(Remek, képet nem tudok beszúrni mert a Gmail sem működik...)

Hungary szemszöge

- Olyan nyugodtak ezek a napok mostanában... - jegyezte meg Estonia hátradőlve az ágyán. - Csak egy kérdésem lenne nekem...
- Igazából nekem is... - gondoltam végig hogy mi lenne az pontosan.

- Te tudsz Slovakiáról valamit?
- Finnugorom sincs róla!
- Ne kezdjük el mondani ugyanazt mint ahogy a filmekben szokás, elég legyen!

- Szóval azért olyan nyugodt minden... - hökkentem meg. - Nincs ki pletykálna, én bolond ezt nem sejtve...
- Pont most kellene igazából!... - okoskodott Estonia. - Mivel hamarosan itt lesz a Val--
- Valentin-nap, vágom! - kiabáltam bele, majd én is kifeküdtem. - Jesszusom, ki ünnepli azt, nincs értelme, csak a szingliket b[^^"]tatják vele... Meg se szólalj arról!

Estonia ekkor szemforgatással és oldalra döntött unott fejjel felemelte maga mellé a kezét jelentkezésképp.
- Hjaj, igen? - ültem fel ismét rá figyelve.
- Tudtommal tavaly csak elmentél Americához hogy ünnepeljék...!~ - kezdett mosolyogni. - Flörtölni Polanddal mintha valami jött-ment srácország lennél...(Srácország, ez esküszöm jól is hangzik, mintha egy nép lenne-)
- Eztet meg honnan tudtad? - furcsáltam.

- ...Minden számja megvan a lapjainak... - sóhajtott egy maroknyi nyomtatott lapot felmutatva az ágya alól. - Csak mert kedves vagyok, megvettem tőlük. Meg az ágy alatt búvó szörnyeknek is kell valami.
- Szörny az ágy alatt csak használt óvszer lehet, semmi más! - legyintettem visszaemlékezve mikor takarítás közben találtam ilyesmit, fúj. - Meg ez már olyan öreg mondása a gyerekeknek...
- A Skype is öreg, mégis létezik!... - vágott fel kapva az alkalmat. Jesszus...

- Hun, Hun! - hallottam kopogást az ablakon kicsit torzan, majd ébredéssel egyre élesebben. A telefonomra nézve hajnal fél kettő volt. Ablakra nézve meg Czech kopogott halvány mosollyal.

- Nyisd ki! - még azért tompa volt a hang az üveg fékezésével, de legalább már áthallottam valamit hogy felüljek és kinyissam az ablakot neki.
- Te lüke... - nevettem fel könyökölve az ablakpárkánynak. - Ez a második emelet...

- Pár emelet nem állíthat meg semmiben! - vigyorgott kissé részegesen, és már lépett volna be az ablakon.
- Na-na-na! - löktem ki a lábát. - Ide nem lépsz be, van lent ajtó!
Még jó hogy kötélen lógott, vagy különben egy remek nyaktörést okoztam volna neki ha leesik innen fentről. Esetleg halált. Az meg íjj... Húzós dolog szövetségesemként és egy háborúellenes uniónak is egyben. Na meg a rokonoknak. Még ha nem is vagyok szláv, csak kitagadnának, velem ilyen lehetetlen is történne. És újrejátszanám Lengyellel a Rómeó és Júliát, heh...

- Ha nem engednek be az ajtón, rúgd be az ablakot! - idézte kicsit furcsán a mondást.
- Ez...nem pont így van... - jegyeztem meg.
- Tökmindegy, a jövőbeli sógorod vagyok, engedj má' be haver! - akadékoskodott.
- Mondj egy okot amiért nem tudsz az ajtón keresztül menni. - húztam össze a szemem.

- Ez így elég romantikus cucc... - támaszkodott az ablakkeretnek.
- Ez nem elég, te is mondtad hogy a sógorom leszel!
- Valós...
- Mást?
- Hát... Lefelé elszakadhat a kötél és leesek. Te szemtanú leszel!
- Még ne felejtsd hogy lesz nálad valószínűleg valamilyen drog, és akkor nem én leszek az akit hatalmasan hibáztatni fognak egy drogárus haláláért?
- Ilyen kegyetlen a politikád?
- Az enyém igen, és, könnyen változtathatom. Úgyis most vettük ismét ezt, mivel előző politika órán háború lett és nem az anyagra figyeltünk.

- Nos, akkor van nálam sör, lengyel vodka, pálesz, és cigaretta! - vetette be az utolsó esélyét.
- Miért nem ezt mondtad először, te szerencsétlen! - vágtam ki az ablakot neki felnyílt szemmel.

- A következő öt hónapra! - emelte a sörös dobozát törökülésben. - Meg az utáni mézeshetekre.
- Rájuk. - koccintottam vele, majd hozzátettem megszokásból: - Vesszen Hajnau!

A hidegben kellemesen hűvös sör felébresztett végre teljesen engem.
- Minek csempészted be ezeket? Magadnak akartad? - emeltem fel a fejem az italtól.
- Nem, igazából Slovakia kérte őket... - vont vállat kicsit búsan. - Kicsit megviselte a...
- „A”...? - érdeklődtem.
- Azt mondta hogy ne mondjam el neked vagy olyanoknak mint te. - rázta meg a fejét. - Hadd tartsam ezt tiszteletben ha már a vérünk összeköt.
- Értem... - nem, teljes mértékben nem értem. Slovakia legnagyobb baja az volt eddig hogy majdnem megfulladt, mi más lehetne az ha most nincs itt veszélyben? A lapjait is abbahagyta, egyszerűen...
Nem értem... - Bár azért igazán megjelenhetne.

- Szerintem inkább te menj hozzá... - állt fel a dolgokkal együtt.
- Ezt hogy értsem? - forsultam felé. Bár addigra már becsukta maga után az ajtót. Miért bántja Czechet az ami nem is az ő baja? Ő általában nem ilyen azt biztosra mondhatom...

685 szó.

Nyeh?
Nyeh.
Nyeh...

A Nyeh legyen veled!