most jött elő első levegővétel nélkül az anyja vag- érthető voltam most már eléggé.

- És csatlakoznál talán te is? - szólalt meg Czech. - Talán valaki az ölébe vesz és elférsz itt kényelmesen, az illető meg valószínűleg nem.
- Nem kell neki. - vágta rá rögtön Transylvania. - Csak ki viszem még egy kis időre, utána ismét látjátok őt. És engem.
- Vigyed csak Transyl', vigyed... - mosolygott tovább Slovakia, amire Czech valamiért nagyon dühösnek nézett ki, de a folytatást már nem tudtam meg mert addigra már Transylvania elragadott a folyosóra, az ajtó másik felére.

- Vagy úgy, hogy te nem tudod azt hogyan kell megkötni a nyakkendőt... - nézett még egyszer át rajtam. Ugyanis azt leszögezném hogy siettem, és a legtöbb mindent csak magamra kaptam, ezzel együtt minden csak úgy lógott rólam. - Na várj, elintézlek magadnak.

Majd elkezdte begombolni az ingemet alulról kezdve. Két inget hordtam, de a második csak díszfekete volt, gombjai sem voltak, amolyan "ne fázz meg, legfeljebb vegyed le, de azért elegáns" dolog.
- Már így igazán tetszetős vagy. - igazította meg a galléromat is a fent lógó egy kötés nélküli sötétkékes nyakkendő, amit még az anyósa adott nekem karácsonyra a legnormálisabb ajándékok közül. - Most viszont hadd mutassam hogyan is kell ezt...

Megragadta a hosszú végű kínzóeszközt szorosan a nyakamnál, majd magyarázni kezdte miközben végigfogdosta körülötte mindent a testemen; - Kezdődik az úgy hogy itt keresztezzük...

Heh, mintha végigfogom hallgatni hogy miképpen kell, mikor máskor fogok úgyis ilyesmit hordani? Csak nézem ahogyan kicsit megszállottan nézi ahogyan megköti nekem. Kicsit sem furcsa? Ez elég erős kijelentés lenne. Az egész lány Kicsit Furcsa. Lehet elpattant valami benne mikor nálam volt? Ez eléggé keserves lenne ha ez lenne az oka, éspedig nincs is kizárva.

- ...Igen, tudom jól hogy nem figyeltél. - szólalt meg hirtelen a mondata közepén. - Nem is baj, végülis, majd lesz neked valaki aki még megteheti!
- Heh... Majd lesz... - nevettem fel kínosan, majd vigyorogva ránéztem. - Csak vigyázz mert az még a végén te leszel, és nem csak az én B-tervem!~
- ...Fejezd be ezeket a nonszensz perverzségeket mára. - vörösödött bele. A fenébe, tudta hogy csak ismét próbálom a hangulatot élénkíteni.
- Hát jó... - néztem vissza rá még mikor visszamentem a többiekhez. - Majd folytatom akkor este...!

Sokáig ezután hogy otthagytam nem jött vissza, így érthető hogy egy kicsit megijedtem hogy felzaklattam... És megátkoz. Nem nem is tudom. Egy órával visszatért és mellém jött, amíg mi elkezdtük nézni a hetalia új évadját. A többiek egymáson feküdtek ki miközben nézték, mi ketten viszont külön megkaptuk Czech ágyát amin közösen ülltünk. Csak tudnám hogy miért lett ilyen hirtelen... Ilyen bújos, és... Nem akkora tuskó... Ahányszor megkérdezem magamtól, mindig úgy érzem hogy talán közelebb állok a leglehetségesebb válaszhoz...

1070 szó.

És most engedjétek meg hogy stresszeljek, széthányjak mindent, és utána így aludjak el!-

A Nyeh legyen veled!