Poland szemszöge

   - Megint nem mondtad el neki.
- Eh, igggen, tudom, de csak várhat még!
- Még jó lenne nyár előtt Hun...
- ...Nyár után esetleg?
-

Nein.

- Hát jó, akkor megteszem nyár előtt.
- Ha az esküvőtök napja után sem teszed meg, nem fogsz menekülni a mézeshetekkel hogy valaki ne szedje ki belőled előtte.
- Eh, ugye tudod hogy aggódni kezdene miattam is, ráadásul amúgy is, valamennyiünknél fiatalabb, nem csak kinézetben. Ezek tönkrennék a képet hogy mi csak egy balfék csapatnyi ország vagyunk a baromságainkkal, de ezzel most még inkább megerősítjük hogy bakker, vannak ellenségek! Azt is bajnak tartotta hogy Romania elhívott egyszer! Emlékszel arra? Mindent nézhet hatalmas bajnak, mert megélte a hatalmas bajt, és nem tudja a határokat! Az akartam hogy nyugodtabb legyen a huszonegyedik század. Vagy talán csak ez a huszas évtized...
- ...Igazából egyet értek Hungary... Csak a többiek hívtak hogy mára én próbáljalak meggyőzni... De... Igazából... Én sem bírtam ezt... D-de ez lehet meglátszik...
- Szóval ez van veled! Heheh... Talán jó lenne ha azt másoknak is elmondod!
- Neked könnyebb, nem mindenkivel kell...
- Ne duzzogj, tudod, Serbia lehet sejti. Bár amennyire idétlen, könnyen lehet hogy mégsem. Te, Keletia!

...Mi a francot hallgatok már megint.
Új hét, és ezzel fecsérlem az időt. Mindjárt is csenghetnek, talán inkább azzal kellene foglalkozno-
- Ahoj. - lepett meg Czech mikor tudtom nélkül mellettem támasztotta a falat, és beütött az egy deciméter távolság fordulásommal. - Látom jobban el vagy foglalva mint én magam.
- He-hehe-Mit figyeltél rajtam? - hebegtem komoly arcot próbálva mutatni.
- Azt figyeltem ahogy te figyelted Hunt... - halászott elő a zsebéből egy doboz cigarettát. - Kérsz?
- Nem, nem kell... - már inkább magam felé bámultam. - Inkább azt mond meg hogy mi történt veled.
- Ha megválaszolom, te is válaszolsz az én kérdésemre? - gyújtott rá.
- Testvérek vagyunk, nem ügyfelek... - reagáltam a komolyságra.
- Igazából azok is lennénk, csak amennyi komolyság van bennünk... - eresztette ki a füstöt az ablakon még mellette, majd megmutatott műszálas fonatokat. - Ezekre gondolsz? Hogy miért nem viselem?
- ...Ezek nem voltak igaziak? - pislogtam.
- Nem, csak arra szolgálnak hogy igényesebben nézzek ki. - hajolt ki az ablakon. - Persze benne van az eredeti hajam, heh... Ma viszont még elegánsabbnak kellene lennem, ezért magam törődtem vele több mint fél percet.
- Miért kellene? - érdeklődtem még.
- Te nem is hallottad? - furcsálta, rámutatva az ajtó hátoldalára. - Mindeggyik országnak ki volt ragasztva már másfél napja hogy rövidebb lesz a tanítás, és hogy hirdetik ki a tavaszi szünetet.

- ...Hála a jó istennek hogy végre... - sóhajtottam fel. - Bár a húsvétot talán belerakhatták volna!
- Nem mindenki ünnepli... - vonta meg a vállát. - Húsvét vasárnap meg eleve hétvége. Lényeg a lényeg, hogy ma mindenkit megfognak nézni.
- Rá van szó szerint ez írva? - hökkentem meg.
- Dehogy, csak van egy bátyánk aki ismeri a pletykákat... - mosolygott.
Ezt elvésem magamban hogy Slovakia nevére mosolygott.

- Ha így áll a dolog, még kellene nekem frissebb ruha, esetleg a hajamat kifésülni, ami meglesz fél óra... - számoltam az ujjaimon a teendőket. - Akkor mikor csengetnek?
Úgy negyed óra múlva, de lehet előbb... - nézte ahogy megint a finnugor szobába nézek. Austria már elment, és csak Hun integet gyanútlanul. - Te mikor cserélted a ruhádat hogy most kellene?
- Egy hónapja tettem utoljára.
- Ch, egy hónap? Én kemény öt hónapig hordom ugyanazt. Mindent ugyanúgy!
- Alsóneműt is?
- ...Jobb lett volna neked ha nem kérdezed meg, de igen! Így van.

Tényleg jobb lett volna ha nem kérdezem meg.
persze mi országok nem igazán szoktuk cserélni az öltözetünket. Az izzadságunk nem szagos a háborúk miatti biológiánknak hála, igazából a por és szenny az egyetlen dolog ami miatt kötelező lenne átvedleni. Ezt is Slovakiától lehet tudni. Ő nagyon keni az országok biológiai felépítését, járt is egy olyan hír hogy ő akarta a biológiát is óráknak tudni hogy aztán mindenki tanuljon a szaporodásról is.

- Khm... Kh-khm! - köszörülte meg a torkát Asia. - Szóval kezdjük is hogy...
- Várjanak csak egy kicsit! - szólalt meg Hungary leghátulról felemelt hanggal, majd a helyére ment a lehető leglazábban. - Mehet is!
- ...Szóval kezdjük is hogy a tavaszi szünet szerda után kezdődik, és a hét további napjain kívül még egy hét lesz. - hagyta annyiban Asia. - Ez nem annyira fontos. Elnézést akartunk még kérni azoknak akik nem ünnepelhették hagyományukhoz illően a Húsvétot, Pünkösdre már gondolhatunk erre, a szünet alatt is.

- Hun, hol voltál? - suttogtam magam mögé fordulva.
- Szokásom a késés...! - vont vállat.
- A másik viszont hogy valószínűleg jövőre is oktatás lesz, mivel látszólag egyesek nem tanulták meg eddig a teljes tanultakat, ismétléseket. Minden esetre, a következő év sokkal lazábban fog telni szinte mindenkinek, de ez sem igazán a lényeg. Tudjátok, idén ezt a helyet választottuk ki, de mivel nem érezzük ezt már igazságosnak, eldöntöttük hogy a következő kapitális főváros ahol folyni fognak az oktatások...

Miért feszíti a hangulatot? Ideget széjjelveri mindenkinek látszólag. Bár jogosan is.

- Valójában ti magatok döntitek el. - hajolt fel a csöndből a tér közepén. - Szavazást tartunk június kilencedikéig, és tizedikén lezárva a tanultakat összeszámoljuk hogy ki fogja képviselni a várost ahol egy évet tölt az egész világ. És hogy megbízunk bennetek, saját magatok javára szavazzatok, tehát önmagatokra is tehettek. A következő két napban addig lazán mennek az órák. Ennyit szerettem volna mondani, további jó napot! Kérdésekért mindig lehet betérni hozzánk!

Láthatóan nem csak pár embert lepett meg. Az hogy megbíznak bennünk, nem gyakori.
És ezt a többiek is megérezték... Lehet mozgolódik valami a háttérben...

858 szó.

Ez is sokáig tartott...
Nos...

A Nyeh legyen veled!